Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-29 / 327. szám
Szigeti városrészi részletek a magasházból nézve Légifelvétel a Budai vám környékéről A város 37 esztendeje Pécsre ugyanannyi méltósággal tapad a „2000 éves város” jelző, mint Rómára az „örök város", mert büszkék vagyunk az ősi múltra. Ám a két évezredből mégis az a 37 év a legnagyszerűbb, amit a magunkénak mondunk. Az 1944. november 29-től eltelt 37 év a mi korszakunk. Azt az 1944. őszi Pécset nem ismertem. Első emlékem a városról öt évvel későbbről datálódik. De úgy vélem, ez az öt évnyi késedélem elhanyagolható, hiszen mindaz amiért büszkék vagyunk a mai Pécsünkre, 1950 után keletkezett. Jött a nagy széncsata és megszületett a ma már vitatható szerkezetű első új városrész, Meszes. S amikor ez épült, már születőben volt a következő; egyelőre még csak úgy, hogy a Mecsek nyugati nyúlványaiban rábukkantak az uránra. És íme itt van Uránváros... Aztán jött a Szigeti városrész és egy évtizede formálódik a legnagyobb, Lvov-Kertváros. Szén és urán — ezt a két természeti kincs tette, hogy a 37 év előtti 88 ezres város napjainkig csaknem a kétszeresére nőtt. Mintha csak ennyi volna, egy egyszerű számtani művelet... De ma, 1981. november 29-én egy egészen más városban élünk. Szeretjük és szidjuk a várost. Büszkén mutogatjuk a szépségeit és szeretnénk eldugni a szeplőit a tekintetek elől. Boldogan, elégedetten élünk falai között és kétségbeesetten hajtogatjuk, hogy nem lehet itf élni. Imádjuk a múltat őrző emlékeit és boldogtalanok vagyunk, mert a fejlődés gátjait véljük bennük néha. Rajongunk az újvárosrészekért, mert hisszük, hogy szebbek más városbelieknél és mondogatjuk a hibáikat. Ország-világ előtt dicsekszünk, hogy mily hallatlan dinamizmussal fejlődik és lehangol, hogy sok minden milyen lassan valósul meg. Kikandikálunk a városból, ájuldozunk a csodákon, amiket másutt látunk és értetlenül hallgatjuk, ha más kandikál hozzánk és ájuldozik a nálunk látott csodákon. Mert vannak nekünk is csodáink, csakhogy azokat nem mindig vesszük csodaszámba, annyira természetesnek vesszük a létüket. Szeretjük akkor is, ha szidjuk, s igy teljes a város szeretete, mert szépségeivel és a hibáival együtt szeretjük. Hársfai István Sándor Tiborné felvételei A Tettye-környék, előtérben a Mindenszentek temploma Uránvárosi részlet — Épitők útja Lvov-Kertváros az üzletközponttal
