Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-22 / 320. szám
Dunántúli Napló meg kér «leste Horváth Lajostól, a Baranya megyei Tanács elnökétől Hogyan folynak az előkészületek az őlnapus munkahét bevezetésére? Január 1-től önállóan Kiszélesíti kereskedelmi tevékenységét az AGROKER Együttműködés a megye mezőgazdasági Szemeivel Mozgéboltok a kistermelők számára Gépkölcsőnző szolgáltatást terveznek Közismert, hogy az év során megkezdtük az ötnapos munkahétre való áttérést, az országban közel kétszázezer, megyénkben több mint harmincezer dolgozónak rövidült meg eddig a munkahete és a jövő év folyamán az ötnapos munkahét — a mezőgazdaság kivételével — általánossá válik. Az ötnapos munkahét általános bevezetésének előkészületei jelentős gazdasági intézkedéseket követelnek, feltételeit jogszabályok, munkaügyi intézkedések határozzák meg. Ugyanakkor az előkészületek időszakában igen fontos az ezzel kapcsolatos politikai munka. Erről tanácskozott legutóbbi ülésén a megyei pártbizott-. ság. A napirend előadójától, Horváth Lajostól, a megyei tanács elnökétől, kértünk tájékoztatást a vita legfontosabb tanulságairól, a megjelölt feladatokról. — Horváth elvtárs, amikor az MSZMP XI. kongresszusa programba vette az ötnapos munkahétre való áttérés általános bevezetését, hangoztatta ennek társadalom- politikai jelentőségét. — Hazánkban az ötnapos munkahétre való áttéréssel egymással összefüggő, kettős célt kívánunk elérni. Javítani kívánjuk a dolgozók munka- és pihenési feltételeit, s ez a fő cél: másrészt úgy ítéljük meg, hogy az áttérés, ha ezt alaposan előkészítjük, a gazdasági hatékonyság javulásával is járhat. Akárhonnan közelítjük is meg az intézkedést, annak társadalmi-gazdasági jelentősége mindenképpen kiemelkedő, hiszen mindenekelőtt a munkavállaló részesül annak előnyeiben, s ezért nagy szociális vívmány ez. Ide kívánkozik annak megemlítése, hogy ez az áttérés a többség, — hogy Lenint idézzem: „a rettenetes többség" — érdekeit szolgálja, s ezt képviselve kell minden, a végrehajtást szolgáló intézkedést megtenni. Késtég- telen, hogy az ötnapos munkarend általános bevezetése foglalkoztatja a lakosságot. Érdekes módon sokan ezt újszerű, sajátos magyar megoldásként kezelik, noha ennék sok országban, közte több baráti országban is, mór több évre visz- szanyúló gyakorlata van. — Tapasztalataik szerint a közvetlenül érintett, s említett „többség" hogyan fogadja az előkészületeket? — Kétségtelen, hogy nagy részük megérti, érzékeli az ötnapos munkahétre való áttérés jelentőségét, előnyeit az egyének számára. Mégis, amikor arra gondolunk, hogy aligha akad valaki, aki ne örülne ennek a fontos társadalompolitikai intézkedésnek, azt tapasztaljuk, hogy az üdvözlő hangokba mégis, itt-ott némi kétkedés vegyül. Néhányon azt kérdik: hogyan engedhetjük meg magunknak ezt, éppen a mai gazdasági körülmények között, akkor, amikor a népgazdasági egyensúly helyreállítása, az életszínvonal megtartása érdekében, jobban és többet kell dolgozni, amikor ezek érdekében még kényszerintézkedéseket is teszünk? Akadnak olyanok — főként a nem fizikai dolgozók között — akik a munkaidőn belüli ebédidő megszűnését kifogásolják. Mások a lakossági ellátást nyújtó vállalatok és intézmények áttérés utáni működésétől tartanak. Hallhatunk irreális igényekről, nemegyszer a munkáltatók „néhézkességéről" is. A Szovjetunióban, az NDK-ban, Csehszlovákiábcn szerzett tapasztalatok azt jelzik, hogy egy bizonyos idő múltán elcsitulnak az újszerű életritmusból eredő észrevételek és a lakosság szocialista életmódjának egyik elismert és szervezett részévé válik az ötnapos munkahét. Éppen az elmondottakból következik, hogy az átállás előkészítése során nagy figyelmet szükséges fordítani a szocialista demokrácia érvényesítésére. A vállalati intézkedési terveket mindenütt megvitatták a dolgozókkal, a kereteiken túlmenő észrevételeket a mozgalmi szervek egybeqyűjtötték, azokat illetékes helyeken szóvá tették. Ezek jó részét nemcsak hasznosítani lehetett, de kellett is! Mégis hadd tegyem szóvá, hogy az említett fórumokon sajnos nem került egyenlő súllyal szóba a jogok és a kötelességek összhangja. Kevesen és kevésszer szóltak arról, hogy e társadalompolitikai intézkedés csak akkor lesz megvalósítható, ha az eddiginél hatékonyabb, keményebb munkával és jobb szervezéssel pótolni tudjuk az áttérésből eredő munkaidőalapkiesést. Mindezek helyett sajnos az indokoltnál több szó esett az egyeseket vagy a munkavállalók egyes csoportjait érintő, vélt, vagy valós hát. rányokról, a fokozatos áttérésből természetszerűen következő feszültségekről. I- Milyen következtetések vonhatók le ezekből a jelenségekből? — Az eddigi viták, vélemény- különbségek azt jelzik, hogy a rendkívül fontos társadalom- politikai döntés végrehajtásának előkészítése eléggé észrevehetően csak gazdasági-szakmai kérdéssé szűkül, s ezideig nem kapott a politikai munkában megfelelő szerepet. Többek között ennek fontosságát hangoztatta a megyei pártbi. zottság vitája. Olyan következtetést is levonhatunk, hogy az üzemeken belül sem jutott el minden mozgalmi szerv, gazdasági vezető e feladat valós politikai jelentőségének felismeréséig. Nincs elégséges és kellő aktivitás az átállás kibontakoztatásában, a problémák megoldásában. Ezt a helyzetet legfeljebb enyhítheti, de semmiképpen sem ’ mentheti, hogy megkéstek azok az irányelvek, melyek az irányítás részéről több eligazítást adhattak volna. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy az ötnapos munkahét általános bevezetése nemcsak új munkarendet teremt hazánkban, de részét képezi az általános társadalmi, vclamint a szociális és gazdasági cselekvés átgondolt rendszerének is, s elvárható, hogy e rendszerben a szükséges kapcsolódásokat és összhangot az áttéréskor megteremtsük.- Többször érintette, hogy az előkészítés során sok gond jelentkezik. Említsen meg ezek közül néhányat! — Mór az előkészítés időszakában is két dolog váltotta ki a leghevesebb vitát: az ebéd. idő és a szabadság kérdése. A világon egyedül nálunk van úgy, hogy a munkaidőben lehet ebédelni. Ez teljesen eltér a nemzetközi gyakorlattól, s igazságtalan is azért, mert a dolgozók mintegy fele, főként a nem fizikai dolgozók, részesülnek csak ilyen előnyökben, míg a dolgozók másik fele eddig is elesett ettől a kedvezménytől. Mindenféleképpen a rendezésre szükség van. Mint ismeretes, az ötnapos munkahétre való áttéréssel megszűnik a munkaidőn belüli ebédidő, s ezzel megnövekszik a munkára fordítható idő. A munkavállalók éves szabadságának számítási módja körüli nézet- ütközések ismertek. Szeretnék arra utalni, hogy ebben a kérdésiben a közeli jövőben egységes rendezés várható. Előre számítottunk arra is, hogy az ötnapos munkahétre való áttérés egyik legnagyobb gondja lesz: miként teremtjük meg az ellátó-szolgáltató szektorban és a közlekedésben a feltételeket. Kétirányú feladatot kell teljesíteni: hiszen egyfelől meg kell felelni az áttérésből adódó, új társadalmi követelményeknek, miközben meg kell teremteni a saját átállás feltételeit is. Ez a kettősség sok véleményeltérést eredményezett. Az itt dolgozóknak meg kell érteniök, hogy az ő hivatásuk a lakosság szolgálata, s ennek mindenképpen alá kell vetni saját érdekeiket. És bizony kezdetben bizonyos szervezési, rátartást biztosítás terheivel is szá- molniok kell. Emellett azonban minden irányító és mozgalmi szervnek nagy figyelmet kell fordítania az itt dolgozók bővítetten újratermelődő gondjaira és a rendelkezésre álló lehetőségekkel humánusan, a sajátos megoldási formákat jól akalmazva enyhüljenek az új munkarend okozta feszültségek. Lesz olyan teendőnk is, mely a megnövekvő szabad idő hasznos eltöltésével függ össze. Sok múlik azon, hogy miként tudunk a társadalom és az egyén számára hasznos és kifizethető többletmunka-lehetőséget teremteni. Mintha ebben a termelő és szolgáltató vállalatok és az intézmények ma még nem látnának önmaguk számára feladatokat. Másrészt fel kell készülnünk arra is, hogy a rendezvények és a szórakozási lehetőségek bővítésével elősegítsük a megnövekvő szabad idő kulturált hasznosítását. I — Tehát sok még a teendő. — Igen, de hadd utaljak arra, hogy az eddigi előkészületek során is erősödött az irányításban részt vevő szervek együttműködési készsége és akarata. Ez pedig előre jelzi, hogy később sem leszünk ennek híján. Most a fő figyelmünket és politikai, mozgalmi erőnket arra kell fordítani, ahol a dolgok eldőlnek, ahol az áttérés gyakorlati és napi feltételeit kell megteremteni, miközben tovább folytatjuk, a politikai szervezőmunka súlyával tovább erősítjük azt a koordinációs munkát, mely az áttérés társadalmi kapcsolódásait teszi simábbá. Az összehangolás a mostani időszak legnagyobb feladata. Az eddigi munka eredményei bíztatnak bennünket. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, s ezt a megyei pártbizottság ülésének vitája is megerősítette, hogy a jó intézkedéseket, kezdeményezéseket az átállás megvalósítása során mind többen tanulmányozzák, azok tapasztalatait tegyük közkinccsé sokak számára. Támogassuk jobban azokat, akik megértve a feladatot, önerejükből, sajátos körülményeiket jól figyelembe véve, hozzák meg a jó intézkedéseket. Ezt a támogatóst, segítséget meg kell kapniuk az állami és mozgalmi szervektől, de úgy vélem, hogy ezen a területen sokat tehet a megye tömegtájékoztatási rendszere is. Eddig is jelentőségének megfelelően foglalkoztak az ötnapos munkahétre való áttérés kérdéseivel, a jövőben éppen a megoldások, a jó tapasztalatok, a pozitív vélemények terjesztésével szolgálhatják eredményesebben ennek a fontos társadalompolitikai feladatnak végrehajtását. — Köszönjük a tájékoztatást. Mitzki Ervin A cégtábla még a régi, lehetséges, hogy változatlan is marad, bár az sem kizárt: Pécsi AGROKER lesz a neve. Any- nyi bizonyos: az Agrotröszt 1982. január 1-én megszűnik, a megyei vállalatok pedig önálló gazdálkodással, az új feladatokhoz alkalmazkodó szervezettel, és az eddigiektől merőben különböző vállalati stratégiával vágnak majd az új esztendő még bizonytalanságokkal terhelt feladatainak. w Uj szervezeti formák Az Agrotröszt és az eddig alkatrészbeszerzéssel és készletezéssel foglalkozó MEGÉV (a tröszt egyik vállalata volt) új ncgykereskedelmi vállalattá alakul. Alapvető feladata lesz a műtrágya, növényvédőszer, a gép és alkatrész import, ugyanakkor szerződéses kapcsolatban állnak majd valamennyi belföldi felhasználóval is. A megyei vállalatok az eddigi egy megyére terjedő ellátási feladatok szűk (néha éppen megvalósíthatatlan — gondoljunk csak az alkatrészellátásra) korlátái közül kiszabadulva valódi kereskedelmi vállalatokká formálódnak, közvetlenül a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Tíinisztérium felügyelete alatt, miként a budapesti nagykereskedelmi vállalat is. Nos, Pécsett a hiányos információk ellenére is felkészültek a köldökzsinórok elszakadására, mint arról a Minisztertanács októberi döntése alapján immár hivatalosan is tudomást szereztek. Az ehhez szükséges szervezeti kereteket is létrehozták. A vállalat önálló belső életéhez is szükség volt a köz- gazdasági főosztály létrehozására, hiszen az önálló tervezés, elemzés, létszám- és bér- gazdálkodás immár o' vállalati működés egyik létfelételévé vált. Ugyanakkor az úi szervezeti egység lehet egyik formai kerete, hogy a mezőgazdasági üzemekkel intenzív és komplex információs kapcsolatot teremtsenek, az eddigi megrendelé- ses módszerek helyett hatékonyabb marketing kapcsolatokat létesítsenek. Partnerek szeretnének lenni abban is, hogy a leqjobb műszaki és leggazdaságosabb megoldásokat ajánlják. Tőke - kockázatra Óhatatlanul is minden átszervezés kapcsán arra kell gondolnunk, mi lesz ettől jobb? Talán önkényesen kiragadott, ám a magyar (és természetesen Baranya) mezőgazdaságát érintő egyik legfontosabb gond, hogy immár a mezőgaz- dcsági munkák döntő többségét elvégző gépek alkatrész- utánpótlását az új szervezet az eddiginél képes lesz-e jobban biztosítani? Kockázotos lenne egyértelmű igennel válaszolnom, a vállalat vezetői azonban az alkatrész- utánpótlás zavartalan biztosításáért az anyagi kockázattól sem riadnak vissza. Az egyhá- zaskozári, a baksai, az újpet- rei, a szalántai termelőszövetkezetekkel (a gyártásra alkalmas melléküzemekkel rendelkeznek) már-már egészen konkrét elképzeléseket dolgoztak ki, hogy az együttesen 100 millió forintot is meghaladó gyártó- kapacitásukat kölcsönös érdekek és előnyök alapján az Ag- roker szolgálatába állítsák. Szalántán például új színesfém öntöde van, az ottani szakembereknek bemutatják a vállalat raktárait, válasszák ki, mit képesek számukra előállítani. Az egyházaskozári és pécsváradi termelőszövetkezetek új típusú ör.élező, az eddigieknél sokkal kisebb vonóerőt igénylő ekét gyártott közösen. A gyártás gazdaságosságához azonban megfelelő nagyságú széria kellene. Erre a szövetkezetek sem megfelelő tőkével, sem az értékesítéshez szükséges kockázatvállaló képességgel eddig nem rendelkeztek. Az Agroker az eddigi keretek között természetesen a saját hálózatában meglevő ekék forgalmazá'- sának adott elsőbbséget. Most azonban mód van arra is, hogy a szükséges nyersanyag beszerzéséhez, az értékesítéshez segítséget adjon. A piacbefolyásolás, mert hiszen az új ekéknél minden bizonnyal ezt a feladatot is vállalniuk kell, egészen új eleme a vállalati szellemnek. Hiányzó láncszemek Egészen újkeletű elképzelés, hogy a Pannónia Társaságban is aktív szerepet vállalnak. Sokszor előfordul, hogy egy- egy újítás, új technológia, eljárás hasznosítására gyártót, alkalmazót kell találni, ennek a fordítottjo is megtörténik, amikor egy üzem a neki testresza- bott műszaki, vagy akár szervezeti megoldásokat keres. A Pannónia Társaság képes is az igényeket összekapcsolni, de sok esetben hiányzik a finanszírozó, máskor a forgalmazó. Minden bizonnyal sikeres lesz az a törekvésük, hogy néhány kereskedelmi vállalat meglevő bolthálózatában is árusítják az Agroker áruit, de talán még nagyobb sikerre számíthat a mozgóbolt hálózat kiépítése. Azt tervezik, hogy a nagyobb szőlővidékeken szabod szombaton, vasárnap kitelepítenek árusító helyeket, ahol zsákokban árusítják a műtrágyát, növényvédőszert, más, a kistermelők számára fontos terméket, így az utazgatástól, fuvarköltségektől, esetleges sor- banállástól kímélik meg a vásárlót. Hasonlóan hasznos kezdeményezésnek látszik, hogy már a közeljövőben bevezetik c kistermelők részére a gép- kölcsönzést. A kiskert, hobbikért, háztáji és kisegítő gazdaságok tulajdonosai 2—3 nap alatt megművelhetik így földjeiket, ha nincs is pénzük kisgépek vásárlására. Népgazdasági szempontból még jelentősebbnek tűnik az a térv, amely lehetővé tenné a mezőgazdasági üzemek számára a gépkölcsönzést, komplex gépi berendezések bérbevételét. Lombosi Jenő HÉTVÉGE 3. A malomvölgyi kirándulóközpont Fotó: Proksza László
