Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-30 / 356. szám

1981. december 31., csütörtök Dunántúlt napló 5 Megújul a Megyei Kórház szülészeti osztálya 34 millió forintért korszerű intézmény A Dunántúli Naplóban 1981. január ?3-án jelent meg a tu­dósítás a 21—22-i események­ről: „A tűzoltókat 22 óra 39 perckor riasztották: tűz kelet­kezett Pécsett, a Megyei Kór­ház szülészeti és nőgyógyászati osztályának épületében. Lán­gokba borult a mintegy 1500 négyzetméter területű tetőszer- kezet. A mentés, a betegek kiköl­töztetése, a tűzoltás példás gyorsasággal, fegyelemmel, ál­dozatkészséggel zajlott. Haj­nali 5 órára kialudtak a lán­gok. Addigra az édesanyák, csecsemők és valamennyien biz­tonságban voltak. ♦ Szinte csak a falak marad­tak meg, de a tüzet követő délelőttön már a megye és a város vezetői, az építőipari szakemberek, tervezők, az Egészségügyi Minisztérium kép­viselője a helyszínen tárgyal­tak a tennivalókról. Rengeteg munka következett, s tartott ez csaknem egy évig, de közben új külsőt is kapott a régi, a századelőn emelt épület. Az építőipari vállalatok e célra szobáddá tett kapaci­tásukkal, s szinte valamennyi szakmából szocialista brigá­dok társadalmi munkával se­gítettek a szükséghelyzet mi­előbbi megoldásán. Február elején már arról adott hírt a Dunántúli Napló, hogy a BARANYATERV kollektívája rekordidő alatt elkészítette a helyreállítás terveit, az Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat Béke szocialista brigádjának felhívása nyomán ezrek aján­lották fel segítségüket. Amikor odáig jutott a hely­reállítási. vaqy inkább újjáépí­tési munka, hogy külső segítsé­get is igénybe vehettek, szép számmal jöttek a kórházhoz a társadalmi munkások A bánya­mérő ablaküveget vágott, a bérszámfejtő, anyagkönyvelő seprűt fogott, a kéményseprő falat bontott, vakolt, mindenki tette azt, amihez értett, vagy amire éppen szükség volt. ♦ Az ostromállapot most már eltűnőiéiben van,- az épület egyre inkább egy korszerű kór­ház képét ölti magára. Vissza­költözött az épületbe a nő- gyógyászati szakrendelés mind­két részlege, amely a volt pé­csi járás több. mint hatvan­ezer női lakosát hivatott ellát­ni. Változatlanul itt működik a megyei család- és nővéde­lem, a terhesgondozás, az on­kológiai részleg, és a Megyei Vérellátó Alközpont. Végigjárva a tűzsújtotta épületet, a látvány már sejte­Növekszik a betegágyak száma, javulnak a gyógyítás tárgyi feltételei Bár a homlokzat felújítása az 1982-es évi programban szerepel, az emeletráépítés elkészült, s így több ággyal, szociális helyiség­gel is bővült a kórház. Kopjár Géza felvétele ti, hogy itt néhány hónapon belül a megye legkorszerűbb ilyen jellegű egészségügyi in­tézménye töltheti majd be hi­vatását. A földszinten a Vérellátó ideköltöztetett helyiségei és a szakrendelők. Ez a szint fenn­akadás nélkül állt a betegellá­tás, megelőzés és az egész­ségügyi felvilágosítás szolgála­tában. Az első emeleten még kihalt minden. A kórtermek falaiból kilógó elektromos vezetékek várják a kapcsolókat, konnek­torokat, világítótesteket. A mel­lékhelyiségek, fürdők nagy ré­szénél mór csak a WC- és mos­dókagylók, csaptelepek hiá­nyoznak. A kórtermek szépek, tisztára festettek. Valamennyi új ablakot kapott. A kibővített terhespatológiai részleg is tulajdonképpen a takarításra vár csak Dr. Pejtsik Béla főorvos je­gyezte meg itt, e részleg fon­tosságát hangsúlyozva, hogy míg 1973-ban a megyében 6000 szülés mellett 8000 abortusz fordult elő, az elmúlt évben látványos fordulatot vett ez az arány. 5300 szülés volt, s emelett 3000 vetélés. Ebben a megelőzés, a gondozás, felvi­lágosítás mellett nagy része van a terhespatológiai ágyszá­mok egész megyére kiterjedő növekedésének ♦ A második, a tűz által leg­inkább sújtott emeleten már csak a takarítóbrigádoknak, a kórtermeket berendezőknek — Az újév utáni napokban várjuk a társadalmi munkára jelentkezett brigádokat, ők el­sősorban a takarításban és a bútorok helyretételében segéd­keznek. Egyébként hét kórte­rem teljesen berendezve várja a betegeket, még négyet kell rendbe tenni. A bútorok, beren­dezési tárgyak nyolcvan száza­léka új. A műtő, amelynek a tűz után megroggyant a mennyezete, már szintén a két műtőasztal beépítésére vár, csakúgy, mint mellette az úgynevezett kismű­tő. Az ágyak felett egyedi vilá­gítótestek, nővérhívó nyomó­gomb, kint a folyosón egy nagy tábla, amelyen a vilá­gító számok mutatják a hívó kórtermet — minden ágy fe­lett házi telefon. Az újszülöttek bemutatására szolgáló tv-berendezéshez min­den szükséges alkatrész meg­érkezett, a kamerától az erősí­tőn keresztül a monitorig. Megvan már az új, hazánkban legkorszerűbbnek számító ult­rahangos vizsgáló készülék, az emeletráépítés során ügyele- tesi szobák, orvosi társalgó és plusz 15 betegágy is gazda­gítja az új szülészeti osztályt. Mintegy 34 millió forint ér­tékben megújul, korszerűbbé válik tehát a Megyei Kórház szülészeti osztálya. 118 ágy áll majd rendelkezésre. Jelentősen jovulnak a gyógyítás tárgyi és akad munkája. Halter György- higiéniai feltételei, né gazdasági nővér örömmel újságolta: Kurucz Gyula Sok még a tennivaló, míg a véradó állomás a képen is látha tó mostoha helyzetéből végre megfelelő körülmények közé kerül. Túl az alapfeladaton Kezdettől őrmester úrnak ne­vezték a cigányok. Alighogy Véméndre került, kiment a kö­zeli erdőben lévő, putrikból „létesült” telepre. Több mint 100 barna bőrű ember nézett a közelgő rendőrre: hót ez meg mit akar? Rendet akart és rendezett körülményeket. Nem kellett hoz­zá egy év és a helyi tanácsi vezetőkkel közösen kifejtett szí­vós erőfeszítéseik nyomán a ci­gánytelep minden dolgozni ké­pes lakója állandó munkahely- lyel rendelkezett. S eltűnt a ci­gánytelep is. — Nem volt szükség dózerre — mondja Szántó Pál zászlós —, maguk bontották el, és be­költöztek a faluba ... Mondja, a körzeti megbízott rendőrnek feltétlenül tekintél­lyel kell rendelkeznie. Nem ar­ról van szó, hogy senki sem mer hozzá szólni, pláne vissza­beszélni. Ez nem tekintély. Sok­kal inkább a jó kapcsolatok, a bizalom, a lakosság részéről megnyilvánuló szimpátia, a he­lyi vezetés együttműködési kész­sége és persze az eredményes rendőri munka az összetevői ennek. — Amikor 1967-ben körze­tembe kerültem — Véménd, Fé­ked, Erdősmecske és Szebeny tartozik ide, csaknem 5500 em­ber —, ha bementem a kocs­mába, mindjárt pálinkára invi­táltak. Az elmúlt 15 évben ösz- szesen ha 5 órát töltöttem a presszóban ... Nem fogadtam el, mígnem egyszer dühös let­tem! Végül is legalább 14—16 pohár sorjázott az asztalon, annyian akartak nekem fizetni. Mondtam jöhet! Aztán oda­szóltam a szomszédos asztalnál beszélgető nyugdíjasoknak: na, bátyáim, ez a maguké ... Az­óta nem Tiív senki pálinkára . . . Szántó Pál zászlós nemcsak körzeti megbízott rendőr, ha­nem tanácstag is. Éppen tíz éve, hogy két megbízatása köl­csönösen kiegészítve egymást állandó elfoglaltságot ad neki. Igazán nem tudja sok esetben elválasztani: ha megállítják az utcán — márpedig mindig meg­állítják, találkozzék bármelyik helybelivel —, mint tanácstag­hoz, vagy mint körzeti rendőr­höz fordulnak-e hozzá. Mert nála csapódik le az is, ha va­laki úgy érzi, nem jó a bérel­számolása a tsz-ben, de az is, aki a bölcsődei-óvodai körül­ményekre panaszkodik. Felírja, elmegy az elnökhöz a tsz-be, a tanácsra, tovaEETtjo az észrevé­teleket, min! ahogy tette min­dig is, s aminek eredménye­ként úgy érzi: a „káembésnek” rangja van a körzet falvaiban. Szántó Pál nyugodt, kiegyen­súlyozott ember, akiről — ami­kor a szobába lépett — csodál­kozva állapítottam meg: milyen barátságosnak néz ki . . . Pedig tud szigorú is lenni, itt-ott kell is. Rendőri munkájának legfon­tosabb mércéje fölöttébb pozi­tív: körzetének bűnügyi fertő- zöttsége minimális, s az elmúlt években személyek javai ellen elkövetett bűncselekmények nem maradtak felderítetlenül a területén. — Én a legfontosabbnak — mondja Szántó Pál — a nyu­Hz első munkásévek Váradiné Szlemencsek Mária, Radnóti Péter, Tóth Attila Mindenki nagy reményekkel, tervekkel, vágyakkal indul első munkahelyére. Valóra válnak ezek a vágyak? Vagy nem? Há­rom fiatallal beszélgettünk. Mindhármuknak munkahelye: a pécsi Mechanikai Laboratórium. Váradiné Szlemencsek Mária 22 éves. Három éve dolgozik. 1978-ban érettségizett a vegy­ipari szakközépiskolában, utá­na a Mechanikai Laboratórium impregnáló műhelyébe került. Fizetése: 4500 forint. Azért vá­lasztotta ezt a munkahelyet, mert többé-kevésbé már isme­rős volt számára: itt lakott a szomszédban. Radnóti Péter 26 éves, villa­mosmérnök, 16 hónapja dolgo­zik, a budapesti Műszaki Egye­tem hallgatója volt, leendő munkahelyének ösztöndíjasa. Fi­zetése 3600 forint. Tóth Attila a legfiatalabb, 20 éves, a Zipernovszky elvégzése utón került ide, mint mechani­kai műszerész egy évvel'ezelőtt. Gépész szakos volt, s két hetet töltött itt nyári gyakorlaton, ak­kor tetszett meg neki ez a mun­kahely. Fizetése 3000 forint. És most a kérdést: vajon el­lentétben állnak-e az álmok a gyakorlattal? A válasz meglepő: a valóság sokkal inkább meaközelíti a ko­rábbi tervezgetéseket, mint ahogy vártam volna. Amiben mindhárman egyetértettek, az a ritka jó munkahelyi légkör, a kollektíva elismerése volt. Le­het, hoqy valami másban töb­bet vártak az első munkahely­től, de ez volt a legpozitívabb „csalódásuk": nagyon jól érzik magukat együtt a többiekkel, nem számítottak ilyen jó kollé­gákra. Persze, ehhez bizonyá­ra az is hozzájárul, hogy va­lamennyien fiatalok, s a Labor munkatársainak átlagéletkora csak 28 év. így hát könnyebb hangot találni egymással. Váradiné: A legnehezebb az volt számomra, hoqy az iskola utón meg kellett tanulnom az emberekkel való, a korábbitól egészen eltérő bánásmódot, magatartást, viselkedési for­mát. Erre soha semmilyen isko­la nem készíti föl az embert. Egy munkahelyen nemcsak al­kalmazkodni, beilleszkedni kell tudni, hanem — szerintem — meg kell tanulni „nyelni” is, s ez sokszor a legnehezebb. Abban az időben, amikor ide­kerültem, az eqyik első fiatal szakmunkás voltam, s valahogy a többiek éreztették velem, hogy nekem érettségim is van. Szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig, s azóta is ng- qyon jól érzem itt magam. Köz­ben megszereztem o technikusi minősítést, s éppen most nevez­tek ki csoportvezetőnek. Radnóti Péter: Az egyetemről kikerülve éppen a fordítottját vártam, mint ami valójában történt: szakmai szempontból vártam a többet, s emberileg a kevesebbet. S ez, ahogy már a többiek is elmondták, éppen fordítva történt. Jelenlegi mun­kaköröm kicsit elter attól, amit tanultam, ennek az is az oka, hogy az egyetem és az ipar fogalomhasználata némileg kü­lönböző. Meg kell mondanom, hogy itt a gyakorlatban nagyon sokat_ tanultam a szakmunká­soktól. A műszaki diplomások­nak, .amikor dolgozni kezdenek, az elmélet és a gyakorlat kö­zötti eltérés okozza leginkább a gondokat. A legnehezebb az úgynevezett vállalati ügyrend­be, az adminisztrációba való „beleszokás" volt. Az elmélet és a gyakorlat eíentétéhez visz- szatérve egy kicsit, ezt úgy ér­tem, hogy országszerte az ipar nem éri el a gyakorlatban azt a rendkívül magas színvonalat, amit az egyetemeken oktatnak — s szakmailaq sokunknak ez okozza a csalódást. Kevés az olyan mérnöki munka, amit „csemeaének” lehetne nevez­ni. Dehát olykor-olykor, ha az ember keres, talán talál maqá- nak. Éppen most noavon örü­lök, hogy egv nagyobb arányú munkán dolgozom, olyanon, ami önálló döntésre készteti az embert. Tóth Attila: Ahogy mondtam, a nyári gyakorlaton tetszett meg nekem ez a munkahely, na per­sze, akkor máshoqv látja az ember, mint amilyen való­jában. Pontosabban nincs ide­je igazából megismerni. Ennek ellenére nem csalódtam ben­ne. Különösen azért tetszik, mert általánossáqban azt lehet mondani, a munka itt elég vál­tozatos. Nekem is szerepel a terveim között, hogy megszer- zem a technikusi minősítést, er­re kétéves szakmai gyakorlat utón van lehetőség, s egyéves tanfolyamot kell elvégezni hoz­zá. A többieknek is vannak ter­veik: Radnóti Péter szakmérnö­ki képesítést akar szerezni. Vá­radiné a Kecskeméti Műszaki Főiskola kihelyezett taqozatára szeretne beiratkozni, ha lesz eléq jelentkező és beindul. Sok mindenről beszélgettünk még: tervekről, lakásról, uta­zásról, hobbvról. Szóba került az is, hogy itt, mint mindenütt, ahol túl sok fiatal dolgozik, elég naqy a fluktuáció, ennek elle­nére nekik még nem jutott eszükbe, hogy munkahelyet vál­toztassanak. D. Cs. godt, kiegyensúlyozott családi hátteret tartom. Az én életemet ez határozza meg, nemcsak ott­hon, hanem akkor is, amikor szolgálatot teljesítek. Ezen túl van egy szépen berendezett szolgálati szobám, egy saját gépkocsim, aminek használa­táért átalány formájában térí­tést kapok, egyszóval „magán­alapon" és szervezeti oldalról is egyaránt biztosítottak nálam a ió munkához szükséges felté­telek. Mészáros Attila

Next

/
Thumbnails
Contents