Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1981-10-10 / 278. szám
2 Dunántúli Tlgplo 1981. október 10., szombat Befejeződön az országgyűlés őszi ülésszaka Egyes intézkedések kezdenek kárt nkozni (Folytatás az 1. oldalról) csolatosan. Ma már elfogadott felismerés, hogy átgondolt és szigorú intézkedések szükségesek. Becslés szerint évente 300 ezer tonna mérgező hulladék jön létre és ennek sorsáról kell felelősséggel dönteni, tárolásáról, részben visz- szanyeréséről vagy ártalmatlanításáról gondoskodni. Nyomatékosan figyelmeztet erre a közelmúltban nagy visszhangot kiváltott váci talaj- és vízszennyezés. Ami általában a hulladékok dolgát illeti, a környezetkímélő gazdálkodás a megoldás legnyilvánvalóbb útja. Ma, amikor a nyersanyagok hiánya, az árak emelkedése általában is a takarékos felhasználásra ösztönöz, ezen az úton kell keresnünk a környezet terhelésének csökkentését, a gondok megelőzését. Az anyagokkal való ésszerű, hatékony gazdálkodás, és a környezetvédelem ily módon ugyanannak a dolognak a két oldalát jelenti. Szerény eredmények az iparvidékeken A környezet állapota lényegében leolvasható az ország gazdaságföldrajzi térképéről. Azokon a területeken voltak és vannak gondok, ahol az ipar nagymértékben koncentrálódott: elsősorban Budapesten és térségében, Észak- és Kö- zép-Dunántúlon, a borsodi iparvidéken és Baranyában. Az elmúlt években az anyagi eszközök tervszerű felhasználása már hozott szerény eredményeket. 1975-höz viszonyítva 1979-ben a megfelelően kezelt ipari hasznóltvíz-kibocsátás évi 61 millió köbméterről 113 millióra emelkedett. A levegő minőségének jqvitását 1976 és 1980 között mintegy 5 milliárd forint értékű beruházás szolgálta. Győrött és Pécsett érzékelhető d javulás, Kecskeméten, Ajkán, Szolnokon mérséklődött a fluórszennyezettség. A legnagyobb környezetvédelmi beruházás az évi 440 ezer tonna hulladék megsemmisítésére alkalmas, befejezés előtt álló budapesti szemétégetőmű. A változásokat mutatja az is, hogy például Borsod megyében a Lenin Kohászati Művek, a Borsodi Vegyi Kombinát és az Ózdi Kohászati üzemek több mint 3 milliárd forintot költött környezetkímélő, környezetvédő célokra. Ugyanakkor sok még a teendő a vegyiparban, az erőművekben, a kohászatban, a cementiparban és az élelmiszeriparban. Időszerű volt az Országos Környezetés Természetvédelmi Tanács határozata a tatabányai és a selypi cementgyár leállítására. Indokolt a Komárom megyei Tanács kezdeményezése a Tatabányai Ölvözetgyár megszüntetésére. Ezek végső eszközök. A teendők lényege, hogy minden gazdasági vezető, de különösen azok, akik- nek területén az emberi környezetet, az emberek egészségét veszély fenyegeti, felelősséggel és kezdeményező módon járjanak el. A továbbiakban az atomenergia hazai, békés célú fel- használásának környezetvédelmi összefüggéseiről szólt az államtitkár, emlékeztetve arra, hogy 1980-ban külön törvény született az atomenergiáról. — A törvény végrehajtása, az ennek érdekében tett intézkedések bizositékot jelentenek orra, hogy ne kelljen tartani a környezetkárosítás veszélyétől. A Paksi Atomerőmű úgy épül meg, hogy üzemeltetése során a környezetbe kerülő szennyező anyagok hatása a megengedettnél lényegesen kisebb lesz. A mérő- és ellenőrzőrendszer kiépül és időben elkezdi mű^ ködését. Megóvni a Balatont A társadalom nagy érdeklődéssel figyel minden, a Balatonnal kapcsolatos változást. tervet, intézkedést. A kormány által jóváhagyott két program szolgálja azt a célt, hogy a jogos aggodalomra okot adó helyzet megváltoztatható legyen. Az egyik a Balaton és térségének vízgazdálkodására, a másik a térség regionális rendezésére vonatkozik. Évekre van szükség ahhoz, hogy ezek végrehajtása nyomán érzékelhető legyen a változás. A folyamatban vagy előkészítés alatt levő munkák kedvező hatást ígérnek. Azt gondoljuk, hogy a terveket nagy pontossággal kell végrehajtani és elejét venni annak, hogy különböző engedmények meghiúsítsák az eredeti, a megoldást szolgáló szándékot. A Balaton értékeinek megóvását vagy helyreállítását segítené az idegenforgalom visz- szafogása. Ez évben egyes hétvégi napokon már több mint 1 millió vendég volt a tó mellett. Amikor néhánv éve a Balaton fejlesztésével kapcsolatos tervek elkészültek, ennél lényegesen kisebb igénybevétellel számoltak. Ennek tanulságait is le kell tehát vonni. Az építési fegyelem megszilárdítása — s általában a hatósági előírások betartása és betartatása — ugyancsak elsőrendű része a környezetvédelemnek. A környezetvédelem vagy annak egy-egy részterülete gyakran áll szenvedélyes viták középpontjában. Különösen sok indulat kavarog akörül, hogy lehetséges-e egyidejűleg a mezőgazdaságot fejleszteni és az emberi környezetet megóvni. Meggyőződésünk szerint kell is, lehet is. A környezetvédelemnek nem lehet célja, Hogy a mezőgazdaság fejlődését visszafogja, de a mezőgazdaságot úgy kell fejleszteni, hogy tekintettel legyen a környezet teherbíró képességére, a környezeti viszonyokra, végső fokon az emberek életére, egészségére. Ismeretes, hogy nagymértékben megnőtt a mező- gazdaságban felhasznált kemikáliák mennyisége. Ha ezek az anyagok a környezetet veszélyeztetik, ennek legtöbbször az az oka, hogy szállításuk, tárolásuk, felhasználásuk nem olyan biztonsággal és szakszerűséggel történik, az ellenőrzés nem mindig olyan körültekintő, mint az elvárható lenne. Azok az anyagok szennyezik ieginkább a környezetet, amelyeket a mezőgazdaság sem hasznosít, melyeket feleslegesen, gondatlanul használnak fel, és amelyek például nem a növényzetbe épülnek be, hanem o vízfolyásokba kerülnek. Viták folytak és folynak a nagyüzemi állattartó telepeken keletkező hígtrágya felhasználásáról. Ez is nagy mennyiségű szennyezést jelent. De itt is főleg az okoz gondot, hogy ami nem hasznosul — pedig hasznosulhatna — a mezőgazdasági termelésben, az jelent veszélyt a környezetre. Ha a hígtrágya felhasználásával a talaj termő- képességét javítják, senki nem emelhet kifogást környezetvédelmi szempontból, de ha az a folyóvizekbe vagy a Balatonba kerül, akkor jogos a szigor, a megoldást követelő fellépés. 0 • Összhangban a gazdasági adottságokkal Időnként visszatérő kérdés: helyes-e környezetvédő berendezések létrehozását, vagy környezetkímélő technológiák és eljárások megvalósítását szorgalmazni, mikor a beruházási eszközöknek szűkében vagyunk. Természetes, hogy a környezet- védelmi intézkedések nvem szakadhatnak el a mindenkori gazdasági teherbíró képességtől, gazdaságunk általános helyzetétől. De az indokolt kezdeményezéseket, követelményeket mégsem lehet visszautasítani, mert az emberi élet és az egészség, az élettől elválaszthatatlan tiszta környezet nem képezheti vita tárgyát. Végső soron a környezetvédelem a termelési, gazdasági folyamatok része, de céljait tekintve az embert, az emberéletét, az életkörülményeket szolgálja. A természetvédelem a sajátos és időnként vitákat kiváltó teendők közé tartozik. Köztudottan szép hagyományaink vonnak é területen és eredményeinket nemzetközileg is számon tartják. A 430 ezer hektár védett terület — benne a három nemzeti park — nagy részén mezőgazdasági és erdő- gazdasági termelés folyik, és ;dőnként vitákat okoz a szükséges korlátozó intézkedések betartatása. Mivel o legszigorúbb feltételek a gazdaságilag legkevésbé hasznosítható területekre vonatkoznak, ezért ezekben a vitákban túlzások is előfordulnak. A természeti értékeket két szempontból kell megítélni. Az egyik: az emberekben mindinkább erősödik az a szándék, hogy a természettel kapcsolatot tartsanak fenn. A városlakó embernek — úgy tűnik — egyre nagyobb szüksége lesz nemcsak a védett természetre, hanem a természet és a táj minden más értékére. Hogy ez mennyire társadalmi igény, azt jelzik azok az akciók, amelyek nyomán sok városban és a városok környékén a tájat, a környezetet gazdagító és a szabad idő eltöltésére alkalmas területeket alakítottak ki. Jó példa erre Nagykanizsa, Nyíregyháza vagy a pilisi parkerdő. A másik ok, ami a természetvédelem, mellett szól, a veszélyeztetett értékek megőrzése — hiszen a veszteségek legtöbbször nem pótolhatók — és hasznosítása a tudományos-kutató munkában. A természetvédelem óvja az élővilágnak azokat a génkészleteit, amelyekről a jövő érdekében nem mondhatunk le. Szigorúbb fellépést Sokszor hangzik el kritika arról, hogy a környezet rongá- lóival, a veszélyek okozóival szemben nem elég szigorú és határozott a hatósági fellépés. El kell fogadnunk ezt a kritikát. A környezetvédelmi bírságok igen gyakran nincsenek arányban az okozott kárral, vagy az előidézett veszéllyel. Nem jut kifejezésre a személyes felelősség súlya sem. Ezen változtatni kell. így például javaslat: készül a légszennyezési bírság szigorítására. A szabálysértési eljárás több lehetőséget nyújt annál, mint amely a gyakorlatban érvényesül. Adott esetben élnünk kellene ä Büntető Törvénykönyv erejével is, amikor a mulasztás, a káros magatartás ezt a felelősségi fokozatot éri el. Jogosak tehát az észrevételek. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak és másoknak a jövőben határozottabb magatartást kell tanúsítani, igényelve ehhez a tanácsokon kívül a rendőri és igazságügyi szervek munkáját is. Sokan, egyre többen, önvédelemnek tekintik a környezet- védelmet és munkájukkal, magatartásukkal segítik az ügyet. Köszönet illeti azokat, akik a népfrontmozgalom keretében vagy azon kívül tevékenykednek, akik ilyen szellemben lépnek fel, jó szóval, példamutatással és gyakran önzetlen társadalmi munkát végezve. Köszönet jár mindazoknak, akik a szakszervezeti és az ifjúsági mozgalomban, a Vörös- kereszt aktivistájaként vagy crz MTESZ valamelyik tagegyesületében dolgoznak azon, hogy környezetünk emberi, emberekhez méltó maradjon. Mindezek mellett mégis azt kell mondani, hogy a teendőkhöz, crz állapotokhoz képest többre lenne szükség. A környezetvédelem a /övőre tekintő tevékenység és ezért mindaz, amit az iskolák, a pedagógusok és az ifjúsáai mozgalom tenni tud — sok jó és hasznos kezdeményezést ismerünk — alapjaiban szolgálja ezt az ügyet. A tudománynak, a kutatómunkának meghatározó szerepe van a jelenségek, az okok, a környezeti hatások feltárásában, a megoldások kidolgozásában. Ennek megfelelően a hczai tudomány intézményei hosszabb ideje megkülönböztetett módon foglalkoznak a környezetvédelemmel. Értékes munka folyik hazánkban az UNESCO által szervezett „Ember és bioszfé- ra"-program keretében is. Sajnos, a tudomány eredményeinek gyakorlati hasznosítása néhol vontatottan történik. Palkó Sándor országgyűlési képviselő felszólalása Lehetőségek, feladatok Az öt éve alkotott törvény alapjában véve beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Alkalmas arra, hogy hosszabb távon keretét adja a környezet- védelemnek. Vannak azonban olyan kisebb-nagyobb jogalkotási teendők, amelyekről a közeljövőben gondoskodni kell. Ilyenek a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos feladatok, a zajvédelem vagy a természet- védelem. Ha vannak gondjaink, amelyek o törvény végrehajtása során adódnak, azok más természetűek, nem a törvényből fakadnak. Ilyen nehézséget jelentenek szűkösebb anyagi lehetőségeink, és ehhez hozzájárulnak munkánk fogyatékosságai, így a helyes döntések végrehajtása körüli huzavonák, az indokolt szigor elmaradása, vagy egyes esetekben a jelenségek, a problémák megkésett felismerése. Ebből a környezet- védelem egyes részterületeiért felelős főhatóságoknak külön- külön és együtt is le kell vonni bizonyos tanulságokat. Ma a figyelmet elsősorban azokra a tennivalókra szükséges összpontosítani, amelyek reálisan kapcsolódnak a VI. ötéves terv végrehajtásához. Vonatkozik ez a beruházási, fejlesztési célokra, a terület- és településfejlesztésre és a környezetvédelem részfeladataira egyaránt. A közvetlen feladatok közül kettőt érdemes kiemelni: az egyik az, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket nagyon megfontoltan, és acélszerű sorrend betartásával használjuk fel, hogy még a szerényebb lehetőségek is jól segítsék a feladatok megoldását. A másik az, hogy a társadalom egyetértését és támogatását a mainál sokkal nagyobb mértékben nyerjük meg a célok megvalósításához. Közérdekről lévén szó, ez járható, sőt az egyedül járható útnak tűnik. Ehhez kérem a tisztelt képviselők segítségét — mondotta befejezésül Gonda György, majd kérte az országgyűlést, hogy az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény végrehajtásáról készült beszámolót fogadja el. Felszólalók Az országgyűlés pénteki ülésén felszólalt dr. Röder Edit, Budapest 51. vk., Pólyák Ibolya, Bács-Kiskun m. 12. vk., Pesta László, Budapest 5. vk., Zsidei Istvánná, Heves m., 5. vk., Váczi Istvánná, Komárom m„ 3. vk., Palkó Sándor, Baranya m„ 8. vk., (felszólalását külön közöljük), Várhelyi József, Zala m., 9 vk., dr. Zsolnai Mária, Fejér m„ 9. vk., Vida Miklós, Budapest, 21. vk„ dr. Kulin Lászlóné, Szabolcs-Szatmár m. 18. vk., dr. Fancsik János, Nógrád m. 1 vk., Áts Károly, Borsod m., 22. vk., Koltai Imre, Pest m„ 28. vk.. Anqyal Imre, Veszprém m., 4. vk., Bugán' Mihály, Szolnok m., 12. vk. * A vita végeztével Gonda György államtitkár emelkedett szólásra. Elmondta: a felszólalásokban elhangzott észrevételeket, javaslatokat hasznosítják. A VI. ötéves terv előirányzatai megfelelnek a követelményeknek. Figyelembe veszik, hogy népgazdaságunk mire képes ö következő fél évtizedben, melyek azok a feladatok, amelyeknek megvalósítását reálisnak tekinthetjük. Az viszont feltétlenül szükséges, hogy a tervben foglalt tennivalókat maradéktalanul elvégezzük Az országgyűlés egyhangúlag jóváhagyólag tudomásul vette az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott válaszát. Ezzel befeieződött az ország- gyűlés őszi ülésszaka, amelynek pénteki munkanapján Apró Antal és Cservenka Ferencné felváltva elnökölt. Pusztít alléja, a vidra,az egerészé ölyv B védelem szolgálja a természetes egyensúly fenntartását Tisztelt Országgyűlés! Ami a jogszabályokat, felelős állami és társadalmi szervek határozatait illeti, talán még több is van belőlük a kelleténél. Csak példaként említem, hogy az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács 1980-ban megvizsgálta Baranya .megye környezetvédelmi helyzetét és összefoglalójában leszögezi: „ . .. Baranya megye környezeti minőségének és állapotának romlása összességében nem tekinthető súlyosnak”. Annak ellenére, hogy a Tudományos Akadémia Pécsi Bizottságától kezdve a MOHOSZ intéző bizottságáig 10 különböző állami gazdasági és társadalmi szervnek van környezetvédelmi szakbizottsága, munkabizottsága, stb., mégis az imént idézett megállapítás szerint a romlás nem tekinthető súlyosnak. A természetvédelem területén kiadott két-három olyan intéz-' kedésre szeretnék hivatkozni, amelyek nem csak hogy elérték a kívánt célt, de úgy tűnik, egynémelyiket időszerű lenne felülvizsgálni, mert már kezdenek károkat okozni. Leegyszerűsített gyakorlati példaként felhozom: védelemben részesítjük a héját, a vadgalambot. A héját tilos lelőni, irtani. De ez a ragadozó mit sem törődve azzal, hogy a vadgalamb is védett madár, erde- inkből már csaknem kipusztította. A héja mértani haladvány szerint szaporodik. Idén egy pár, jövőre két pár, majd négy, nyolc, stb. csakúgy a vadgalamb is. De a héja napi fejadagja egy-egy galamb. E ragadozó a Mecsekben már ki- pusztította a vadgalambot, a falusi templomtornyokból és a paraszti udvarok galambdúcai, ból a parlagi és félparlagi galambot. S pár éve már a falusi udvarokban növendék baromfit se lehet tartani. Féltünk, hogy túlságosan elterjed hazánkban is a balkáni gerle. Nos, az erdők közelében lévő falvakban a héja gondoskodott kiirtásukról, s a városokban, — pl. Pécsett — is alaposan megfogyatkozott számuk. De pusztulóban vannak a kacagó gerle s más növényevő madarak is. így a védett és tetemesen elszaporodott héja immár éhezik. Eqy másik példa: hazánkban a szabad idő meqnövekedésével egyre népszerűbb a horgászat. Már több mint 200 000 tagot számlál a horgász szövetség. Természetes vizünk kevés van, az is többnyire szennyezett. Egyre-másra épülnek a víztározó mesterséges tavak, amelyeket a horgászok drága pénzen halasítanak. Csakhogy a vidra védett ragadozó — Nyugat-Eu- rópában éppen a nagyfokú vízszennyeződés következtében csaknem kipusztult — nálunk viszont védelmet élvezvén szinte domesztikálódott. Már nemcsak éjszaka vadászik, de nappal is — a horgászok szeme láttára — hancurozik új tavainkban. Mérhető példa erre az egyik 50 holdas Pécs környéki tó. Ebbe a vízbe a horgászok évente átlag 30 mázsa nemeshalat telepítenek. A legsoványabb vízben is évente és holdanként 1—1 mázsa a természetes súlynövekedés. Tíz év alatt mintegy 300 mázsa halat telepítettek ide. Ehhez jön — az egyszerűség kedvéért — évi 50, azaz 500 mázsa természetes növekedés. Ebből a tóból évente 18—25 mázsa halat fognak ki, azaz tíz év alatt kb. 200—250 mázsát. A különbözet: 800. mínusz 250 mázsa, tehát a tóban több mint 550 mázsa fölöslegnek kellene lennie. Szinte több lenne a hal, mint a víz. Ez azonban egyáltalán nem így van. Nem nehéz a különbözeiből kiszámítani, hány „létszám fölötti” vidra segíti itt az egyensúlyt. Ez a ragadozó ugyanis fejenként és naponta 1 kg halhúst fogyaszt, és ennél többet pusztít el. A reá vonatkozó jogszabály ugyan lehetővé teszi, hogy a természetvédelmi felügyelő gyérítési engedélyt adjon ki, ez azonban így néz ki: 1977-ben már kapott ilyen engedélyt a szóban forgó egyesület: „1 db vidra kilövését az itt meghatározott feltételekkel engedélyezcyn. A vidra kilövését a Felügyelőség által megbízott vadász végezheti el. E tevékenység ellátására Luczó Mihályt, a sásdi Petőfi Vadásztársaság vadászát jelöltük ki. A vidra teteme, gereznája nem kerülhet kereskedelmi forgalomba, az engedély birtokosa azt nem értékesítheti, az elejtett állatot a gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattani Tanszéke rendelkezésére kell bocsátani." Az idén pedig ez megismétlődött. A vidra is mértani haladvány szerint szaporodik. Csakhogy amíg a halárak alacsonyak voltak és vidra is jóval kevesebb volt. még megengedhető volt erélyes védelme. A mai mázsánként 6000 Ft-os halárak mellett azonban egy- egy vidra évi eltartása csak szerényen három mázsát számítva 18 000-20 000 forintjába kerül a horgászoknak és természetesen a haltermelő gazdaságoknak is. Ez már kissé drága természetvédelem. Harmadik példa: a köztudatban az van, hogy az ege- résző .ölyv milyen hasznos madár. Bizonyára így is van, ha az ornitológusok ezt állítják. De a vadászok mind gyakrabban panaszolják, hogy a kihelyezett fácánfiókákat sem vetik meg. A kihelyezések környékét csapatostul lepik el és egér, pocok helyett szívesebben fogyasztanak fácánfiókákat. Végül is: nem azt tartanám szükségesnek, hogy szüntessük be — egyebek közt — e ra; gadozók védelmét. De javasolnám a kiadott jogszabályok olyan felülvizsgálatát, illetve módosítását, amely lehetővé tenné a természetes egyensúly helyreállítását és fenntartását. Az a kérésem az államtitkár elvtárshoz: vizsgáltassa felül az ide váqó jogszabályokat és a mai helyzetnek megfelelő módosításokat hajtsák végre. Végezetül egy kérdést vagyok kénytelen felvetni. Tudomásunkra jutott, miszerint a paksi atomerőműben majdan keletkező sugárzóanyag-hulladékot a megyénk területén létesítendő „temetőben" kívánják elhelyezni. A tervezett megoldással a megye vezetői nem értenek egyet, szükség esetén kedvezőbb megoldást javasolnak. Véleményüket írásban közölték államtitkár elvtárssal. Az a kérésem államtitkár elvtárshoz, amennyiben már módjában áll erről a kérdésről megnyugtató választ adni, zárszavában vagy más úton szíveskedjék ezt megtenni.
