Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)

1981-12-20 / 348. szám

Szolgáltatásfejlesztések Eltűnőben az egyenízek Újdonságok a Gelkánál, a Patyolatnál Baranyában ez idáig kétszáz­tíz vendéglátó és kereskedelmi egységet hirdettek meg szerző­déses üzemeltetésre. Szeptem­ber végéig azok felére licitáltak a leendő bérlők: s eddig közü­lük nyolcvanöt presszó, meleg­konyhás egység, italbolt, zöld­ség- és élelmiszerüzlet, vala­mint trafik kelt el öt esztendő­re. A sétatéri borozó törzsvendé­gei egyik napról a másikra ész­lelték az üzletmenet megválto­zását. Terítő került az aszta­lokra, a könyöklőkön üvegha­mutartó váltotta föl a lemezből hajlítottat, a falakra a helyiség hangulatához illő egyszerű dí­szeket aggattak. A zsíroskenyé­rén kívül ma mór szendviccsel, szeletelt kolbásszal és savanyú­paprikával is szolgálnak Bére­sék. Az asszonyka, aki amúgy a borozó vezetője, nem mozdul­hat a pult mögül, így férje — aki éppen árubeszerző körútjá­ról érkezett — beszél eddigi ta­pasztalataikról. — Október elsejével „nyitot­tunk”. Azóta a feleségem a főnököm. Korábban a FÜSZÉRT- nél voltam raktáros. Az üzletet tulajdonképpen hárman vezet­jük; tizenegy pályázó előtt nyertük meg a licitet. Több el­képzelésünk van, de egyszerre nem akarjuk túlságosan bőví­teni az ételválasztékot, mert ez mégiscsak borozó. Az viszont elképzelhető, hogy sülthurkával, kolbásszal, meg kocsonyával is szolgálhatunk majd hamaro­san a vendégeknek. Béres János elém teszi a Ba­ranya megyei Vendéglátó Vál­lalattal kötött szerződést. A bo­rozó tavalyi forgalma 1.9 millió forint volt, a jövő évi árbevételi tervük 2,5 millió, ami után ha­vonta 51 500 forintot kell befi­zetniük a vállalatnak. Az egykori raktáros végezetül megjegyzi: a beszerzést köz­vetlenül végzik a Dohánygyár­tól, a Borforgalmitól, a kenye­ret pedig boltban vásárolják. Ök is, mint a történelmi belvá­rosban levő üzletek egy része, várják a tél elmúltát, a turis­tákkal zsúfolt autóbuszok érke­zését .. . — Az első szerződéses üze­meltetésű vendéglátóegységek ez év áprilisa óta működnek — kezdi a beszélgetést Balaskó Istvánné, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának vezető­je. — Éppen ezért részletes kö­vetkeztetéseket még nem von­hatunk le, annál is inkább, mert az új üzemelési formára vailó átálás a jövő év végére fejeződik be. Azt viszont el­mondhatjuk, hogy ezekben az egységekben máris érzekelhe- tően nőtt a forgalom, ami sok mindent takar. Például azt, hogy kulturáltabb lett a kiszol­gálás, a vendégekkel való fog­lalkozás, bővült a választék és egyben „üzletarcúvá" váltak az ételek; az egyenízek kezdenek végre eltűnni... Természete­sen mindez jelentős többlet- munkával jár, ezekben az egy­ségekben a korábbiakhoz vi­szonyítva húsz százalékkal ki­sebb a létszám. — Ebben a vendéglőben ko­rábban tizenhatan dolgoztak — fogad Fetter János, a Meszesi Vendéglő vezetője, majd bel­jebb tessékel az étterembe. Te­lefonhoz hívják, van időm kö­rültekinteni. Az asztalokon pi­roskockás terítő, amit a kék­festő rátét még jobban kihang­súlyoz. A tálalón rozsdamentes evőeszközök, mellettük poha­rakba göngyölt halványzöld pa­pírszalvéták sora. A helyiség még üres, alig múlt tizenegy óra, a söntés viszont mint min­A sétatéri borozó dig most is zsúfolt. Az üvegen túl, fekete inges pirosmellényes pincér hajlong a vendégek kö­zött. Ugyanezt viseli Fetter Já­nos és a többiek is. A vasárna­pi étlapot tanulmányozom. Jó- néhány készételen kívül halat és vadat ajánlanak ebédre: csukát és pontyot, szarvast és őzet. Az árak nem mondhatók túlságosan szolidnak, de bor­sosnak sem ítélhetők: harminc­öt-negyven forint közöttiek, lé­vén az üzlet másodosztályú. — Milyen az ital- és ételfor­galom aránya? — kérdem a visszatérő Fetter Jánost. — Hetven százalék, az ital javára. De mindenképpen cé­lunk, hogy ezen változtassunk. Egyébként egész nap van me­legétel, százötven—százhetven vendég veszi igénybe a közét­keztetést, a speciális éteíeink- ből pedig nyolcvan—száz adag fogy naponta. Különben heten­te adunk forgalmi jelentést a központnak, ahol továbbra is figyelemmel kísérik az üzlet­menetet. — Mi azt szeretnénk, ha a szerződéses üzemeltetésű üzle­tek személyzete nyugodt lég­körben végezhesse a munkáját ebben az öt évben — kapcsoló­dik a Fetter János által elmon­dottakhoz Szőllősi Jánosné a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat közaazdasóai osztály­vezetőié. - Hetvenkét egyséaet hirdettünk meq eddia. amelyek­ből hatvankilenc kelt el. A to­vábbiakban méa ötven üzlet vár kiadásra. Ha szerződéses formában nem kelnének el, bérleti rendszerben kívánjuk azokat maid működtetni. Eqyébként a hatvqnkilenc egy- séqre több mint százharmincqn pályáztak, többséqük vállalqti dolgozó volt. Az árurendelés és az ellenértékének kiegyenlítése nagyrészt még ma is a vendég­látó központján keresztül törté­nik. Mindez azzal is összefügg, hogy a nagykereskedelmi vál­lalatoknál kialakult feldolgozá­si rendszer szempontjából egy­szerűbb a vállalatok közötti átutalás. A célunk ugyanakkor az, hogy valamennyi kiadott egység közvetlenül rendeljen, illetve egyenlítse ki az áru el­lenértékét. Ezt követően már csökkenthető a vállalati admi­nisztratív létszám. — Azt tudom mondani önnek, aki a vállalatnál becsületes volt, a mostani rendszerben méginkább az kell, hogy legyen — mondja Tomási János, a pé­csi Hangulat presszó vezetője, aki több mint három évtizede dolgozik a vendéglátó szakmá­ban. Közel sincs annyi főnö­köm, mint korábban, de ez nem jelenti azt, hogy lazíthat az ember. Sőt! Most eldől majd, ki a jó üzletember. Biztos va­gyok abban, hogy azok nem sokáig fognak megélni, akik fejreállítják a vendéget, hogy a zsebéből kipotyogjon a pénz. Ha hozzánk egy tonicra tér be valaki, ugyanolyan vendégként kezeljük, mint azt, aki az üveg sör mellé szendvicset kér. Ko­rábban alig volt sütemény eb­ben a boltban. Nézze meg, hány félét kínálunk! Ez is köz­rejátszott abban, hogy az első négy hónapra tervezett forgal­mat három alatt teljesítettük. Én az apró lépések híve va­gyok. így tanítottak, hogy min­den partira maradjon az ász — kártyanyelven szólva. Tehát ta­vasszal a kirakatba kerül a fagylaltgép, megnyitjuk a kert­helyiséget és az asztalok fölé napernyők kerülnek. Meggyő­ződésem, hogy ez újabb ven-* dégcsalogató lesz. Salamon Gyula A szolgáltatás fejlesztése közügy. Lássuk, mit tesznek a nagy baranyai szolgáltatók, hogy igényeinket kielégíthes­sék. A Gelka igyekszik kedve­zőbb lehetőséget felkínálni mindazoknak, akik igénybeve­szik szolgáltatásaikat. Kedvelt „garanciája” az áta­lánydíjas szerződés, mely je­lenleg Baranyában 15 000 ké­szülék tulajdonosának jelent biztonságot. Ugyanis, ha az átalánydíjas készülék elrom­lik, a Gelka a havi díjért ja­vítja és adja hozzá az anya­got. Bár az árdíjszabás meg­változott, az átalánydíj ma­radt: a porszívó 10, a hagyo­mányos mosógép és centrifuga 15, a fekete-fehér tv 30, a szí­nes 140, illetve 170, a hűtő­gép 25, az automata mosó­gép 70 forintos havi díjért van biztonságos szerelői felügyelet alatt. A Gelka tervezi, hogy más háztartási gépekre és berendezésekre is kiterjeszti az átalánydíj lehetőségét. Jövő évtől a szervizek haté­konyságának növelése és a hatáskörök bővítése, a még jobb kiszolgálás érdekében a kis szervizeket bérleménybe vagy szerződéses alapon kiad­ják a vállalkozóknak. A Gelka termelőeszköz, tehát anyag- készletező-kereskedő szerepkört is ellát 1982-től. Ezzel a saját hálózatának jobb anyagellá­tásán túl más javító-szolgálta­tó intézmények, kisiparosok és barkácsolók anyagellátásán is kíván segíteni. A vállalat el­képzelése, hogy Pécsett al­katrészbázist, áruházat szeret­ne nyitni, remélhetőleg taná­csi segítséggel ez mielőbb megvalósul. A belső adminiszt­ráció csökkentése — ennek az ügyfél is hasznát látja — érde­kében fokozatosan áttérnek az egységes gépi adatfeldolgozás­ra. A Gelka eddigi intézkedései is kedveznek a lakosságnak, a színvonalas szolgáltatásnak. Munkákat meg lehet rendelni napszakra vagy munkaidőn túlra — ahogy a megrendelő ráér —, igyekeznek minél rövi- debbre venni a vállalási idő­ket, hogy a meghibásodott tv, más háztartási készülék minél hamarabb ismét működőképes legyen. Bevált a több napos munkaszünetekre meghirdetett ügyeleti szolgálat Pécsett (13-333-as telefonon), Komlón, Mohácson, Szigetváron és Sik­lóson. Baranyában is szeretnék mi­előbb indítani a javító gyors- szolgálatot, ez azt jelenti, hogy a megrendelő akár a helyszí­nen is megvárhatja a kisebb hibájú berendezése kijavítását, esetleg némi felár ellenében. A Baranya megyei Patyolat Mosoda Vállalat ez év augusz­tusától új szolgáltatást végez Pécsett; a megrendelő lakásán tisztítják a bútorkárpitot és a padlószőnyeget. Bevált a vidéki „hozom-vi- s|em" szolgáltatás. Az egyik túrajárattal a sásdi körzet 29, a másikkal Déi-Baranya 30 te­lepülését látják el. Van köz­ség, ahol 2—3 helyen is tar­tózkodik a menetrendszerűen közlekedő felvevő- és kiszállí­tó kocsi. Ez a két túrajárat az elmúlt évben csak a lakosság­nak 400 000 forint értékű pa- tyolatos munkát forgalmazott. A vállalat az ellátatlan, illetve a kevésbé ellátott részeken is szeretné kiszolgálni a lakos­ságot — ehhez olyan vállalko­zókat keres, akik saját gép­járművel rendelkezve átvennék a mosni, tisztítani valót és ké­szen visszajuttatnák azt a megrendelőknek. A mohácsi, dunaszekcsői, véméndi, palota- bozsoki és sombereki községi felvevőhelyekről már egyéni vállalkozó szállítja a mosatni- valót a mohácsi szalonba, és viszi vissza tisztán a- ruhane­műt. Január elején egyelőre üzlet­ként lép be a hálózatba a kertvárosi, és várhatóan 1932 végén nyit a Perczel utcai sza­lon. Távlati terveik között szere­pel — egyelőre pénzhiány aka­dályozza a megvalósítását —, hogy a pécsi emeletes házak lakóinak bevezetik az úgyne­vezett szekrényes szolgálta­tást. Lényege? a lakó a Pa­tyolattól kapott zsákba teszi a mosatni, tisztíttatni valót és azt az épület földszintjén elhelye­zett rozsdamentes rekeszébe zárja, a benne levő textil- és ruhanemű listájával együtt. A gépkocsi elviszi, és legkésőbb egy héten belül a lakó a re­keszéből tisztán veheti ki, amit leadott. Ez a rekeszes szolgál­tatás fizethető majd csekkel, később akár átutalási betéttel is az OTP-n keresztül. Murányi László A Petőfi utcai Hangulat Pezsdül a közösségi élet a toronyházban lakóközösségi kelyiség - társadalmi munkában Mintha egy közepes nagysá­gú falu függőlegesen épült vol­na fel, csaknem ezer ember lakik a pécsi 24 emeletes ház­ban. Ám amíg egy faluban szinte mindenki ismeri a mási­kat, csaknem törvényszerűen alakulnak ki jó vagy rossz em­beri kapcsolatok, addig itt a fa­lak képletes értelemben is je­len vannak. Mit lehet tenni, hogy köze­lebb kerüljenek egymáshoz? Hogy valamilyen hasznos, tar­talmas időtöltés közben szépen fokozatosan eltűnjenek ezek a falak? Nos, mindenekelőtt feltétlen szükséges ehhez valamilyen le­hetőség, aztán valaki, aki erre felfigyel, néhány lelkes és fá­radhatatlan ember, segítőkész . HÉTVÉGE intézmények, hatóságok, s ha mindez együtt van, akkor sike­rülhet olyasmi, ami egy-két hét óta változást hozott a toronyház lakóinak életében. Kialakítottak az épület harmadik emeletén egy olyan lakóközösségi helyi­séget, amely lehetőséget ad a testedzésre, kulturális rendezvé­nyek, lakógyűlések tartására, az idősek összejöveteleire, vagy akár a legifjabbak foglalkozta­tósára. Hein János, a lakóbizottság elnöke volt az elindítója és mo­torja ennek a példát mutató kezdeményezésnek. Mint el­mondta, feltűnt, hogy a harma­dik emeleten kialakított szárító­helyiségek kezdettől fogva ki­használatlanok (a ház lakóinak nagy része nem is tudott létezé­sükről). összefogott a lakóbi­zottság agilisabb tagjaival, s a 248 lakás tulajdonosaitól alá­írásokat gyűjtöttek, miszerint le­mondanak a helyiségek haszná­latáról. Hosszú lenne felsorolni mind­azt a szaladgálást, kilincselést, ami az átalakítást megelőzte, de érdemes felidézni a főbb mozzanatokat. Az átalakítás elvi engedélye­zésénél segítséget nyújtott a választókerület tanácstagja, Komlódi Józsefné. Megértést mutattak a PIK vezetői, egyez­tették az elképzeléseket a ter­vezőkkel, a tűzrendészed ható­ságokkal. A Pécsi Bőrgyár mű­szaki szocialista brigádja társa­dalmi munkában elkészítette a terveket, a lakóbizottságból verbuválódott önkéntes brigád és a PIK szakemberei szintén társadalmi munkában elvégez­ték a szükséges bontásokat és átalakításokat. Végül elkészült a 150 négyzetméter alapterüle­tű, két helyiségből álló lakókö­zösségi klub. A kondicionáló terem felsze­reléséhez mintegy 50 ezer forint támogatást adott Pécs város Tanácsának Testnevelési és Sportfelügyelősége. A sportesz­közöket tekintve is irigylésre- méltóak a ház lakói. Két ping­pongasztal, súlyzók, teremkerék­párok, bordásfal, tornaszőnye­gek —, s a felsorolás még ko­rántsem teljes — segítik a rend­szeres testmozgást. Már.a nemrégiben tartott ün­nepélyes avatón is nagy volt az érdeklődés és sok segítő szán­dékú ajánlat hangzott el. Se­gítséget kínáltak a lakók a kis­gyermekek foglalkoztatásához, kulturális és ismeretterjesztő előadások szervezéséhez, gyer­mek- és asszonytorna vezetésé­hez, a felügyelet megszervezé­séhez. Legutóbb nagysikerű télapóünnepséget szerveztek, s a kezdeti kis szorongás után a lakóbizottság elnöke most már bizakodik: pezsdül a közösségi élet a 24 emeletesben. K. Gy. Játékos testnevelés az új klubban Fotó: Läufer László

Next

/
Thumbnails
Contents