Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-24 / 352. szám
1981. december 24., csütörtök Dunántúli napló 5 Csaknem ilyen ma is — légifelvétel 1971-bői Szokolai István felvételei Uränuäros Huszonöt eues „A geológiai kutatások még 1955-ben megállapították, hogy ez a vidék (Kővágószőlős és környéke — a szerk.) gazdag uránércekben. Ma már serény munka folyik a bánya feltárásáért. A feltárással egy időben folyik az új lakótelep felépítése is." Az ország közvéleménye a Szabad Nép 1956. június 26-i számában megjelent „Baranya jövőjéből" c. cikknek az idézett részletéből értesült először arról, hogy Baranyában új bánya- ipar született. S a lakótelep: Uránváros. A közelmúltban — pontosabban: október 23-án — volt negyedszázada annak, hogy az első épületet átadták. Akkor egy Csö-jelű számot kapott, ma a Hajnóczy utca 11. számot viseli. Ez a nagy gyorsaság negyed- százados távlatból is figyelemre méltó. Talán tanulságos is. Idézzük csak fel az eseményeket! 1955 végén az eredményes geológiai kutatások ismeretében döntött a Minisztertanács a bányaberuházás és a vele kapcsolatos lakásberuházás indítá_ sáról. Még decemberben megkezdődött a várostervezés, az első építési ütem tervét január közepén szállították, tavasszal indult az építkezés és még a tél beállta előtt be is költözhettek az első házakba a lakók. Melyik is volt ez az első ütem? A Hajnóczy utcai K-sor nyolc épülete, a mögöttük lévő Csü-sor hat épülete, valamint a Körösi Csorna Sándor utca három CsF-épülete — 17 épületben 612 lakás. Hogy milyenek ezek a házak? Ne szégyelljük kimondani: nem szépek. De mivel gyorsan kellett felépíteni, már korábban megvalósult tervekhez nyúltak, s míg ezek épültek, a tervezőknek is lehetőségük volt olyan folytatás megkomponálására, ami más — jobb és szebb — ennél az első ütemnél. Ha az épületei nem is szépek ennek az első ütemnek, szerkezetileg azonban nagyon is szervesen illeszkedik az egész városrészhez — az egység szem- mellátható. Dénesi Ödön építész, aki Uránvárost tervezte, s e munkájáért kapta az Ybl-dí- jat, olyan városrésszel gazdagította Pécset, amit ma sem le. hetett volna jobban megcsinálni. Uránváros a maga idejében igen fontos új vonásokkal járult hozzá felszabadulás utáni városépítési tevékenységünk színvonalának a növeléséhez. Méltatásul hívjunk segítségül két jeles építészeti szakírót: ők hogyan értékelték Uránvárost? Granasztói Pál „Az építészet igézetében" c. müvében írta: „A tervező alapjaiban jó és helyes rendszert alkotott és valósított meg, és ennek részleteit is jól átgondolta, kimunkálta; ez a városrész minden nézetében kifogástalan, változatos és vonzó. Otthonos — talán ez a fontosabb. Városias — és ez még fontosabb". Pogány Frigyes pedig a Dercsényi—Pogány—Szentkirályi: Pécs c. könyv 1966-os kiadásának „Pécs városképei" c. fejezetében így fogalmazott: „Pécs nyugati városrészében az építész korunk hangján szólalt meg, a legkorszerűbb, általános érvényű szerkesztő elvek alapján testesítette meg építészi gondolatait, s az alkalmazott formákat, tereket, kerteket, utcákat, házakat mégis helyi atmoszférával. Pécs egyéni jellegével itatta át". Pedig de nehezen is jutott el odáig ez a városrész, míg e méltató sorokat úgy lehetett leírni, hogy azokkal az egyre sokasodó lakosság is egyetértsen, érzékelve Uránváros otthonosságát, városiasságát. Olyan dolgokkal kellett kezdeni, hogy eldöntsék: mennyi legyen az általános szintszám, s hogy a házak magas vagy lapos tetejüek legyenek ... S hogy mi mindennel lehet várossá tenni ezt a városrészt. Az azóta felnőtt generációk számára érdemes felidézni, hogy pl, a MÉV-központ helyére termálfürdőt terveztek, a főtérre, a Mecsek Áruház mellé (ennek a szükségességét is sokáig vitatták!) kerületi tanácsházat, a 17 emeletes is egy valamivel alacsonyabb szállodaként fogalmazódott meg, a hétemeletesek közé kétszintes üzletházak sorát álmodták, a mostani gyönyörű park helyét pedig kultúr, palota céljára jelölték ki . . . Az uránvárosiak sokáig berzenkedtek amiatt, hogy sok az egyforma ház. Pedig nem is sok! Az egyformák egy-egy szerkezeti egységet jellemeznek, s egyformaságukat azzal oldot. ták fel, hogy a kapuk fölé kerámia- és kovácsoltvas-díszítés került. A 60-as évek első felében Uránvárosban jelentek meg az első panelházak; az új technológia itt vette át a hatalmat a pécsi városépítésben. A panel megjelenése egyébként egy nagyon fontos változást is hozott. Az első terveket nézve azt látjuk, hogy az Építők útja vidékére családihózas övezetet képzelt el a tervező — így vélvén megteremteni a kapcsolatot a Szigeti városrésszel. Hanem megfordult a dolog és a „paneleseden” Uránvároshoz igazodott az újjászületett Szigeti városrész. A panel lett a híd a régi és az új városrészek között. Az építkezés a Kállai Éva téri középmagas házakkal a 70-es évek derekán ugyan befejeződött, Uránváros „készre jelentése" mégis csak ezután várható, Arra a területre, amelyről a BÉV egész Uránváros építését kiszolgálta, kezdettől fogva sok mindent képzeltek el: középiskolát, reuma-szakrendelőt, sportszállót. . . Ma úgy mondják, az a sportterület terjeszkedik majd erre, ami eredetileg a Tüzér utcáig nyúlt volna. Vagyis: magasépítési tevékenység már nem lesz Uránvárosban. Hársfai István A megfiatalodó Patacs Újsághír: „A végrehajtó bizottság megtárgyalta és elfogadta Patacs részletes rendezési tervét azzal, hogy a lakásépítés feltételeit huzavona nélkül a legrövidebb idő alatt meg kell teremteni. A terv ezen a területen összesen 1153 lakás építésére nyújt lehetőséget, teljes egészében magánerőből történő megvalósítással.” Az esemény nem hatott az újdgnság erejével. Jó egy évtizede is volt ilyen „patacsi ügy”. A Mecseki Ércbányászati Vállalat szándékában állt akkor a 6-os út mentén, a patacsi főúttól nyugatra eső területen építkezni. A próbálkozás kudar. cot vallott. A közelben volt sertéshizlalda akadályozta a terv valóraváltását. A sertéshizlalda azóta megszűnt és az eltelt évtized egy nagyobb lélegzetű terv napirendre tűzését tette lehetővé. A részletes rendezési tervet a BARANYATERV dolgozta ki, Hz új út hatásúra A környék átalakulóban van. Bár ennek pillanatnyilag még a nyomát sem látni, a megállapítás igaza mégsem vonható kétségbe. Elegendő csak egy pillantást vetni az új 6-os út befejező szakaszára és megértjük a dolog lényegét. A mai óriási forgalom tetemes része az új útra terelődik, a mostani 6- os szerepe tehát megváltozik, ennek a révén pedig lehetővé válik a környék átalakulása. A terv tulajdonképpen ezt célozza meg, s gondozásba veszi a Patacs néven ismert szerteágazó területet: azt, amely az ősközségből, a hegyoldal felé nyúladozó kis dűlőutakból, a rájuk fűzött házakból, szőlőkből, gyümölcsösökből áll. Zegzúgos utcácskák, egymás fölé ágaskodó házak, amiknek a legfőbb építőanyaga a ja- kabhegyi vörös homokkő. Az egésznek a légköre, a hangulata annyira ódon, hogy magyarázat nélkül is érezni-tudnivaló: nagyon, nagyon régi falu ez. Ősi feljegyzések tanúsítják, hogy már az Árpád-korban is létezett. Ebből a középkori múlt. ból jószerivel csak azt őrizte meg, ami a nagyobb szomszédnak, Pécsnek is a sajátossága: a településszerkezetet, amit mindenképpen védehi kell. A házak némelyike a maga esetlen egyszerűségében oly meg- kapóan szép, hogy kemény ha. tórozottsággal védeni kell. Főleg a Patak utcában! még szin. te egymás mellett sorakoznak az eredeti állapotban lévő osz- lopos-tornácos házak — Patacs múltjának az őrzői Ezeket kell megmenteni, amíg lehet! Magánerőből Ez az ősközség a magja annak a területnek, amelyre a részletes rendezési terv kiterjed. Mint Pécs más hegyoldali területeinek, a patacsinak is az a jellegzetessége, hogy a dűlő- utak szövevénye szőlőket, gyümölcsösöket tesz megközelíthetővé, a megművelésüket szolgáló házak között családi házak is vannak és jelen van az üdülőjelleg is. A terv ezt a többcélú hasznosítást teszi hangsúlyossá és megjelentet ebben a környezetben egy új elemet is: a telepszerű beépítést. Erre természetesen a mai 6-os út környéke ad lehetőséget. Itt' születik meg a következő években a város nyugati „kapuja". Az a rész, ahol most találkozhatunk először Péccsel, meglehetősen vegyes benyomásokat kelt az érkezőben, s csupán a Rácváros az, ami egyéniségével vonja magára a figyelmet. Az előbbre hozott „kapu” várható jó megjelenésével is tudatja majd: Pécsre érkeztünk. Az elsődleges cél: magánerős lakásépítéshez biztosítani területet, amire nagy#igény — tehát szükség — van Pécsett. A bevezetőben említett 1153 lakásból 686-ot 2, 3, esetleg 4 szintes épületben, 96-ot pedig kis társasházban javasol elhelyezni a terv. Ezeknek a helye lényegében ugyanaz, mint a tíz év előttieké lett volna: a Vöröskő Utca és a szőlőtelep között, a jelenlegi 6-os fölött — és alatt. Ez fontos, új elem, s ettől válik a „kapu” — városkapuvá. Az út mindkét oldalán építkeznek majd, bár a déli oldalon meglehetősen korlátozottak a lehetőséaek, a régi és az új út közelsége a meghatározó. A telepszerű beépítéstől északra eső területen korszerű csoportos — átriumos, sor. és láncházak épülhetnek, szám szerint 161, az egész területen pedig összesen 210 egyedi családi ház építhető. És minthogy összességében közel 7000 lakost tart majd el ez a terület, gondoskodni kell bizonyos alapellátásról is: építenek majd egy oktatási-gyermeknevelési központot, továbbá orvosi rendelőt, üzleteket. És bár itt meglehetősen eleven a kapcsolat a szabad természettel, közparkra is szükség lesz, ennek a helyét pedig a Süle-völgyben jelöli ki a terv. 1984-ben? Amikor a végréhajtó bizottság a közelmúltban elfogadta a részletes rendezési tervet, dr. Németh Lajos tanácselnök-helyettes azzal ajánlotta a továbbiakat az illetékes tanácsi szer. vek figyelmébe, hogy az itt magánerőből megépítendő lakásokkal kell ellensúlyozni a cél- csoportos program elkerülhetetlen csökkenését. Alapvető követelmény, hogy a lakásépítés mennyisége számszerűen nem csökkenhet. A teendő tehát: a feltételeket — mint a bevezetőben is utaltunk rá — huzavona nélkül, mihamarabb meg kell teremteni. Erre egyébként az el. ső lépések már meg is történtek. Az első számú partner, a MÉV előkészített területet vár, ahol saját kivitelezésben — rehabilitációs építési üzem létrehozásán gondolkodnak — építenének remélhetően Hajnalka utca színvonalú épületeket. S ha valóban huzavona nélkül megy minden, akkor legkésőbb 1984-ben már lakhatnak is az első házakban H. I. A szigetszentmiklósi Szigetfö Mgtsz-ben 1979 óta foglalkoznak úgynevezett ketreces haltenyésztéssel. A halakat egy régi sóderbánya vizében nevetik és tárolják. A Haltenyésztési Kutató Intézetben kidolgozott technológia szerint különféle eljárásokkal elérték, hogy a vízfelület nagy hidegben sem fagy be, igy télen is ki tudják elégiteni a megrendelők igényeit.
