Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-02 / 330. szám
1981. december 2., szerda Dunántúli napló 5 A gyermekkönyvhét derekán Elegendő burgonya, hagyma, alma Jó ütemben halad a felvásárlás és tárolás A SZÖVOSZ elnökségének ülése Bérbe adó üzletek a Balatonnál A Tapolca és Vidéke ÁFÉSZ 1982. január 1 -tői szerződéses formában bérbe adja több Ba- laton-parti egységét. Az állandó nyitvatartásii üzletek közül az ódörögdpusztai, valamint az újdörögdpusztai vegyesboltot, a tapolcai Volán büfét és az itteni 49. számú zöldségboltot, továbbá az áb- rahámhegyi Fagyöngy éttermet és a zónkai büfét kínálja átvételre. A szezonális egységek közül Bal atoneduncsen, Badacsonytomajon, Badacsonylábdihe- gyen, Ábrahámhegyen, Zánkán és Balatonszepezden átadja szerződéses üzemeltetésre a strandbüféket. Pályázni lehet a szigligeti eszpresszó, a Várvendéglő. a badacsonyi pecsenyesütő, a balatonszepezdi Sellő étterem, a zánkai Rétescsárda és a révfülöpi büfé bérbevételére. A pályázatokat december 8- ig kell benyújtani oz áfész tapolcai, Lenin tér 5. szám alatt lévő központjába. A verseny- tárgyalásokat december 15-én 9 órai kezdettel tartják meg Tapolcán. Ügyes kezek dicsérete Kedves, különleges, s nem túl. zás talán leírni, hogy szemet és szívet gyönyörködtető kiállítás nyílt tegnap délelőtt Pécsett a Bem utca 18. szám alatt, a Hazafias Népfront belvárosi I. számú körzeti bizottsága „nagytermében". A bemutató anyagából a kirakatban elhelyezett mustra már a kiállítás nyitva- tartásának első fél órájában legalább negyven látogatót vonzott be az utcáról. S ezek a kíváncsik aligha bánták meg, hogy engedtek a csábításnak: a körzeti népfrontbizottság nőbizottsága és az általuk patronált pécsi öregek napközi otthonainak lakói csodálatos kézügyességről tanúskodó hímzéseket, szőtteseket, fafaragásokat készítettek erre a kiállításra. S a bemutatott remekek legalább fele 60— 80 éves emberek munkája! A táskák, térítők, kalocsai és egyéb hímzések, gyermekruhák, könyvjelzők és különféle dísztárgyak között legnagyobb arányban praktikus, ötletes és szép gyermekjátékok szerepelnek: kedves formájú mosható babák és állatfigurák s óvodó- dáskorúak számára egy újjal mozgatható bábuk. A december 1-től 5-ig naponta 9-től 18 óráig nyitva tartó kiállításon nemcsak nézelődni érdemes, hanem meg is lehet vásárolni a bemutatott tárgyakat. A vásár bevételét a nőbizottság a jövő év elején nyíló berkesdi óvoda patronálására fordítja. a tárolás. Ezekből a termékekből is megnyugtató lesz a bolti kínálat. A jövő évi termelési szerződések ezekben a napokban is munkát adnak a partnereknek. A tervek szerint a Zöldért- vállalatok jövőre mintegy 940 ezer tonna zöldség-gyümölcs és burgonya átvételéről állapodnak meg a termelőkkel. Az elnökség megállapította, hogy a zöldértek a szerződéskötéseknél igyekeznek megteremteni a termelői kínálat és a tényleges vállalati szükséglet közötti összhangot. Veszprém, Somogy, Heves, Baranya, Bács-Kiskun, Borsod és Szolnok megyékben az előirányzott szerződések mintegy 80 százalékát már megkötötték. Mind több megyében kifejezésre jut a szerződéskötéseknél a termelők érdekeltsége a piacképes áruk előállításában. Nevezetesen, tia a termelők közreműködnek a választékigényes áruk előkészítésében, csomagolásában, szállításában, akkor ez számukra előnyökkel jár, növekszik a felvásárlási ár, illetve nagyobb lesz a termelők részesedése a fogyasztói árból. ■ A Zöldért vállalatok a jövő évi szerződéseket — várhatóan a tervezett teljes mennyiségre — december végéig megkötik. A szeszipar termékei — a takarmányfehérjék, az ipari szesz, az élesztő stb. iránt fokozódnak az igények, ezért az iparág összesen 3,3 milliárd forint értékben új üzemeket épít a VI. ötéves tervidőszakban, néhány gyárban pedig korszerűsíti a termelést. A tervidőszak legjelentősebb beruházása az új szabadegyházi folyékony cukor- és szeszgyár, ahol 1982-ben már évente 50 ezer tonna folyékony cukrot, 2000 tonna szeszt és 36 tonna takarmányt állítanak elő kukoricából. A hazai cukorszükséglet mintegy nyolc százalékát fedezi majd az új üzem, tovább növelve az ellátás biztonságát. Készülnek a Budafoki Élesztőgyár fejlesztési tervei. Az évente előállított 18 ezer tonna élesztő már nem elegendő a hazai igények kielégítésére. A sütőipar oz úgynevezett citopános technológia bevezetésével — amellyel a hagyományosnál rövidebb idő alatt több kenyeret sütnek — több élesztőt használnak fel, s az igények kielégítéséhez évente tpvábbi négyezer tonna élesztő szükséges. Ezt a meny- nyiséget az 1.1 milliard forintos beruházással felépülő üzemben állítják majd elő. Az üzem helyét még nem jelölték ki; Kaba, Csorna vagy Török- szentmiklós jön számításba. A táplálkozási szokások változása nyomán mindinkább növekszik a kereslet a gyorsan felszívódó szőlőcukor iránt, s a diabetikus élelmiszerek választékának bővítéséhez is erre van szükség. A szőlőcukrot a Győri Szeszipari Vállalat ószári üzeme készíti. A jelenlegi évi 1800 tonnás kapacitás kevés, ezért az üzem bővítését tervezik. Az idei átalakítási munkákat, már a leendő új kazán kapacitását például már a bővített gyártás igényei szerint választották meg. Halbolt a Dunán A Duna kivételével, a holtágakon és csatornákon még folytatja az őszi halászatot a paksi Vörös Csillag Halászati Tsz. A budapest—pécsi, 6-os főút mellett — a paksi volt hajóállomással szemközt — a part mellett horgonyzó bárkáján a tsz mindennap reggel 7 órától délig, délután kettőtől 16 óráig, vasárnap pedig reggel 9 óráig árusít halat. Most főleg pontyot, továbbá kárászt és busát, elvétve pedig süllőt kínálnak a halászbárkán. A zöldség, a gyümölcs és a burgonya téli tárolásának előkészítését, továbbá az 1982. évi szerződéskötések helyzetét elemezte keddi ülésén a SZÖVOSZ elnöksége. Megállapították: a lakossági ellátás a téli—tavaszi hónapokban várhatóan kiegyensúlyozott lesz, elegendő és jó minőségű burgonya, alma, vörös- és fokhagyma áll majd a vásárlók rendelkezésére. A többi zöldségféléből, így a káposztákból, a sárgarépából, a petrezselyemgyökérből most folyik a felvásárlás és jó ütemben halad Figyelmes, óvatos vezetést! Veszélyes útkereszteződések Tegnap délelőtti őrjáratunk alkalmával — szerencsére — nem sikerült tetten érni a figyelmetlen vezetésnek az egyik, sok gondot okozó megnyilvánulását. Minden városban vannak olyan veszélyes pontok, ahol a tiltó, figyelmeztető táblák, forgalomszervezési intézkedések ellenére szinte menetrendszerűen bekövetkeznek balesetek, koccanások. Különösen akkor, ha megváltozik a forgalmi rend, az autósok viszont rutinból. a megszokott szabályok szerint közlekednek. Ilyen veszélyes kereszteződés a Megyeri út—Mártírok útja, ahol a felüljáró megnyitása óta máshová — pontosabban a Megyeri útra került a Stop!-tóbla. A továbbiakban a Mártírok útján hcladó járműveknek van elsőbbségük. Ez az az elsőbbség, amely azóta gyakran elkerüli a gép- járművezetők figyelmét. S hogy ennek mi a következménye, arról a rendőrség vezet szomorú statisztikát. Ebben a kereszteződésben, a Tüzér utcai felüljáró átadása óta 7 baleset történt, közülük három súlyos sérüléssel végződött. A koccanásos ütközések pedig napirenden vonnak, számukról nincs pontos adat, hiszen a legtöbb esetben megegyeznek az autósok egymás közt. A megyei Közlekedésbiztonsági Tanács szakembere tehetetlenül tárja szél a kezét: „ennél többet nem tehetünk, minthogy a jól látható forgalmi jelzések elhelyezésére ügyelünk, s unos-untalan hangoztatjuk a körültekintő vezetés fontosságát." Lehet, hogy lassan közhellyé kopik a téli autózással kapcsolatos intelmek sora, mégsem mellőzhetjük ezúttal sem. Az elmúlt hétvége a bizonyíték orra, hogy mennyire nehezen váltunk át egy másfajta vezetési stílusra. Tudomásul kell vennünk, hogy különös tekintettel kell lenni a helyes sebesség megválasztására, nagyobb óvatossággal kell kezelni a fék- pedált, lehetőség szerint kerülni a hirtelen irányváltoztatást. Ezek figyelmen kívül hagyásánál senkit sem ment fel egy baleset okozásakor, ha a KRESZ-ben meghatározott maximális sebességet nem lépte túl az illető. Az ellenőrzést végző rendőrök a megmondhatói, hogy milyen sokan közlekednek kopott, rossz állapotban levő kerékköpennyel. Ezek cseréje nem lehet pénzkérdés, hiszen életünk, épségünk — és ugyanígy másoké — nem mérhető forintokban. K. Gy. Szép példája a szabályos, figyelmes vezetésnek. A Lada türelmesen vár, mielőtt a Mártírok útjára ráhajtana. Gyurkovics Tibor a gyerekek között Irodalmi rendezvények Baranya megyében iri-olvasA találkozók, mesedélutánok — Sok szeretettel köszöntjük Gyurkovics Tibor író... és olvasó bácsit! így üdvözölték a pécsi 2. sz. Gyermekkönyvtárban tegnap délelőtt Gyurkovics Tibor a Mátyás király utcai iskola kisdiákjai. Az író aligha neheztelt meg a bakiért, sőt egy áramszünetet is higgadtan viselt el. (Szerencsére a könyvtár dolgozói az intő jelekből okulva már jó előre gyertyákat készítettek az asztalra, s így egész romantikus körülmények között zajlott le az író—olvasó találkozó.) Szinte nincs olyan nagyobb települése a megyének, ahol ne tartanának ezekben a napokban hasonló rendezvényeket. Az alkalom a IV. országos gyermekkönyvhéthez kötődik, amely — nevével ellentétben — közel három hétig ad lehetőséget az ifjúsági irodalom népszerűsítésére. Igen sok író—olvasó találkozót szerveztek a megyében, de a program a korábbiaknál jóval változatosabb az idén. Pécsett Gyurkovics Tibor volt az első számú vendég tegnap: az említetten kívül még két író— olvasó találkozón vett részt a meszesi, illetve a Radnóti utcai könyvtárban. (Emitt a Bánki Donát utcai Általános Iskola kozást az alsó tagozatosoknak, szeállítást is előadott műveiből.) A 2. sz. Gyermekkönyvtárban délután Kemenes Lászlóné tartott diavetítést a csillagok világáról. Sásdon a könyvtár gyermek- részlegében könyvtárhasználatra tanították a kisdiákokat, majd a felsőtagozatosok a pla- kátkészitést gyakorolták. Siklóson „meseországba" utaztatták a napköziseket a gyermek- könyvtárból, Szigetváron pedig az ottani könyvheti megnyitó után a Hamupipőkét mutatták be gyermekszínjátszók a könyvtárban. Ma délelőtt 10 órakor Várnai Ferenc tart előadást Mesélő hangszerek címmel a 2. sz. pécsi Gyermekkönyvtárban, délután 5-kor pedig a kertvárosi fiókkönyvtárban tart évadzárót a könyvbarát kör. Sásdon délelőtt, Szigetváron délután rendeznek rajzversenyt a gyerekeknek. Gör- csönyben, a nevelési központban a honismereti szakkör tart nyitott foglalkozást és művészeti témájú könyveket árusítanak. Baranyajenőn délután, a községi könyvtárban Tél a természetben címmel tartanak foglalkozást az alsótagozatosoknak. Csak megvagyunk... Kossulh-díjas nagy művészünk lakásán fogadta a riportert, aki — saját bevallása szerint — erős belső feszültséggel indult látogatásra. Félt, mert tudta, hogy a hetvenöt esztendős színművész eléggé tartózkodó, nem szívesen barátkozik és nyers őszintesége sem éppen vonzó a környezetére. Ezt meg is mondta és a válasz ez volt: igaza van barátom, ilyen vagyok. A riport nehezen indult és folytatódott, de mégis szép volt. Tiszteletem — ha ez egyáltalán számit — most méginkább elmélyült bennem Nagy öregünk iránt. Fáradt volt és szomorú. „.. . Nem ... Talán .. . Én már... Tudja, amikor az ember... Hogy mondta? Barátok? Nem, semmiképpen . . . Szorongok a készülék mellett, az öreg hangja felerősödik és visszhangzik, mintha kozmikus térből érkeznének szavai. .......Tudja, amikor már megöregedett mukik nyilatkoznak . . . szinte valamennyien hazudnak ... Én mondom magának, hazudnak.. . Hogy az öregkor ilyen meg olyan szép... de ez nem igaz... A régi munkatársak sem jönnek el többé. . . Nem igaz, hogy eljönnek . . . Unalom, minden merő unalom . . ." A riport után idegen állomáson gordonka szól, szomorú mélyen zengő emberi hangon és most kedveszegettsn ülök a csendes, sötét szobában. Hazudnak az öregek? Hiszen írtam én számtalan öregről és mindig azt mondták . .. Ök nem! Észre sem veszik a múló időt .............köszönik szép en, csak megvannak ... a halálra nem gondolnak . . . szép öregkor meg minden . . dolgozgatnak a kertben, meg kiállnak a térre világmegváltó vitákra . . . vasárnap meccs . . Ha látná a kisunokámat, éppen olyan, mint az öregapja . . . Egészség? Jó! Napi pohár bor, vagy kettő . . . Találkoztam a művezetőmmel a múltkor, hívott vissza . . . kezet is fogott velem ... Az asszony? Köszönöm, ő is megvan . . . Nyolcvan-valahány esztendős — borvidéki, baranyai — gazda tavaly őszön még kétszáz négyszögölnyi parcellát vett meg a szomszédtól, az öreg tőkéket kivagdosta, az idén telepített áj fajtákat, majd menjek csak e: mondjuk öt év múlva arrafelé, meglátja, micsoda bort adok magának. . . Mondom, nyolcvan-valahány ... éves.. . A másik — mondhatnám ő is a szőlőtermesztés Nagy öregje és ugyancsak túllépte a nyolcvanat — sírva borult rám búcsúzáskor a présház ajtajában — .......úgy félek ... ha tudnád, m ennyire félek . . . Tudom, hogy rövidesen el kell mennem, és semminek az égvilágon nincs már értelme..." Nem tudtam, mi vigasztalót mondhatnék neki. Átöleltem öreg barátomat . . . barnára égett, csontos arca olyan volt mint az időtlen szőlőtőke gyökere. Eqy rádióműsorban a pszichológusok azon tűnődtek, miért fél az ember attól a „másik világtól", amerre elkerülhetetlenül tart. holott a születése előtti világot sem tapasztalhatta. az is eqy nagy semmi volt. Olyan nagy semmi, mint majd az elkövetkezendő. Hát ezen lehet tűnődni, de vigasztalódni aligha. Telefonon hallom, hirtelen elhunyt egy pesti újságíró barátom (barátunk) jószerivel fiatalon kapott a szívéhez, amelyet éltében soha nem sanyargatott sem itallal, sem az átkozott dohánnyal. Elment, váratlanul. Persze, hogy váratlanul, mert azt n bizonyost senki nem várja. Elkerülhetetlen, de nem várjuk. Akár van szép öregkor, akár nincs. Rab Ferenc