Dunántúli Napló, 1981. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1981-10-03 / 271. szám

e Dunántúli Tlaplo 1981. október 3-, szombat Küzdelem Palesztináért (3.) '1 ■ ¥ —■ ■< A XIX. század végén Palesztina társadal­mi-gazdasági struk­túrája homogén: lakossá­ga mindenekelőtt mezőgaz­daságból él, a kereskede­lem lényegében helyi, az ipar kézműves jellegű. A társadalmi struktúra ugyan­csak „egységes”: feudális gazdasági alapokon nyug­vó mozdulatlan, sőt ar­chaikus szuperstruktúra. Lakossága is homogén: a mintegy 525-530 000 főt számláló közösség 96 szá­zaléka arab, 4 százaléka zsidó.- ....................■— ¥ ' i Ä mezőgazdasági termelés lényegében a XIX. század vé­géig feudális típusú marad: a nagybirtok a jellemzője. A szá­zad utolsó harmadában azon­ban megkezdődik e hagyomá­nyos rendszer bomlása, amely­nek oka egyrészről a török ál­tal 1858-ban bevezetett Föld­birtok Kódex hatása, másrész­ről a kapitalista termelési mód terjedése az idegen behatolás révén. Ennek 3 szakaszát kü­lönböztetjük meg: 1848-tól a keresztény egyházak földvásár­lásai, s két évtized múlva a Templomos rendhez tartozó német telepesek érkezése. A harmadik szakasz a zsidó be­vándorlással kezdődik az 1870- es években. A XIX.„század utolsó negye­dében a külföldi tőkebehatolás is jelentős, ami különösen azo­kat a földbirtokosokat erősíti, akik a keresztény kisebbség „védelmére” jöttek Palesztiná­ba. De megerősödnek a zsidó kisgazdaságok is, s a követke­ző évtizedben tovább szapo­rodnak: folytatódik Edmond de Rothschild finanszírozásával az európai zsidók letelepítése. Mindennek ellenére 1895-ben Palesztina területének alig több mint 10 százaléka volt megmű­velve, s ez is elsősorban Jeru­zsálem és Jaffa környékén, va­lamint a Jordán völgyének egyes területein. Hozzávetőlegesen hórom osz­tályra oszhátjuk Palesztina Szá- zadeleji társadalmát: a földbir­tokos arisztokráciára és a tőle függő értelmiségi elitre, a fel- lahokra, valamint a városi „kö­zéposztályra". Ez utóbbi kevés­sé volt differenciált, ide kell számítanunk ekkor a kialaku­lás útján levő proletariátust is. A hierarchikus rendszer tal­pán találjuk a fellahokat, akik a századfordulón a lakosság tömegét (kb. 80 százalékát) adják, akik Palesztina 850 arab falujában - rendkívül nagy szegénységben — éltek. A fella- hok átlagosan fél dunam (150 négyszögöl) földdel rendelkez­tek, míg a 144 nagybirtokos egyenként többéi bírt, mint 39 000 fellah együttesen. A városi lakosságon belül megkülönböztethetünk egy he­terogén középosztályt: embrio­nális kereskedőburzsoáziát, to­vábbá egy mind jelentősebbé váló — kistulajdonos, kézműves és szabad foglalkozású — pol­gárságot. A városi tömeg a kézművesek alsóbb csoportjait, a munkásságot, a lumpenpro­letariátussá deklasszálódott, vá­rosba menekült parasztságot foglalja magában. Palesztina arab lakosságának ezt az archaikus társadalmát csakúgy, mint rendkívül elma­radott, anarchikus gazdasági viszonyait, viharos gyorsaság­gal bomlasztja fel az első vi­lágháború végétől mind na­gyobb üteművé váló cionista behatolás. R cionista térhódítás következményei A cionista kolonializáció specifikus volt. Formáját illető­en két szakaszt különböztethe­tünk meg. Az első az 1882-es bevándorlástól veszi kezdetét s tart 1899-ig, míg a második szakasz a IV. cionista kong­resszuson 1900-ban elfogadott angol orientációval kezdődik. AXX.század első felében Ekkor fogalmazódnak meg a „zsidó munka”, „zsidó terme­lés" misztikus cionista jelszavak — nagyon is valóságos politi­kai érdek szolgálatában. Mert míg az első, a „Rothschild-kor- szakban” a kolonializáció alapja a nagyszámú és olcsó arab munkaerő kizsákmányolá­sa volt, addig az „angol perió­dusban" a helyi arab lakossá­got már nem kizsákmányolni, hanem felváltani akarták. Míg az első periódusban „csak” a földtől való megfosztás fenye­gette a fellahokat, most az el­űzés réme is. Mint ismeretes, a palesztin ellenállás a cionista bevándor­lással egyidős. Az első szem­benállók azok közül az arabok — gyakran keresztények — kö­zül kerülnek ki, akik a tercier szektort uralták. Ezek a palesz­tinok — mindenekelőtt kereske­dők, funkcionáriusok — félnek a zsidó riválisok konkurenciá­jától. Az arab és zsidó kézmű­vesek és kereskedők között ki­élezett versenyt fokozza a pa­lesztin fellahok és a zsidó te­lepesek közötti harc. Az első összeütközések okai gazdasági eredetűek: akkor je­lennek meg, amikor a zsidó te­lepesek helyzetét egy olyan rendelkezés szabályozza, amely szembenáll a legeltetési jog hagyományos gyakdrlatával. Az összetűzések tovább súlyosbod­nak a zsidó földvásárlások ál­tal maguk után vont telekspe­kulációk következtében. Az arab földművelőket (kistulajdo­nosokat és mezőgazdasági munkásokat) fokozatosan el­űzik a földekről — nem ritkán az azt eladni akaró birtokosok, s ez a palesztinai arab töme­gek felkelésig fokozódó elége­detlenségét vonja maga után. Szegregációs birtokpolitika A szembenállás 1904-ben ra- dikalizálódik, amikor a cionista mozgalom már említett új ori­entációja következtében meg­kezdik bevezetni a — palesztin fellahokkal szembeni. — szegre­gációs birtokpolitikát. 1909- ben a török parlament (jeru- zsálemi) arab küldötte rámutat a cionista kolonializáció veszé­lyére. Ismeretes, hogy a törö­kök nem rokonszenvéztek a cionista tervvel; ennek ellenére az effendik földjeik egy részét — jelentős haszonnal — elad­ják a zsidó telepeseknek. Pa­lesztina területéből 1917-ben zsidó telepesek kezén a föld 2,5 százaléka volt (1947-ben 6 százaléka). A palesztin ellenállás — amely relative gyenge volt egészen az első világháború végéig — jelentősen megélén­kül a brit mandátum életbe lépésétől és az új és fokozódó aliják (bevándorlások) miatt. A két világháború közötti időszak (különösen az 1936—39 közötti évek) jellemzője a rendkívül heves zendülés, ellenállás. Ezek a lázadások és felke­lések azonban soha nem érték el a forradalom szintjét, olyan forradalomét, amelyet megha­tározott politikai elképzelés és megfelelő ideológia éltetett. Ennek oka a palesztin társa­dalom osztályviszonyaival füg­gött össze. A földbirtokos arisz­tokrácia és a „palesztin" pol­gári hatóságok magatartása ellentmondásos volt. Keresték a lehetőségét annak, hogy mind többet profitáljanak ’ a népi felkelésből hatalmuk kon­szolidálására (elfogadva a na­cionalista függetlenségi követe­léseket), de ugyancsak hasznot akartak húzni azokból a pénz­ügyi előnyökből (mindenekelőtt a földdel való spekulációból), amelyeket a cionizmus jelentett számukra. Ez az ellentmondás meghatározta politikai straté­giájukat, amely mindig ugyan­az: hagyni kifejlődni a népi haragot és ha szükséges, fel­használni az erő pozíciójából való tárgyalásokhoz, illetve abban a pillanatban megállí­tani a lázadást, amikor az né­pi forradalommá fejlődne. Hz ellenállás „hadserege” Jóllehet, a palesztin tömegek vezető erő nélkül küzdöttek, volt olyan szakasz, amikor fel­ismerték a cionistákkal együtt­működő és a brit gyarmatosí­tók pénzügyi támogatását élve­ző arab reakció mesterkedése- is, s nemegyszer szembefordul­tak magukkal a palesztin na­cionalista pártokkal is olyany- nyira, hogy 1933-ban — munká­sokból, parasztokból — létre­hozták az ellenállás „hadsere­gét". A tömeg tudatosságának fokára jellemző, hogy amikor a vezetők felhívással fordultak a néphez, a felszabadítási mozgalmak történetében szinte egyedülálló jelenség követke­zett be: a cionista behatolás miatt tovább pauperizálódó pa­lesztin lakosság óriási többsé­ge 174 napos általános sztráj­kot folytatott a gyarmatosító hatalom ellen. A XX. század közepére Pa­lesztina korábbi társadalmi struktúrája lényegesen megvál­tozik. A 40-es évek második fe­lében a palesztinai arab, illet­ve zsidó lakosság foglalkozás szerinti megoszlása a követke­ző (százalékban): arab zsidó mezőgaz­iparban kereskede­értelmiségi és daságban lemben egyéb pályákon 55 17 10 6 12 14 30 15 35 6 A terület lakosságának né­pi-nemzetiségi és társadalmi összetételének változása csak­úgy, mint az egyes népgazda­sági szektorok fejlődése sokszo­rosan gyorsabb mint az arab világ bármely részében. Bár a bevándorlók többsége Európa legelmaradottabb perifériájáról érkezett, kulturálisan és szociá­lisan mégis jóval felülmúlták a négyszázéves török uralom alól éppen csak felszabadult — s az angol gyarmati kizsákmá­nyolás alá került — helybeli la­kosságot. Amikor a Palesztinába érke­zett - sokszor pogromok, de szinte mindig megaláztatás elől menekülő — zsidókról be­szélünk, különbséget kell tenni az imperialista kolonializmus érdekeiből cselekvő cionista vezetők, valamint a kényszerű­ségből kivándorlást választó zsidó tömegek magatartása kö­zött. Különösen az első három alia bevándorlói voltak meg­győződve egy igazságos, sőt szocialista társadalomnak Pa­lesztinában való felépítésének lehetőségéről. A szocializmus koncepciója azonban fokozato­san nacionalizmussal itatódott át. Hogy az eredeti tervek Pa­lesztina (s benne az arab la­kosság) felvirágoztatására nem Romantikus mű, Schiller Haramiák cimü drámájának bemutató­jával kezdődik ma, október 3-án este a Pécsi Nemzeti Színház felnőtteknek szóló műsora az 1980—81. évi idényben. A darab ren­dezője Szegvári Menyhért f. h. A főbb szerepeket Cserényi Béla, Vajek Róbert, Kulka János, Andresz Katalin, N. Szabó Sándor, Sipos László, Mtelis Gábor, Matoricz József, Vízi György, valamint Győry Emil játsszák. Képünkön: Kulka János (Ferenc) és Cserényi Béla (Maximilien). Fotó: Cseri L. Zenei jegyzet Megkezdődött az őszi koncertévad Virágh Endre és a Palestrina Kerns estje Mint minden történésnek, időbeli folyamatnak, a hang­versenyeknek is megvan a ma­guk dramaturgiája. Nemcsak kezdetük és végük van, ha­nem a műsoron belül is hang­súlyok, akcentusok, feszült, for­ró vagy éppen pihentetően könnyed percek váltják egy­mást. így volt ez hétfőn este a pécsi Székesegyházban is, Virágh Endre orgonaestjén, melyen a Hergenrőder Miklós vezette Palestrina Kórus is köz. reműködött. Mendelssohn c-moll prelú­dium és fúgája hangzott el az igen gondosan összeállított mű­sor első iróniaként, szépen formáltan, hatásos effektusok­ban gazdagon. Másodikként Chopin egyik prelűdje, Liszt átiratában — zongorára írt mű orgonaszerűen — azt pél­dázta, hogy néhány hangnyi zenei anyagnak is lehet ko­moly információértéke. Magya­rán: kevés szóval is lehet sokat mondani. A Prélude (előjáték) után az orgonista műsorszer­kesztői bravúrja! — egy „Fi­nal", azaz végjáték következett, de ez már César Francktól. A párizsi Szent Klotild-templom egykori mesterének műve, ez az „orgonás” Eroica-szimfónia, a mintegy hetvenperces koncert egyik legfajsúlyosabb darabja volt, s ebben az előadásban pregnánsan, jól megformáltan hangzott. A Palestrina Kórus követke­ző két szórna, egy Bruckner- és egy Schubert-mű megint azt a váltak valóra, az nem a pioní­rok lelkesedésén, önfeláldozá­sán múlott. Üj helyzet Mind a társadalmi (népi­nemzeti összetétel), mind a gazdasági viszonyok vonatkozá­sában új helyzet állt elő az Iz­rael állam függetlenségének kikiáltását követő események következtében. A palesztin arab lakosság elűzése (menekülése), illetve (a későbbiekben) földtől derűs, kiegyensúlyozott hang­zásvilágot idézte, amit koráb­ban a prelűd képviselt. A Bruokner-mű felfedezésszámb'a ment: a szimfonikus műveiben olykor zavaróan terjengős ké­ső romantikus szerző itt egy­szerűen, szinte mozarti tiszta­sággal fogalmazott. Fényesen mutatta meg ezt a kórus min­den tekintetben kifogástalon, egységes és kiegyensúlyozott éneklése. Liszt orgonára és kórusra írt műve, a Tu es Petrus, valamint egy újabb Franck-darab zár­ta — súllyal, nyomatékkai — a zenei „eseménysorozatot”. Az előbbiben kórus és orgonista egyaránt kiválót nyújtott: reme­kül együttműködve szólaltatták meg e ritkán hallható, külön­legesen szép Liszt-művet. Franck Grande piece simpho- niqueje viszont inkább vállal­kozásként volt tiszteletre mél­tó, sem mint megvalósulásá­ban kedvünkre való. Csillogá­sa, technikai sokfélesége felle­nére — vagy épp ezért — szét- esőnek, szerkesztetlennek ha­tott, bizonyítva, hogy a késő romantika nagyon is megérett Debussy és Ravel új, racioná­lis „vérátömlesztésére". Mind­ez azonban semmit sem von le Virágh Endre dinamikus, drá­maian nagy erejű, a fő for­mákat és arányokat, valamint az átmeneteket kiválóan ér­zékeltető hangszeres produk­ciójának értékéből. Varga J. való fokozatos megfosztása és bizonyos , foglalkozási ágakból való kiszorítása nagymértékben átalakította a palesztin társa­dalom arculatát, illetve — ennek következtében — gazdasági szerkezetét. összefoglalásképpen megál­lapíthatjuk, hogy a századfor­duló palesztinai társadalma az 1920-as évektől rendkívül gyors fejlődésen, változáson ment ke­resztül, s Palesztina az egész arab világ Legdinamikusabban fejlődő régiójává vált. Benke József Egészségügyi szolgálat KORHÁZI FELVÉTELES UGYELETEK Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek részére Pécs város: POTE Gyermekklinika, Szigetvár vá­ros és járás, a pécsi és a volt sely- lyei járás: Megyei Gyermekkórház, őyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek- klinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat: I. kerület: II. sz. Belklinika, II. kerület: Me­gyei Kórház (Belgyógyászat). III. ke­rület: I. sz. klinikai tömb. Sebészet: Honvéd Kórház. Baleseti sebészet: I. sz. klinikai tömb. Égési sérülé­sek: Honvéd Kórház. Koponya- és agysérülések: Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8., 10/52. sz. gyógyszertár; Pécs-Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógy­szertár; Pécs, Kossuth L. 81. 10/8. sz. gyógyszertár; Pécs, Munkácsy M. u. 4. 10/9. sz. gyógyszertár; Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszer- tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat díjmen­tesen hívható a 12-390-es szá­mon — este 7-től reggel 7 óráig. ORVOSI ÜGYELET Az Egyesített Eü. Intézmények Pécs város lakossága részére az alábbiak szerint biztosítja a körzeti orvosi el­látást szombati napokon: Felnőttek részére összevont rende­lés: 7—19 óráig az újmeszesi körzeti rendelő, Korvin Ottó u. 23. (Tel.: 11- 169)a Munkácsy Mihály utcai Rendelőintézet, II. emelet 219. (Tel.: 13-833/48), a dr. Veress Endre utcai Rendelőintézet. (Tel.: 15-833). Gyermekek részére összevont ren­delés 7—13 óráig az alábbi gyer­mekorvosi rendelőkben: Gábor A. u. 15. (Tel.: 11-752) : Va­sas I—II.; Hird (dr. Galambos, dr. Szűcs), Hősök tere (dr. Mester), Sza- bolesfalu (dr. Székely); Meszes I—II. (dr. Kálózdy, dr. Zólyomi) kör­zetek betegeinek. Zsolnay V. u. 45. (Tel.: 13-724) Borbála, és Pécsbányatelep (dr. Fi­scher) ; Zsolnay V. u. I—II. (dr. Ko­vács, dr. Katona); Ady E. u. I—II. (dr. Finta, dr. Jármay) körzetek be­tegeinek. Munkácsy M. u. 19. Ren­delőintézet gyermekpoliklinika föld­szinti bejárata, (tel.: 13-833/75). Munkácsy M. u. 19. (dr. Balinai), . Koller u. 9. (dr. Gehrinq) ; Móricz Zs. tér (dr. Tóth L.); Semmelweis u. I. (dr. Pánczél); Mikszáth K. u. (dr. Géczy) körzetek betegeinek. Kertváros, Krisztina tér. (Tel.: 15-708) Kertváros u. (dr. Tóth Zs.) ; Varsány u. I—II. (dr. Matusovits, dr. Bóna), Krisztina tér I—II—III—IV. (dr. Király, dr. Palaczky, dr. Veczán, dr. Kiss), Sarohin t. u. I—II. (dr. Sásdi, dr. Lázár), Fazekas M. u. I— II. , (dr. Schmidt, dr. Gothár) körze­tek betegeinek. Dr. Veress E. u. 2., Ren­delőintézet, gyermekpavilon. (Tel.: 15-833). Mecsekalja (dr. Benczenleit- ner) ; I—II—III—IV. uránvárosi kör­zetek (dr. Fohl, dr. Kőpataki, dr. Dörömbözy, dr. Ötvös) betegei ré­szére. Rókus u. 8. (Tel.: 10-742). Rókus u. I—II—III. (dr. Kovács Cs., dr. Sediánszky, dr. Mezőlaki) : to­ronyház (dr. Szabó I.) ; Endresz Gy. u. (dr. Görög); Semmelweis u. II. (dr. Örkényi) körzetek betegeinek. Szombaton 13 órától este 19 óráig az egész város gyermeklakossága ré­szére gyermekorvosi ügyelet egy he­lyen: Munkácsy M. utcai Rendelő- intézet, gyermekpoliklinika földszinti bejárata. (Tel.: 13-833/75 mellék). Szombaton este 19 órától vasár­nap egész nap és éjszaka, hétfőn reggel 7 óráig ügyeleti szolgálat áll a sürgős ellátásra szoruló betegek rendelkezésére. Felnőttek részére: Korvin O. u. 23. (Tel.: 11-169), a Munkácsy utcai Ren­delőintézet (ügyeleti bejárat, tel.: 12- 812), a Dr. Veress E. úti Rende­lőintézet (Tel.: 15-833). Gyermekek részére: Munkácsy M. utcai Rendelőintézet gyermekpolikli. nika földszinti bejárata (Tel.: 10-895). Injekciós kezelésben részesülő gyer­mekek ellátása vasárnap délelőtt 8— 11 óra között történik ugyanitt. Ha a megadott telefonszámok nem jelentkeznek, beteghez hívást a 09- nek (Posta) is be lehet jelenteni. Fogászati ügyeleti szolgálat: szom­baton este 19 órától hétfő reggel 7 óráig a Munkácsy M. utcai Rendelő- intézetben (ügyeleti bejárat). * állatorvosi ügyelet Ügyeletes állatorvos 1981. október 3-án du. 13 órától október 5-én 6 óráig Pécs város és környéke syámára: Pécs, Megyeri út 24. sz. Telefon: Pécs 15-*588. — Mohács város és járás részére: Mohács, Szé­chenyi tér 1. Telefon: Mohács 1. Komló város és járás részére: Komló, Lenin tér 3. Telefon: Komló 81-194. Siklós város és járás részére a keleti részen: Siklós, Dózsa u. 19. Telefon: Siklós 32. Siklós város és járás ré­szére a nyugati részen: Sellyéi Ta­nács. Telefon: Sellye 1. Szigetvári járás keleti részén: Szentlőrinc, Kossuth u. 4. sz. Telefon: Szentlőrinc 71-350. Szigetvári járás nyugati ré­szén: Szigetvár, Allatkórház. Alapi G. u. 4. Telefon: Szigetvár 75. Amennyiben a fenti telefonszámok nem jelentkeznek, vagy az ügyeletes nem található, akkor üzenet hagy­ható a Pécs város és környéke szá­mára a 09-es telefonszámon, Komló város és járás részére a 009-es te­lefonszámon, illetve az illetékes te­lefonközpontoknál „Állatorvosi ügye­let” címen.

Next

/
Thumbnails
Contents