Dunántúli Napló, 1981. december (38. évfolyam, 329-356. szám)
1981-12-13 / 341. szám
A helytállás negyedszázada A Pécsi Filharmonikus Zenekar jubileumi koncertje előtt Csöndes jubileumot ül a Pécsi Szimfonikus Zenekar. Holnap este ünnepi koncerten, tiszteleg az elmúlt negyedszázad előtt. Abból az alkalomból, hogy Pécsett 1956. szeptember 1-én alakult meg a város félfüggetlenftett szimfonikus zenekara. Hogy ez a „félfüggetlenítettség”, mint speciális magyar képződmény mit jelent, pontosabban mit jelentett Pécsett, ebbe talán ne merüljünk bele az ünnepi alkalomra való tekintettel. Inkább emlékezzünk meg azokról, akik a zenekar megalapításának útját egyengették, akik alapitó tagok voltak, akik kitartottak; s főleg, akik az utóbbi 10—15 év minden gondia, problémája, nehézsége ellenére is jelen voltak, hozzásegítve mindannyionkat ahhoz, hogy az együttes a zenei városként ismert Pécs város zenei életének bázisa lehessen. Mindez természetesen nem volt előzmények nélkül. Nemrég egy világot járt magyar zeneművésszel beszélgettem, a közönségről, a világban. Jó közönség ott található, — mondta, ahol a helyi koncertéletnek régi hagyományai vannak. Pécs több, mint 200 éves múlttal büszkélkedhet a szimfonikus zene megszólaltatásában. Az anyagi okok ugyan több ízben zátonyra futtatták a legjobb és legáldoratosabb törekvéseket is. De amikor megalakult a voltaképp amatőr talajon és feltételekkel működő Zenekedvelők Egyesülete (1893), a hangversenyélet — és folyamatosan a zenekari létszám — nemcsak gyarapodott, de ez az egyesület — több mint fél évszázadon át, feloszlatásáig (1950) — a rendszeres szimfonikus zenekari muzsika folytonosságát biztosította a komoly zenét mindig is őszintén tisztelő és igénylő város közönségének. Ezt követően Antal György szervezte újjá a zenekart, amely öt évvel később biztos fundamentuma lehetett a megalakuló félfüggetlenített Pécsi Filharmonikus Zenekarnak. Aki jelen lehetett s tanúja e negyedszázados időszaknak, úgy gondolom szeretettel emlékezik a kezdetekre — és a folytatásra, amiket nagy tisztelettel említhető nevek és koncertélmények fémjeleznek. Melles Károly, Kóródi András, Angelo Ephirikan, Lehel György — a hosszú ideig filharmóniai vezető Paulusz Elemér — Kirill Kondrasin, Sándor János, Lamberto Gardelli, Anda Géza, Nagy Ferenc, P Capolongo, André Ameler,, Kobayashi és sokan mások, akik vezényelték az együttest. És a szólisták közül: Cziffra György, Franki Péter, Igor Ojsztrah, Kovács Dénes, Ruha István, Borsay Pál, Bánky József, Lukács Pál, Banda Ede, Jeanne Marie Darré, Falvay Sándor, Gertler Endre, Jandó Jenő, Ránki Dezső és ismét sokan mások megannyi koncertélménnyel gazdagítottak bennünket. Az együttes művészeti irányításában külön is meg kell emlékeznünk Breitner Tamásról, aki rövid ideig az alapítás időszakában is jelen volt, majd 1970-től ő tartja kezében máig is az együttes felkészítését, szerepléseit. Mellette Antal György nevét kell említenünk, akinek érdemeiről a zenekar megalapításában már szóltunk, s aki mint a pécsi Liszt Ferenc Kórus karnagya, karigazgatója s karmesterként csak úgy hosszú időn át évente két-három alkalommal is — oratorikus művek bemutatásakor — ott állt a kórus és a zenekari együttes élén, megannyi emlékezetes koncerten. Most, amikor az ünnepi jubiláns koncerten Breitner Tamás Liszt-díjas, érdemes művész vezényletével Gyermán István Lisztdíjas Érdemes művész vezénylésével Gyermán István Liszt-dijas és Gy. Vass Ágnes hegedűművészek közreműködésével fölcsendül Brahms D-dúr hegedűversenye és Rimszkij-Korszakov Sehe- rezádéja úgy gondolom, tisztelettel adózhatunk az együttes sok szép eredményével egyenrangú művészi és emberi helytállása előtt. Aki csak egy-két adatmorzsát ismert a zenekar sajátos, több évtizede húzódó gondjaiból, az előtt nem kétséges, hogy ez a 25 év a helytállás negyedszázada volt.
