Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-14 / 252. szám

Vitrinben a 120 éves pécsi kesztyűsség emlékei Múzeum születik Vállig érő, 24 gombos kesztyű Erzsébet koronázására - Szívósak, kitartóak voltak az elődök Régi, padlásról, pincéből elő­került munkakönyvek, bérjegyzé­kek, kereskedelmi levelek meg­sárgult lapjai, elhalványult, ko­pott fényképek, vállig érő csip- kekesztyűk, bársonyosan puha glasszékesztyűk, a szabászkéz­től fényesre koptatott öreg szer­számok mesélnek a Pécsi Kesz­tyűgyármúltjáról. Még vannak akik élnek és emlékeznek, jó negyven évvel ezelőtt, II. Erzsé­bet angol királynő koronázá­sára itt készültek a kesztyűk. A világoskék, fehér és rózsa­színű királyi holmikat velour szerű svéd bőrből varrták, vál­lig értek, huszonnégy gomb díszítette őket, a munkának csodájára jártak a gyárban. Ma hasonlóan csodájára jár­hatunk Budapesten, az Orszá­gos Piackutató Intézet Nagy­mező utcai bemutatótermében rendezett kiállításnak, melynek keretében a Pécsi Kesztyűgyár ad ízelítőt múltjából, a kesz­tyűs mesterség és kesztyűdivat történetéből. Rendkívül gazdag múlt: Hamerli János 1861-ben alapította kis kesztyűs műhelyét a gyár tehát éppen az idén 120 éves. Akinek a gyűjtemény össze­hozásában oroszlánrésze -van: Déri János, a Kesztyűgyár keres­kedelmi propagandavezetője, utazó nagykövete, kiállítás- és vásárrendezője, történésze. Társszerzője a két éve megje­lent vaskos monográfiának, melyben a gyár több mint száz­éves történetét foglalták kötet, be; kezdeményezője annak a gyűjtésnek, melynek eredmé­nyeként ma már csaknem öt­száz muzeális értékű kesztyű és egyéb kiegészítő divatcikk: legyező, napernyő, női divat­táska van a vállalat tulajdoná­ban. Mindezt még több száz darabból álló metszet és divat- lop-gyűjtemény egészíti ki. Ma divat o régi holmik gyűj­tése, szaporodik a lelkes hely- és üzemtérténészek, az ügyet pártolók száma. Nemes moz­galom ez, mulasztásunkat pó­tolja, hiszen hosszú időn ke­resztül közömbösek voltunk, el­hanyagoltuk ipartörténeti em­lékeink gyűjtését és megbecsü­lését, hovatovább többet tud­tunk az avarok szokásairól, mindennapjairól, mint példá­ul arról, hogy lelkes iparos elő­deink a múlt században milyen erőfeszítések közepette törtek be azokra a piacokra, ahol odáig a francia, a német, a cseh kesztyűsség termékei vol­tak egyeduralkodóak. Az ipartörténeti emlékek gyűjtése és rendszerezése nem­csak tisztelgés az elődök előtt, de sok-sok tanulsággal szolgál, a tisztes múltból erőt meríthe­tünk. Déri János ezzel kapcso­latban érdekes példát említ: Hamerli a harmincas években — amint ez az üzleti levele­zésből, a kiküldött és visszaér­kezett 16 pár mintakesztyű vómcédulájából kiderül -— cél­ba' vette a holland piacot, si­kertelenül. Két év múlva vi­szont már a holland piac volt a legnagyobb külföldi piaca ... A húszas évek divatja: glasszé- és nappakesztyűk Tanulni lehet az elődök szívós- Kesztyűgyár Pécs belvárosában ságából; kitartásából. egy-két éven belül múzeumot A gyűjtés egyébként tovább létesít, folyik, s a tervek szerint a Miklósvári Zoltán Kiállítás a Ságvári Művelődési Házban A pécsi Ságvfri Művelődési Házban a giccs alapese­teit állították ki színes fényké­peken: kerti vár és törpe, gipszmadár az ablakban, szél­malom gyufaszálból, mint szo­badísz, Lúdas Matyi lúdháton, a Szent Korona kerámiaala- -pokból, fürdőruhás nő mo­zaikja a villa falán stb. Mondom, ezek többszörösen lebunkózott alapesetek, még­sem hiszem, hogy Bállá And­rás fotóinak valamennyi néző­je elítélné a látottakat. Na­gyon is elképzelhetőnek tar­tom, hogy néhányon talán ép­pen ezeknek a képeknek alap­ján kapnak kedvet udvaruk feldíszítéséhez. A giccs szívó­san befészkelte magát tuda­tunkba, és ezért legnagyobb mértékben a vizuális nevelés gyöngesége okolható. A kép­zőművészek társadalma ma egy zárt kaszt, csak nagyon kevesen próbálják új ala­pokra helyezni a tömegek esz­tétikai nevelését. Nem is lehet csodálni, hogy az emberek el­bizonytalanodnak: ha beté­vednek egy-egy kiállításra, sokszor (számukra) riasztó dol­gokat látnak; kriksz-krakszo- kat, festékpacnikat, műtárgy­nak kikiáltott konyhai eszkö­zöket, torz formákat és alako­kat. Ha valaki el is kezdi ma­gyarázni nekik, miért szép (?) vagy érdekes amit látnak, az első mondatok után nem ér­tik az esztétizáló halandzsát. Az a nép, amelynek számára ősei idejében természetes volt a motívumok leegyszerűsítése, művészetbe sűrítése — nézzük meg csak g népi hímzéseket, faragásokat, hallgassuk meg a balladákat —, ma jobbára ér­tetlenül áll az absztrakt, az elvont képi kifejezések előtt. És jobb híján a giccshez me­nekül. Ebbe kapaszkodik, mert az legalább olyan, mint az „igazi", még, ha nem is mű­vész csinálta. A kerti vasút, várkastély illúziót kelt, el le­het utazni vele soha nem lá­tott tájakra, s még csak a ka­pun sem kell kilépni. A giccs hiányt pótol, betölti a teret, megszünteti az ürességet. So­kak- számára az otthonosság érzetét kelti az ezernyi mü­tyür, a zsúfoltság, talán ezért is látunk annyi budoárrá át­alakított személyautót. Nem vagyok sem hivatásos műítész, sem giccsszakértő, nem akartam tanulmányt írni a Ságvóriban látható giccs- fotók ürügyén. Ezek a fotók nem elrettentőek, még ha né­hány sznob szörnyülködni megy is a művelődési házba. Ezeket a képeket — és a giccseket — tudomásul kell vennünk, együtt kell élnünk velük, mint olyan „alkotásokkal”, amelyek csak akkor fognak eltűnni, ha az eddigieknél lényegesen na­gyobb figyelmet fordítunk gye­rekeink esztétikai nevelésére, a képzőművészet és közönsé­gének kapcsolatára. Biztató kezdeményezések indultak el Pécsett — Lantos Ferenc vi­zuális műhelyére gondolok el­sősorban — a szörnyülködők inkább ezeket támogassák. Havasi János Új éthordók Bonyhádrót A lábas és a fazék házassága: a Pannon-család B onyhádon 1922 óta ké­szítenek zománcedé­nyeket. Történt azóta egy s más a gyár életében, de termelésük 80 százalékát ma is a különböző lábasok, fazekak képviselik. Önállósá­gukat 1957-ben vesztették el és idén nyerték vissza — a Lamport Zománcipari Művek megszűnésével. — Egyelőre úgy tűnik, hogy a vártnál jobban alakulnak gazdálkodási mutatóink is — informál Spielmann János ér­tékesítési főosztályvezető. — Ez főként egy félmillió dollá­ros líbiai exportnak köszön­hetjük. Egyébként edényeink nemcsak itthon, de több külföl­di országban — így például az NSZK-ban, Hollandiában, Ang­liában, Franciaországban, Mál­tán és Cipruson — is kedvel­tek. 1975 óta a Bonyhádi Zo- máncárugyár az úgynevezett varia-családot kínálja a keres­kedelemnek; tagjcinak mérete olyan, hogy a lábasok, faze­kak egymásba helyezhetők. ABC-sorrendben következnek az új modellek: Aliz, Barbara, Cora, Diana ... Hogy mik jellemzik az új edényeket? A korábbinál vas­tagabb — 0,8 milliméteres — lemezből készülnek, javult a hőelosztás és hasznosítás (ma­gyarán: nehezebben kozmái oda az ételi), peremük kifelé szélesedik (ennek köszönhető, hogy a pára nehezebben illan el és nem a. fazék szélére ra­kódik), a fül, iljetve a nyél mű­anyag (nem égeti a kezet) — és természetesen ízlésesek, olyanok, amelyeket a háziasz­szony nyugodtan odarakhat a terített asztalra. Az idei BNV-n a Bonyhádi Zománcárugyár egy új edény­családdal jelentkezik — a Pan­non edénycsaláddal. Ennek tagjai már 1—1.2 milliméteres acéllemezből készülnek, a ter­vezők az edényeket és a fedő­ket úgy alakították ki, hogy azok a kedvező gőzcirkulációt és lecsapódást, így a tápérték, az íz jobb megőrzését szolgál­ják. Újdonság, hogy a lábas és a fazék házasságából szüle­tett a gyártmánycsalád: az új edények magasabbak a lábas­nál és alacsonyabbak a fazék­nál, de méretük alkalmazkodik a hűtőszekrények polcközi tá­volságához. Domborított és egyenes palástú kivitelben gyártják majd sorozatban elő­reláthatóan 1982 második felé­től. A Pannon-család kiegészít­hető lesz modern sütőtálakkal és a már régóta hiányolt, ízlé­ses vízforralóval ,.. A másik vásári slágerünk az új típusú ételhordó — esztétikus mű­anyag hordtáskában. A három azonos átmérőjű, tűzzománco- zott edényt patent-fedő zárja. Régi társával szemben alkal­mas főzésre is, könnyebben tisztítható, higiénikusabb — és hermetikusan zárható. És a sokat emlegetett kony­hai összhang megteremtése sincs már olyan messze: a Skála-Coop segítségével végre a boltokba kerül az azonos színű és mintájú edény- és ét­készlet, a hozzátartozó térítő­vel, szalvétákkal ... A Har­mónia-szett színét, és mintáját félévenként változtatják, meg­unni nem lehet... T. E. A nyári kihogyások után újra jelentkezünk a pszicho-tesztek- kel. Nyár, nagy meleg, pihe­nés, lazítás, kikapcsolódás: mindezek után talán nem árt némi önvizsgálat az alkoholfo­gyasztást illetően. Egy külföldi magazin kérdései segítenek o vizsgálódásban. igen nem 1. Ha fáradt, bárhol el tud aludni 0 4 2. Szokott-e színeset álmodni? 5 0 3. 28 évnél idősebb-e? 0 3 4. Rendezett családi körülmények kö­zött él? 3 0 5. Diákkorában ked­velte-e o sportot? 1 4 6. Jelenleg is születési helyén lakik? 0 3 7. Szokta-e hangulatát alkohollal javítani? 3 1 8. Előfordult-e, hogy több egymást követő napon szünet nélkül ivott? 5 0 9. Van-e a családjában alkoholista? 4 1 10. Fogadkozik-e időn­ként: „most új életet kezdek!" 4 0 11. Vallási kérdések érdeklik-e? 2 0 12. Gyakran változik a hangulata? 3 0 13. Tehetségét kör­nyezete elisme­ri-e? 0 4 Értékelés: 10 pontig: Alkohol túlfogyasz­tási veszély egyáltalán nem áll fönn önnél. 11—20 pontig: Nem valószí­nű, hogy az alkohol valaha is konfliktust okoz önnek. 21—30 pontig: Vigyázzon, és legyen szigorúbb önmagával! 31—40 pontig: Veszélyezte­tettsége jelentékeny, változtas­son káros szokásain! 41 pont fölött: Kifejezetten kedvezőtlen a helyzete az alko­holfogyasztást illetően, de ez kezeléssel még befolyásolható. . Természetesen nemcsak a túl­zott alkohol-, hanem a gyógy­szerfogyasztás is káros. Ezzel kapcsolatban végzett egy nyu­gatnémet kutató kísérletet, omi- koris a hálószövés változását vizsgálta drogok hatására. A szabályos, „egészséges” pók­hálóhoz viszonyítva a követke­ző elváltozásokat mutatta ki. Erős izgatószer adagolása után a pók nyugtalan lesz, igyekszik a háló közepét el­hagyni, inkább oldalra húzó­dik. Ópiumtinktúra hatására viszont elfeledkezik a munká­járól, és elalszik. Nagymértékű koffeinfogyasz­tás következtében a pókháló leginkább labirintushoz hason­lít. Fordította: Dr. Juhász Edit Legies könnyedség, egzotikus szepsei Bach Tuyet maga a csodá= latos Kelet. , Légies könnyed­ség, egzotikus szépség, szá­munkra ismeretlen mintákkal kivarrt tunikaszerű ruha, vég­telen kedvesség, állandó mo­soly jellemzi. Kedves vietna­mi vendég, aki pihenni, hang­szálait jött kezeltetni hazánk­ba. Mire e sorok megjelen­nek ismét Ho Si Minh váro­sában ébred, ám az itt töltött hetek bizonyára mély nyomo­kat hagynak a fiatal művész­nőben. Ezt meg is erősíti. — Mint több film, opera és operett főszereplője számos or­szágban megfordultam. Jár­tam Japánban, Thaiföldön, Laoszban, Kambodzsában, Hongkongban, de ennyi ked­vességben, udvariasságban, fi­gyelmességben még nem volt részem. Hallottam a magya­ros vendégszeretetről, de amit az önök országától kaptam az minden eddigi vendéglátást felülmúl. Bach Tuyet, azaz magyarul Fehér Hó — mesébe illő név, akárcsak viselője — a színpad sajátos világában nőtt fel. Is­kolái után régi, gyerekkori ál­Keletről jött művésznő ma vált valóra, amikor színész­nő lett. Jelenleg a hárommil­liós Ho Si Minh város Tran Huu Trang színházának tagja, az 54 milliós Vietnam egyik élvonalbeli primadonnája. Szü­letett tehetség, sokoldalú mű­vész. Drámák, operettek, ope­rák, filmek címszereplője, mel­lesleg énekesnő, tánc- és nép­dalait élőben, lemezről egy­aránt ismerik hazájában. — Távoli, számunkra eseten­ként külön világból érkezett. Hallhatnánk valamit a vietna­mi színházi életről?- Oh, nálunk a színház nagy népszerűségnek örvend. Bár az újjáépítés az elsődleges, a mű­vészet sem maradt háttérben. A mai témájú és hagyomá­nyainkat ápoló darabok egy­aránt ott találhatók az éves műsorprogramban. Az érdek­lődésre jellemző, hogy egy- egy darab hónapokig megy. Pedig Ho Si Minh városban 15 különféle színház található. Az immár 14 évet színpadon töltött művésznő mérlege szá­mos sikerről tanúskodik. Sok­oldalúsága révén foglalkozta­tottságban nincs hiányérzete. A rengeteg drámai, opera és operett szerep mellett 17 filmszerep — többsége fősze­rep —, no és több lemez van már mögötte. S bár az idei év egy részét a pihenés, az or­vosi kezelés vette el, két film­jét már bemutatták, amelyben ő a női főszereplő. A leg­utóbbi júniusban került mű­sorra. — Címe magyarul: A hajós- kapitány. Arról szól, hogy a szülőföld védelme során el­szakad a két szerelmes, de a legkülönfélébb megpróbálta­tás sem akadály, szerelmük tartós, s a háború végén is­mét találkoznak. Bizonyára nem világot rengető téma, de nekünk ez is egy kicsit a mai történelmet csináló korsza­kunkhoz tartozik, hiszen ná­lunk évtizedek teltek el hábo­rúban. A szerelemről pedig még csak annyit, hogy a ha­jóskapitány esete nem egyedül­álló. Sok olyan családról tu­dok — a baráti és ismerősi kö­römből —, akik csak az erő­szakkal kettéosztott ország egyesítése után találkoztak. Bizony sok feleség csak 10—30 év elteltével láthatta ismét fér­jét. — Miből áll egy vietnami színésznő napja? — Próbákból, fellépésekből. A családommal csak délben és késő este, inkább éjszaka találkozom, pedig ötéves kis­fiam szeretne több időt velem tölteni. Ami szabad időm van, az is a színházhoz alkalmaz­kodva telik. Testmozgás — te­nisz —, alkalomadtán zene­karral próbálok, mert néha tánc- és népdalokkal lépek fel. No, és mégegy, rendsze­resen csiszolom angol nyelv­tudásomat. Bizony, már főzni sem jut időm, pedig Magyar- országról is több receptet vi­hetnék haza, hiszen étkezési szokásaink különbözősége el­lenére ízekben sok a hasonló­ság. Győri András

Next

/
Thumbnails
Contents