Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-13 / 251. szám
Mohácsi vízi rendőrök A Volvo-Penta motorja felbőg, a hajót Fodré István főtörzsőrmester ügyes mozdulattal kormányozza el a stégtől. Száguldunk a Dunán. Fodré István Békés megyéből indult, a honvédség után lett vízi rendőr. Baján kezdte 21 éve, majd amikor az őrs áttelepült, jött ő is Mohácsra. — Mentése nem volt? — Most nyáron Baján 9 éves gyerek fúldokolt a Sugovicá- ban, két kis barátja hiába igyekezett fenntartani. Már harmadszor merült aló. amikor odaértünk. Társam, Pátkai Zoltán törzsőrmester kapta ki a vízből. Ha másodpercekkel késünk . .. Nekem is ötéves a fiam. Fodré István a Volvo kormányánál A mohácsi Vizirendészeti Rendőrőrs parancsnoka Agócs László őrnagy. Megszokta, hogy a vízi rendőrségről majd mindenkinek a Volvo-, vagy a Wartburg-motoros kishajó jut eszébe, a rajta szolgálatot teljesítő rendőrrel, aki „réme" a fürdőzőknek, csónakázóknak. — Rendőrök vagyunk össz- rendőri feladatokkal, ehhez jönnek pluszként a vízi rendőri tennivalóink — mondja az őrs- parancsnok. — Tehát szárazföldön és vízen is tevékenykednek. Valójában mi a feladatuk? — Alapvető a Duna nemzetközi hajóforgalmának zavartalan biztosítása a Sió-torkolattól az államhatárig. A vízi élettel kapcsolatos valameny- nyi területért felelünk: az emberéletért, a társadalmi és személyi tulajdonért. Hatáskörünkbe tartozik a környezetvédelem, a vízszennyezés megelőzése, a szennyezés felkutatása. Aztán a part menti vízi objektumok: kikötők és más építmények, berendezések, a halállomány, a víkendtelepek, a vízi j'árművek felügyelete, a határvédelmi feladatok ellátása, bel- és külföldi hajók be- és kiléptetése, területünkön a közrend és közbiztonság megszilárdítása . .. — Ez így még felsorolásnak ,is sok ... — Valóban, van munkánk bőven, ügyeink több mint fele nem függ össze szorosan a vízi rendészettel . . . o Egyre gyorsabbak és erősebbek a dunai hajók, méteres hullámokat, örvényléseket kavarnak maguk után. Ha ilyent keresztez egy-egy kis vízi jármű, Szerencsés, aki borulás nélkül kimenekül a hullámokból. Az őrsparancsnok a vízi veszélyekről : — A kis vízi járművek szá~ ma az őrs területén ötezerre tehető. Ezek jelentik a legtöbb gondot. Ha túlterhelten indulnak el a vízen, ha hiányos a felszerelésük, vagy ha ittas a vezetőjük — könnyen bekövetkezik a vízi tragédia. A környék kikapcsolódásra csábít, a pihenés közben jólesik az ital, ittasan meg nehezebb felmérni a veszélyt. Két éve túlterhelt csónakot borítottak fel a hullámok Bajánál, idén is — és Mohácson három ember veszett a folyóba. — Az ittasság? — A Duna vízi országút, azon sem szabad ittasan közlekedni. Alkoholszondáink egynegyede mutatott ki eddig ilyen-olyan ittasságot. Kénytelenek vagyunk szabálysértési feljelentést tenni, vagy vétségi eljárást indítaiji az ittas vezetők ellen. — A fürdőzők? — A Dunán évről évre csökken a kijelölt fürdőhelyek száma, nemrég még 6 volt a területen, most csak Mohácson van ilyen. A Dunában mindenütt szobád fürödni — ahol nem tilos. — Jó, de hol nem tilos? Ki tudná ezt felsorolni? És menynyivel többen fürödnek tilos helyen a „tudatlanságuk" miatt. — Ezeket a tudnivalókat előadásokon ismertetjük, iskolákban és ahol csak lehet. Az ittasság után - vagy vele párhuzamosan - legtöbb veszélyhelyzetet a fiatalok meggondolatlansága, virtuskodása okozza. Mert minden hetvenkedő ifjonc mellé mégsem állítható rendőr . . . o A Volvo szokásos ellenőrző körúton robog a Dunán. A motorcsónakos horgász iratai rendben. Feljebb a Szeremle kirakóhajó- markolója és futószalagja emeli ki és továbbítja a partra az uszály sóder- terhét. Az Apolló vontatóhajó és vezetőjének iratai is rendben. A MOFA-nál uszályból farönköket rakodnak. Elmúlt a nyár. A víz talán 16 fok meleg, fürdőző sincs, kihalt a Duna-part. A Volvo vezetője a hajdani Kovács-motorral hajtott rocsó- hoz hasonlítva a hajóját megállapítja „olyan ez, mint a Doxa óra”. Legtöbb idősebb vízi rendőr érzi a rocsózás ártalmait. — A derekunkat és a lábunkat tette tönkre, erőből kellett tartani és fordítani a motort, hidegben, szélben, esőben ... A Volvo zárható és fűthető kabinjában nem leselkedik ilyen veszély ... o Emlékezetes „tetteikről" faggatom őket. Fodré István főtörzsőrmester: — Néhány éve a szabadnapomon sétáltam a családdal a parton. A kompon akkor futott túl egy Zsiguli a Dunába, a vezető hölgy kimászott a kocsiból, még mielőtt az elsüllyedt. A mentőövbe kapaszkodott. Én hoztam ki a vízből. Furák István törzsőrmester: — Tavaly nyáron szolgálati kocsival járőröztünk Gora és Csátalja között. A búzatáblák között feltűnt három személy, kettő közülük közeledtünkre elmenekült. Aztán rájöttek: nincs értelme a bújkálásnak. NDK házaspár volt, Baján hagyták a kocsit... Át akartak jutni Jugoszláviába. Ezért kaptunk a járőrtársammal Kiváló határőr jelvényt. A horgász iratai rendben vannak Tas János főtörzsőrmester, egyben a pártalapszervezet titkára : — Dunaszekcsői vagyok, de Angyalföldön lettem rendőr. A „szárazföldi" rendőrszemléletet 1967-től itt a vízi őrsön is igyekeztem meghonosítani. Azóta a társaim sem tartanak az összrendőri feladatoktól, az csak többlet, hogy vízi rendőrök vagyunk. — Emlékezetes esete? — Dunaszekcsőn a romos téglagyárnál fogtam el egy másfél hónapja országos körözés alatt álló bűnözőt. Két hete élt a romok között... Az is érdekes, hogy hogyan fogadtak el minket. Az egyik községben kapálóztak ellenünk, hogy mit akarnak itt a vízi rendőrök. Azóta hívnak és örömmel várnak, mert tudják, hogy nemcsak vízi rendőrök vagyunk .. . A párttitkár örül, hogy jó a kollektíva. Patronálnak iskolát, úttörőket. Nemrég az őrs kerítését és garázsajtóit festették át kékre — társadalmi munkában két nap alatt. e Szeretik a munkájukat, a vizet. A Duna és környéke különösen tavasszal és ősszel szép, nyáron rengeteg munkát ad. Télen „kitelepülnek" a partra — ilyenkor több idejük marad a „szárazföldi" rendőri feladatok ellátására. Murányi László (A szerző felvételei) Hazánk, Kelet-Európa (2.) Politikai renlszer és társadalmi szerkezet 1949-ben, a kelet-közép- európai népi demokratikus országokban fontos feladat volt a tőkés rendszertől örökölt, és a koalíciós időszakban módosult államhatalmi, közigazgatási, társadalmi szervezetrendszer átalakítása, alkalmassá tétele az új feladatokra, azaz a feszített ütemű gazdaságfejlesztésre, az új hatalom külső és belső védelmére, a széles tömegeket átfogó oktatási-kulturális tevékenységre. Az államhatalmi szervezet formája keveset változott. Legfelsőbb választott hatalmi szervként mindenhol megmaradt a parlament, a végrehajtó és igazságszolgáltatási szerveket a parlamentnek rendelték alá. A közigazgatási apparátus' szerveit alárendelték az azonos szintű választott és a magasabb szintű igazgatási szervnek. Ettől a modelltől egyedül Jugoszláviában tértek el, ahol 1949—53 között nemcsak a gazdaságot, hanem a politikai-társadalmi szerveket is decentralizálták az „önigazgatás" koncepciójának megfelelően. A hat szövetségi köztársaság, valamint a Szerb Köztársaságon belüli két autonóm tartomány nagyfokú önállóságot kapott. Ebben természetesen fontos szerepet játszott az, hogy a sok- nemzetiségű jugoszláv államban egyenlő jogokat és lehetőségeket kívántak biztosítani a korábban elnyomott nemzetiségeknek. Románia is kísérletet tett a nemzetiségi kérdés lenini indíttatású megoldására. A sikeres szovjet példát alapul véve 1952- ben létrehozták a magyar autonóm tartományt, amely a székelyek által lakott területet foglalta magába. (A tervezett autonóm tartományi alkotmány a tartomány 1965-ben történt megszüntetéséig nem készült el.) Csehszlovákiában Szlovákia bizonyos belső ügyeit a Szlovák Nemzeti Tanács és a neki alárendelt kormány intézte. A sok hasonlóság mellett akadtak eltérések is, így például az NDK-ban megmaradt a parlamenti bizalmatlansági indítvány és a népszavazás intézménye. Az államfői feladatokat kollektív államfői testületre (államtanács, elnöki tanács) ruházták, kivéve Csehszlovákiát, ahol jelentős hatáskörrel megtartották a köztársasági elnök posztját. Jugoszláviában 1953- ban hozták létre a köztársasági elnöki intézményt, ugyanakkor a parlament (szkuptsina) elnökségét és a minisztertanácsot Szövetségi Végrehajtó Tanács néven egyesítették. Az új helyi államhatalmi szervek (néptanács, nemzeti tanács, nemzeti bizottság stb.) a népi demokratikus országok többségében (Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország) még az antifasiszta felszabadító harc idején, spontán módon jöttek létre, majd fokozatosan beépültek az új államgépezetbe. Romániában (1949) és Magyarországon (1950) felülről hozták létre a szocialista típusú helyi hatalmi szerveket. Ebben a két országban a felszabadulás után létrejöttek ugyan népi szervek' de nem volt komoly hatalmi szerepük. Jugoszláviában a helyi hatalmi szerveket — a központiakkal párhuzamosan — kétkamarássá szervezték át; 1953- tól kezdve a helyi kéoviseleti szervek a Választók Tanácsából és a Termelők Tanácsából álltak. A választott szervekbe és az államapparátusba 1949-50- ben mindenhol nagyszámú munkás és paraszt került be. Ez a hatalmi váltásnak, a proletár diktatúrának szerves konzekvenciája volt. A legtöbb kelet-közép-euró- pai szocialista országban 1949—53 között átalakították — néhol többször is — az ország közigazgatási felosztását. Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójogot — amelyből a felszabadulás után kizárták a fasisztákat, háborús bűnösöket stb. — mindenkire kiterjesztették. (Kivéve Romániát, ahol a kizsákmányolóknak minősítettek — földbirtokosok, kulákok, a kisiparosok és kiskereskedők egy része — 1956-ig ki voltak zárva a politikai életből.) A választójog korhatára általában a 18. év volt, és az aktív és passzív választójog korhatára többnyire egybeesett. A koalíciós időszak lezárultával átalakultak a választási rendszerek. Bevezették a képviselők beszámolási kötelezettségét és a visszahívhatóságot. Csehszlovákiában és Magyarországon a jelölési jog a népfronté lett. Bulgáriában és Romániában — a Szovjetunióhoz hasonlóan — a társadalmi szervek és az állampolgárok kaptak jelölési jogot. Magyarországon és az NDK-ban fennmaradt a lajstromos választókerületi rendszer, Bulgáriában, Csehszlovákiában és Romániában áttértek az egyéni választókerületekre. A szociáldemokrata párttagokkal is megerősödött kommunista pártok minden országban nagy látszámú tömegpárttá váltak. Albániában, Jugoszláviában, Magyarországon és Romániában egypártrendszer jött létre, a többi országban kis létszámmal és csekély súllyal tovább működtek az értelmiségieket, parasztokat stb. tömörítő pártok. (Bulgáriában egy, Csehszlovákiában négy, Lengyelországban két, az NDK- ban négy párt.) A szocialista rendszert elfogadó valamennyi erőt összefogó népfrontok tovább működtek, bár ebben az időben szerepük sokszor formálissá vált és, a választások lebonyolítására korlátozódott. A szocialista típusú politikai intézményrendszer kiépülése, a termelési viszonyokban végbement nagy fontosságú változások az 1946—49 között elfogadott — egyes esetekben később még kiegészített — alkotmányokban nyertek jogi kifejeződést. A kelet-közép-európai országok társadalmi szerkezete a gazdasági fejlettségtől függően rendkívül eltérő képet mutatott. A két szélső helyzetben az NDK (a foglalkoztatottak 43 százaléka az iparban, 27 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott) és Albánia (a lakosság túlnyomó többsége mezőgazdasági dolgozó) volt. A többi országban az ipari dolgozók részaránya 36—11 százalék, a mezőgazda- ságiaké 38—79 százalék között ingadozott. A gyors ütemű iparfejlesztés következtében erősen növekedett a munkásosztály létszáma és társadalmi részaránya, (1955-ben az egyes országokban — Albánia nélkül — 39— 16 százalék volt). A gyarapodás fő forrása a parasztság, kisebb részben pedig a városi középrétegek voltak. A nehézipar primátusa következtében a nagyüzemi munkásság erősödött. A munkásosztály paraszti, kispolgári elemekkel való gyors felduzzadása átmenetileg hátrányosan befolyásolta a munkásság eszmei-politikai arculatát, kulturális színvonalát, szakmai műveltségét. A kistulajdonosi szemléletű, sokszor „két- laki” életmódot folytatók asz- szimilálósának fő terhe «»legmagasabb öntudatú, hagyományosan szervezett szakmunkás törzsgárdára nehezedett, amely nem jelentéktelen módon — átmenetileg ugyan — meggyengült annak a már említett igen pozitív folyamatnak a következtében, hcqy az üzemekből sok ezren kerültek az állami és gazdasági élet fontos posztjaira. A munkásosztály növekedése természetszerűleg a parasztság részarányának csökkenését eredményezte. 1955-re a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 34 százalékra csökkent. Az erőszakos intézkedések hatására a gazdagparaszti réteg csaknem megszűnt. Az értelmiség is gyors ütemben növekedett a munkás- és parasztszármazásúak beáramlása révén, megindult a régi és az új értelmiség egységes szocialista értelmiséggé válásának korántsem könnyű folyamata. Molnár Tamás (Folytatjuk)
