Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-27 / 265. szám
Kovács József honvéd Gátai Zoltán honvéd Zenka Lajos határőr őrvezető Az újoncok ismerkednek a harckocsival Fotó: Proksza László K öztudott: a tényleges sorkatona« szolgálat legnehezebbje az újonc időszak. Nemrég még dolgoztak, munka után diszkóba, társaságba, moziba, vagy haza mentek a családjukhoz. Dzsekiben, farmerban, vagy amiben éppen jólesett. Odamentek, azt csináltak, amihez kedvük volt. Aztán behívóparanccsal a zsebükben, szorongva indultak a laktanyába. Zsongott a fejük a katonatörténetektől, az igaz és a soha meg nem történt sztoriktól. Mi vár rájuk? Harmadik hete katonák. Milyen volt eddig? 1. A nyurga fiatalember augusztus végén még civilben ünnepelte a 22. születésnapját. Másnap már katonai, pontosabban újonc volt Szőke János. — ~Milyen szövegekkel indítottak útnak a barátaid? Felszabadulton mosolyog. — Hogy milyen szigorú lesz az élet, kemény . a kiképzés, hogy üvöltöznek, az „öregek” meghajtanak, rémisztgetnek, hogy nem lehet kibírni . . . — És mi igaz ebből? — A szigorú élet és a kemény kiképzés. Ez laktanya, rendnek, fegyelemnek kell lenni, nekünk meg katonákká kell válnunk. Rengeteg a szokni- és a tanulni való. Nem leányálom itt az élet, de egyáltalán nem olyan nehéz, mint amilyennek lefestették. Éltem kollégiumban, munkásszállón, ott belekóstolhattam az ilyen életbe. — Mit hoztál magaddal? — Rengeteg tisztálkodószert, mert azzal is ijesztgettek, hogy elszedik az „öregek". Nagyot néztem, amikor itt adtak mindenféle cipőápoló eszközt, keféket, meg cipőkenőcsöt és folyadékot, itt úgy nevezzük, hogy fókazsírt... Egy ideig nem lesz semmi ilyenre gondom. — Mi az, amit nem mondtak? — Hogy külön újonc alegységbe kerülünk, hogy minél köny- nyebben szokjunk bele a katonaéletbe. így is nehéz, de chhoz képest, amivel teletömték a fejem?! Azt sem mondták, hogy melegítő, pizsama, papucs, sportruházat vár minden katonát. Meg őzt sem, hogy kisrcdiót is lehet hozni. — Hogy érzed magad? — Az első hét volt a legnehezebb. Azóta már egész jól megy a „stokizás” — a ruházat kisszékre hajtogatása —, az ágyazás, néhány alaki mozdulat. Ezeket néha még külön is gyakoroljuk. Elvégre bele kell jönnünk. Csináljuk amit kell, hol könnyebben, hol nehezebben. Kovács József honvéd a két és féléves Anitát a két és félhónapos Zolit és feleségét hagyta otthon. Huszonhárom éves. Mázaszászváron, a Szellőzőművek gyáregységében meó- vezető volt, négy beosztottal. — Az öcsém határőr tizedes, lelkileg igyekezett felkészíteni mindarra, amit a laktanyai élet jelent. A feleségem eddig kétszer volt nálam látogatóban a gyerekekkel. — Mit a legnehezebb megszokni? — Sokmindent. A munkahelyemen nem volt ennyi szabály, előírás, megkötöttség. Furcsa ÚJONCOK megszokni, hogy mindig, mindenre ... „Kérek engedélyt belépni . . . benttartózkodni . . távozni... jelenteni..." Tudom, katonák vagyunk, ezt így kell csinálni. Mégis nehéz megszokni. — Mitől léltél a bevonuláskor? — Az örökös „büntetés-felmosástól”, a vonatozástól, az egyéb kibabrálástól, amiről annyi rémtörténet kering még manapság is, hogy az „öregek" mivel fogadják az újoncokat . .. — Volt ilyenben részed? Szerencsére nem. Mi, újoncok külön alegységben vagyunk az eskütételig. Rendesek, segítőkészek az „öregek", a rajparancsnokok és a parancsnokok. így lényegesen könnyebb az átállás, a beilleszkedés, a beleszokás és'beleto- nulás. Csak nehogy akkor kez- dődjeoek a „meghajtások", amikor az eskütétel után szétosztanak minket a végleges helyünkre . . . A kiképző alegység ifjúsági klubjában kávé és cola mellett beszélgettünk. Kérésemre megmutatják a körleteiket. Hu- szonegynéhónyan laknak együtt. Szekrényükben szolgálati és a fekete szerelőruha, melegítő ... Ami a tizennyolc év előtti bevonulásomkor engem várt. azt nem igen lehet összehasonlítani a maival. Feledjük el a múltat. Most matracos ágyak, központi fűtés, hideg-melegvíz, a „gazdasági" szobában mosógép, centrifuga, a szekrényekből bármikor kivehető tiszta alsónemű, ruhakefe, varrókészlet idézi az otthont. Az ágyakon a vonalba hajtogatott törülközők ugyanolyanok, mint az én időmben, éppoly nehezen isz- szák a vizet. . . — Elég jól összejött a társaság. Mondtuk is a főhadnagy elvtársnak, hogy jó lenne az eskü után is együtt maradni . . . — Látogatód volt? — Eddig mindig. — Mi hiányzik a legjobban? — Az olvasás. Otthon „faltam" a könyveket... A bezártság a legnehezebb ... Az eskü után már más lesz. Jelentkeztem az irodalmi színpadunkba, ez is „kikapcsolódás", szabad időnkben; ha megbeszéljük, oda mehetünk. A szakaszunkban van két mókamester, el se hiszed, hogy mennyit jelent egy- egy önfeledt nevetés, még akkor is, ha a saját ügyetlenségünk, topaságunk a céltábla. , - Mit kértél otthonról? — Alsóneműt, mivel mégiscsak kényelmesebb, mint az itteni. Aztán süteményt, gyümölcsöt, egy kis hazait és könyvet. — Megijedtél itt valamitől? — Az első géppisztolylövéstől ... Nem sejtettem, hogy ilyen hangos ... 4. Zenka Lajos határőr őrvezető 20 éves fejjel már másodszor „újonc". Május 27-én vonult be és augusztusban került ki őrsre. — A két kezdés közül melyik volt a nehezebb? — Ez. A siklósi könnyebb volt, a gyerekkori barátommal egy szakaszba, egy rajba kerültem. Ez nogy szerencse volt. Mi dobtuk fel a többieket is, baráti légkörben váltunk határőrré mindannyian. Pedig az sem volt könnyű. Az otthoni környezetből, a megszokott, életvitelből kiszakadás mindig törést okoz. Ezért jó, ha baráttól fut össze az ember, ha van mókamester, ha segítik a beilleszkedést. 1 — Itt az őrsön miért nehezebb a kezdés? — Dombóvári vagyok. Zajlott oz élet: sport, munka, barátok, diszkók, kirándulások .. . Mindig tömegben voltam, társaságban, barátok, haverok között. Itt, az isten háta mögött el- zártan élünk a kisközösségben. Nehéz megszokni: szerencsére jó a kollektíva, rendesek a srácok. Legtöbbje talán korábban megszokta a magányt, a sötétet, a zajokat. A szolgálatban ... — Félsz? — Néha megriadok... Ezzel, azt hiszem, mindenki így van. ' Különösen az éjszaka, kószáló kutyákat nem szeretem. Igyekszem beleszokni, akarok. Talán sikerül beilleszkedni. — A siklósi kiképzés milyen volt? — Nehéz három hónap volt. Hajtottam, hogy mielőbb menjen és jól menjen minden, örülök, hogy úgy sikerült. Heten az Egység élenjáró katonájo lettünk. — Mi hajtott? — Hogy jól megtanuljam mindazt, aminek még 15 hónapig hasznát kell vegyem. Jó határőr akarok lenni. Aztán hasznosan töltsem el az időmet. Sokan nem tudtak mit kezdeni magukkal a szabadidőben, ez laktanyában egyáltalán nem szerencsés. A nőtleneknek nincs annyi kedvezményük, mint a nősöknek — ez érthető is. Azért is hajtottam, hogy legalább a munkám alapján kezeljenek „nősként", ha eltávozásról, szabadságról van szó. Reménykedtem, hogy ottmaradhatok kiképző tisztesnek. Bíztattak is . . . — Csalódtál? — Letörten jöttem az őrsre. Igyekszem a munkámat a legjobban elvégezni. Ez nemcsak kötelességem, de érdekem is. Irigylem azokat, akik az egyenruhában sem szakadnak el annyira .a megszokott életritmustól, környezettől . .. Látszatra az egyenruha egyformává teszi őket. Mégis. Más-más indíttatás, más-más gondok. Amjben közösek: újoncok. Tudják, bele kell szokniuk, a haza védelme kötelességük. Másfél év. A kezdete a legnehezebb. Nemsokára mosolyogva emlékeznek szorongásaikra, fél- szegségükre. Akkor már katonák lesznek. Nemcsak azért, mert felesküdtek. Akkor már elsajátítják, gyakorolják a tudni és tennivalókat, megbízható, jó katonákká válnak. Most még az elején tartanak. Murányi László Előfelvételisként vonult be 11 hónapra a 18 éves Gátai Zoltán. Jövő ősztől a Pécsi Tanárképző Főiskola szerb-horvát, magyar nyelvszakos hallgatója. — Mire számítottál? — Nehezebbre, mint ami valójában várt. Igyekeztem lelkileg felkészülni a „kiszúrásokra” Szerencsémre kellemesen csalódtam. A kiképző alegységnél nagyon rendesek, segítőkészek az „öregek". A zsúfolt napirend mellett, amúgy sem marad időnk, hogy haza gondoljunk. — Mi ért váratlanul? — Hogy a második nap ilyen csúnyán feltörje a „surranó" a sarkamat. Két hétig engedéllyel tornacipőben jártam. Húztak is a társaim, hogy hócipős vagyok. — Milyenek a társaid? — Még mindig nem alakult ki a mezőny. Vannak, akik mindent meg akarnak oldani, mások meg lezserek, lazsólósab- bak. A nehezebben átállók is inkább az előbbiekhez csatlakoznak. — Van katonabarátod? — Még nincs. A bosszúságok miatt sokakat foglalkoztat mostanában Pécsett a gázszámlák körüli gyakori huzavona. Persze nézőpont kérdése, ki mire és kire panaszkodik: a fogyasztók a DDGázra, mert hosszú -ideig nem kapnak esetleg gázszámlát, a gázszolgáltató vállalat pedig arra, hogy az utóbbi időben nagyot romlott a lakosság „fizetési morálja". Pécsett 25 000 család használ háztartási célra gázt, s kéthavonta átlagban mintegy 2300 számla kifizetése marad hátralékban. Maga az összeg tulajdonképpen nem nagy, 50— 150 000 forint között szokott lenni, de mindez sok plusz adminisztrációval, túlmunkával jár. Grál Endre, a DDGóz Baranya megyei üzemigazgatóságának gazdasági vezetője a következőkkel magyarázza a lakossági panaszokat: — Rosszabb helyzetben vagyunk, mint más hasonló szolgáltató vállalat, hiszen nekünk kétszer kell felkeresnünk lakásán a fogyasztót: először leolvasni a gázórát, másodszor pedig a számlával. Tehát kétszer nagyobb az esély arra, hogy nem találjuk otthon a fogyasztót, s ez késedelemmel, végső esetben fizetési felszólítással jár. Az is zavaró lehet még a lakosság számára, hogy a számítógépes számlázás miatt a leolvasás után két hónappal visszamenőleg fizetik a számlát és ezt sokan nem tudják. Gyakori a lakásváltoztatás, utáni reklamáció, vagy azért, mert még mindig neki kell fizetni, bár már két hónapja nem is használ gázt,-vagy éppen azért mert nálunk elfelejtették bejelenteni az elköltözést, s mi azon hajtjuk be a számlát, akivel szerződést kötöttünk. Egyéb lehetőségünk nincs. . Célszerű, ha a bejelentő egyben a fogyasztói számát és a gázóra állását is feltünteti a bejelentőlapon. A mi pedig a késedelmes számlakihordást, valamint a fizetési felszólításokat illeti, hét pénzbeszedőnkre havonta 1500 lakás jut. Sokszor többszöri kísérletre sem találják otthon a fogyasztó^ amire egyébként is többnyire csalf késő délután és este van reményük Ilyenkor a számlát a Légszeszgyár utca 11. sz. alatti irodánkban lehet befizetni hétfőn 7—9 óráig, illetve csütörtökön 14—18 óráig. — Említette, hogy romlott a lakosság fizetési morálja. Mi ennek az oka és a következménye? — A hátralékosok túlnyomó többsége egyszerűen nemtörődömségből nem fizet. Érdekes, hogy éppen azokban a körzetekben jellemző ez, ahol a gáz- számlát átalányban fizetik, mivel csak gáztűzhelyt használnak, s a számla összege is minimális, legfeljebb, ha 25 forint. Különösen jellemző ez Kertvárosra. Olyan fogyasztó azonban, aki rendszeresen hátralékban marad, mintegy kétszáz van. Néhányon abban bíznak, hogy nem tudjuk behajtani rajtuk a hátralékot, de- hát tévednek. Hogy mi lehet az oka q fizetési morál romlásának? Valószínűlejg az, hogy hcsszabb idő óta csak fenyegettünk, de kísérletképpen nem alkalmaztuk a nem fizető fogyasztókkal szemben a gázszolgáltatás kikapcsolását. A kísérlet nem vált be, éppen ezért szeptember 1-től, ahol a számla bemutatásától számított 15 napon belül nem lehet behajtani a hátralékot, ott szigorúan élni fogunk a rendelet adta lehetőséggel és kikapcsoljuk a gázszolgáltatást. E nnek a szerelési költsége — a kellemetlenségen túl — mintegy 300 forint. Ezt végső soron hatósági kényszer alkalmazásával is végre lehet hajtani. A gázszolgáltatás visszaállítása pedig a hátralék kiegyenlítése után sem megy túl gyorsan, hiszen szerelőink elsősorban a javításokkal vannak elfoglalva, s ez a munka a fontosabb. D. I. HÉTVÉGE 5.
