Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)
1981-10-03 / 271. szám
\ 1981. október 3., szombat . Dunántúli napló 5 Diplomaátadási ünnepség 878196 forint az Oktatási Igazgatóságon Diplomaátadó ünnepséget rendeztek tegnap délután az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságán. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem szakosítójának idén államvizsgázott hallgatói kapták meg diplomájukat. Az ünnepség megnyitójában Földes Andrásné, az intézmény igazgatója köszöntötte a hallgatókat és a vendégeket, köztük Lukács Jánost, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkárát. Megemlékezett a hallgatók eredményes tanulmányi munkájáról. Ezt követően Lukács János, a megyei pártbizottság első titkára a megyei pártbizottság nevében köszöntötte az intézménytől fri%s diplomával búcsúzokat. Hangsúlyozta, hogy a korábbi években végzett hallgatókkal együtt a most végzett 113 friss diplomás milyen nagy nyeresége a pártnak és politikai életünknek. Ezután Lukács János a megye politikai viszonyairól, gazdasági helyzetéről, a megyei pártbizottság törekvéseiről tartott tájékoztatót. A beszédet követően adta át 113 hallgatónak a diplomát Földes Andrásné. Közülük Vörös Diplomával végeztek: dr. Bognár Zoltán orvos (Egyesült Egészségügyi Intézmények, Pécs); Horváth Sándorné szervező titkár (Közalkalmazottak Szakszervezete); dr. Hunyák László meo-vezető (BCM); dr. Józsa Márta orvos (POTE); dr. Kamarás Béla üzemvezető (Hőerőmű Vállalat): dr. Krucsó Józsefné főorvos (Megyei Gyermekkórház); Lafferton Győző főmérnökhelyettes (Mecseki Szénbányák); Móró Alfonz üzemmérnök (MÁV Pécsi Igazgatóság); Oláh Istvánná osztályvezető (Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat); Radócz János tiszt (BM Határőrség); Sasvári János osztályvezető (Szikra Nyomda); Somogyi Ferenc géplakatos (Sopiana Gépgyár); Somos Ferenc állomás- főnök-helyettes (Mohács); Szél József, az MSZMP Siklós járási-városi Bizottságának politikai munkatársa; Szenner Károly, az OKTH Dél-dunántúli Felügyelőségének munkatársa; Vucskics Lajos gyáregységvezető (Zsolnay Porcelángyár); dr. Wolf Ágnes üzemorvos (Egyesült Egészségügyi Intézmények, Pécs). A diplomaátadás után a most végzett hallgatók nevében Králik Ivánná köszönte meg az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága vezetőinek, tanárainak tanulmányaikat segítő munkáját. Az ünnepség az In- temacionálé hangjaival ért véget. IIXX. országos múzemi és műemléki hónap megnyitója Makón Pozsgay A XX. országos múzeumi és műemléki hónap megnyitóját pénteken tartották meg Makón a József Attila Múzeum most elkészült új épületében. Az ünnepségen Fozsgay Imre művelődési miniszter mondott beszédet, amelyben többek között hangsúlyozta: — Múzeumügyünk és műemlékvédelmünk alapfeladatának történelmi múltunk emlékeinek megőrzését, racionális felhasználását és publikussá tételét tartjuk. Szocialista művelődés- politikánk azonban a helyreállított műemlékeket, a néprajzi, a történeti vagy éppen művészeti kiállításokat nem történelmi díszletnek, nem szép tárgyak vitrinbe zárt együttesének tekinti, hanem tudásforrásnak, amely elénk tárja a társadalmunk fejlődését, a szabadságküzdelmeket, az emberek koronként változó erkölcsi fogalmait, természetismeretét, gondolkodását, ízlését. Arra törekszik, hogy az emberek a múlthoz, a művészeti és építészeti alkotásokhoz, a természeti értékekhez való tudatos viszonya megjelenjék cselekedeteiben, magatartásában is, hogy a szülőföld tisztelete, a szűkebb lakóhely ismerete elvezessen a szocialista haza szeretetéhez, a nemzethez, az emberiséghez. A továbbiakban szólt arról, hogy a múzeumi értékek gyarapodása mellett nem feledkezhetünk el a hanyagság miatt elkallódott értékekről, a zsúfolt raktárakról, a felújításra váró múzeumi épületekről sem. MúlImre beszéde tunk emlékei ugyanis gyakran nem a pénz hiánya, hanem a lelkiismeretlenség miatt szenvednek kárt. Éppen ezért halaszthatatlan dolgunk a köztudat további formálása, az értékmentő összefogás erősítése, történelmi emlékeink fizikai és szellemi birtokbavételének meggyorsítása. Legyen tehát a múzeumi és műemléki hónap központi gondolata a múzeumi munka és a műemlékvédelem társadalmasításának feladata — mondotta a miniszter. Ezután Pozsgay Imre ünnepélyesen felavatta a makói József Attila Múzeum új épületét, amelyet a rossz állaga miatt korábban lebontott régi helyén a város tanácsa 12 millió forintos költséggel építtetett fel. Az épület homlokzatát díszítő plasztika Varga Imre Kossuth- díjas szobrászművész alkotása. Az avctóünnepség alkalmából nyílt meg a múzeumban Makó hétszáz éves település-, gazdaság-, politika- és művelődéstörténetét bemutató dokumentumkiállítás és az Erdei Ferenc emlékszoba. Ugyancsak ebből az alkalomból nyitották meg a Makó a képzőművészetben című kiállítást. Itt a tízéves makói művésztelepen dolgozó művészek mintegy ISO grafikai lapját tekinthetik meg az érdeklődők. Kitüntetések az NDK nagykövetségén Pénteken — a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 32. évfordulója alkalmából — kitüntetéseket adtak át az NDK budapesti nagykövetségén. Magyarország és az NDK népei barátságának ápolásában és elmélyítésében, valamint a gazdasági és kulturális együttműködésben végzett kiemelkedő tevékenységükért heten vehették át az NDK Népek Barátsága Érdemrendet. Dózsa Lajos, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója: Hajnal Gábor író, műfordító; Károly Oltó, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Csillag Gépgyárának igazgatója; Pálmai Antal határőr alezredes; Popp Befőné, az Országos Anyag- és Árhivatal főosztályvezető-helyettese; Takács Márta, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei idegen nyelvi szak- felügyelő és Vas János külkereskedelmi miniszterhelyettes. Az NDK Népek Barátsága Ligájának aranyjelvényét 21 -en, az ezüstjelvényt 9-en kapták meg. A kitüntetéseket Rudolf Rossmeisl, a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete adta át. a rokkanlak számláján ■ Pénztámogatás az egyesületi munka fejlesztésére ■ Tanácskozott a megyei koordinációs bizottság A vállalati kollektívák, szocialista brigádok, iskolai közösségek 878 196 forintot fizettek be a rokkantak számlájára szeptember végéig. Az összeg nem teljes, mert sokan családoknak, intézményeknek ajánlották fel a pénztámogatást: a Mozgássérültek Egyesülete 137 560, a Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetségének pécsi csoportja 12 000 forintot kapott. Az adományozók sajnos megfeledkeztek a hallássérültek egyesületéről. A rokkantak nemzetközi évében alakult megyei koordinációs bizottság tegnapi tanácskozásán döntött a pénzösszeg fel- használásáról. A társadalmi és tömegszervezetek, valamint a megyei egyesületek javaslatai alapján úgy határoztak, hogy az anyagi támogatást az egyesületi munka fejlesztésére hasz. nálják- fel, növelik a szociális segélykeretet és alapot képeznek az egyének és családok megsegítésére. Ily módon 220 000 forintot a Mozgássérültek megyei Egyesülete, 120 000 forintot a Vakok és Csökkentlátók Egyesülete, ugyancsak 120 000 forintot a Siketek és Nagyothallók megyei Szervezete kap meg, valamint 200 000 forintot juttatnak a pécsi Szociális Foglalkoztató fejlesztésére és 50 000 forintot a Fiatalok Napközi Foglalkoztató Intézetének. A fogyatékos fiatalok szülői munkaközösségének megalakításához 50 000 forinttal járul hozzá a bizottság. A szociális segélykeretet pedig 100 000 forinttal növeli. Természetesen a rokkantak számlája továbbra is „él”, sőt a bizottság állást foglalt abban^ hogy ezt az évet nem tekinti a kampánymunka időszakának, az idei feladatok a következő évek munkáját alapozzák meg. Az ENSZ határozata is hosszú távra szóló, az 1981-es év eredményeit, kezdeményezéseit 1991- ben értékeli a világszervezet. A koordinációs bizottság tegnapi tanácskozásán előtérbe ke. rültek azok a feladatok, amelyek a több éves munkát, a folyamatos törődést határozzák meg. Elöljáróban annyit, az év legnagyobb sikere az volt, hogy szinte egyetlen kollektíva sem akadt a megyében, amely ne tett volna valamit a rokkant társakért, a kis közösségekért. A megyei bizottság levélben köszöni meg minden önkéntes segítőnek a támogatást. Az egyik legjelentősebb baranyai vívmány a pécsi Szociális Foglalkoztató, ahol ijia már százhúsz embernek tudnak rendszeres munkát adni. A vállalati kollektívák dolgoznak a Tüzér utcai épületek felújításán, mert napról napra több a jelentkező vidékről is. Az intézményhez kapcsolódik az Endresz György úti Fiatalok Napközi Foglalkoztató Intézete, amelyben 16 fiatalnak nyújtanak napi elfoglaltságot, ezzel együtt az alkotó munka örömét és bizonyos fokig a létbiztonságot. Az intézetre épülhet a fogyatékos gyerekek megyei szülői munkaközössége, amely hamarosan Baranyában is megalakul, a rehabilitációs bázis fontos láncszemeként. A rehabilitáció területén sok feladatuk van a vállalatoknak is. Még mindig kevés a rehabilitációs munkahely, a meglévők többsége pedig a portás, éjjeliőr, telefonközpontos állás, holott társadalmi érdek, hogy az embereket a képességeiknek megfelelő, a legteljesebb alkotómunkát adó munkahelyeken foglalkoztassák. Gond, hogy sok szülő nem vállalhat munkát, mert a gyermekét nem tudja elhelyezni az óvodában. Az eredmények továbbfejlesztése melfett a következő évek tennivalóit jelzik ezek a feltevések. Az idei nyári táboroztatásokat a jövőben rendszeresen szeretnék megszervezni, hiszen a résztvevők majdnem mindegyi- l$e ezen a nyáron üdült először közösségben ... G. M. Új húskészítmények Zalaegerszegről Új húskészítményekkel jelent meg a hazai piacon a Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. A vásárlók körében végzett felmérés alapján kísérletezték ki a kemping turista elnevezésű szalámit. Ez paprikásabb és rövidebb ru- dakban készül, mint a hagyományos turista. A másik újdonság a zaftos marhasonka, amely bélbe töltve kerül forgalomba, nagy sikert aratott a dunántúli megyék nemrég Zalaegerszegen rendezett mező- gazdasági és élelmiszeripari tájkiállításán. Szintén kedvező fogadtatásban részesült az ugyanott bemutatott göcseji agyagtálas. Ennek az aszpikos lével leöntött, darált sertéshúsból álló készítménynek a gyártását a közeljövőben kezdi meg a Zalahús. A téma: Dél-Baranya Tavaszy Noémi kiállítása Harkányban Tavaszy Noémi' termékeny művész: több mint száz önálló kiállítása volt 1967, a bemutatkozás éve óta. Csupgn Baranyában háromszor állították ki képeit, a déli „végek" községeiben már-már a földieknek kijáró tisztelettel fogadják. Két éven keresztül járta Dél-Bara- nyát, csakúgy, mint az ezt megelőző esztendőkben Európa országait. Az út során szerzett benyomásairól huszonhárom képe árulkodik a harkányi Bolgár Néphadsereg Múzeumának dísztermében. A kiállítást tegnap délután nyitotta meg Fekete Ferenc tanácselnök, miután a nagyközség iskolásai énekkel, verssel köszöntötték ■Tavaszy Noémit. Ö hálából a fogadtatásért egy harkányi tájképet ajándékozott a tanácsnak, és sorsolásra bocsátotta egyik túsrajzát is, amelyet Horváth Ferenc negyedikes tanuló nyert meg. A kiállítás október 26-ig lesz látható. A kiállítás megnyitója után Tavaszy Noémi megköszöni a meleg szavakat és a virágcsokrokat Fotó: Proksza László FILMIEGYZET Habostorta A mozgófilmmel szinte egyidős a habostorta. No nem az étkezési célokat szolgáló cukrászati remekműről van szó, hanem a humoros filmek tömegverekedési eszközéről. Arról, .amit egymás arcába vágnak a szereplők, belenyomják a szemükbe, orrukba, fülükbe — és akkor a nézőtér kacag, évtizedek óta, fáradhatatlanul. Mint most is az És megint dühbe jövünk vetítésén. Habostortás filmet kamaszkoromban láttam először, gyerekkorom mozijában olyant még nem vetítettek: Csapajev nem habostortával rohamozta a fehéreket, Lúdas Matyi sem habostortát vágott a gaz Döbrögihez, s a Feltámadott a tenger Bem apója is karddal aprította az ellent. Ahhoz a korhoz különben sem illett a habostorta, legfeljebb csak politikai kliséként jelent meg a propagandában, ott is áttételesen. Nemhogy habostortát, még <j kenyeret sem dobáltuk, herdáltuk akkor, nemhogy szemétbe, de moslékba sem került. Ilyen előzmények után talán megérthető megdöbbenésem a - habostorták filmbeli felhasználását illetően. Noha ezt az ifjúkori döbbenetét lassanként eltemették maguk alá a filmbeli habostorták tömegei, a tengernyi hab alól azért még ki-kidereng kamasz- " kori hökkenésem: mi a kenyér száraz csücskét nem dobhattuk, hát ezek akkor a tortát miért? M agyarán', még mindig sajnálom azokat a gyerekeket, akik nem ehetik meg azt a Tia- bostortát, amit a filmeken egymáshoz vagdosnák. S sajnálom á szétvert bútorokat, az összelapítolt gép-, kocsikat, a szétcsörrenő étkészleteket, az összeroska- dó asztalt, széket — mert valakik az igazi életben biztosan hasznukat vennék. S-éz a sajnálat akkor is felébred bennem, ha tudom már, nem igazi habostortát, nem igazi berendezést törnek, zúznak, vagdosnak, hanem kelléket, díszletet csupán, s sajnálom akkor is, ha tudom, az értük kifizetett pénz busásan megtérül a mozipénztáraknál. S akkor magamba szállók, s intem magamat: álszent a .felháborodásod! Mert sajnálod-e a filmben megvert, filmekben megölt embereket? Hogy gondolsz-e arra, hogy egy krimi hullájából alkotó ember lehetne, ha meg nem ölik? Azt persze valóban csak kelléknek tekinted, hisz különben nem izgulhatnál a nyomozás sikeréért! S egy árva könnycseppet nem ejtesz a krimik, westernek, katasztrófafilmek leütött, felmetszett hasú, szitává lőtt, szétlapított embereiért. A z emberéletet valóban olyannyira olcsónak tartanád, hogy váltópénze szemedben egy habostortának? Azzal sem áltathatod, magad, hogy a forgatás után felállnak, s leporolják magukat a „hullák", hiszen tudsz — ha máshonnan nem, éppen filmekből — esetekről, amikor valódi töltényt tesznek a kellékpisztolyba, vagy hogy nyakát szegi a kaszkadőr. Valóban oly olcsó az emberi élet. Nemhogy habostortát, kenyeret sem dobnak százmillióknak. S talán éppen ezért, a habostortás filmek nejncsak nevetést, keserűséget is kiváltanak belőlem. (bodó)
