Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-13 / 251. szám
Biztató jelek és kezdeti sikerek az energiagazdálkodásban Beszélgetés Papp Istvánnal, az Energiagazdálkodási Intézet igazgatójával Energia, E fogalomnak egy idő óta megkülönböztetett rangja van, jobban odafigyelünk rá, mint korábban, a „Lassabban gyorsíts í” népszerű plakátja nem puszta reklám a számunkra; a szó szoros értelmében ésliépletesen is óvatosabban adagoljuk a gázt, mintha valóban törékeny tojás volna a talpunk és a gázpedál között. A VI. ötéves terv energiagazdálkodási kormányprogramja szerint az energiafelhasználás népgazdasági szinten évente csak két százalékkal növekedhet, ezzel szemben az új tervidőszak első félévében energiafogyasztásunk — a három százalékos gazdasági növekedés mellett — két százalékkal csökkenti E tény jelentőségéről beszélgettünk Papp Istvánnal, az Energiagazdálkodási Intézet igazgatójával, az ^Országos Energiagazdálkodási Hatóság vezetőjével. Négy évtized a mezőgazdaság szolgálatában Salamon Gyula állomásai- Az olaj világpiaci ára az utóbbi néhány esztendőben megtízszereződött, most pedig csökkenőben van. Véleménye szerint kivédte-e a világ az olajárrobbanás következményeit? — Az olajárváltozásokra a világ többféleképpen reagált, de mert a gazdasági növekedés korlátái egyszerre észrevehetőbbekké váltak, általános tendencia lett a fékezés. A növekedés lassításának mértéke nem egyforma, mert az országok helyzete sem egyformái az olajárrobbanás következményeinek kivédése tekintetében. A világ energiahelyzetében mindenesetre új elem, hogy az olajtól való függés némileg csökkent, mert az energiafelhasználást világszerte racionalizálták, s kiderült, hogy óriási tartalékok vannak mind a fogyasztásban, mind a termelésben. 1 — Hogyan reagált a mi gazdaságunk az olajárrobbanásra? — Későn. Az első, az 1973— 74-es olajárrobbanás idején elterjedt nézet volt nálunk, hogy ennek következményei nem, vagy csak kevéssé érintenek bennünket. Annak ellenére, hogy már az 1974-es decemberi párthatározat előtérbe állította az anyag- és energiatakarékosságot, a határozat végrehajtását enyhén szólva megnehezítette az olcsó energia korára jellemző, csak az ellátás biztonságára törekvő gyakorlatunk. Születted ugyan jó kezdeményezések ebben az időszakban is, de ezek nem találtak megfelelő fogadtatásra, mert a régi gyakorlat alapján kialakult szemlélet lefegyverezte azokat, akik a hatékonyabb energiafelhasználás érdekében tenni akartak valamit. I- A késedelmes regálás- nak ezek szerint elsősorban szemléletbeni oka volt? — Igen. El kellett jutnunk az 1978-as pazarlási csúcshoz, a- mikor 1 százalék nemzetijöve- delem-növekedésre 2 százalék energiafogyasztás-növekedés jutott, hogy a Központi Bizottság 1978 decemberi határozata rendet teremthessen a fejekben. Ennek köszönhető, hogy a második olajárrobbanás már a mozgósítás állapotában ért bennünket. De még meg kellett szervezni a cselekvést, mind a tervezésben, mind a végrehajtásban, nagyobb összegeket kellett biztosítani az energiamegtakarítást eredményező beruházásokhoz, tehát az energiagazdálkodás intenzív útjára kellett átvezetni az országot. I- Milyen gyakorlati eredményei vannak a szemlélet- változásnak? — Amíg korábban a vállalatoknál az olcsó energia a legtöbb esetben pazarló megoldásokhoz és pazarló üzemvitelhez vezetett, ez a gyakorlat most megváltozott. Az árintézkedések hatására sok helyen átértékelték saját termékstruktúrájukat és termelési, technológiai rendszerüket is. Az anyagi ösztönzés eszközeit helyesen használták fel például a közlekedésben az üzemanyagtakarékosság, jónéhány termelő üzemben pedig az energiafelhasználás javításának érdekében. Vállalatok, termelőszövetkezetek, brigádok és az egyes emberek is nagyon sok jó javaslatot dolgoztak ki, részint beruházással, részint azonban beruházás nélkül, szervezéssel megvalósítható, energiamegtakarítást eredményező intézkedésekre. Mindemellett ma már megfigyelhető bizonyos együttműködési törekvés is az egyes vállalatok között, ami biztató jele a szemléletbeli változásnak. Kooperációk létesülnek a hulladékhő hasznosítására, így például a győri szeszgyár hul- lodékhőjével textilüzemet fűte- nek, a Tiszai Vegyiművek hulladékhőjének felhasználása révén kommunális, mezőgazdasági célú energiahasznosítást terveznek. A borsodi oxigénkooperáció révén kohászati, vegyipari energiamegtakarítást lehet elérni, mert az oxigén előállításakor keletkező nitrogén felhasználható a vegyiparban. Az ilyen jellegű területi kooperációk és ágazati együttműködések szervezésében az ipari minisztériumnak van — és ke1' is, hogy legyen — jelentős szerepe. — Az ésszerűbb energia- gazdálkodás a szemléletváltozáson kivül az olajfeldolgozás szerkezeti változását is igényli... — Kétségtelenül. Igaz, hogy az utóbbi félévben technológiai változtatás nélkül is kevesebb kőolajat tüzeltünk el mint korábban, s ezáltal sikerült csök- teni a kőolajtermékek felhasználását, és importját, de az új krakkóié megépítésével megvalósítjuk a kőolajfeldolgozás intenzív módját, vagyis egységnyi kőolajból nagyobb értékű termékeket állítunk elő. A VI. ötéves terv e létesítménye révén több gázolajat és benzint tudunk előállítani, egyúttal csökken a fűtőolaj erőművi felhasználása, ami az olajtermékek hatékonyabb felhasználását jelenti. — Mi a jelentősége annak, hogy az idén az első félévben a tervezett kétszázalékos növekedéssel szemben az energiafelhasználás két százalékkal csökkent? — Ennyi energiát nem takaríthattunk volna meg a vállalatoknak a viszonylag kis pénzügyi eszközökkel, jórészt szervezéssel és gyorsan megvalósított energiafel használás-ráció, nolizáló intézkedései nélkül, s általában a technológiai fegyelem megszilárdítása nélkül. Ebben az is megmutatkozik, hogy az energiagazdálkodásnak magában a termelésben vannak nagy tartalékai, hogy a termék- és technológia-korszerűsítés, az ésszerűbb szervezés, a rendszeres veszteségfeltáró munka, tehát mindez együtt ígér további jelentős eredményeket. A magasabbfo- kú termelési kultúrára való törekvés ugyanis azt is jelenti, hogy a magas energiatartalmú termékek, így például a műtrágya, a hengereltáru, a cement hatékony felhasználását jobban megszervezzük. Az persze gazdaságpolitikai kérdés, hogy a mainál viszonylag kisebb energiatartalmú késztermékeket igyekezzünk exportálni, így is csökkentvén gazdaságunk energiaigényességét. Az energiafelhasználás csökkenése a tartalékok további forrását is jelzi, nevezetesen azt, hogy a másodlagos nyersanyagokat vissza kell vinnünk a termelési folyamatba. A kezdeti sikerek többek között arra utalnak, hogy érdemes ösztönözni a korszerűsítési javaslatokat, hogy azokat gyorsabban kell el. bírálni és megvalósítani, s hogy mindez rendszerszemléletet igényel: tehát az ésszerű energiagazdálkodás érdekében a folyamat egészét kell nézni és nemcsak az egyes részeket. így például át kell hidalni azt a helyzetet, hogy manapság átmeneti pénzügyi zavar hátráltatja a már kifejlesztett energiatakarékos háztartási készülékek gyártását és forgalmazását, hiszen ezek alkalmazása révén a lakosság energiafogyasztása csökkenhet . .. összességében az eddigi biztató eredmények legfőbb jelentősége szerintem az, hogy részint nyilvánvalóvá teszi az energiagazdálkodási kormányprogram által kitűzött célok elérhetőségét, részint azonban nyilvánvalásá teszi azt is, hogy a programban megfogalmazott reális célok elérése nem lehet kampányfeladat, hogy tehát a megvalósítás az indulásnál tapasztalt intenzitást folyamatosan és hosszú távon igényli. Emellett a biztató eredmények jelentősek azért is, mert arra utalnak, hogy energiagazdálkodásunkban a kormányprogramon túlmenő tartalékok is vannak, s mert a program nyitott jellege lehetővé is teszi a további tartalékok feltárását, hasznosítását. Aczél Gábor A dús szőlőlugasban, a kordonra futtatott amerikai paradicsom között kis műhely. Salamon Gyula egy vas ablakkeretet méreget, aztán szemmel is ellenőrzi, valóban vinklibe sikerült-e összehegeszteni, — Ezt a munkát nem adom ki a kezemből, nem engedem összefuserálni — mondja. — Tíz év óta most jutottam hozzá, hogy a teraszt beépítsem, most aztán rendesen akarom összehozni. Valóban szép lesz. A tartófalak lapjukra fektetett márványkőlapokból készültek, gondosan kifugázták, a vas nyílászáró szerkezetekben alumínium zárja le az üveget. — Ezt díszítőnek is szánom, — mondja az Agroker volt igazgatója, aki nemrégiben adta át a vállalatot utódjának, kicsit tanítványának is, — Ha nem sikerül pontosan megcsinálnom, újból elkezdem. Van időm. Sejtettem. Most, szeptember 1-én éppen negyedszázada volt, hogy igazgatónak kinevezték, nem tud egyik napról a másikra alkotó munka nélkül meglenni. Bemegyünk a lakásba, íróasztalán irattartók tucatjai, míg Gyula bácsi átöltözik, fellapozok néhányat. Azt gyanítom, magával hozott a vállalat elintézetlen ügyei közül néhányat ... — Nem, nem! — tiltakozik. Most már a fiatalok csináljanak mindent, nem szabad beleavatkozni az ő ügyeikbe. Mutatja a dossziék tartalmát: egyikben jó egészséget kívánó és köszönő levelek százai, nyugdíjazása alkalmával kapta őket. Aztán egy másikban az érettségi találkozók ügyes-bajos dolgai. Mindig ő szervezi. Egy tablót nézünk: 1946-ban, a Pécsi Felsőkereskedelmi Iskola végzős növendékeinek ötéves találkozóján készült. Az első sorban állók közül már csak ő él. — Háborús nemzedék voltunk — mondja. — Most elmegy egy nemzedék, tetteinket különböző mércékkel lehet értékelni, talán ezért is esett jól, amikor dr. Kopácsi Ernő, az Agrotröszt vezérigazgatója Pécsett volt és elmondotta, hogy nekem majd minden bizonnyal átköszönnek a túloldalról is . . . — Maradjunk az életrajzi adatoknál — mondja. Pécsett született, apja akkor már a vasútnál dolgozott fűtőként. Korábban mezőgazdasági cseléd volt. Nagyobbik fiát talán erején felül is iskoláztatni akarta. Az akkori pécsi Pius Gimnázium azonban túl nagy teher volt a családnak, elfogadták a gyöngyösi nagybácsi ajánlatát, ott folytatta tanulmányait, majd négy gimnázium elvégzése után visszajött Pécsre és a Felsőkereskedelmi Iskolában szerzett érettségi bizonyítványt. Ez könyvelői, gyorsírói képesítést is adott. A tiszta kitűnő végbizonyítvány mellé kitüntetést is kapott az iskolától. Az ilyen tanulókért akkor sorbanálltak a vállalatok, őt Pannónia Sörgyár képviselője szinte az iskola kapujából vitte a gyárba ... — Én mindig banktisztviselő szerettem volna lenni. Rövidesen teljesült is vágyam, a Magyar Hitelintézet RT gyöngyösi fiókjában bankpénztáros lettem. Nem sokáig: 1941-ben bevonultam katonának, a következő évben kivittek a frontra, légnyomást kaptam, aztán hadifogság. Mire hazajöttem, szétzilálódott az életem . . . Németbólyba jártam aratni... Mega sem tudta, hogy ez az aratás milyen meghatározó lesz életében. Rövidesen Békáspusztán földműves-szövetkezetet szervezett. Az öregek még máig is emlegetik, hogyan állították üzembe a gőzekéket az új föld- tulajdonosok, hogyan próbálgatták a közös gazdálkodást. Aztán téglagyárat, sajtüzemet hoztak létre, nyolcvan ökröt hizlaltak. A földművesszövetkezetek hőskora volt ez. Erre az időre esett az első boltok létrehozása is. Salamon Gyula különböző feladatokkal küszködve tehát több, mint 35 esztendeje áll a mezőgazdaság szolgálatában. — A földművesszövetkezetek szervezése egybeesett a Hangya, a tejszövetkezetek felszámolásával, beolvasztásával, ezért nemcsak gazdasági, de nagyon komoly politikai munkát is jelentett ez... 1949- ben a mohácsi földművesszövetkezetbe helyeztek ügyvezetőnek, majd egy esztendővel később a MESZÖV-höz kerültem. mérleg-felülvizsgálónak. Három járás szövetkezetei tartoztak hozzám. Nem sokáig maradtam azonban ebben a beosztásban. 1951-ben az akkori földművelési kormányzat Gyöngyösre helyezett, ott akkoriban felfüggesztették a szövetkezeti autonómiát, olyan kormánybiztos-féle voltam. Két év múlva jöttem vissza harmadik gyöngyösi kirándulásom után Pécsre, a MÉSZÖV szállítási vállalat igazgatójának neveztek ki. Ennek a beosztásomnak sem volt hosszú a mandátuma: rövid ideig ismét a MESZÖV-ben voltam osztályvezető, majd 1956. szeptember 1-én megalakult a MEZÖSZÖV Gépkereskedelmi Vállalat, ez egyik jogelődje, őse volt az 1962. január 1-én megalakult Agroker-nek. Már az előző év szeptemberében kineveztek igazgatónak és szervezőnek. Itt volt még Pécsett Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Vállalat és a Földművelődési Minisztérium Anyagellátó Vállalatának egy- egy kirendeltsége, ebből a háromból alakult az új vállalat. * A szekrényen most látom meg a mandolint. Ez a hangszer és a főzés volt az, ami a munkán és a családon kívül Salamon Gyula életét eddig betöltötte. Mióta a szabadságát tölti, úgy érzem, nem merte elővenni. Hihetetlenül szenvedélyesen tudott lelkesedni, haragudni is, jónéhányszor hallottam, amikor a mandolin mondta el, amit a férfi nem tudott szavakká formálni. Tizenkilenc éve, éppen a nagy tsz-szervezések után 300 millió forint értékű gépet és kemikáliát értékesítettek. Belorusz traktorok, az U-28-asok, EMAG kombájnok voltak akkoriban a mezőgazdaság gépesítésében a legfontosabb eszközök. Akkor nem volt kereskedelem, csak elosztás. A megyei tanácsok járásokra lebontották a rendelkezésre álló kontingenseket, ők pedig kiosztották a tsz-eknek. Előállt sokszor olyan helyzet, hogy egy tsz Orkán munkagépet kapott, de nem volt hozzá erőgép, az is előfordulhatott, hogy olyan szövetkezet számára adtak gépet, amelynek nem volt ehhez anyagi fedezete. A közös gazdaságoknak alig volt pénzük, a béreket a tejpénzből osztották. — Hát igen, voltak gondok, de szükség volt akkor az állam beavatkozására — mondja Gyula bácsi. -Ha akkor a mezőgazdaság szocialista átszervezésével késlekedünk, talán most nekünk is felkopna az állunk ... Ezernyi dísztárgyat látok a szobákban. — Gyöngyösön kapta meg a szövetkezeti mozgalomért negyedszázad alatt végzett munkájának elismerését. Gyönyörködöm egy szarvas csodálatos bőrében. Szőnyeg, de úgy érzem, vétek lenne rálépni. A vitrinben miniszteri kitüntetések. — Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor volt a legnehezebb a vállalat helyzete: érvényben voltak a szocialista országok közötti kereskedelmi, megállapodások ugyanakkor a nagy önállóságú termelőszövetkezetek más típusú gépeket akartak vásárolni, mint amijenekkel az Ag- roker akkor rendelkezett. Az Agrotröszt vállalatainál milliárdos értékben álltak a gépek. Ekkor igazán szükség volt a jó kereskedőkre, a felelősség vállalásra is. Salamon Gyula bácsi a fő mezőgazdasági munkák idején nem egy alkalommal saját felelősségére hitelbe adta a gépeket a mezőgazdasági üzemeknek ... — Igaz, megcsináltam néhány milliós értékben, de előtte mindig tájékozódtam, hogy a tsz. tartósan küzd anyagi gondokkal, vagy csak átmeneti pénzhiányban szenved .. . Mondjuk a prémiumomat tettem kockára, de soha nem volt ebből baj. .. * Az Agróker ma már 1,6 milliárdos forgalmat bonyolít. Salamon Gyulának jelentős érdemei vannak a baranyai agrokémiai telepek létrehozásában, a vevőszolgálatok kifejlesztésében, a használt gépek felvásárlásában, az alkatrész utánpótlást biztosító gyártásban, a háztáji gazdaságok számára elengedhettelenül szükséges kisgépek beszerzésének és javításának megszervezésében ... — A fiam már technikumba járt, amikor én is beiratkoztam az egyetem agrórgépészmérnö- ki karára. Ha partnere akartam lenni munkatársaimnak, a tsz szakembereknek, képezni kellett magam. Igaz, egészségi állapotom miatt nem tudtam elvégezni, annyit azonban tanultam, amennyi alapvetően szükséqes volt műszakilag is ehhez a kereskedelmi pályához. Én ahhoz a kórosztályhoz tartozom, amelynek nagyon sokat kellett tennie ahhoz, hogy talpon tudjon maradni, Beesteledik. A szőlőlugas, az amerikai paradicsom egyetlen ősvadonnak tűnik, túlburjánzott vegetáció buja terméssel. A pécsi Ungvár utcai házban a család vacsorához készülődik. Ezúttal Salamon Gyulát sem kell várni, miként az elmúlt évtizedekben oly sokszor . .. Lombosi Jenő HÉTVÉGE 3. A Gyöngyös melletti Gagarin Hőerőmű 200 MW-os blokkjának vezérlőterme
