Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-30 / 356. szám
u Dunántúli napló 1981. december 31., csütörtök fi kedu kettes az utazáshoz Eladjuk a délibábot Bár hazánk külgazdasági egyensúlyát nem a turizmus hivatott helyrebillenteni; idegenforgalmunk szerepét senki nem vitatja. Ennek igazolására segítségül hívhatjuk a statisztikát is — hazánkba az idén 15 millió külföldi turista érkezett, és 4,7 millió magyar állampolgár utazott külföldre —; de ennél meggyőzőbb módszer az önvizsgálat. Ugyan ki tervezne szívesen minden évben legalább egy utazást? Ha nem külföldre, hát a Balatonra, vagy a hegyekbe, netán épp a szomszéd faluba, ahol van valami látnivaló. Családi költségvetésünkben legalább évente egyszer nagyobb kiadást jelent a nyaralás. Lengyel Mártonnal, az Országos Idegenforgalmi Tanács helyettes vezetőjével az év utolsó napjaiban erről beszélgettünk. — Számos ország — némi túlzással — a turistákból él. Hazánk gazdasági életében milyen szerepet tölt be az idé- genlorgalom? — Mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznom, amit kevesen tudnak. (Mert azzal mindenki tisztában van, hogy Magyarország nem az idegenfogralmá- ból él). Azt, hogy idegenforgalmi bevételeinkből teremtjük meg azt a devizaalapot, amelyből magyar turisták kiutazását finanszírozzák. Magyarország tartósan aktív idegenforgalmat bonyolít le minden „viszonylatban", s ez az aktivem hozzájárul a fizetési mérleg javításához. Persze nem kell azt hinni, hogy ez a tétel meghatározó az állami költségvetésben, mint ahogy döntő például a feljett turizmussal rendelkező Ausztriában vagy Olaszországban. De A szigetvári vár nálunk sem elhanyagolható; összes exportunk értékének négy százalékát teszi ki az idegenforgalomból származó bevétel .Az idegenforgalmi „export" különleges értékét az adja, hogy — ellentétben a többi devizát termelő ágazattal —, a turizmus egyébként eladhatatlan szolgáltatásokat értékesít: úgy mint napfényt, Balatont, sőt, tovatűnő délibábot is. — A küllőidről hazánkba látogató turista tehát — szigorúan gadzasági értelemben — üzleti partner. (Mint ahogy küllöldön mi is azok vagyunk az illető ország idegenforgalmában). De itthon is utazunk: nyaralunk, kirándulunk, viken- dezünk, s mert forinttal fizetünk, jelentőségünk más megítélés alá esik. Mi a véleménye a belföldi turizmusról? IliúsztráIjuk a lakosság utazási kedvét néhány adattal. 1980-ban a lakosság 26 milliárd forintot költött a turizmusra (ezen belül 4,6 milliárdot külföldi utazásokra). Ez az ösz- szeg a fogyasztási alap 5—6 százalékának felel meg. Statisztikai átlagot számítva, egy magyar állampolgár tavaly 17 napot szánt turizmusra szabadidejéből. Ez persze nem túl sok, ha figyelembe vesszük, hogy a szabadnapok száma évi 105 nap, de nem is kevés, ha belelapozunk a legfrisebb szociológiai felmérésbe, amely szerint a szabadidő felhasználásában még mindig utcahosszal vezet a keresetkiegészítő tevékenység. Az emberek házat építenek, a háztájiban dolgoznak, másodállást vállalnak sza. badidejükben, általában hajtják magukat egész évben. De évente legalább egyszer nyaralni mennek! S ez nagy esemény Olyan, amelyre fél évig készülődnek, hogy aztán még hónapokig erről beszéljenek. Ennek a két-három hetes nyaralásnak meghatározó szerepe van az emberek közérzetében, ezért nyugszik óriási felelősség a turizmussal profimódra foglalkozó szervezetek vállán. — Jövőre általános lesz az ötnapos munkahét. Ezzel az évi 105 helyett 131 napot tölthetünk kedvünk szerint. Mit mutatnak az idegenforgalmi előrejelzések? — önmagában az ötnapos munkahét nem jelenti azt, hogy az emberek többet utaznak, többet költenek turizmusra, hisz jelenlegi terveik szerint a személyes jövedelmek, a családok összességét tekintve, nem növekednek. Mi mindenesetre felkészülünk arra, hogy az idegenforgalom — s ezen belül a belföldi turizmus — megélénkül. Részint azért, mert a külföldi utazásokat is megkönnyítették, részint mert a több szabadidő az emberek életmódjában strukturális változásokat okoz. Ehhez társul még néhány tényező: enyhülnek a lakásgondok; erősen csökken a gépkocsik iránti kereslet; kevesebb hétvégi házat építnek; — mind azt segítik elő, hogy az emberek életében fontosabb legyen az utazás. — Ez Így általában a gazdasági élet minden területére érvényes. Mit jelent ez az idegenforgalomban? — Szómos előjel arra mulat, hogy például a nagyvárosok környékén a hétvégi egy-két napos utazások, az egynapos kirándulások száma megnő. Erre a helyi tanácsoknak, idegenforgalmi hivataloknak fel kell készülniük. Meg kell szervezniük a kiránduló-helyekre a buszjáratot (hétvégén a munkásszállító buszok kihasználatlanok!), büfét kell felállítaniuk, (több engedélyt kell kiadni!), gondoskodni kell a hulladék- gyűjtésről, WC-felállításóról és így tovább. S ahol kollégium van ott, nyáron ki kell adni a szobákat a turistáknak; sportpályákat, az uszodákat, a művelődési házakat — amelyekben a nemzeti vagyon jelentős része fekszik — meg kell nyitni a turisták előtt is. sokféle programot kell szervezni számukra. És a szervezésben még számos egyéb lehetőség rejlik. Ezek kihasználásához kíván az Országos Idegenforgalmi Tanács is segítséget nyújtani azzal, hogy koordinálja az együttműködő szervek munkáját, segíti a turistákat a tájékoztatásban. Kmety Attila Az egyik kedvelt baranyai turistaközpont a siklósi vár Középszintű vezetőképzés Kétújfalun .^legfelsőbb szintű termelőszövetkezeti vezetők rendszeres továbbképzése országosan már évek óta megoldott kérdés. Nem mondható el ugyanez a középszintű szövetkezeti vezetők- főágazat- ágazatvezetők, szakosított telepvezetők stb. — részéről. A közvetlen termelésirányítók hatáskörébe nem egy esetben több tucat ember tartozik. Ezek a vezetők legtöbb esetben mégsem rendelkeznek korszerű vezetési ismeretekkel. Ha a vezetés és szervezés önálló tudomány, s mint ilyet fontos tantárgyként tanítják egyes felsőoktatási intézményekben, akkor nemcsak a felsőszintű vezetőknek kell elsajátíttaniuk, de mindenkinek, aki embereket irányít, fontos munkafolyamatokat szervez, vezet. Ebből a felismerésből kiindulva kezdeményezte a Baranya megyei Tanács és a megyei Tsz Szövetség a középszintű vezető- képzés beindítását a megyében. Kétújfalun 1981. december 3-án, hét termelőszövetkezet — Kétújfalu, Magyartelek, Szigetvár, Felsőszentmárton, Nagydobsza, Drávafok és Csányoszró — 40 középvezetője részére háromhónapos vezetőképző tanfolyamot indítottak, amelynek tematikáját a MÉM adta meg, s a minisztérium a kétújfalui körzeti képzést egyben országos modellnek is tekinti. A tanfolyam a kétújfalui Művelődési Ház Klubjában kapott helyet, ahol heti két napon át minden csütörtökön és pénteken hallgatnak előadásokat a résztvevők. A fő tantárgyak a vezetési ismeretek, a munkajog és a munkapszichológia. A körzetben olyan kicsik a távolságok, hogy a hallgatók bejárhatnak, szállásról tehát nem kell gondoskodni. Étkeztetésük a kétújfalui Vörös Csillag Termelőszövetkezet üzemi konyháján biztosított. A tanfolyam február végén zárul. — Rné — Aranykezű mesterek Krasznai József Aranykezű mesterek, aranykezű iparosok. A kifejezés mindig is a legnagyobb szakmai tekintélyt, az ebből fakadó népszerűséget és egy-egy mesterség előretörését is tükrözte. Napjainkra azonban veszített fényéből a kifejezés, alig használják. De a három pécsi fémipari szakmunkás, a 71 éves Krasznai József kisiparos lakatos, a 48 éves Bagoly Zoltán, a Sopiana Gépgyár esztergályosa, a 26 éves Galambos János, a Vasas Ipari Szövetkezet esztergályosa megilletődötten fogadták a régi megszólítást. Krasznai József, aki a zár- és lakatjavító szakmában Pécsett a legtekintélyesebb szakember, a kéz ügyességét, kifinomultságát ugyanolyan értékesnek tartja, mint a pallérozott szakmai tudást. Úgy tapasztalja, hogy a kéz sokszor előbbre járt, mint az agy, hisz az ujjhegy tapintásával, akár a körömmel is megérez fémfelületi hibákat. A bal hüvelykujját le kellett volna vágni egy baleset utón, de nem engedte. Hosszú ideig érzéketlen volt, de addig edzette, amíg kifinomult ismét az izmok mozgása. Zárakat javít 55 éve, oly ügyesen, hogy kérésemre egyet csukott szemmel megjavított. Hosszú ujjú, szinte nőiesen törékeny kezét bármelyik hegedűművész megirigyelhetné: a megviseltségét csak az újjhegyek és a tányérpárnák keménysége sejteti. Még nem akarja abbahagyni a munkát, pedig koradélutánra már elfárad. A mesterségéről Bagoly József úgy szól, mint a fémipari szakmák csúcsáról: — Művészet ez — minden nagyképűség nélkül állítom. Épp 30 éve esztergálok, itt a Sopianában pedig 1958 óta örömmel és izgalommal tölt el minden perc a padomnál, hisz egyedi, speciális darabokat készíthetek és van úgy, hogy 25— 50 000 forint értékű alkatrész megformálásában is bedolgozom. Negyedmilliós az eszterga- padja. De csodákat művel ugyanígy a matuzsálemkorú gépeken is, mert „a szemem, a fülem és a kezem reflexei másodperceken belül együtt vannak.” Amikor nem áll a kezére a munka egy-másfél óra után sem, sőt a kiadott tervrajzok sem segítenék, akkor megy el a feletteséhez konzultációra, amit nem szégyell. Gyárukban a pályakezdő fiatalokat 1975-óta oktatja maga—kitapasztalta munkafogásokra. Ritka az ilyen mester, hogy ennyire tökéletesen hozza a kiszabott anyagmennyiségből a tervezett Terméket. Búcsúzáskor éreztem, hogy a kézfogása könnyű érintésű, de határozott. Galambos János első fizetése 3700 forint volt. Nem akarták kiadni, többször utánanéztek, hogy igaz-e: — Már szakmunkás tanulóként magas szintre fejlesztettem ki a kézügyességemet. A rutinos, alapmozdulatok kialakítására koncentráltam, amiben nem zavarta kibontakozásomat a mesterem. Ha más kolléga kéz- és testtartás-rendszerét kell átvenni, az merevséget, szögletességet okoz o kéz- és csuklómozgásban. Amikor leszereltem a katonaságtól, fél év is eltelt, mire tökéletesen éreztem az ujjaim- mal, a karommal a gépem, a munkadarabom minden rezdülését. Mire képesek ezek az esztergályos-kezek a félig, vagy majdnem automatizált magyar és külföldi esztergapadokon? Egy műszakban 10—12-féle műveletre, de megismerkedtek ettől 5—6-szor többel a hosszú évek alatt. Van úgy, hogy egy művelet 30—40 másodpercig tart, ha nem kevesebb ideig, és nyolc óra alatt 200—300 alkatrészen kell megismételni. Az aranykezű mesterek szerint a fémipari kézművességre az egyre modernebb és szinte majdnem teljesen tűvezérelt felületkezelések korszakában is szükség lesz. Valóban aranyat ér a kezük. Ezeket a kezeket a töretlen munkaszeretet vezérli. Csuti János Galambos János Bagoly József
