Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1981-10-04 / 272. szám
II gondok és a nehézségek átmenetinek tekinthetők Háiáhi Kelet-Európa (5.) Áttérés az ötnapos munkarendre Sorsfordító kongresszus A rövidített munkahét nem jelent általános szabad* szombatot - 1982 első negyedében várhatóan a munkavállalók 80,9 százalékát érinti az áttérés A hirdi kenderfonóban már bevezették az ötnapos munkahetet Baranyában 1981. július 1- én kilenc vállalat 24 313 dolgozója, a megye munkavállalóinak 11,8 százaléka tért át az ötnapos munkarendre. Hangsúlyozzuk: az ötnapos munkahét megszervezéséről, s nem általános szabad szombat bevezetéséről van szó. Igen sok vita ugyanis ebből a félreértésből fakad. Ellenérzést szült* hoqy az előnyök nem azonos formákban jelentkeznek minden foglalkozási ágnál és az átállással járó problémák megoldása még nincs egyértelműen biztosítva. A tervek szerint ebben az esztendőben még négy vállalatnál vezetik be az új munkarendet. A művelődési ágazat 1082 dolgozója és az egészségügyből 81 -en kezdenek dolgozni ötnapos munkahétben. 1982. első negyedében pedig várhatóan 140 000 ember, a munkavállalók 80,9 százaléka. Ahol már ötnapos Fejtételezhető, hogy a vállalatok többsége addigra megteremti az átállás feltételeit. Ismeretes ugyanis, hogy a kevesebb munkanap és az esetenkénti rövidebb munkaidő ellenére sem csökkenhet az üzemek, sem az egyének teljesítménye. Általában önerőből, a kieső munkaidőt a veszteségidők csökkentésével ellensúlyozva kell a feltételeket megteremteni. Az ipar a felkészülés során elsősorban a kieső munkaidő- alap pótlására, a fizikai és nem fizikai állomány áttérésének egyeztetésére fordított különös gondot. Ugyanakkor a nagyvállalatok programjai sok esetben szinte meghatározói o környezetükben-, működő kisebb vállalatok elképzeléseinek. Példa erre a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat Pécsi Szövő- és Fonógyára, amely 1981. augustusz 1-én tért át. A legsúlyosabb gondot a má- zaszászvári telephely okozza, ugyanis a szekszárdi 11-es Volán a menetrendet a bánya munkaideiéhez igazította, így a kenderfonó munkások mindhárom műszakban már egy érával a munkakezdés előtt a telephelyre érnek, naponta 10 —11 órát töltenek családjuktól távol. A Mecseki Szénbányák dolgozóinak több mint fele eddiq is heti átlagban 42 órát dolgozott, 21 nap alatt teljesítették a havi munkaidőt. Az ötnapos munkahét bevezetésénél az egyik lehetőséq az volt, hogy a teliesítménykövetelmé- nyek fokozásával biztosítják a hovonta kieső negyedik szombat termelését. Áz áttérésnél mégis egv másik változat mellett döntöttek, amely szerint 20 munkanapra elosztják a kieső munkaidőt és így a bányászok munkaideie naponta 8 óra 24 nerc lett. vagyis 24 perccel növekedett. A rossz hanaulatot teremtő döntést gyorsan felüvizsqólták, a telje- jesítménykövetelménveket 5 százalékkal növeltek. 1982. január 1-től ismét 8 óra lesz a napi munkaidő, a törvénv adta le- hetősénael élve tehát 40 órára csökkenti a heti munkaidőt. Kettős érdekek A szolgáltató vállalatok többsége az ipari vállalatokhoz hasonlóan dolgozta ki az átállás irányelveit, fiqyelmen kívül hagyva a lakosság ellá4. HÉTVÉGE tását. Nekik a kereskedelem munkarendjéhez hasonló munkarendet kell kialakítaniuk. Ebben az ágazatban dolgozók többsége nő. Érthető, hogy szeretnék a kettős pihenőnapokot. A jelenlegi ismeretek szerint a fodrászoknál lesz legnehezebb megfelelő megoldást találni. A mostani helyzet szerint úgy tűnik, hogy a háztartási- gép-javítás, a híradástechnika, a textiltisztítás ügyeleti rendszerben, a városokban kijelölt szalonokban képes lesz az igényeket kielégíteni. A kereskedelemben hasonlóan kettős érdekek ütköznek. A nyitvatartás rendjét ugyanis úgy kell megállapítani, hogy oz ellátás színvonala és a vásárlási körülmények nem romolhatnak, az üzletek nyitvatartási időalapja nem csökkenhet. Az elképzelések szerint az áruházak, iparcikkboltok leg- olább 13 óráig, az élelmiszer- boltok pedig az igényektől függően 3—4, esetleg 5 óráig nyitva lesznek. Természetesen nem mindegyik. Mi lesz a betegekkel? Alapelv, hogy a járó- és fekvőbeteg-ellátó szolgálatok és intézmények az eddigi színvonalon, folyamatosan a hét minden napján biztosítsák a betegellátást. Ezt az egészségügy ágazat önerőből képtelen megoldani. A kórházak, klinikák, szociális otthonok három műszakos munkahelyein foglalkoztatott ágy mellett egészségügyi szakdolgozók és az Országos Mentőszolgálat kivonuló ápolói és gépkocsivezetői munkaidejét 40—42 órában kell megállapítani. Ebből adódóan az 1982. évi költségvetésbe Baranyában 85 fős létszámemelkedést és természetesen bértöbbletet kell beépíteni. 70 főt és ennek bérvonzatát központi alapból biztosítják. A betegellátást a sürgős, váratlan rosszullétek esetén, a szakrendelések szervezési intézkedésekkel képesek megoldani. Egy központi ügyelet felállításával (8 állandóan készenlétben álló gépkocsi, jól felkészült orvosok, szükség esetén több is) szinte mentő- szerűen tudják csaknem egész Baranyát ellátni. Ezenkívül a nehezebben elérhető községek akut-elátását is megszervezik. A bölcsődék ugyancsak 1982. január 1-én térnek át. A hét közben várható igényeknek megfelelően 12-14 órára megnyújtják a nyitvatartás idejét A közoktatás területén általánoson csak 1982. szeptemberében vezetik be az ötnapos tanítást, de valamennyi iskolatípus 26 intézményében 8000 gyermekkel már kísérletképpen az idén szeptemberben így folyik oz oktatás. Főként a középiskolákban, például o Leö- wey Klára Gimnáziumban, késő estig elhúzódik a tanítás. A komlói Steinmetz Miklós Középiskolában a túlórák elmaradása miatti jövedelemcsökkenésről panaszkodnak a pedagógusok. Az utóbbira megoldást lehet találni, hiszen módot adnak arra a rendeletek, hogy a megmaradó béralapokat más, de a munkától függő címen kifizessék. Hogyan közlekedünk? A 12-es Volán 19 távolsági autóbuszvonalán 160, a helyi közlekedésben pedig 11 vonalon 180 autóbusz menetrendjét módosította. Eddig nagyobb fennakadás nem volt, bár, mint a mázai példa mutatja, az egyes körzetekben meghatározó létszámú és fontosságú üzemek miatt a környezetükben levők rosszul járhatnak. A tömeges átállás január 1-én lesz. Minden bizonnyal ezt követően kell az. igazi panaszáradattal megbirkózni. A MÁV- nál a személyforgalomban az eddigi ismeretek szerint nem kell változtatni, a teherfuvarozásban azonban már lényeges változást kell elérni a partnerek magatartásában, akár anyagi érdekeltségi rendszerek kidolgozásával is. A hétvégi szállításoktól, a rakodástól ugyanis egyre kategorikusab- ban elzárkóznak. Az ötnapos munkahéttel kapcsolatban főként a megoldásra váró gondokról szóltunk. A közvéleményben is inkább ez van elsősorban, mint az a jó érzés, ami minden bizonnyal az emberek többségét eltölti majd, remélhetően már egy esztendő múltán is. Éppen ennek érdekében kell most a gondok nyomán a feladatokat pontosan meghatározni. A Baranyában működő koordinációs bizottság a legnagyobb erőfeszítései is kárba vesznek ugyanis, ha a vállalatok, intézmények környezetükkel mitsem törődve, elszigetelten dolgozzák ki áttérési terveiket. L. J. 1956. elején kiemelkedő tör: ténelmi jelentőségű eseménye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának február 14-26. között megtartott XX. kongresszusa. A nemzetközi helyzet értékelése kapcsán a kongresszus nagy fontosságú elvi megállapításokat tett. így rámutatott arra, hogy a szocialista tábor erőinek gyors növekedése következtében a harmadik világháború elkerülhető (az 1952- ben tartott XIX. kongresszuson még csak elodázhatónak vélték): a termonukleáris katasztrófával szemben az egyetlen reális alternatíva a békés egymás mellett élés politikája. A világhelyzet kedvező változásai új megvilágításba helyezték a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kérdését is. A tőkésországokban a szocializmusra való áttérés polgárháború nélkül is lehetségessé vált — szögezte le a kongresszus. A meglevő demokratikus intézményeket is felhasználva a kommunista pártok által vezetett dolgozók szövetsége viszonylag békés úton — az egyes országok nemzeti sajátosságainak megfelelően — szerezheti meg a hatalmat. Rámutattak a gyarmati rendszer egyre gyorsuló bomlásának rendkívüli jelentőségére a világ helyzetének hosszú távú alakulásában. A két ellentétes társadalmigazdasági berendezkedésű világrendszer küzdelmében a XX. kongresszus — a békés egymás mellett élés koncepciójának logikus következményeként — a gazdasági versenyt helyezte előtérbe. Ennek jegyében fogadták el az 1956—60-ra szóló hatodik ötéves terv irányelveit. A terv a népgazdaság további arányos fejlesztését irányozta elő, különös hangsúlyt helyezve a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának további emelésére. A kongresszus végén N. Sz. Hruscsov zárt ülésen négyórás beszámolót terjesztett elő „A személyi kultuszról és következményeiről" címmel. A beszámoló a sztálini időszak első átfogó értékelése volt. Hruscsov részletesen bírálta Sztálint az elkövetett törvénytelenségek miatt, beszámolót a rehabilitációs folyamatról. Ugyanakkor nem feledkezett el az SZKP korábbi vezetőjének érdemeiről sem. Rámutatott a személyi kultusz néhány különösen elvtelen meg. nyilvánulásája is (például a Sztálinról elnevezett tucatnyi város stb). Kétségtelen,* hogy az SZKP vezetése bizonyos kockázatot vállalt a problémakör részletes és terjedelmes tárgyalásával, s ezt a nyugati propaganda igyekezett is a maga céljaira kihasználni A hosszú távú érdekek azonban vitathatatlanul szükségessé tették a szembenézést. Sikerült olyan légkört kialakítani, amely biztosítékot nyújtott arra, hogy a múltbeli hibák és torzulások nem ismétlődnek meg. A kongresszus kötelezte a Központi Bizottságot, hogy folytassa a személyi kultusz marad- mányai elleni harcot, tegye meg a szükséges intézkedéseket a személyi kultusz következményeinek megszüntetésére a párt és az állam tevékenységében, az ideológia területén. Ennek megfelelően az SZKP Központi Bizottsága júniusban külön ülést tartott e kérdés részletes elemzése és megtárgyalása céljából, és elfogadta a „személyi kultusznak és következményeinek leküzdéséről" szóló határozatot, amely feltárta a Sztálin által kialakított személyi kultusz objektív és szubjektív körülményeit. A XX. kongresszus bírálta az ideológiai munka hiányosságait, különösen a szocialista építés valódi problémáitól való elszakadást. a dogmatizmust. Az SZKP XX. kongresszusának újszerű elméleti és gyakorlati állásfoglalásai, őszinte kritikus szelleme, a további fejlődés útját kijelölő határozatai természetszerűleg nagy hatást gyakoroltak a kelet-közép- európai szocialista országokra is. A térség kommunista pártjai a XX. kongresszus eredményei több szempontból váratlanul érték. A pártokon belül átmenetileg — amint erről már szó volt — ismét megerősödtek a szektás-dogmatikus erők, néha éppen a revizionista csoportokkal kötött elvtelen kompromisszumok árán. Mégis, a korábbi hibák és torzulások következtében kialakult — bar az 1953. utáni korrekciók következtében esetenként enyhült — ellentmondások teljes felszámolása, a nemzetközi helyzet új jelenségei, saját országuk specifikus szükségletei egyaránt azt kívánták, hogy a kelet-kö- zép-európai szocialista országok is lépjenek rá kommunista pártjaik vezetésével az SZKP XX. kongresszusa által kijelölt útra. A kongresszus tanulságaival a pártok központi bizottsági üléseken foglalkoztak, ahol a Moszkvából hazatért küldöttek beszámolóit is meghallgatták. Újból áttekintették az 1949— 56. közötti saját tevékenységüket. Megállapították, hogy nem kevés lépést tettek a „helyesbített irányban” való haladás érdekében, de ezek sok szempontból nem hoztak kielégítő eredményt. Újabb intézkedéseket dolgoztak ki a gazdaságfejlesztés üteme és az ágazati struktúra módosítására, az életszínvonal javítására, a szocialista demokrácia fejlesztésére, a pártegység és a kollektív vezetés megszilárdítására, a dogmatikus és revizionista irányzatok visszaszorítására. Bár a kelet-közép-európai szocialista országok kommunista pártjai teljes egyetértésüket fejezték ki az SZKP XX. kongresszusán kidolgozott kül- és belpolitikai irányvonallal, számos párt- és állami vezető nem tudott szakítani a korábbi munkamódszerekkel és vezetési stílussal, nem volt hajlandó őszinte és valódi önbírálatro. Mindez természetesen kórosan befolyásolta a meghozott határozatok eredményes végrehajtását. Különösen állt ez az Enver Hodzsa által vezetett Albán Munkapártra, mert formálisan ugyan szintén kifejezték egyetértésüket az új politikával, de a valóságban nem tettek lépéseket korábbi tevékenységük fe. lülvizsgálására, a személyi kultusz, a szektás-dogmatikus nézetek felszámolására. (Sőt, 1956-ban még újabb törvénytelen kivégzések is voltak.) A nemzetközi kommunista mozgalom tragikus szakadását helyesbítő lépés volt 1956 nyarán, hogy a szovjet és a többi kelet-közép-európai kommunista párt helyreállította kapcsolatait a jugoszláv párttal. (Folytatjuk) Molnár Tamás Negyven órára csökken a heti munkaidő a Mecseki Szénbányáknál. Képünkön: fejtés Zobák-bányán.
