Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-13 / 251. szám
Simái Mihály: Sziics-fliondóka Kisködmön, nagyködmön — de sokat kell ködmön. Cérnát tűbe fiizködnöm, tűmet bőrbe tüzködnöm. Nekilátok zöld husvétkor, virágpiros pünkösdön. Hosszú tűvel hosszan varrom, legszebb kedvem belévarrom: Kiskarácsony vig napjára kész is lesz a kisködmön. Jön a Kicsi, hazaviszi. Aztán jön a Nagy: neki lesz a nagy. — Hát az lenyém mikor lesz kész? — Majd ha fagy! Verbőczy Antal: Szivárvány Duhajkodik az ég, telt hordókat görget, öreg cimboráját itatja; a Földet. S mire fejébe száll a ködkönnyű pára, szines szalagokat köt a kalapjára. Ászén Raszcvetnikov: Jánosbogárka Jánosbogárka sötét csuklyába sír-rí az éjben, rózsa tövében, már az éj libben, és vacka nincsen, lapu levele ágynak kellene, s nem hull a szilva takaró szirma (Fordította: Migray Ernőd) 6. HÉTVÉGE A róka és a molnár Élt valamikor egy molnár. A malma mellé ültetett egy almafát, és olyan gyönyörű, piros almákat szedett róla, hogy még a király udvarában sem termett olyan. Azonban valaki lopkodni kezde az almát. Hiába őrködött a molnár, a tolvajt csak nem tudta elfogni. Végül a fára egy csapdát helyezett. A csapda pedig fogott egy rókát, nem is vöröset, hanem sötétbarnát. A molnár mindjárt agyon akarta csapni, hogy a bőrét a királynak ajándékozza, de a róka emberi hangon így.szólt hozzá: — Engedj szabadon engem, te molnár! Gazdaggá teszlek, és megszerzőm a király lányát neked feleségül. Elengedte a molnár a rókát, a róka pedig elfutott a királyhoz, _és így szólt hozzá: — Te király, neked van egy eladó lányod, én pedig tudok számára megfelelő vőlegényt, Arabhannak hívják. — Rendben van — felelt a király —, hozd el a vőlegényt, hadd lássam. A róka elfutott a molnárhoz, és megparancsolta neki, hogy fürödjön meg alaposan a patakban, ő maga újra visszaloholt a királyhoz, és azt mondta : — Jaj király, amikor mi Arab- hannal keresztüljöttünk a hídon, fölrebbent egy veréb, a ló megijedt, és a vőlegénnyel együtt belezuhant a folyóba. Arabhan, hála istennek, megmaradt, de a ló és a drága ajándék, de még a ruha is mind a vízbe veszett. Hát hogy hozzam eléd a vőlegényt? Elszomorodott a király, és megparancsolta, hogy adják oda Arabhannak a legjobb lovat és a legdíszesebb ruhát. A molnár fölöltötte a királyi öltözéket, rápattant a lóra, és k (Dagesztáni népmese) a házasságszerző róka kíséretében elment a királyhoz. A király kegyesen fogadta, és asztalához ültette őket. A molnár evés közben folyton a szemét jártatta, és ámulva nézte a gazdag berendezést. Észrevette a király, és megkérdezte a' házasságközvetítőt: — Miért tekinget folyton körbe a vőlegény, és miért ingatja a fejét? — Nem tetszik neki ez a palota, silánynak tartja — felelte a róka. — Van ám nekem még egy palotám — súgta oda a király -, szebb is, jobb is ennél. A fiatalok majd ott fognak lakni, nem kell nyugtalankodnia Arabhannak. Nemsokára megtartották az esküvőt, egy hónapig is eltartott a lagzi. A róka teleette magát csirkével, libával, azt mondják, még édes bort is ivott. Az öreg király hamarosan a vejére bízta a trónját. A róka pedig Arabhan király főminisz- tere lett. (Migray Ernőd fordítása) Készíts napórát! , Azt kérdezed, minek? Hiszen már minden gyereknek van karórája, némelyiknek kvarcórája, s ha egy két felvágósabb gyerek tehetné, hát aranyórával járna a suliba. (Még jó, hogy a toronyóra lánccal már nem divatos). Azért gondolkodj egy kicsit, nyáron állandóan lent vagy a srácok között a téren, egy kis bunyó, egy kis foci. Azután az eredmény, vagy eltört az óra, vagy elveszett. Otthon pedig a „hegyibeszéd”, lám úgye megmondtuk előre. Erre azt is válaszolhatod, hogy ebből akkor is kijut, ha nincs óra nálad, és későbben jössz haza, mint ahogy ígérted. No, kössük össze a kellemest a hasznossal. Nem kell órát vinned, és állandóan vigyázni rá, mégis tudhatod az időt. Nem beszélve arról, hogy amíg elkészíted és „beállítod”, az is egy-két nap elfoglaltságot jelent. Azt tudod, hogy egy óra a nap huszonnegyed része. Az óra időmérés eszköze. Régen homok- vagy vízórákkal mérték az időt. A homok, illetve víz vékony csövön folyt le egy másik tartályba. Ugyancsak nagyon régen használták a napórákat is, ahol egy rúd, kóró, vessző vagy valamilyen tárgy árnyéka mutatta az időt. Ehhez hasonló szerkezetet te is készíthetsz. »Először is keress olyan földdarabot, vagy épületnek a falrészét, amit reggeltől naplementéig megvilágít a napsugár. Ezután a földbe szúrj egy botot, vagy a ház falára merőlegesen erősíts egy rudat. Azután türelem és kitartás. Egykét napon át, egy óra segítségével, pontosan jelöld meg, hogy óránként, a bot, illetve a rúd hová veti árnyékát. Ezt vonalakkal, számokkal is jelölheted, szép színekkel díszítheted. Ha nem is ehhez fogják állítani a világórákat, azért arra jó, hogy tudd az időt, mikor kell hazamenni, és a karóiád- nak se lesz semmi baja. No, meg nem árt egy kicsit büszkélkedni a srácok előtt, hogy az „órakészítéshez” is konyítasz valamit! H. M. Bodó Eszter rajza Eljutnak-e Afrikába az ősszel kelt fecskék? Ági egy nagy lakótelepen élt. Hatalmas házak sorakoztak egymás mellett, és Ági szüleivel és kisöccsével egy ilyen ház hatodik emeletén lakott. A kislány nagyon örült, hogy nem valahová a földszintre kerültek. A magas erkélyről messzire látott, és mert nagyon szerette a madarakat, sokszor elgyönyörködött az acélkék hátú, fehér hasú molnárfecskékben, amelyek százával keringtek az épületek körül. Ők voltak az első madárvendégek mindjárt a házak felépülte után, az erkélyek szögleteiben fészkeltek, és Ági sokszor kívánta, bárcsak hozzájuk is betelepedne egy ilyen kedvesen csicsergő fécskepár. Ez a kívánsága egy szép tavaszi napon váratlanul teljesült. Fecskepár jelent meg az erkély előtt, keringtek egy darabig, alaposan szemügyre vették, és úgy látszik megfelelőnek találták, mert rövidesen apró sárdarabkákat kezdtek hordani, és néhány nap múlva már csinos kis fészek gömbölyödött a \ r f sarokban, alig karnyújtásnyira Ági feje felett. A szorgalmas madarak csak egy kis bejárónyílást hagytak rajta, és hetek múlva ezen át etették a mindig éhes fiókókat. Ági apukája erős kartonlapot erősített a fészek alá, így azután semmiféle piszok nem hullott az erkélyre. A fecskepár a nyár vége felé másodszor is költéshez látott, és a fiókák egy idő múlva ezúttal is megjelentek a fészek bejáratánál. Onnét lestek ki kíváncsian a nagyvilágba. De közben múlt az idő, és a négy kis fecske még a meleg fészekben szorongott, amikor szeptember vége felé már ugyancsak hidegre fordultak az éjszakák. Ági aggódva látta, hogy reggelente köd gomolyog a házak között, és akárhogy meregette is a szemét, sehol egyetlen árva legyet sem tudott felfedezni. Nagyon aggódott a fiókák miatt, és még az iskolában is rájuk gondolt. Vajon hogyan tudja a fecskepár felnevelni őket, és el tudnak-e még repülni Afrikába? Sokat törte a fejét, azután gondolt egy merészet, és becsengetett az alattuk levő lakásba, ahol egy szemüveges bácsi lakott. Ági tudta róla, hogy nagyon szereti a madarakat, a kabátja hajtókáján levő jelvény azt is elárulta, hogy tagja a Magyar Madártani Egyesületnek, és annyi érdekes dolgot mesélt a gyerekeknek, ha véletlenül összetalálkoztak a villamosmegállóban, és együtt ballagtak hazafelé. A bácsi nyitott ajtót a csengetésre, és kedvesen betessékelte Ágit a szobába. Azután, amikor a kislány elmesélte, miért is jött tulajdonképpen, mosolygott és megsimogatta Ági szöszke fejecskéjét.- Ne aggódj a fecskék miatt — mondta neki kedvesen —, semmi bajuk sem lesz. A molnárfecskék gyakran nevelnek fiókákat szeptemberben, és ezek még mind eljutnak a távoli Afrikába, ahol a telet töltik, ügyes madarak, tudják jól, hol keressék a legyeket és szúnyogokat. Ági boldogan köszönte meg a bácsi szavait, és néhány nap múlva örömmel látta, hogy a fiókák valóban kirepültek a fészekből, és már repülőgyakorlatokat végeznek a házak között. Később egyre ritkábban látta őket, azután október elején egy hűvösre fordult őszi reggelen valamennyi fecske eltűnt a lakótelep környékéről. De Ági most már nem bánkódott. Tudta, hogy a gyors röptű madárkák azóta már úton vannak, és valahol a tenger felett suhannak Afrika felé. (Sch.) lövőm titkai Nézem a televízióban Czei- czel Endre új sorozatát, hogy hová, merre tart az emberiség, mi várható a jövőben, milyen lesz a szép új világ, s mik lesznek a családtervezés gondjai. Olvasom az újságban, hogy három amerikai újságíró feltette a kérdést a világ ismert tudósainak: mi várható a Földön és a világűrben a következő fél évszázadban. A válaszok szerint általánossá válnak a robotok, 1993—2030 között megtalálják a fogak megvédésének módját, 2002-re gyógyíthatóvá válik mindenfajta rákbetegség, 2030-ra az átlagos életkor 130 évre nő, a család megszűnik, s az emberek fokozatosan elvesztik szexuális érdeklődésüket. Hát ez szép! Fekszem otthon az ágyban 2030-ban mint 83 éves fiatalember. Enyhe mennydörgés, apró gömbvillám, bejön a szobába a robot. Robot: Jó reggelt, fiatalúr! Hogy vagyunk ma reggel? Én: Köszönöm, megteszi. Kéretem a páncélszekrényből a fogaimat! Robot: Este levittem őket az atombunkerba, ott nagyobb biztonságban vannak. Én: Jól van, Robi, akkor hozza ide a lombikot! Robot: Minek, ha szabadna kérdeznem? Én: Meg akarom nézni, hogy fejlődik a fiam. Robot: Máris hozom . . . Én: De hiszen ez a bébi fogyatékos! Négy füle van, és csak hetven kiló! Robot (magában): Mit akar egy nyolcvanhárom éves ember? Én: Mit adott neki enni? Robot: Mésznitrogént, pétisót és orgafoszfátot. Az én gyerekeim is ezt eszik. Én: A feleségem tudja? Robot: Az úrfi felesége jelenleg egy családtervezési an- kéton vesz részt. Én: Hol? Robot: A szomszéd úr ágyában. Én: Jaj nekem! Robot? Egyébként, szabadna .kérdeznem, hogy mi a ^mai programja? Én: Délelőtt elvégzem az általános iskola első osztályát. Robot :És délután? Én: Akkor a másodikat. Muszáj haladnom a korral. Kérem a tablettáimat! Robot: Melyiket? Az okosság tablettát vagy a boldogság tablettát? Én: Ilyenkor reggel csak okos akarok lenni. Robot: Ne vigye túlzásba, fiatalúr! Tegnap tíz okosság tablettát vett be, és felhívta telefonon a minisztertanácsot, hogy mit tegyenek. Én: Jó, akkor ma a két osztály közötti szünetben lóversenyre megyek. Robot: A lóverseny huszonnyolc éve megszűnt, uram! Próbálkozzon inkább az űrhajófogadással! Az amerikaiak egy nagy űrhajósderbit rendeznek a Saturnus és az Androméda-köd között. De mi legyen a vacsora? • Én: Lecsó. Robot: A lecsó harminchárom éve megszűnt, uram! Én: Algabecsinálttal ne kísérletezzen, nincs hozzá gusztusom! Robot: Mindjárt behozok valamit, amihez gusztusa lesz a fiatalúrnak ... Én: Mi ez?! Robot: Egy szép, fiatal, meztelen nő! Én- Azonnal vigye innen, én már tizenöt éve elvesztettem a szexuális érdeklődésemet! Hát ennyi. Boldog vagyok. Akkor, 2030-ban, nagyon szép világ lesz! Az a szerencse, hogy talán meg se érem. Tréfák » A skót bemegy egy péküzletbe: — Kérek egy zsemlét, és csomagolja be kérem, a mai újságba. * A jegesmedve-bébi így szól a jegesmedve anyukához: — Anyu, mondd, az én őseim mind jegesmedvék voltak? — Igen, gyermekem. — A nagyapa is? — Igen, ő is. Hosszabb szünet után a jegesmedve bébi végül kissé durcásan mondja: — Az nekem mindegy — én mégis fázom! * A szórakozott professzor mondja: — Igazán örülök, hogy látom. Hogy van a kedves férje? — Nem vagyok férjnél, professzor úr. — Úgy, akkor tehát a férje ura agglegény, nem- debár? * A nagyon testes Kalulke igazgató vidékre utazik. Onnan képeslevelezőlapot küld kuglizó társainak: „A levegő pompás, mindennap egy órát lovagolok, és csodálatosan érzem magam.” Néhány nap múlva megérkezik a válasz: „És hogyan érzi magát a ló?” * A milliárdos ajánlott levelet kap. Felesége kíváncsian kérdi: — Mi van a levélben? — Óh, semmi különös, drágám — feleli a milliárdos — ötös találatunk van a lottón. * A rendőr így szól: — Az ön golflabdq^p az útra esett, szétzúzta egy autó szélvédőjét, az nekirohant egy tűzoltókocsinak, ez pedig fának ütközött. A kigyulladt ház, amelyet el ' kellett volna oltani, közben leégett. Mit szól ehhez? A golfjátékos: — Hol a labdám? Termények és termékek előkészítése a téli tárolásra A raktárhelyiséget a téli betárolás előtt alaposan tisztítsuk ki. A falakat, amennyiben lehetséges, meszeljük be. A mésztejbe kis mennyiségű rézgálic-oldat keverését javasoljuk, mely a baktériumok és gombák falon való megtelepedését lehetetlenné teszi. Gyökérzöldségek, burgonya tárolására szánt pincét kénlapok égetésével fertőtlenítsünk. A rágcsálók folyamatos irtása miatt hagyjunk ki könnyen hozzáférhető, kisebb területet, ahova a csapdákat, vagy az engedélyezett, emberre ártalmatlan csalétkeket helyezzük. Mérgező növényvédőszereket a tárolás időszaka alatt ne alkalmazzunk. A helyiség hőmérséklete -f2 —6 °C között a legkedvezőbb. A túlzottan meleg raktárban a betegségek és rovarok, amennyiben a szükséges nedvesség is rendelkezésre áll, nagymértékben felszaporodhatnak. «ft,. A sérült, növényi betegséget vagy rovarkártevőt tartalmazó termény, illetve termék tárolásra nem alkalmas, ezért minden esetben előzetesen gondosan mindent válogassunk át. Előfordulnak olyan kártevők is, mint például a babzsizsik, amelynek jelenlétét nem észleljük a tárolás kezdetén. Kártételére azonban minden esetben számítani kell, mert az egész megyében előfordul. Amennyiben a hőmérséklet 18—20 °C fölé emelkedik, a tárolás folyamán any- nyira felszaporodhat, hogy a bab emberi élelmezésre alkalmatlanná válik. A tárolt terményt, terméket a tél folyamán, amennyiben szükséges válogassuk át. dr. Frank József
