Dunántúli Napló, 1981. november (38. évfolyam, 300-328. szám)
1981-11-22 / 320. szám
Hazánk, Kelet-Európa (12.) Politikai, katonai és ideológiai együttműködés A nyugatreurópai országok, nak amerikai irányítás mellett, az 1949-ben létrejött NATO-ba voló katonai-politikai integrálódási folyamata 1954-ben zárult le, amikor az NSZK-t felvették a szervezetbe A kollektív európai biztonsági rendszer és a német kérdés megoldására irányuló erőfeszítések ismét sikertelenek maradták. Az új európai helyzet követelményeinek megfelelően, a Szovjetunió és a többi kelet- közép-eurálpai szocialista ország (Jugoszlávia kivételével) 1955 májusában — az osztrák államszerződés megkötésével és a külföldi csapatok Ausztriából való kivonásával egyidejűleg — Varsóban kollektív barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést (Varsói Szerződés) kötöttek. Az Európa területére érvényes szerződés egyesített fegyveres erőt hozott létre, közös katonai irányítással. A szervezet legfelső szerve a Politikai Tanácskozó Testület. A tagállamok I960 óta rendszeresen tartanak közös hadgyakorlatokat. Albánia 1962 óta gyakorlatilag nem vett részt a szervezet munkájában, 1968 szeptemberében pedig — azt követően, hogy öt szocialista ország katonai segítséget nyújtott Csehszlovákiának — formálisan is kilépett. A nemzetközi helyzet alakulásának megfelelően, a tagállamok egyre nagyobb figyelmet fordítottak politikai együttműködésük bővítésére is Az évek során a Politikai Tanácskozó Testület vált a jelentős külpolitikai kérdésekben való állás- foglalások egyeztetésének legfontosabb fórumává. A katonai integráció továbbfejlesztése érdekében 1969 ■ márciusában létrehozták a Honvédelmi Miniszterek Bizottságát, a Katonai Tanácsot és az Egyesített Fegyveres Erők Főparancs, nokságát is. A szocialista országok a sokoldalú együttműködés fejlesztése mellett nem hanyagolták el a kétoldalú kapcsolatok erősítését sem, 1965—72 között megújították barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződéseiket, illetve ilyet kötöttek az NDK-val. Az önmagát elszigetelt Albániára a hatvanas években csak a kínai kulturális forradalom gyakorolt némi külső hatást (például számos vezető pártkádert vidékre küldtek, csökkentették a háztájit. 1967-ben bezárták az országba fellelhető 2169 mecsetet és templomot, még vörösgárdisták is megjelentek). Némi javulást jelentett, hogy Albánia 1968—71. között helyreállította diplomáciai kapcsolatait Görögországgal, Bulgáriával és Jugoszláviával. A Varsói Szerződés tagállamai közül egyedül Románia tartott fenn változatlanul jó kapcsolatokat a Kínai Népköz- társasággal. 1970—71-ben R. Nixon Bukarestbe, N. Ceauses- cu pedig Washingtonba látogatott. Románia nem vett részt a többi európai szocialista ország, 1968 augusztusi, csehszlovákiai közös katonai segély- nyújtási akciójában sem. A hatvanas évek végétől — a sok múltbeli konfliktus és sikertelen föderációs kísérletek emlékével terhelt — balkáni országokban megerősödték az összbalkáni együttműködés jelentős javítását célzó törekvések. Ezt egyes vitás kérdések időnkénti kiújulása sem akadályozta meg. 4. HÉTVÉGE A kelet-közép-európai szocialista országok együttműködésében egyre nagyobb szerepet kapott az ideológiai munka, tekintettel arra, hogy az enyhülési folyamat előrehaladtával a két világrendszer közötti harc a gazdasági-ideológiai területre tevődött át. Az ideológiai együttműködés és a burzsoá propaganda fellazító tevékenysége elleni együttes küzdelem alapját az azonos társadalmi-politikai célok és a marxizmus—feninizmus elvei jelentik. Ez azonban nem zárja ki, hogy bizonyos konkrét kérdésekben eltérő, sőt ellentétes álláspontok alakuljanak ki. A marxista elmélet fejlődésében is előfordulhatnak eltérések. A különbségek nem akadályozzák a kommunista pártok együttműködését, hacsak ezek nem fajulnak egészen szélsőségessé, mint például az Albán Munkapárt esetében. A múlt tapasztalatai alapján a pártok általában arra törekszenek, hogy az ideológiai véleménykülönbségek ne gyakoroljanak kedvezőtlen hatást az államközi politikai-gazdasági kapcsolatok fejlődésére, és ne vezessenek ezek megszakadásához > A véleménycserét és az álláspontok közelítését szolgálják a rendszeresen megtartott nemzetközi elméleti konferenciák is. Más hasonló értekezletek az an- tikammunista ideológia elleni harc kérdéseivel foglalkoznak. Az összehangoltabb ideológiai együttműködés megvalósítására a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Bulgária 1972- től egyezményeket kötöttek. A kelet-közép-európai országok 1949—72 közötti tapasztalatai megmutatták, hogy a szocializmus építése hosszú, bonyolult, ellentmondásoktól sem mentes folyamat. Különösen fontos, hogy a társadalmigazdasági építőmunkát irányító kommunista pártok kellő időben vizsgálják meg és oldják meg a kialakuló ellentmondásokat, mert ellenkező esetben a felhalmozódó feszültségek súlyos konfliktusokhoz vezethetnek. A szocializmus alapjainak lerakása, majd a fejlett szocialista társadalom felépítését célzó tevékenység során elért eredmények, a kialakult nehézségek és ezek megoldásai egyértelműen igazolták azt a lenini koncepciót, hogy a szocializmus éoítése során, az általános törvényszerűségeket és a nemzeti sajátosságokat egyidejűleg kell alkotó módon figyelembe venni, A kelet-közép-európai szocialista országok fejlődésének évtizedei azt is bebizonyították, hogy a szocialista rendszer fiatal, erősödő társadalom, amely a gazdasági, politikai, ideológiai változások, a nemzetközi helyzet alakulásai nyomán állandóan fejlődik. A szocializmus folyamatos, sikeres építése érdekében állandóan törekedni kell a politikai intézményrendszer és a gazdaságirányítás tökéletesítésére, a változó helyzetet adekvát módon tükrözni képes, rugalmas szervezeti formák kimunkálására. A kelet-közép-európai szocialista országok 1949—72 közötti fejlődése egyértelműen bebizonyította a szocializmus társadalmi-gazdasági rendszerének életerejét, fejlődő képességét, valamint a térség népeinek azt a szilárd elhatározását, hogy jövőjüket visszafordíthatatlanul a marxizmus—leninizmus eszméinek megvalósításához kötik (Folytatjuk.) n falu motorja a nepfrontmozgalom Baranya aprófalvait járva, szinte mindenütt előbb- utóbb arra az aggodalomra, panaszkodásra kanyarodik a beszélgetés a helybeliekkel, hogy a falu vezetők nélkül, magára maradt. A tanács beolvadt a közös tanácsba, a termelőszövetkezet központja a székhelyközségben van, vagy még távolabb, az orvos csak rendelni jár ide, az iskolát körzetesítették, s az a néhány pedagógus is beköltözött a nagyobb faluba. Nincs akitől tanácsot kérhetne az ember, aki példát mutatna. Mindezt Felinger József, az újpetrei Petőfi Tsz. háztáji agronómusa is elsorolta szülőfalujáról, Szőkédről. Nem panaszként, csak tájékoztatásul, néhány rövid mondatban. — Persze, hogy rossz, ha egy falu így vezető nélkül marad. De akkor mire valók a tanácstagok, s mit csinál a népfrontmozgalom? Akkor kell igazán motorjának lenni a község közösségi életének, amikor már más ezt a feladatot nem képes ellátni, csak a népfront. Nálunk, Szőkéden a népfrontbizottság ragadta magához a kor- mányrudat. Szőkéd nem lesz Gyűrűfű A novemberi délután hamar estévé szürkül. A beszélgetés, amit még a termelőszövetkezet egerági irodájában kezdtünk, a kocsiban folytatjuk Szőkéd felé robogva. Néhány percnyi út csupán, s a dombtetőről meglátjuk a kis falut a szemközti dombra felkapaszkodó házaival. Velünk tart hazafelé Nagy Imréné, az egerági iskola igazgatóhelyettese is. Szőkéden a községi népfrontbizottság elnöke, s egyben a falukrónikás. — Ö az illetékesebb községünk népfrontmozgalmáról nyilatkozni — mondta bemutatáskor Felinger József. — Én csak annyiban, hogy a Hazafias Népfront megyei bizottságának és a siklósi járási elnökségének tagja vagyok. Ez inkább csak tréfás utalás arra, hogy az egerági tanács körzetében „nőuralom van": a községi párttitkár és a tanácselnök is asszony. Felinger József illetékességét a népfrontmozgalomban eltöltött 30 éven túl sok más is erősíti: még a tanácsok megalakulása előtt községi bíró volt Szőkéden, majd tanácstitkár, később a megalakuló termelőszövetkezet első elnöke. 1945 óta Szőkéd sorsa egy kicsit Felinger József sorsa is. — Nem is lehetett volna másképpen - emlékezik vissza. — 1945-ben a hadifogolytáborban döbbentem rá, hogy milyen nagy szükség van az ösz- szetartásra, egymás segítésére, hogy milyen jó, ha van valaki, akivel meg lehet beszélni a gondokat. Számomra talán így kezdődött a népfrontmozgalom. Amikor aztán 1945 őszén hazakerültem Szőkéd és Áta telepgazdója lettem. Fontos munka volt ez akkor: az új gazdákat kellett összetartani, tanácsokkal segíteni. Aztán a népfrontmozgalom születésénél bábáskodtam éppen mostani elnökünk édesapjával, aki a szőkédi községi népfrontbizottság első elnöke volt. Újra a falu történetéhez kanyarodunk vissza, míg bejárjuk a falut. — Tulajdonképpen évfordulót ünnepelhetnénk most — mondja Nagy Imréné. — Tíz éve, hogy bekötőutat kapott a falu. Addig esős, sáros időben szinte el voltunk vágva a világtól. De ez csak egy út volt. A népfrontbizottság mozgósította a lakosságot és összesen 400 méter hosszú úthálózatot építettünk társadalmi munkában. Évről évre haladtunk előre. Aztán folytattuk a járdaépítéssel, a lépcsőfeljáróval. Legutóbb a falukép csinosítására 200 rózsatőt ültettünk el. Lassan elkészül a ravatalozó is. Ennek építéséhez a társadalmi munkán kívül a község lakossága több mint ötvenezer forintot adott össze. Az új ravatalozó még vakolatlan, nincs még beüvegezve sem. Amikor teljesen elkészül, úgy tervezik, hogy egy márványtáblát helyeznek el a falára a két világháború áldozatainak emlékére. Egy kívülálló számára csak nehezen érthető, miért tekintik olyan fontosnak egy aprócska faluban a ravatalozó építését. Pedig ez is egyfajta kötődés, erős kapocs a szüfőföldhöz. A másik szembetűnő jele ennek az érzésnek az épülő, az új és a láthatólag nemrégiben megszépült családi házak meglepően nagy száma. Ahhoz képest legalább is, hogy Szőkéden alig valamivel négyszáznál többen laknak. — Aki otthont akar teremteni, az ebben a kis faluban is megteheti, sőt talán könnyebben is, mint a városban — mondja Felinger József már otthon a kandalló mellett. — A fiatalok többsége is rájött erre. Szőkéd nincs messze Pécstől, vasútállomása is van. Negyed óráig tart csak az út a megyeszékhelyre. A szőkédiek nagyobb része Pécsett dolgozik, ott vásárol be, szinte a városban él. Moziba és színházba is bejárnak. Miért költöznének el? Nem kell félnünk Gyű- rűfű sorsától, nálunk ma sincs egyetlen üres ház sem. A község lakói szépen gyarapodnak, maga a falu nehezebben: az egerági tanács költségvetéséből évente 30 000 forint jut Szőkéd fejlesztésére. — Meg kell értenünk, hogy jobbára csak a magunk erejére támaszkodhatunk, s ezt mindenki tudja a faluban. Ezért aztán nem nehéz közösségi munkára mozgósítania a népfrontbizottságnak - magyarázza Nagy Imréné népfrontelnök. — A fiatalabbak közül néhány persze alkalmanként úgy emleget bennünket, hogy „mit akarnak már megint ezek a jó bolondok?” — fűzi hozzá mosolyogva Felinger József. — De a lényeg mégiscsak az, hogy amikor a munkára kerül* sor, ott vannak velünk. Igyekszünk őket is bevonni a mozgalmi feladatokba, hogy legyen utánpótlás. A szőkédi népfrontbizottság munkáját évtizedek óta a legjobbak között emlegetik Baranyában. A község jónéhány lakosa kapott az utóbbi években társadalmi munkáért népfrontkitüntetést. Most november 7-e alkalmából Felinger Józsefet a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Nemrég töltötte be a hatvanadik évét. Amikor búcsúzáskor erre s a magas elismerésre koccintunk, egy régi, elfeledett költő sorait idézi, s nem hosszú életet kér a sorstól, csak a küzdelmekhez elég kedvet és erőt. Dunai Imre Ikarus Amerikába Új piaccal bővült az Ikarus. Nemrégiben kezdték meg az IK-286 típusszámú csuklós városi autóbuszok sorozat- gyártását, amelyeket az amerikai piacra szállítanak. A szép kivitelű, speciális felszerelésekkel ellátott jármüvekből az idén száztizenöt darabot kapnak a megrendelők. A KÉPEN: Az Amerikába exportált buszokat az Ikarus Mátyásföldi gyárának egyedi gyáregységében készitik. Molnár Tamás
