Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-27 / 295. szám

1981. október 27., kedd Dunántúli napló 3 Kutatások a Mecseki Szénbányáknál Egyedülálló szolgálati szabadalom Gázkromatográfiai vizsgálat A Mecseki Szénbányák száz fős kutatási osztályán idén 30- féle témát dolgoznak fel. Ezek egyharmada már most kötődik valamilyen formában a liász­programhoz. Hat kutatási terü­let fontosságát emelte ki dr. Bánhegyi Mihály osztályvezető. Az Ipari Minisztérium cél­programként jelölte meg az elemi veszélyek elleni küzdel­met és e téren ez év végére a világon egyedülálló szolgálati szabadalommal jelentkezik a kutatási osztály. A kísérletek befejezés előtt állnak a 400 méter mély Béta-, valamint et­től még 200 méterrel mélyebb Zobák-bányában. Eddig úgy tűnt, hogy a gázkitörésveszély- mentesülés a bányaművelés környékén 30-50 méteres kör­zetben játszódik le, de az új műszeres vizsgálattal ténylege­sen nyomon tudják követni a jelenséget, akár több száz mé­teres szakaszban is. Tudniillik a modern műszerek biztonság­gal térképezik fel a robbantá­sok keltette rezgések alapján a fejtés hatására kialakult fe­szültségváltozásokat. Az ada­tokat jelenleg az Eötvös Lo- ránd Geofizikai Intézet számí­tógépeibe táplálják be, de a későbbiekben a bánya a saját számítógépparkját fogja erre a célra felhasználni a Pécsi Pol­lack Mihály Műszaki Főiskolá­val együttműködve. A bánya- művelés körzetében lejátszódó kőzetfellazulásokról, a nyomás- viszonyok átalakulásáról időben akarnak tudomást szerezni, ugyanis ahogy a kőzetfeszült­ség változik, úgy módosul a gázkitörésveszély és ennek a folyamatos ismeretéről nem mondhat le a bányaüzem-irá­nyítás. Már régóta igyekeznek gáz­kitörést provokációs robbantás­sal úgy időzíteni, hogy az ott dolgozókra ne jelentsen ve­szélyt. Ezt a módszert most to­vább finomítják azzal, hogy a vájvég előtti zónában a rob­banótöltetet tartalmazó fúró­lyukak mostani, legfeljebb két­méteres mélységét öt—hat mé­terre növelik, sőt a robbanó­anyag mennyiségét megemelik. Azt szeretnék elérni, hogy még nagyobb legyen a biztonság és a vágathajtási sebesség. Egy másik fontos feladat, hogy a geológiai adottságokat szin­te tökéletesen megismerhessék, ami rendkívül nehéz, hi­szen a mecseki szénmeden­ce geológiai felépítettsé- ge igen szeszélyes és emi­att az elképzelések, a tervek folytonos módosítására kény­szerülnek a gyakorlatban. Az egyik újfajta geofizikai módszer nemrég sikerrel vizsgázott és Vasason, Bétán, Zobákon már így figyelik a vetőket, az el- meddüléseket a két szint között és a fejtések előterében. A rob­bantások kiváltotta rezgéseket finom műszerekkel rögzítik lenn a bányában és időben tudo­mást szereznek arról, hogy mennyire folytonos, egyenlete­sen kifejlődött a széntelep, és ennek ismeretében a gépi biz­tosításé és jövesztésű fejtése­ket könnyebben tervezhetik. Az újdonság a telephullámkutatá- si módszer elnevezést kapta. A későbbiekben ezt a módszert lényegesen vastagabb szénte­lepek geológiai megismerésére is kiterjesztik. Céljaiban részben hasonló ehhez egy másik újdonság, a karotázsmódszer, amellyel a hagyományos fúrások által nyújtott információk körét bő­vítik, vagyis a fúrólyukba szon­dázó műszert engednek és pon­tos adatokat szereznek egyebek között a széntelep hamutartal­máról, a réteghatárok elhelyez­kedéséről, a későbbiekben, a további tökéletesítés után pe­dig a szén és a kőzetek szilárd­ságát is megállapítják. Tehát előre tudhatják a széntelepnek azokat a fontos jellemzőit, amelyek alapján a művelési technológiát, a termék várható .minőségét, felhasználási körét meghatározhatják. Egy másik kutatási terület, a porelhárítás is egyben terme­lés- és embercentrikus. A szá­raz, nagyon porzó bányákat hatékonyabban kell portalaní- tani, mert a kvarctartalmú por szilikózist okoz. 200 atmoszféra nyomással vizet préselnek a fejtésfalban tíz méteres mély~ ségben kialakított fúrólyukak­ba, hogy átnedvesítsék a sze­net, ami bizonyos rosszul ned­vesíthető szenek esetében ne­héz feladatnak bizonyul. Ezért a nedvesedést segítő újfajta vegyszereket kísérleteztek ki a porképződés csökkentésére, sőt a nedvesítés technológiáját és az alkalmazott adalékokat úgy módosították, hogy ez az eljá­rás az öngyulladási hajlamot mérsékli. A jövendőbeli máza-déli bá­nyákban mit is szeretnének el­érni a kutatók? Egyebek között azt, hogy a vágatok mentén tö­kéletesen felszerelt figyelő mű­szerek működjenek épp a fenti feladatok ellátására és jelzé­seiket, adataikat a felszínen ki­alakított „műszerkombinát" feldolgozza, azonnal továbbítsa a bányavezetéjnek a diszpé­cserrendszer beiktatásával. A mérés, a figyelés nem alkalmi, hanem rendszeres lesz és a ter­melést folyamatosan nyomon- követi, teljesen kiszolgálja. A kutatók egyre jobban az üze­mek kiváló szakembereire fog­nak támaszkodni: lényegében a kutatás és a termelés jobb összhangjára törekednek. A kutatási osztály a Villamos és Automatika Kutató Intéze­tet és más intézeteket kért fel, hogy műszereket szerezzenek be, vagy fejlesszenek ki a fenti célra. Egy műszerpark ki­alakítása 15—20 millió forint­ba kerül, de megéri a befek­tetés a termelés és az ember biztonsága érdekében. Szintén a liászprogram je­gyében a meglévő hat kutató- csoport mellé egy újabbat, a gépészeti csoportot szervezték meg és a tagjai György-aknán a kutatást segítő műszereket házi erőből, saját ötletek alap­ján gyártják. A nyolc szakem­ber nagy sikerrel bizonyít és idén például egy robbantókam­rát, egy porelszívóberendezést hoztak létre. Ezen kívül most készítenek egy hidromonitort, hogy az alkalmazásával a gáz­kitörésveszély leküzdésének egyik módszerét kifejleszthes­sék. Az elképzelés lényege, hogy a szénfalban nagy nyomá­sú víz segítségével — esetleg távirányítással — üreget ké­pezzenek, és a gáz könnyeb­ben szökhet el. Tulajdonképpen „meglékelik” a gázos széntele­peket. A kutatási osztály száz dolgo­zója közül ötvenen magasan kép­zett, diplomás mérnökök és technikusok. Szakmai, tudomá­nyos kapcsolatban állnak a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézettel, az MTA soproni Geológiai és Geodé­ziai Kutató Intézetével, az MTA Számítástechnikai Kutató Inté­zetével, a miskolci Nehézipari Egyetemmel, a Központi Bá­nyászati Fejlesztési Intézettel, a pécsi Pollak Mihály Műszaki Főiskolával, a POTE Biológiai és Kórélettani Intézetével. Idén húszmillió forint pénz­zel gazdálkodnak, aminek a fe­lét a Mecseki Szénbányák Vál­lalat biztosította, -míg a többi pénzösszeget az Ipari Minisz­térium, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság adja, de más, külső megrendelők jóvol­tából is pénzhez jut a kutatási osztály. Csuti János Hahn Ferenc laboráns a szén gáztartalmát vizsgálja a Sartorius készüléken Erb János felvételei A növénytermesztés tartaléka: az öntözés Gazdasági kényszerré válik Miért öntöznek keveset Ba­ranya megye gazdaságai? Kétségtelen, az öntözés drá­ga. 1980-ban 1m3 kijuttatott öntözővíz 2,7 Ft-ba került, idén várhatóan 3,0 Ft körül alakul. A hagyományos kézi áttele- pítésű öntözőberendezések többsége rossz műszaki álla­potban van, üzemeltetéséhez nincs elegendő munkaerő. A korszerű gépi áttelepítésé be­rendezések által öntözhető te­rület 1300 ha. Ezeknek a be­rendezéseknek az ára magas, 300-700 000 Ft, ami gátat vet elterjedésüknek. Az öntözési kedvet a múlt évben bevezetett 140 Ft/ha-os vízdíj is negatívan befolyásolja. Rendszeres kapcsolat Ebben a helyzetben jött lét­re a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium öntözési Szolgálata, melynek Dél-dunán­túli Területi Irodája Baranya- Somogy—Zala megyében műkö­dik pécsi székhellyel. Célunk: minden lehetséges módon se­gíteni az öntözéses gazdálko­dást. Ennek érdekében terjeszt­jük az öntözéses kutatás és mű­száki fejlesztés eredményeit, bemutatókat, tanácskozásokat szervezünk. Rendszeres kap­csolatot tartunk a nagyobb ön­tözőgazdaságokkal, államigaz­gatási, társadalmi szervekkel. Az öntözőgazdaságok kívánsá­gára közvetlen szaktanácsadást is végzünk. Az idei tapasztalatok is azt mutatják, hogy a gazdaságok nem használják ki az öntözés adta lehetőségeket. A 36 víz­jogi engedéllyel rendelkező üzem közel 4500 ha-os tényle­ges kapacitással rendelkezik. Ebből idén 17 üzem öntözött 2100 ha-on, amelyből a bur­gonya 35 százalékkal, rét-lege­lő, pillangós takarmányok 45 százalékkal, a zöldségfélék 15 százalékkal, egyéb növények és hígtrágyával öntözött területek 5 százalékkal részesednek. Ez a kapacitáskihasználás fele a reális lehetőségeknek. Szőlő- és gyümölcsöntözés nincs a megyében - igaz, hagyománya sincs, — pedig az értékes kul­túráknál különösen fontos vol­na csökkenteni a termesztés kockázatát, növelni a termést és a termésbiztonságot. Idén nyáron az Agrokerek- nél kedvezményes öntözőgép- eladós volt, ahol az üzemek 20 százalékkal olcsóbban kap­hattak öntözőberendezéseket. Az akció eredményeképpen egymillió forint értékben vásá­roltak az üzemek berendezése­ket. Tény, hogy a magas gépárak, a munkaerőhiány, vízdíj, a ked­vezőtlen támogatás hátráltatják az öntözéses gazdálkodás el­terjedését. Mégis hogyan le­hetne jobban kihasználni a le­hetőségeket? Az öntözési költségek na­gyobb hányada az állandó költség (amortizáció, vízdíj). Ez akkor is felmerül, ha a gazda­ság nem öntöz. Ezért abban a gazdaságban, ahol üzemképes berendezés van, vízjogi enge­déllyel rendelkezik, mindenkép­pen célszerű öntözni. Nem mindegyik növénykultú­ra „bírja el” az öntözés költsé­geit. Elsősorban nagy termelési értékű, nagy vízigényű kultúrá­kat érdemes öntözni, mint a burgonya, cukorrépa, kertészeti növényeit. A legelőre alapozott húsmarha-tartásnál is felmerül az öntözés szükségessége. A hozamok növelésével csökkent­hető a takarmánytermő terület, a felszabaduló területen áru­növényeket lehet termelni. Az évenkénti termésingado­zások nagymértékben csökkent­hetők. Például a Szentlőrinci Á. G. burgonyatermése — ön­tözött viszonyok között — éven­te csak 5—6 százalékkal ingado­zik. A szakszerűen (!) végzett öntözés termésfokozó hatása egyértelmű. Általános gond az üzemek­ben a hígtrágya elhelyezése. Az öntözéssel való kijuttatás tenyészidőben és azon kívül is megoldható, vele értékes táp­anyagok menthetők meg a nö­vény számára. A meliorációban részesített területeken az al­talajba fektetett dréncsövek is alkalmassá tehetők a hígtrágya kijuttatására - a környezet szennyezése nélkül. „Mezei leltár” értéke lesz A megye mezőgazdasági ve­zetése és a gazdaságok egy ré­sze jól látja az öntözéses gaz­dálkodás fejlesztésének szük­ségességét. A VI. ötéves terv komplex meliorációs terveivel párhuzamosan készülnek a viz- hcsznosítási, öntözési tervek is. Az öntözés belátható időn be­lül gazdasági kényszerré válik, a víznek a növénytermesztés­ben, a gépi munkák, a vető­magok, kemikáliák felhasználá­sához hasonlóan, „mezei leltár" értéke lesz. Bárány Sándor területi főmérnök, MÉM öntözési Szolgálat Vasipari üzem a Mohácsi-szigeten Bútorvasalás, rugók, mezőgazdasági gépalkatrészek Kevesen tudják, de Mohácsi­szigeten egy jól működő, mintegy száz dolgozót foglal­koztató vasipari részleget üze­meltet a Dunavölgye Termelő- szövetkezet. Homorúdon, az egykori gépállomás helyén 1969-ben kezdte a gazdaság ezt a melléküzemági tevékeny­séget. A hetvenes évek elején megkondult a vészharang az üzem továbbélése felett, meg akarták szüntetni, de KGM en­gedély alapján folytathatta te­vékenységét. Azóta évről- évre növelik a termelési értéket, mely idén már várhatóan elé­ri a 36 millió forintot. Termelésük döntő részét a bútorvasalások jelentik, de ké­szítenek bányaipari gépekhez alkatrészeket, vízhálózati fém- szerelvényeket, mezőgazdasági gépalkatrészeket, sőt igen nagy mennyiségben spirálrugó­kat, mintegy 500 változatban. Megrendelőik között olyan nagyvállalatok találhatók, mint a Szék- és Kárpitosipari Válla­lat, a Mecseki Ércbánya, az or­szág több MEZŐGÉP vállalata. A hazai bútoriparnak mint­egy 20 millió forint értékben szállítanak Homorúdról fém he­verőkeretet, heverővasalást, fo­tellábakat, forgó fotelek szerke­zetét. Azzal is büszkélkedhet­nek, hogy termékeik még kül­földre is eljutnak: a Szekszárdi Bútoripari Vállalat foteljei ugyanis igen keresettek az olasz piacon. Említést érdemel, hogy a vas­ipari üzemben dolgozókat, ha a mezőgazdasági munkák igénylik, átcsoportosítják erre a területre, mert a szövetkezet vezetői azt vallják, hogy a fő szempont az agrárgazdasági feladatok zavartalan megoldá­sa. S hogy a vasipari üzem jól dolgozik, bizonyítja a min­den évben elért szép nyereség, mely idén az eddigi eredmé­nyek alapján várhatóan meg­haladja az ötmillió forintot R. N. A homorúdi „rugóüzem” Arató Tamás felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents