Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-07 / 306. szám

1981. november 7., szombat Dunántúlt Tlaplo 5 A szovjet békepolitika a nyolcvanas években írta: Púja Frigyes külügyminiszter A nemzetközi helyzet a het­venes évek végén, a nyolcva­nas évek elején feszültebbé vált. Ez nem váratlan jelenség, már 1977—78-tól kezdve meg­figyelhető volt a nemzetközi légkör romlása, hűvösebbé vá­lása. Mi ennek az oka? Röviden szólva: ez az ok az amerikai vezető körök külpolitikájának, az enyhüléshez való viszonyá­nak a megváltozásában kere­sendő. Az Egyesült Államok ve­zető csoportjai a hatvanas évek végén, a hetvenes évek első fe­lében elszenvedett kudarcokért az enyhülést tették felelőssé. A szélsőséges imperialista körök irányt vettek a hidegháború va­lamilyen új változatára, meg­próbálják megállítani a szocia­lizmus, a haladás térnyerését, meggyengíteni a szocialista or­szágokat, a békéért és a biz­tonságért küzdő erőket. Módszereik nem mondhatók eredetieknek. Találkoztunk ezekkel néhány évtizeddel ko­rábban, a hidegháború tobzó­dása idején. Ennek a politiká­nak a fő jellegzetességei a kö­vetkezők : — A fegyverkezési hajsza újjáélesztése, a katonai fölény megszerzése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival szemben. Mellékcélként szere­pel a szocialista országok gaz­dasági „elvéreztetése" a fegy­verkezési versenyben. A katonai fölényre támaszkodva aztán az erőpolitika eszközével szeretnék politikai engedményekre kény­szeríteni a szocialista országo­kat, de nem csak azokat. Mind­ebből következik, hogy a lesze­relési tárgyalások szükségkép­pen lelassulnak, megtorpannak, vagy lehetetlenné válnak. — Az imperializmus katonai aktivizálódása a válságöveze­tekben; harcának erősödése a haladó mozgalmak ellen, a szo­cialista és más haladó orszá­gok befolyásának visszaszorítá­sáért. — A szocialista és a fejlett tőkés országok kétoldalú kap­csolatainak szűkítése; a gazda­sági embargó, a megkülönböz­tető intézkedések szélesítése. — Hidegháborús jellegű po­litikai- és propagandakampá­nyok kibontakoztatása a szocia­lista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió ellen. A Szovjetunió nemzetközi cél­jait és törekvéseit az amerikai fordulat sem változtatta meg. A szocializmus első országa most is elsősorban azért küzd, amiért a korábbi években harcolt; a béke megőrzéséért, a biztonság megszilárdításáért a fegyverke­zési hajsza megállításáért, a le­szerelés egyes problémáinak megoldásáért, a válságöveze­tekben felgyülemlett feszültsé­gek okainak kiküszöböléséért, a normális államközi kapcsola­tokért. Melyek a szovjet külpolitika legfontosabb feladatai a nyolc­vanas évek elején? A FEGYVERKEZÉSI HAJSZA MEGFÉKEZÉSE, ELŐRELÉPÉS A LESZERELÉS ÜGYÉBEN A Szovjetunió arra törekszik, hogy meghiúsítsa az amerikai vezető körök azon törekvését, hogy az Egyesült Államok kato­nai fölénybe kerüljön a Szovjet­unióval szemben. A katonai erőviszonyok nem változhatnak meg. Szovjet részről határozot­tan leszögezték: a Szovjetunió nem engedi megbontani a ki­alakult katonai erőegyensúlyt A szovjet kormány hajlandó a tárgyalásokra az amerikai féllel a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról és csökkentésé­ről, megőrizve az eddig elért megállapodások pozitív elemeit. Az amerikai huzavona miatt ezek a tárgyalások esetleg csak 1982 tavaszán kezdődhetnek meg. Az Európában levő és ide szánt középhatótávolságú nuk­leáris rakéták tárgyában a ter­vek szerint november 30-án kez­dődnek meg a szovjet—amerikai megbeszélések. A megegyezés e rendkívül fontos kérdésben csak akkor lehetséges, ha az Egyesült Államok kormánya be­leegyezik abba, hogy a tárgya­lásokba az előretolt telepítésű amerikai nukleáris eszközöket is bevonják, mert amennyiben ezek kiesnének a korlátozás ha­tálya alól, az Egyesült Államok fölénybe kerülhetne Európá­ban. A Szovjetunió minden bizony­nyal folytatja a lelassult vagy félbemaradt, a leszerelés köré­be tartozó kérdések megtárgya­lását a Genfi Leszerelési Bizott­ságban, kétoldalú alapon és más módon. A leszerelés egyes problémái­nak megoldása nehéz, bonyo­lult feladat. Ám mindent meg lehet oldani, ha megvan a kel­lő politikai akarat. Nem hanya­golható el annak a milliókat át­fogó új békemozgalomnak a hatása sem, amely mind az Egyesült Államokban, mind Nyugat-Európában kibontako­zik az amerikai vezetők által ösztönzött fegyverkezési verseny ellen. A leszerelési intézkedések csak a kölcsönösség és az egyenlő biztonság elve alapján dolgozhatók ki és fogadhatók el. A Szovjetunió ezen az elvi alapon áll. Minden olyan törek­vés, amely mellőzi ezt az elvet, eleve kudarcra van ítélve. A VÁLSÁGÖVEZETEKBEN TAPASZTALHATÓ BÉKE- ÉS HALADASELLENES AKTIVIZÁ­LÓDÁS MEGFÉKEZÉSE A közel-keleti krízis, új vál­sággócok körvonalainak kirajzo­lódása az Indiai-óceán és a Perzsa-öböl körzetében, az im­perializmus és a pekingi hege- monisták nem deklarált hábo­rúja Afganisztán ellen, a kínai vezetők indokínai mesterkedé­sei, a fajüldöző dél-afrikai re­zsim támadása Angola ellen, a latin-amerikai népellenes, reak­ciós erők aktív amerikai támo­gatása — mind-mind azt a ve­szélyt rejtik magukban, hogy szélesebb fegyveres összeütkö­zéssé fajulhatnak. A válságöve­zetek'egy részében jelentősen megnövekedett amerikai kato­nai aktivitás veszélyezteti a bé­két és a biztonságot, ezért a Szovjetunió arra törekszik, hogy mielőbb rendeződjenek ezek a konfliktusok. A Szovjetunió számos javas­latot tett a válsággócok felszá­molására. A Camp David-i kü- lönalkuval szembeállította az összes érdekelt fél részvételével összehívandó nemzetközi érte­kezlet gondolatát, amelyen az ismert elvek alapján rendezhető lenne ez az akut probléma. A Perzsa-öböl és az Indiai-óceán körzetében jelentkező problé­mák megoldására maga Leo- nyid lljics Brezsnyev elvtárs tett javaslatot. Ismeretesek az Afga­nisztán körüli helyzet rendezé­sére vonatkozó szovjet kezde­ményezések, az a támogatás, amelyet a Szovjetunió nyújt az indokínai országoknak a helyzet rendezése érdekében. Mindez bizonyítja, hogy a Szovjetunió kész megtárgyalni az egyes konfliktus-gócokban kialakult helyzetet és megegyezésre jutni az összes érdekelt országgal. Joggal merül fel akkor a kér­dés: miért halogatják a meg­egyezést az imperialista hatal­mak és a pekingi hegemonis- ták? Erre csak egy a válasz: azért, mert a halogatástól be­folyásuk kiterjesztését remélik. A szovjet vezetők természe­tesen jól tudják, hogy milyen fontosak a világhelyzet alaku­lása szempontjából a szocialis­ta és a fejlett tőkés országok kétoldalú kapcsolatai, ezen be­lül a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. E két nagy ország kapcsolatainak javulása c hatvanas évek végén, a het­venes évek elején nagy mér­tékben hozzájárult ahhoz, hogy az enyhülés folyamata kibonta­kozhatott. Éppen ezért a Szov­jetunió állhatatosan törekszik arra, hogy ne romoljanak to­vább az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatai, ellenkező­leg, azok javítását kívánja. A Szovjetunió a többi fejlett tőkés országgal, a Német Szö­vetségi Köztársasággal, Francia- országgal, Angliával, Japánnal és más tőkés országokkal is kapcsolatai bővítését tűzte ki célul. Ám, ahogy mondani szok­ták. kettőn áll a vásár! Fej­lődni fognak ezek a kapcsola­tok, ha az adott tőkés országok vezetői is ezt akarják és ellen­kezőleg: szűkülni, ha hideghá­borús irányzatok nyernek teret a nemzetközi politikában. A Szovjetunió külpolitikája — éppen mert középpontjában a béke és a biztonság megszilár­dításának célja áll — széles körű támogatást élvez a szo­cialista országok, más haladó országok, a haladó- és a béké­ért küzdő mozgalmak, sok száz­millió ember körében. A Ma­gyar Népköztársaság kormánya egyetért a Szovjetunió külpoli­tikai célkitűzéseivel és a maga szerény eszközeivel teljes támo­gatást nyújt azok valóraváltósá- hoz. ftemefe « az ül úruhüz Nyitás napján többször is hallottam a maliciózus megjegy­zést: nincs itt semmi... Ha­nem ahogy végignéztem a fényárban úszó hatalmas ter­men, egészen más volt a be­nyomásom. Sok, nagyon sok bútor és egyéb holmi volt a Domusban. Akkor miért volt sokak számára mégis üres? Elmeditáltam ezen. aztán rá­jöttem a dolog nyitjára. Né­hány hete cipőt akartam vásá­rolni, volt hozzávaló elképzelé­sem is, ezért aztán ahol nem találtam a kedvemre valót, ha­mar ki mondtam magamban a kemény elmarasztalást: nincs cipő!... Hiába roskadoztak a polcok, s volt többtucat-fajta cipő, számomra üres volt az üzlet. Valami hasonló volt itt a Domusban is. Nekem ezúttal nem volt vá­sárlási szándékom, tehát zavar­talanul élvertem a szép (és drá­ga!) bútorok látványát és ki­alakult bennem az a meggyő­ződés, hogy remek dolog ez az áruház, hiszen felvonultatja a hazai bútorkínálat javát Hanem ha sokak számára mégis üres volt ez az áruval zsúfolt vadonatúj áruház, akkor valami mégis csak lehet a do­logban. Ezek ugyanis e novem­ber eleji naptól várták vágya­ik teljesülését, és íme. hiába dédelgették a bútor-álmot, ra­kosgatták félre a rávalót, az álom, álom maradt. A nyitás előtti sajtótájékoztatón hallot­tak adták a magyarázatot. Ele­mes bútorból — pedig ezt kere­sik a legtöbben — gyatra a kínálat (a tervbevett Réka-szak- üzlet bizonyára segit a gondok megoldásában). Néhány bútor­gyár távolmaradt a gyártmá­nyaival (különösen sajnálhatjuk a pécsit, amely külön úton jár­va „nem kért" a Domusból). Gyenge a konyhabútor-kínálat — a felvonultatott négy-öt gar­nitúra egyébként minden, csak nem kínálat! Aztán könyvespolc sincs, jóllehet évek óta fennen hangoztatjuk a szükségességét. És hadd ne soroljam tovább, hiszen a példák nem a Domus létének a szükségességét kér­dőjelezik meg. A Domusra ne­Baromfikeltető épül Mohácson Korszerű baromfikeltetőt épít Mohácson, a farostlemezgyár szomszédságában a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinát. A kivi­telezést október elején kezdte meg a Baranya megyei Építő­ipari Vállalat és a kombinát építő részlege. A broiler naposcsibék iránti igény egyre nő, s ezt a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát bári telepén már nem tudják ki­elégíteni. Az épülő, keltető, melynek beruházási költsége 60 millió forint, évi 15 millió na­poscsibe kibocsátására alkal­mas. Az új létesítményben modem Peter Sine típusú berendezése­ket helyeznek üzembe, összesen 22 gép dolgozik majd. Egy kel­tetőgépbe 50 400 tojás fér. Bújtatógépből tizenhatot vásá­rolnak, egy egységbe 16 800 tojás kerül. 14 millió naposcsibét igényel­tek a kombináttól a mezőgaz­dasági üzemek jövő évi szállí-' tásra, s az új üzem bevonásá­val ennek eleget is tudnak ten­ni. Ötmillió naposcsibét Bár­ban keltetnek, míg a többit mór az új keltetőben, amit a tervek szerint 1982. áprilisában adnak át rendeltetésének. A mohácsi keltető elkészül­tével lehetővé válik majd a bári üzem rekonstrukciója, melyre még ebben az ötéves tervidőszakban sor kerül. künk másért volt szükségünk. Az elmúlt évtizedben hányszor, de hányszor keseregtünk a pé­csi bútorkereskedelem lehetet­len helyzetén, s mindig a Do­mus volt a reménysugár Állí­tom, hogy a reménynek megfe­lel a Domus A kínálati lehető­ség jelentékenyen megnőtt, s nem a Domus tehet róla, hogy a kínálat még nem tud a lehe­tőséggel élni. Majd ennek az ideje is eljön. Ezeket szükséges volt elmon­dani, mielőtt tágabb értelem­ben vizsgálnám: mit is jelent a Domus, mégpedig a pécsi vá­rosképben. Azt hiszem, egyet­ért velem az olvasó, há megkoc. káztatom a megállapítást: a Domus olyan építészeti alkotás, ami nélkül ezután már nem le­het a pécsi városkép értékeiről beszélni. Tudom, hogy nem mindenkinek tetszik (pl. túl tar­kának tartják a tetőt). Az új áruház azonban itt van, s je­lenlétével egy tengelyt tesz hangsúlyossá, mégpedig azt, ami felezni látszik a várost: a Bajcsy-Zsilinszky út—Bem utca —Széchenyi tér tengelyt. Ennek egyik végpontja most a Domus és annak is az északi reklámtor­nya — a Széchenyi teret ha el­hagyjuk, szinte mára Teréz utcá­tól megfogja a tekintetünket és vonz magához. A tengely másik végén van a dzsámi zöld kupolá­ja, illetve attól távolabb és ma­gasabban a tv-torony. Jelenünk alkotótevékenysége így fogja közre városunk két évezredének egyik jelentős műemlékét. A reklámtorony tehát vonz a Domushoz. Menjünk közelebb! A Szalai András úttól délre egy igen fontos és forgalmas üz­letközpont születik, ennek a leg­fontosabb elemei már itt van­nak előttünk: az üzletsor, a vá­sárcsarnok, az Eszék-étterem és most a Domus, amelyet a kör­nyezete a maga egyszerűségé­vel még hangsúlyosabbá tesz. (Nagy kór, hogy a közvetlen környezet — pl. az áruházba vezető tér burkolata nem ké­szült el a nyitásra, s hogy kör­ben ottmaradtak a felvonulási bódék a sok építési hulladék­kal együtt). Sokat ront a repre­zentatív megjelenésű áruház előterében az üzletsor előtti rendezetlen parkoló (amiről a városi főépítész egyszer meg­jegyezte, hogy az nem is par­koló, csupán autók vannak ott), amelynek — remélhetően — megszámláltattak már a nap­jai, hiszen megígérték a felszá­molását. Annál is inkább, mert a Domus mögött ott van a ha­talmas, jól kiépített parkoló, amit már csak használni kelle­ne. A másik ki nem aknázott momentum ebben az együttes­ben a vásárcsarnok hatalmas, barna tömege. Elgondolkodta­tó: milyen pompás színvariáció­ra nyújtott volna lehetőséget a terjedelmes négyzetraszteres homlokzat. Értő művész nagy­szerűt produkálhatott volna itt! Mozgalmas-forgalmas tér ala­kult tehát, ahol talán elképzel­hető lenne egy alacsony poszta- mensre helyezett szobor is. Menjünk be ezek utón oda, ahol a nyitás napján szinte egész Pécs randevúzott, s ahol estére a legtöbb bútorra (a 62 ezerbe kerülő osztrák ülőgarni­túrára is!) kikerült az „eladva" tábla. Azon az első napon ke­rek 5 millió forint forgalma volt a Domusnak, ez pedig nekem látszik igazgat adni: ti. nem volt „üres" ez az áruház. Né­zem az ízlésesen elrendezett garnitúrákat és az emberára­datot, s nem nehéz rájönni, hogy ez a páratlanul hatásos „mindentlátás" annak a vitá­nak köszönhető, ami 1976-ban zajlott le a város tanácselnöké­nél. Akkor még arról volt szó: lesz-e egyáltalán Domus Pé­csett? Pénz ugyan volt már, de nem volt heíy, sem terv. IMS- böl kínálták a szerkezetet, s a bútorkereskedelem vezérkara elborzadt: a hatalmas tér egyet­len pil’lérerdő lenne, ahol ho­gyan is mutathatnának 'be bú­torokat. Az oly sok mindenre ki. váló IMS itt nem rúghatott lab­dába és örüljünk neki. Mert az a két szál pillér, ami most tart­ja a felső szintet, szinte elvész a térben. Tillai Ernőt dicséri, hogy a kiválasztott szerkezetet ilyennek öltöztette fel, s egy igazán rangos építménnyel ör­vendeztette meg a pécsieket. Új áruház újdonságokkal az igazi. Végezetül ezek némelyi­kéről kell szót ejteni. Van pl. a Domusnak saját lakberende­zője, aki segít választani —ne­tán összeválogatni — bútort és más lakberendezési tárgyakat, de kívánságra elmegy a lakásra is, mert így eredményesebb le­het a tanácsadás. Más: mivel minta utáni értékesítési formá­ban dolgozik a Domus, az áru­ház maga bemutató terem — „kiállítás”, amit időnként újra­rendeznek Itt két hét egy-egy bemutatási periódus, a kiállí­tottak közül megvásárolt bútor csak az újrarendezéskor vihető el (kivéve az első „protokoll-ki- óllítás" tárgyait, hiszen előbb sor került az átrendezésre). Az első bemutató valóban kiálli- tásszerű volt, holott a vásárlók zöme azt szerette volna lám, hogy az együttesek lakásszerü- en hogyan mutatnak. Nos, a következőkben már a pécsi la­kásméreteknek megfelelő el­rendezésben láthatjuk a szek­rénysorokat, kárpitozott garni­túrákat. És egy lépéssel tovább: tervbevették, hogy vállalkoznak lakások teljes berendezésére is, hogy a lakót megkíméljék a vásárlással kapcsolatos szalad­gálástól. * A Domus még nem teljes: hiányzik a raktár-háttér. A plató drága a szállítás költsége miatt. Meg aztán a vevő — a garan­ciák ellenére is — látni szereti, mit raknak fel a kocsira. Nos, a BARANYAKER következő erő­próbája: bútorraktárt építeni az új áruház közelében. Hársfai István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents