Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)

1981-11-23 / 321. szám

A Keléntot a katamaránig H balatoni hajózás története Számomra a Kelén és a Hel- ka maradnak a balatoni hajók. Amikor a csendes vízen, a fá­tyolos túlsó part sötét hullám­vonala előtt elsiklott kecsesen karcsú, fehér testük. Amelyeken még réz csillogott, amelyekhez a hajósegyenruha „stimmelt", amelyek kürtje visszhangzott a kikötők előtt, amelyek alakja csak a Balatonhoz illett — s amelyeknek már legfeljebb csak híre van, az is elhalóban, mint ahogy a hullámok is elcsende­sülnek a kikötők mólójánál. De nagyon sok hajója volt a Balatonnak! Oláh János irta rr.ég 1834-ben: „Ez előtt né­hány esztendőkkel járt ide gr. Festeticsnek egy nagy ledeles és vitorlás hajója, melyet a köz nép gályának nevezett, hordó- dongákat és más lanemüeket hozván ide, innen pedig vissza­tértében sót vivén, de már rég­től lógva elmaradt, hihetőleg elpusztulván . .Ez volt a Foe- nix, a Balaton első hajója, s ha nem is hamvadt el — az 1797-ben vízre bocsátott vitor­lást elbontották, anyagából egy nagyobb hajó készült —, hogy hamvaiból újjászülessen, de mégis csak a Foenix támadt fel, amikor a magyar tenger az azóta eltelt 135 év alatt hajók sokaságát vette szelíd hátára. Az első gőzzel hajtott vízijár­műre 1846-ig várt a nagyérde­mű publikum: a Kisfaludy ke­rekes gőzösre. Ugyan, ki más szorgalmazhatta volna a bala­toni hajózás megteremtését, mint Széchenyi István! 1846- ban kelt röpiratóban így fo­galmazott: „A Balatonon mos­tanáig egyetlen megfelelő hajó, de csak egy tűrhető csónak sincs. Lebegjen csak egyszer rajta gőzös, bányászokat fog . előidézni a hegyekből és a gőz használatára sürgeti a gondol­kodót .. Mint mindig, most is előre­látó volt, s nagy terveinek utol­só hordozóival még. mi, a XX. század második felének gene­rációja is találkozhattunk. Hi­szen nem kell ahhoz negyven évesnek lenni, hogy emlékez­zünk a Jókaira, a szép és át­építés előtt bodor füstöt ere­gető hajóra. Talán azért hatott ily sokáig a Széchenyi-féle gon­dolat, mert annyi nézeteltérés ellenére a balatoni gőzhajózás jóreményű távlatait azonosan ítélte meg veié együtt Kossuth A század elején készült ez a felvétel — a fonyódi part előtt — az akkor még sötét színű Kelénről. Évente négyszer, 100000 forint II csíztől a lalvániszapii Pöttöm énekesmadár mind­kettő, a csíz és a kenderike is. Rezgő szorgalommal dolgoznak a bokrok-fák ágain, gyomnövé­nyeken, teszik a dolgukat és énekelnek mindaddig, amíg — nem elképzelhetetlen — a lép.- vesszőhöz nem ragadnak. Vé­dett madaraink jegyzéke sze­rint a csíz eszmei értéke 300 forint, ugyanennyi a kenderi­kéé. Ha a természetvédelemhez mit sem konyító madarászt megfogják, ha kalitkába nem is teszik, de hirtelen jelentősé­ge lesz az előbb említett esz­mei értéknek. Van persze en­nél „drágább” madarunk is, mint amilyen például. a kana- Icsgém, vagy természetvédel- 'münk „totemállata” a nagykó­csag. Az előbbi 30 000, az utóbbi 50 000 forintos eszmei értékkel dicsekedhet. Azután épültek a kikötők, a hajózást segítő különböző léte­sítmények, egyre bővült a jár­műpark, jöttek a váltások: a régi hajókat újak, azután me­gint újabbak váltották fel, míg­nem magától értetődő lett: a Balaton olyan lenne hajó nél­kül, mint a szépasszony kacér mosoly nélkül — a közelébe jutó üresnek látja. A napokban; amikor megnyi­tották Siófokon a művelődési házban a balatoni hajózás 135 évét bemutató kiállítást, a Ma- hart Balatoni Hajózási üzem­igazgatóságának vezetője, Sza­bó Sándor ezt mondta: — Ma a balatoni hajózás 25 szeméiyhajóval és 4 komppal teljesíti feladatait. Három me­gyében 22 kikötőt üzemelte­tünk. Évente több mint 4 millió utast és fél millió gépjárművet szállítunk a tó partjai között. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy Széchenyi István álma va­lóra vált. A ma gyereke persze nem a gazdasági mutatókra kíváncsi, s az sem vetődik fel Benne: mi­lyenek voltak a régi, a „hőskor­szak'1 hajói. Azok, amelyek — mint a Kelén és a Helka is — közel háromnegyed századig éltek a Balatonon. Vagy azok, amelyek a világháborúban fel­robbantva süllyedtek el, s ame­lyeket — hajósokhoz illő szép szorgalommal — hihetetlen rö­vid idő alatt kiemeltek, újjá­varázsoltak. Nekik most a vízi­buszok, a katamaránok, a Du­náról ideszármazott hajók, a Beloiannisz jelentik a Barosst, a Boglárt, a Csobáncot, a Rév­fülöpöt és a többi, elcsendesült hajót. De még láthatják a szép szokásokat: például azt, ami­kor — egy-egy szezon végén — födetlen fővel áll meg a kikö­tőben egy hajós, hogy az év­ben utoljára húzza le a piros- fehér-zöld zászlót. Mert ha­gyományok vannak, amelyeket — mint a Balatont magát — meg kell őrizni. Mészáros Attila Az értékek vándorolnak - téli szezon a bizományiban A felvétel bármelyik hétköznap készülhetett volna, „Nyitás előtt a pécsi Bizományi Áruház” címmel.. Konyharuhától a mókusbundáig Aki tervez, költözik, építke­zik, annak dönteni, lemondani kell — pontosabban: a szükség határoz. A Bizcmányi Áruház pécsi zálogfiókjában évről évre nő a forgalom, így aztán nehéz is a szezonokat meghatározni. Tavasszal viszik' a kabátokat, műszaki cikkeket, télen vándo­rolnak vissza a bundák, viszont a két ékszerestrezor majdnem mindig tele van. Az arany-ezüst forgalom vezet a cikklistán. És a jegygyűrűk: a naponta be­vett holmik ötven százalékát teszik ki, az eladásra is sokan Expo ... expo ... expo ... ismerős szó, főként a reklá­mokból, amióta Budapesten megnyílt a nagyméretű, első magyarországi expo, s igen nagy sikerrel is működött, s működik most is. Mire jó egy ilyen expo? Hogy raktári kö­rülmények között — s éppen ezért valamivel olcsóbban — lehessen vásárolni, sőt még arra is hivatott, hogy időn­ként valamilyen különleges­séget, extrább dolgot is piac­ra dobjon, amihez máshol esetleg nemigen lehet hozzá­jutni. Nos, igazán örömmel vet­tük tudomásul, hogy ilyen expo Pécsett is nyílt. Vagy legalábbis azt hittük, ilyen lesz. Erről azonban szó sincs. A pécsi vásárcsarnok emele­tén működő Konzum-expo minden effajta várakozásun­kat fölülmúlta — vagy talán helyesebb lenne az „alul­múlta” kifejezés ... Tavaly eleinte legalább piacnak ne­vezték, ez még csak megtette volna, kór volt elkeresztelni erre a fellengzős névre. Érthető a kísérlet, hátha az eladhatatlannak tűnő dolgok egyike-másika gazdára talál. Mégis, ámulattal tölti el az embert, hogy micsoda dol­gokat gyártanak! Először még az volt az érzésem, hogy kis­sé szegényesek az árusítási körülmények, aztán rájöttem, hogy e cikkeknek még ez a hely is luxus. ízléstelenség és giccs dolgában nem fontos mindig a maszek bazárosokat szidni, van állami termék is bőven. Nem tudom, elkelnek-e va­laha ezek a holmik, néhány­ról, mint az emberi fantázia elképesztő szüleményeiről, ér­demes megemlékezni. Né­hány példátlan külsejű, agyondíszített asztali lámpa, amihez fantasztikusnál fan- tasztikusabb külsejű lámpa­ernyők társulnak, már ahogy belépünk az expóba, rögtön megrendül tőle az ember. Hacsak nem vonja el a fi­gyelmét az a rengeteg ször­nyű, színes virágmintájú üveg­pohár. Nehéz túltenni ma­gunkat a trikók, az ingek, a csúf lábosok és papucshal­mok tömegén. Az igazi nagydíjat az anya­gában és mintájában is bú­torkárpitra emlékeztető vala­miből készült szatyornak ítél­ték, aminek föltűnő vonzere­je, hogy függönyrojtok is lóg­nak az alján ... Dücső Cs. elszánják magukat. Egyébként a gyakran változó aranyárak mellett most a 14 karátos arany grammjáért 450—570 forintot fizetnek a fazontól függően, a 18 karátos grammja megér ezer forintot is. Az idei utolsó nagy bizományi kiárusításon, decem­ber 13—14-én „aranynapokat” rendeznek a pécsi BÁV-nál: különleges fazonú hazai és im­port ékszereket kínálnak el­adásra. Lehet tehát vásárolni a karácsonyi ajándékozásra. A pécsi zálogfiókban külö­nös gonddal őrzik az értéke­ket. Az évtizedek után az első nagytatarozás alkalmával meg­szépültek a raktárak is a pin­cétől a padlásig. Józsa Ignác- né, a fiók helyettes vezetője megmutatta a féltve őrzött kin­cseket. A DEXION-SALGÓ áll­ványokon, polcokon sorakoznak a kabátok, bundák. A szibériai mókusbundát nem tudtam megcsodálni, a napokban elvit­ték, de kárpótoltak a pézsma, hermelin, nerc bunda’költemé- nyek. Alattuk batyukba kötve az értékes prémek várják a gozdákat. A bundafogasoktól nem messze konyharuhák, törül­közőcsomagok és ágyneműk. Talán egyet hiányolnak sokan, a bútorrészleget, ahol azelőtt képeket, képzőművészeti alko­tásokat is el lehetett adni. S még valami: a bizományi zá­logfiókjának külseje, ami ugye évek óta olyan, amilyen ... A belső megszépülés után az ügy­felek és ott dolgozók egyaránt örömmel fogadnák, ha végre el­tűnnének az állványok, s bizal­mat ébresztőbb külsőt kapna a „zaci”. G. M. Mindenesetre nagykócsagot fogni a pécsi kertvárosi lőtéri dombok környékén — ehhez bá­mulatos kitartásra lenne szük­ség. A csíz és a kenderike ese­tében azonban más a helyzet. Nyilván e félismerésre támasz­kodva jelentek meg itt lép- vesszős madarászok, nem sokkal utánuk a természetvédők — s ennek következményeként meg kell jelennie az ügyben a jog­nak is, nevelő, visszatartó ere­jével. Jóllehet: természetvédelmi törvényünk van, ám keveset hal­lunk arról, mikor, miként, mi­lyen szigorral hat, ha valaki — idézzük mindjárt a jogszabályt — védetté nyilvánított állatot elfoa, elejt, vagy élettevékeny­ségében súlyosan, zavar. Ez ugyanis szabálysértés, s dr. Mu- csi Ferencné, az Orszáqos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hi­vatal dél-dunántúli regionális szervének jogásza a szabály­sértési feljelentést követően — amennyiben hivatala hatóság lenne — habozás nélkül 3000 fo­rintot osztana ki büntetésként a kertvárosi madarászoknak . . . Úgy tűnik, e hatósági jog­körre és a nagyobb szigorra a természet védelme érdekében fokozottan szükség van. Nyil­vánvalóan ezt a célt szolgálják azok az új jogszabályok is, amelyek megjelenése a közel­jövőben várható, közöttük azé is, amelyik a veszélyes hulladé­kok keletkezésének ellenőrzé­séről és azok ártalmatlanításá­val kaocsolatos tevékenység­ről rendelkezik. Krasznai Miklós természetvédelmi felügyelőtől hallom, hoqv 1982-től a hivatal keményen bírságolni fog. Min­den régióbeli üzem kap egy fel­mérőlapot, meq kell ielölniük azt a technológiát, amely szeny- nyező hulladékot termel. Az OKTH ellenőrzi ezt, javaslatot is tesz a meqoldósra, a hulladék elhelyezésére, ám ha semmi sem használ — jön a jog. Mint­hogy a vállalatoknál személyes felelősség kötődik a környezet- védelmi tevékenységhez, a bír­ság névre szólóan lehet akár 10 000 forint, a vállalatot azon­ban — évente négyszer — 100 000 forintra is meq lehet büntetni — várhatóan ilyen rendelkezés lép majd életbe 1982. január 1-től. A szigor tehát nő, s indokol­tan. Mert például — idézem egy, a Pintér-kerti hivatalban olva­sott javaslatból — ,.A Pécsi Hő­erőmű Vállalat Komlóra terve­zett elektro-filter beépítéséhez a támogatást annak ellenére, hoqy jelentős légszennyeződést szüntetne meg, nem javasolom, mert a tervezett 37 090 000 fo­rintos beruházási összegből 15 490 000 forintot a tanácsi alap átvételéből és 21 600 000 forintot pediq a környezetvé­delmi alapból kíván fedezni. Saját összeget viszont egyet­len fillért sem állít be.” Már­pedig aki a saját erejéből és elhatározásából a jövőben ilyen beruházásokra nem fordít gon­dot, jön a bírság. Valóban messze van egymás­tól a 300 forintos csíz és az évenként négyszeri 100 000 fo­rintos bírság. Ami közös: a'ter­mészetvédelmet szolgáló jog­szabályok mind részletesebb és szigorúbb rendelkezései a csíz és a galvániszap esetében is ugyanabba az irányba hatnak: biztosítani az egészséges kör­nyezethez való alapvető jogot. Mészáros A. AZ ELEGANCIA TÉLI DIVATAJANLATA: Női sertésvelúrkabát, vatelin, és műszőrmebélés- sel 4500—6690 Ft-ig, művelúr bakfis kabátok 2200—2720 Ft-ig, alkalmi ruhák 980 Ft-tól nagy választékban, több színben és fazonban vásárolhatók. ONT IS VARJUK A SZÉCHENYI TÉRI ELEGANCIA NŐI DIVATSZAKUZLETUNKBEI Egy új zenekar Bizonyára sokan emlékez­nek még a nyár egyik fel­fedezettjére, a KFT együttes­re, A táncdalfesztiválon tűn­tek föl, III. díjat kaptak Bá­bu vagy cimű dalukért. — A Bábu vagy című szá­munk egy szerelmes szöveg. Egy fiú és egy lány kapcso­latáról szól, — mondja mo­solyogva Láhr András, a KFT együttes énekes-szólógi­tárosa. — Úgy látjuk, hogy hatá­rozott mondanivalót közvetí­tenek ezek a szövegek. Ki­ket akarnak bombázni ezek­kel? — Nem vagyunk hadvise­lő állapotban senkivel. Ezt így leírtuk és mindenki gon­doljon amit akar. Maximális befogadói szabadságot vá­runk el a közönségtől. — Kiknek játszik szivesen a KFT? — Hát a fizető nézőknek. Legfőbb szándékunk és cé­lunk, hogy mindenkinek tet- szen a zenénk. Nyugdíjasok­tól óvodásokig eljönnek: „megnézzük a BÁBUT”, az­tán hazamennek, vagy vé­gig hallgatják a koncer­tet. — Milyen zenét képvisel a KFT? — Új hullám — vágja rá Márton András, a zene­kar vezetője, dobosa —, ha ilyen kategorikusan meg­kérdezik, hogy mi ez, akkor válaszolunk így. Ebbe most minden belefér. De inkább az a helyes, hogy mi zenei kísérleteket folytatunk. Láhr András írja teljes egészé­ben a szövegeket és hozza a hóbortos zenei ötleteket. Neki van zenei múltja, őt ismeri legjobban a közön­ség. Játszott a Küllőrojt­ban, Pantha Reiben, Bornai Tibor a billentyűsünk egy ideig a Phőnixben muzsi­kált. A Kentaurban pedig már együtt zenéltünk. A KFT február óta létezik, Lengyelfi Miklós basszus- gitárost a nyáron ismertük meg. — Az együttes sikereinek mi lehet az oka? — Közvetlen oka az, hogy ki voltunk festve és bábuszerűen mozogtunk. A táncdalfesztivál többi elő­adója pedig nem volt olyan izgalmas. — Merre iárt a KFT a fesztivál óta? — Sokat koncerteztünk, legutóbb itt Pécsett és kör­nyékén. Decemberben ké­szül el a nagylemezünk. Egyre kevesebbet szeret­nénk koncertezni, mert új műsorunkkal a szinhórhoz kívánunk közelíteni. Többet fogunk mozogni, díszletek között egy történetet fo­gunk előadni, de elsősor­ban zenélünk. — A zenekar neve KFT, azaz Korlátolt Felelősségű Társaság. Mennyiben kor­látolt ez a felelősség? — Hogy nem korlátlan. Amit csinálunk, azért fele­lősséget vállalunk. Kőszegi L.—Müller Is. Hétfői □

Next

/
Thumbnails
Contents