Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-13 / 251. szám

Simái Mihály: Sziics-fliondóka Kisködmön, nagyködmön — de sokat kell ködmön. Cérnát tűbe fiizködnöm, tűmet bőrbe tüzködnöm. Nekilátok zöld husvétkor, virágpiros pünkösdön. Hosszú tűvel hosszan varrom, legszebb kedvem belévarrom: Kiskarácsony vig napjára kész is lesz a kisködmön. Jön a Kicsi, hazaviszi. Aztán jön a Nagy: neki lesz a nagy. — Hát az lenyém mikor lesz kész? — Majd ha fagy! Verbőczy Antal: Szivárvány Duhajkodik az ég, telt hordókat görget, öreg cimboráját itatja; a Földet. S mire fejébe száll a ködkönnyű pára, szines szalagokat köt a kalapjára. Ászén Raszcvetnikov: Jánosbogárka Jánosbogárka sötét csuklyába sír-rí az éjben, rózsa tövében, már az éj libben, és vacka nincsen, lapu levele ágynak kellene, s nem hull a szilva takaró szirma (Fordította: Migray Ernőd) 6. HÉTVÉGE A róka és a molnár Élt valamikor egy molnár. A malma mellé ültetett egy al­mafát, és olyan gyönyörű, pi­ros almákat szedett róla, hogy még a király udvarában sem termett olyan. Azonban valaki lopkodni kezde az almát. Hiába őrkö­dött a molnár, a tolvajt csak nem tudta elfogni. Végül a fá­ra egy csapdát helyezett. A csapda pedig fogott egy rókát, nem is vöröset, hanem sötét­barnát. A molnár mindjárt agyon akarta csapni, hogy a bőrét a királynak ajándékoz­za, de a róka emberi hangon így.szólt hozzá: — Engedj szabadon engem, te molnár! Gazdaggá teszlek, és megszerzőm a király lányát neked feleségül. Elengedte a molnár a rókát, a róka pedig elfutott a király­hoz, _és így szólt hozzá: — Te király, neked van egy eladó lányod, én pedig tudok számára megfelelő vőlegényt, Arabhannak hívják. — Rendben van — felelt a király —, hozd el a vőlegényt, hadd lássam. A róka elfutott a molnárhoz, és megparancsolta neki, hogy fürödjön meg alaposan a pa­takban, ő maga újra visszalo­holt a királyhoz, és azt mond­ta : — Jaj király, amikor mi Arab- hannal keresztüljöttünk a hí­don, fölrebbent egy veréb, a ló megijedt, és a vőlegénnyel együtt belezuhant a folyóba. Arabhan, hála istennek, meg­maradt, de a ló és a drága ajándék, de még a ruha is mind a vízbe veszett. Hát hogy hozzam eléd a vőlegényt? Elszomorodott a király, és megparancsolta, hogy adják oda Arabhannak a legjobb lo­vat és a legdíszesebb ruhát. A molnár fölöltötte a királyi öltözéket, rápattant a lóra, és k (Dagesztáni népmese) a házasságszerző róka kísére­tében elment a királyhoz. A király kegyesen fogadta, és asztalához ültette őket. A molnár evés közben folyton a szemét jártatta, és ámulva nézte a gazdag berendezést. Észrevette a király, és meg­kérdezte a' házasságközvetítőt: — Miért tekinget folyton körbe a vőlegény, és miért ingatja a fejét? — Nem tetszik neki ez a pa­lota, silánynak tartja — felelte a róka. — Van ám nekem még egy palotám — súgta oda a ki­rály -, szebb is, jobb is ennél. A fiatalok majd ott fognak lakni, nem kell nyugtalankod­nia Arabhannak. Nemsokára megtartották az esküvőt, egy hónapig is eltar­tott a lagzi. A róka teleette magát csirkével, libával, azt mondják, még édes bort is ivott. Az öreg király hamarosan a vejére bízta a trónját. A róka pedig Arabhan király főminisz- tere lett. (Migray Ernőd fordítása) Készíts napórát! , Azt kérdezed, minek? Hiszen már minden gyereknek van kar­órája, némelyiknek kvarcórája, s ha egy két felvágósabb gye­rek tehetné, hát aranyórával járna a suliba. (Még jó, hogy a toronyóra lánccal már nem divatos). Azért gondolkodj egy kicsit, nyáron állandóan lent vagy a srácok között a téren, egy kis bunyó, egy kis foci. Azután az eredmény, vagy eltört az óra, vagy elveszett. Otthon pedig a „hegyibeszéd”, lám úgye meg­mondtuk előre. Erre azt is válaszolhatod, hogy ebből akkor is kijut, ha nincs óra nálad, és későbben jössz haza, mint ahogy ígérted. No, kössük össze a kellemest a hasznossal. Nem kell órát vinned, és állandóan vigyázni rá, mégis tudhatod az időt. Nem beszélve arról, hogy amíg elkészíted és „beállítod”, az is egy-két nap elfoglaltságot je­lent. Azt tudod, hogy egy óra a nap huszonnegyed része. Az óra időmérés eszköze. Régen homok- vagy vízórákkal mér­ték az időt. A homok, illetve víz vékony csövön folyt le egy másik tartályba. Ugyancsak na­gyon régen használták a nap­órákat is, ahol egy rúd, kóró, vessző vagy valamilyen tárgy árnyéka mutatta az időt. Eh­hez hasonló szerkezetet te is készíthetsz. »Először is keress olyan föld­darabot, vagy épületnek a fal­részét, amit reggeltől naple­mentéig megvilágít a napsugár. Ezután a földbe szúrj egy bo­tot, vagy a ház falára merő­legesen erősíts egy rudat. Az­után türelem és kitartás. Egy­két napon át, egy óra segítsé­gével, pontosan jelöld meg, hogy óránként, a bot, illetve a rúd hová veti árnyékát. Ezt vo­nalakkal, számokkal is jelölhe­ted, szép színekkel díszítheted. Ha nem is ehhez fogják ál­lítani a világórákat, azért arra jó, hogy tudd az időt, mikor kell hazamenni, és a karóiád- nak se lesz semmi baja. No, meg nem árt egy kicsit büsz­kélkedni a srácok előtt, hogy az „órakészítéshez” is konyítasz valamit! H. M. Bodó Eszter rajza Eljutnak-e Afrikába az ősszel kelt fecskék? Ági egy nagy lakótelepen élt. Hatalmas házak sorakoz­tak egymás mellett, és Ági szü­leivel és kisöccsével egy ilyen ház hatodik emeletén lakott. A kislány nagyon örült, hogy nem valahová a földszintre kerültek. A magas erkélyről messzire látott, és mert na­gyon szerette a madarakat, sokszor elgyönyörködött az acélkék hátú, fehér hasú mol­nárfecskékben, amelyek százá­val keringtek az épületek kö­rül. Ők voltak az első madár­vendégek mindjárt a házak felépülte után, az erkélyek szögleteiben fészkeltek, és Ági sokszor kívánta, bárcsak hoz­zájuk is betelepedne egy ilyen kedvesen csicsergő fécskepár. Ez a kívánsága egy szép tava­szi napon váratlanul teljesült. Fecskepár jelent meg az erkély előtt, keringtek egy darabig, alaposan szemügyre vették, és úgy látszik megfelelőnek talál­ták, mert rövidesen apró sár­darabkákat kezdtek hordani, és néhány nap múlva már csi­nos kis fészek gömbölyödött a \ r f sarokban, alig karnyújtásnyira Ági feje felett. A szorgalmas madarak csak egy kis bejáró­nyílást hagytak rajta, és hetek múlva ezen át etették a min­dig éhes fiókókat. Ági apuká­ja erős kartonlapot erősített a fészek alá, így azután semmi­féle piszok nem hullott az er­kélyre. A fecskepár a nyár vége fe­lé másodszor is költéshez lá­tott, és a fiókák egy idő múlva ezúttal is megjelentek a fészek bejáratánál. Onnét lestek ki kíváncsian a nagyvilágba. De közben múlt az idő, és a négy kis fecske még a meleg fé­szekben szorongott, amikor szeptember vége felé már ugyancsak hidegre fordultak az éjszakák. Ági aggódva lát­ta, hogy reggelente köd go­molyog a házak között, és akárhogy meregette is a sze­mét, sehol egyetlen árva le­gyet sem tudott felfedezni. Na­gyon aggódott a fiókák miatt, és még az iskolában is rájuk gondolt. Vajon hogyan tudja a fecskepár felnevelni őket, és el tudnak-e még repülni Afri­kába? Sokat törte a fejét, azután gondolt egy merészet, és be­csengetett az alattuk levő la­kásba, ahol egy szemüveges bácsi lakott. Ági tudta róla, hogy nagyon szereti a mada­rakat, a kabátja hajtókáján le­vő jelvény azt is elárulta, hogy tagja a Magyar Madártani Egyesületnek, és annyi érdekes dolgot mesélt a gyerekeknek, ha véletlenül összetalálkoztak a villamosmegállóban, és együtt ballagtak hazafelé. A bácsi nyitott ajtót a csen­getésre, és kedvesen betessé­kelte Ágit a szobába. Azután, amikor a kislány elmesélte, miért is jött tulajdonképpen, mosolygott és megsimogatta Ági szöszke fejecskéjét.- Ne aggódj a fecskék miatt — mondta neki kedvesen —, semmi bajuk sem lesz. A molnárfecskék gyakran nevel­nek fiókákat szeptemberben, és ezek még mind eljutnak a távoli Afrikába, ahol a telet töltik, ügyes madarak, tudják jól, hol keressék a legyeket és szúnyogokat. Ági boldogan köszönte meg a bácsi szavait, és néhány nap múlva örömmel látta, hogy a fiókák valóban kirepültek a fé­szekből, és már repülőgyakor­latokat végeznek a házak kö­zött. Később egyre ritkábban látta őket, azután október ele­jén egy hűvösre fordult őszi reggelen valamennyi fecske eltűnt a lakótelep környékéről. De Ági most már nem bánkó­dott. Tudta, hogy a gyors röp­tű madárkák azóta már úton vannak, és valahol a tenger felett suhannak Afrika felé. (Sch.) lövőm titkai Nézem a televízióban Czei- czel Endre új sorozatát, hogy hová, merre tart az emberi­ség, mi várható a jövőben, milyen lesz a szép új világ, s mik lesznek a családtervezés gondjai. Olvasom az újság­ban, hogy három amerikai új­ságíró feltette a kérdést a vi­lág ismert tudósainak: mi várható a Földön és a világ­űrben a következő fél évszá­zadban. A válaszok szerint ál­talánossá válnak a robotok, 1993—2030 között megtalálják a fogak megvédésének mód­ját, 2002-re gyógyíthatóvá vá­lik mindenfajta rákbetegség, 2030-ra az átlagos életkor 130 évre nő, a család meg­szűnik, s az emberek fokozato­san elvesztik szexuális érdek­lődésüket. Hát ez szép! Fekszem otthon az ágyban 2030-ban mint 83 éves fiatal­ember. Enyhe mennydörgés, apró gömbvillám, bejön a szo­bába a robot. Robot: Jó reggelt, fiatalúr! Hogy vagyunk ma reggel? Én: Köszönöm, megteszi. Kéretem a páncélszekrényből a fogaimat! Robot: Este levittem őket az atombunkerba, ott nagyobb biztonságban vannak. Én: Jól van, Robi, akkor hozza ide a lombikot! Robot: Minek, ha szabadna kérdeznem? Én: Meg akarom nézni, hogy fejlődik a fiam. Robot: Máris hozom . . . Én: De hiszen ez a bébi fogyatékos! Négy füle van, és csak hetven kiló! Robot (magában): Mit akar egy nyolcvanhárom éves em­ber? Én: Mit adott neki enni? Robot: Mésznitrogént, péti­sót és orgafoszfátot. Az én gyerekeim is ezt eszik. Én: A feleségem tudja? Robot: Az úrfi felesége je­lenleg egy családtervezési an- kéton vesz részt. Én: Hol? Robot: A szomszéd úr ágyá­ban. Én: Jaj nekem! Robot? Egyébként, szabadna .kérdeznem, hogy mi a ^mai programja? Én: Délelőtt elvégzem az általános iskola első osztályát. Robot :És délután? Én: Akkor a másodikat. Mu­száj haladnom a korral. Ké­rem a tablettáimat! Robot: Melyiket? Az okos­ság tablettát vagy a boldog­ság tablettát? Én: Ilyenkor reggel csak okos akarok lenni. Robot: Ne vigye túlzásba, fiatalúr! Tegnap tíz okosság tablettát vett be, és felhívta telefonon a minisztertanácsot, hogy mit tegyenek. Én: Jó, akkor ma a két osztály közötti szünetben ló­versenyre megyek. Robot: A lóverseny huszon­nyolc éve megszűnt, uram! Próbálkozzon inkább az űrha­jófogadással! Az amerikaiak egy nagy űrhajósderbit ren­deznek a Saturnus és az Androméda-köd között. De mi legyen a vacsora? • Én: Lecsó. Robot: A lecsó harminchá­rom éve megszűnt, uram! Én: Algabecsinálttal ne kí­sérletezzen, nincs hozzá gusz­tusom! Robot: Mindjárt behozok valamit, amihez gusztusa lesz a fiatalúrnak ... Én: Mi ez?! Robot: Egy szép, fiatal, mez­telen nő! Én- Azonnal vigye innen, én már tizenöt éve elvesztettem a szexuális érdeklődésemet! Hát ennyi. Boldog vagyok. Akkor, 2030-ban, nagyon szép világ lesz! Az a szerencse, hogy talán meg se érem. Tréfák » A skót bemegy egy péküzletbe: — Kérek egy zsemlét, és csomagolja be kérem, a mai újságba. * A jegesmedve-bébi így szól a jegesmedve anyu­kához: — Anyu, mondd, az én őseim mind jegesmedvék voltak? — Igen, gyermekem. — A nagyapa is? — Igen, ő is. Hosszabb szünet után a jegesmedve bébi végül kissé durcásan mondja: — Az nekem mindegy — én mégis fázom! * A szórakozott professzor mondja: — Igazán örülök, hogy látom. Hogy van a ked­ves férje? — Nem vagyok férjnél, professzor úr. — Úgy, akkor tehát a férje ura agglegény, nem- debár? * A nagyon testes Kalulke igazgató vidékre utazik. Onnan képeslevelezőlapot küld kuglizó társainak: „A levegő pompás, min­dennap egy órát lovago­lok, és csodálatosan érzem magam.” Néhány nap múlva megérkezik a válasz: „És hogyan érzi magát a ló?” * A milliárdos ajánlott levelet kap. Felesége kí­váncsian kérdi: — Mi van a levélben? — Óh, semmi különös, drágám — feleli a milliár­dos — ötös találatunk van a lottón. * A rendőr így szól: — Az ön golflabdq^p az útra esett, szétzúzta egy autó szélvédőjét, az neki­rohant egy tűzoltókocsi­nak, ez pedig fának ütkö­zött. A kigyulladt ház, amelyet el ' kellett volna oltani, közben leégett. Mit szól ehhez? A golfjátékos: — Hol a labdám? Termények és termékek előkészítése a téli tárolásra A raktárhelyiséget a téli betárolás előtt alaposan tisztítsuk ki. A fala­kat, amennyiben lehetséges, meszel­jük be. A mésztejbe kis mennyiségű rézgálic-oldat keverését javasoljuk, mely a baktériumok és gombák fa­lon való megtelepedését lehetetlen­né teszi. Gyökérzöldségek, burgonya tárolására szánt pincét kénlapok égetésével fertőtlenítsünk. A rágcsá­lók folyamatos irtása miatt hagyjunk ki könnyen hozzáférhető, kisebb te­rületet, ahova a csapdákat, vagy az engedélyezett, emberre ártalmatlan csalétkeket helyezzük. Mérgező nö­vényvédőszereket a tárolás időszaka alatt ne alkalmazzunk. A helyiség hőmérséklete -f2 —6 °C között a legkedvezőbb. A túlzottan meleg raktárban a betegségek és rovarok, amennyiben a szükséges nedvesség is rendelkezésre áll, nagymértékben felszaporodhatnak. «ft,. A sérült, növényi betegséget vagy rovarkártevőt tartalmazó termény, il­letve termék tárolásra nem alkal­mas, ezért minden esetben előzete­sen gondosan mindent válogassunk át. Előfordulnak olyan kártevők is, mint például a babzsizsik, amelynek jelenlétét nem észleljük a tárolás kezdetén. Kártételére azonban min­den esetben számítani kell, mert az egész megyében előfordul. Amennyi­ben a hőmérséklet 18—20 °C fölé emelkedik, a tárolás folyamán any- nyira felszaporodhat, hogy a bab emberi élelmezésre alkalmatlanná válik. A tárolt terményt, terméket a tél folyamán, amennyiben szükséges vá­logassuk át. dr. Frank József

Next

/
Thumbnails
Contents