Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1981-10-04 / 272. szám
Belváros a szervezett felújítás útján (1.) Vezérfonal egy több évtizedes munkához Beszélgetés Fortvingler László városrendező építésszel e belváros részletes rendezési tervéről P écs megyei város Tanácsa végrehajtó bizottságának szeptemberi ülése elé terjesztették a belvárosi rekonstrukció munkaprogramját. Ennek keretében a belváros részletes rendezési tervét (RRT), a város műemlékvédelmének a hatodik ötéves tervét, a jelen tervidőszak rekonstrukciós programját, a tetőtér- és foghijbeépitési lehetőségek címjegyzékét. A Dunántúli Napló a következő hetekben a hosszú távra szóló programot több oldalról megközelítve ismerteti. Sorozatunkban először Fortvingler Lászlót, a Dél- dunántúli Tervező Vállalat városrendezö-épitészét kértük beszélgetésre. A téma a belváros részletes rendezési terve, amelyet a város megbizásábál a DTV-nél dolgoztak ki. — Mit jelent az RRT a pécsi belváros, illetve annak rekonstrukciója szempontjából? — .Legelőbb is azt rögzítsük, hogy nem ez az első RRT; voltak ennek előzményei, egészen az 1930-as évekig visszamenően. Ezekből a korábban készült tervekből természetesen nagyon sok értékes részletet fel lehet használni, tovább lehet vinni. A lényeg tehát, hogy egy ilyen típusú tefv készítésénél nem lehet a nulláról indulni. A legtöbbet természetesen az az RRT jelentette, ami a 60-as években készült, s ami lényegében az akkoriban felmerült tömbrekonstrukciós gondolat alapjának számított. Ami pedig a mostani RRT-t illeti, azzal is tisztában kell lenni, hogy egy ilyen típusú tervben nem lehet nagy dolgokat alkotni, hiszen azok már megvannak. A feladat: az egész területre vonatkozó hosszútávú koncepciót adni úgy, hogy az a napi feladatok befogadására is alkalmas legyen, s mindenfajta tevékenység vezérfonalául szolgáljon. Semmi esetre sem lehet olyan nagyvonalú, hogy a közben megtalált értékeket ne vegye figyelembe. A terv kidolgozását jelentékenyen segítette az a felmérés-sorozat, ami a belvárosi pincék felmérése kapcsán készült és roppant szerencsés adottságunk volt a Madas József készítette könyv a belváros házairól, telkeiről. — Amióta a téma felvetődött, lömbrekonstrukciáról beszélünk. Az elképzelés szerint ez egy-egy tömb külső-belső, egyidejű rendbetételét jelentette volna. Ma már kerüljük ezt a fogalmat. — Lehet tömbrekonstrukcióról beszélni ott, ahol egy-egy mű- emlékegyüttest magába foglaló tömböt egyszerre kell felújítani, vagy ha valami kényszer hajt afelé, hogy megragadjunk egy területegységet. Nálunk talán egyedül az Elefántos tömb mondható tipikusan ilyennek. A pécsi tömbök hosszan elnyúlnak és sohasem azonos jellegű a felhasználásuk a két oldalukon. Vannak azonban tömbrészek, amelyek továbbra is a tömbrekonstrukció fogalma szerint kezelhetők, mégis azt kell mondanom, hogy a fogalom a mi viszonyaink között összefoglalóan nem alkalmazható. Ebbe beleszól az is, hogy a tömbök 60 százaléka vegyestulajdonú (pl. az északkeleti szektor), amelyekben az egyidejű felújításra sem pénzügyi, sem szervezeti lehetőség nincs. — Ha tehát nem tömbrekonstrukció, akkor mit ültethetünk a fogalom helyébe? — Mi, szakmabeliek használjuk a vonalmenti, lineáris felújítás fogalmát, mondunk szervezett rehabilitációt, akcióterületet és sok mindent. Azt hiszem, a legkifejezőbb meghatározás a szervezett felújítás lenne. Ez a felújítás pedig úgy képzelhető el, hogy az utca két oldalán megy végig, mert úgy véljük: egy-egy utca egészében szépüljön meg. Ehhez a megol- dalán megy végig, mert úgy den, kezdve a közművektől. Ez persze nem zárja ki, hogy szükségszerűen ne menjünk át a tömbön a belső felhasználás kívánalmai szerint. — Az RRT fejezetei külön- külön foglalkoznak a lakáshelyzettel, a történelmi utca- és térvonalakkal, a műemlékvédelemmel és még számos kérdéssel. — A műemlékvédelemmel kezdeném. Tudjuk, hogy a belváros úgy, ahogy van, egészében védett, s azt sem árt az emlékezetünkbe idézni, hogy hazánk legnagyobb kiterjedésű történelmi városközpontja éppen a pécsi. Ez az alapvető meghatározója a feladatainknak is. Az RRT-ben javasoljuk, hogy a védett belváros területe terjedjen túl a keleti oldalon a városfal vonalán, az Irányi Dániel térig, s attól meghosszabbítotton az Ágoston térig. Javasoljuk a legfrissebb kutatási eredmények alapján a védett, egyedi műemlékek számának a felemelését és bevezeti az RRT a helyi védettség fogalmát is. A terv a belvárost Pécs általános rendezési tervével összhangban a városközpont részeként kezeli, hiszen egyre több városközpont-jellegű intézmény jelenik meg a történelmi belvároson kívül. Ennek megfelelően mennyiségileg és minőségileg korlátozza és differenciálja az RRT a területen elhelyezett funkciókat. Ragaszkodik a terv a történelmileg kialakult utca- és térvonalakhoz — ezek megőrzése elsőrangú szempont az új beépítéseknél is. Az épületmagasságokat illetően a történelmileg kialakult földszint és egy emelet a jellemző a belvárosra és általában ezt is javasolja az RRT. Mivel a belvárosban nem épülnek új dolgok olyan tömegesen, feltétlenül szükségesnek tartjuk az egyedi elbírálást, a több terv közüli választás lehetőségét. A mi belvárosunkban szinte minden ház más szituációban, más környezetben van — ez a döntő szempont. Meg kell mondanom, hogy az utóbbi években olyan igazán a belvárosba illő nem épült, a terület tehát mindenképpen megérdemli a gondoskodást. A lehetőségek szerint ragaszkodni kell a védett beépítési vonalakhoz is, hiszen az épületek egymásutánisága oly sok megragadó hangulatot ad, ami csak Pécsre jellemző. Sajnos elkerülhetetlen, hogy esetenként egy-egy ház ki ne dőljön a sorból — a szervezett felújítás egyik célja, hogy erre minél kevesebbszer kerüljön sor. De az a lényeg, hogy ne bontsunk! — Nagyon sok lakás megszűnésével számol az RRT.- Elkerülhetetlen, hogy a jelenlegi 4013 lakás 2624-re csökkenjen. Ez kisebb részt abból adódik, hogy a szükséges funkcióváltozások, korszerűsítések önmagukban csökkehtik a la- kósszómot, másrészt pedig abból — és ez a többség! —, hogy százával kell megszüntetni az olyan lakásokat, amelyek eredetileg nem is lakások, s ennélfogva alkalmatlanok is ilyen célra. Ez az 1400 lakás nagy terhet ró a városra. Részletes javaslatokat tesz a terv az intézményhálózat fejlesztésére, illetve csökkentésére. Pl. a belváros funkciójába, városképi és morfológiai jellegébe nem illeszkedő üzemek, raktárak kitelepítését javasoljuk. A jelenlegi 21 051 négyzetméterből csupán 3794-nek a további jelenlétét tartjuk indokoltnak. Egyéb területeken — kereskedelem, vendéglátás, szolgáltatás, stb. — a jelenlegi alapterület bizonyos csökkentését tartjuk szükségesnek, ugyanakkor helyet tudunk biztosítani újaknak a létesítéséhez. A megszűnések alapvető indokö: korszerűtlen körülmények, zsúfoltság, tűzveszélyesség, nehéz közlekedési kiszolgálhatóság. Ezek többsége felvet egy fontos kérdést: ki fiFotó; Panyik István nanszírozza az egészet, ha a vállalatoknak, szövetkezeteknek nincs pénzük a kitelepülésre, a rekonstrukcióval összefüggő fejlesztésre. — Mi lehet a szervezett felújítás menetrendje? — Háromféle felújítási folyamatról lehet szó. Az egyik: meghatározott akcióterületekre összpontosítjuk egy-egy tervidőszakban a pénzügyi és kiviteli kapacitási lehetőségeinket. A jelen tervidőszakban egyebek közt ilyen a Jókai tér környéke. A másik: nagyobb egyedi beruházások, felújítások, mint pl. a színházfelújítás, vagy a belvárosi iskcla építése. A harmadik: az ún. nem ütemezhető, telkenkénti felújítások, elsősorban a magántulajdonú épületeknél, amik nem kapcsolódnak az akcióterületekhez. — Végezetül: mi az RRT jövője? —. Maga a terv hosszú távon élhet, de rendszeres karbantartására, felülvizsgálatára szükség lesz, pl. egy-egy tervidőszak feladatainak az előkészítése, meghatározása kapcsán. így nagyon sokáig nem lehet szükség új RRT-re, tehát a koncepció sem változhat, ha csak valami rendkívüli körülmény nem indokolja azt. Hársfai István Az ingázóknak korán kezdődik a nap A portás üdvözli elsőként a sorra érkező dolgozókat. Fotó: Kopjár Dohánygyári Hajnal Ezen a kora hajnalon Révész Sándor, a Pécsi Dohánygyár főrendésze már reggel 4 őrekor a gyárban volt. Nem egyedül érkezett. Azok a dolgozók is 4 óra felé jöttek be, akik a vákuumgépeknél készítik elő a nyersanyagot a további feldolgozáshoz. A filtergyártásnál, a kreppelésnél éjszakai műszak van, a szerviz-műszakban is este 10- től dolgoztak: a reggeli kezdésre úgy kell előkészíteni a gépeket, hogy azok este 10-ig egyfolytában, a legkisebb hiba nélkül bírják az iramot. Ezzel együtt még csend van a nagy gyárban, üresek a szociális épületek, az igazgatási központ, oz orvosi rendelő, zárva az apró bolt ajtaja, a portásfülkében sápadt fények sürgetik az éjszak múlását. Alig múlt 5 óra, amikor elkezdenek jönni az elsők vidékről. A hajnali gyűröttségnek már alig van nyoma a friss levegő kipirosítja az arcokat. A dohánygyárban az úgynevezett munkajogi létszám 868, az állományi létszám pontosan 100- zal kevesebb. Ezen a reggelen a 6 órakor kezdődő délelőtti műszakba 215-en jönnek, közöttük sok a bejáró. A vállalat természetesen segíti őket, saját buszuk híján (nehéz is lenne ilyeneket munkába állítani) a bérletek árának részbeni térítésével. Akik vonattal járnak, azok a bérlet 80, akik busszal, az 50-70 százalékát kapják meg. A bejárók 69-en vannak, vonattal 27 községből 57-eri, busszal 9 községből 12-en jönnek. Egy-egy nap a két műszak bejárói összesen több mint 2600 kilométert utaznak! Legtöbben Bogádról, Kővágószőlősről, Komlóról, Perekedről és Túrcnyból jönnek, a legmesz- szebbről a szigetváriak, a vil- lónykövesdiek, a bükkösdiek, a siklósiak, az oroszlóiak érkeznek. Nekik kezdődik a legkorábban a nap, ők érkeznek haza a legkésőbben. A hiányzó 100 ember: gyermekgondozási segélyen 64-en vannak, 17-en katonai szolgálatukat töltik, fizetett szabaí- ság, illetve táppénz miatt 17- er vannak távol, végül ketten a szakmunkások egyetemén tanulnak tovább. Fiatal a dohánygyári gárda: a dolgozók több mint 60 százaléka 35 éven aluli, s nagyon sok közöttük a nő. Ez természetesen befolyásolja a gyárban a szociálpolitikát, a szak- szervezeti munkát. A gyár igyekszik öltözőkkel, fürdőkkel, étkezőkkel kiszolgálni dolgozóit. De ezeket a helyiségeket kímélik a legkevésbé. Tegyük hozzá mindjárt: elsősorban az új dolgozók. Azok, akiknek egy része az „alibi" kedvéért dolgozik a gyárban, egy-két hónap elteltével már csak a személyi igazolványukban szereplő bejegyzés a fontos a számukra, az, hogy van-e csap a mosdóban, működik-e a világítás az öltözőben, már mindegy. Rájuk jellemző egyébként a bumli, az igazolatlan hiányzás is. Az alkoholt a dohánygyáriban sem lehet megkerülni. Bár ritkán fordul elő, hogy valaki munkakezdéskor már besze- szelve jön, de a szúrópróbaszerű ellenőrzés nem felesleges. A rendészek tudják: kiket kell elsősorban megkérni, hogy fújjanak a szondába. Jelenleg hot olyan dolgozó van, akire mór ráillik az alkoholista kifejezés. Ezen a napon regqel a karbantartóknál ellenőriztek, semmi nyoma nem volt az ivás- nak. A szabály; munkakezdés előtt 10 perccel a reggeli műszak dolgozóinak a gépek mellett kell lenniük, hogy átvehessék a karbantartóktól a berendezéseket. A késések ritkák, az átköltözésre az érkezéstől függően jut idő. (Munkaruhára egyébként a gyár egy- egy évben több mint 300 000 forintot fordít.) Pontban 6 órakor felzúgnak o gépek. A korábban zsúfolt gyári parkolóban most csak 80-100 gépkocsi várakozik (140 dolgozónak van parkolójegye), nem mindenki jön saját gépkocsival — a benzin óra itt is több helyet csinált... Az' autóparkoló tarkaságánál csak a nők színesebbek. Csinosak, legtöbbjük látható hozzáértéssel sminkeli magát. Hogy ki megy íróasztal mögé, ki a gép mellé, meg nem tudnám mondani. Utánafordulok az egyiknek; hm, jól állhat neki még a munkaruha is ... Mészáros Attila HÉTVÉGE 5.
