Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-09 / 217. szám
A POTE Idegklinika új épületrésze • '» Szokolai felv. — Utcáról utcára Lvov-Kertvárosban A kivitelezők elismerésre méltóan dolgoznak Kórházi, klinikai fejlesztések Pécsett három helyen — a város határain jóval túlnövő jelentőséggel — három komoly beruházás folyik. Dél-Dunántúl egészségügyi helyzetének javításán kívül abban is egyeznek, hogy a kivitelezők legkésőbb a határidőre, esetenként még előbb is a gyógyítás szolgálatába állíthatják az új létesítményeket. Bányászok és katonák Szocialista szerződést kötött a 3. sz. Pécsi Honvéd Kórház a Mecseki Szénbányák Vállalattal. A humánus megfontolásokon túl az ésszerűség is diktálta ezt a kapcsolatot, hiszen ebben a kórházban működik a megye egyetlen égési osztálya, s ha a szénbányáknál négy embernél többet ér baleset, riasztják a kórházat, s az biztosítja a megfelelő ellátást. Mindezekhez azonban a régi épület már hosszú ideje szűknek bizonyult. Ezért kezdtek el 1980. márciusában egy nagyszabású beruházást, egy új kórházépület létesítését. A kivitelező a Mecseki Szénbányák Építési üzeme, a költségek kétötödéi szintén a vállalat fizeti. Aki mostanában Pécsett, az Árnyas utcán át megy Kertváros, vagy a harkányi út felé, láthatja, hogy a drótkerítéssel körülvett területen már egy szép nagy épület magasodik. Itt lesz az új égési és traumatológiai osztály, valamint a po- liklinikai ellátásra alkalmas valamennyi ambulancia, műtő. Ez az égési osztály lesz Dél-Du- nántúlon az első, amely kifejezetten erre a funkcióra épül. A jelenleg hazánkban beszerezhető legmodernebb készülékekkel, műszerrel szerelik fel az új épületet, ezek túlnyomó többsége már raktárban várja, hogy használhassák. Az építés jelenlegi ütemét tekint- - ve minden remény megvan arra, hogy a tervek szerint jövő év végére megindulhasson itta gyógyító munka. Az építési üzemen — úgy tűnik — ez nem múlik, remélhetőleg a berendezést végző Medicor sem fog késlekedni. Negyedszer költöznek idén Éppen huszonegy éve annak, hogy a Pécsi Idegklinika akkori igazgatója, dr. Környei István professzor először szorgalmazta az elavult épülettömb felújítását, bővítését. Az akkori koncepció lényegében ma sem változott. Megfelelő, helyileg is elkülöníthető környezetet teremteni a neurológiai, a pszichiátriai és a neu- rochirurgiai betegellátás számára, ugyanakkor biztosítani az oktatás és a tudományos kutatások lehetőségeit is. Több terv készült, végül 1975- ben elfogadták a beruházási programot. (Ez akkor 75 millió forintot irányzott elő). Dr. Pálffy György professzor, az idegklinika igazgatója már a tervek megvalósulásának biztató helyzetéről is beszámolhat. Elkészült, s a gyógyítás, oktatás, kutatás szolgálatába állt a középső és a keleti szárny. A klinikai’ tömb nyugati szárnyán is szépen halad a munka. A Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat jól összeszokott brigádja — csaknem két évtizede egészségügyi létesítményeken dolgozik —, nagy rutinnal végzi munkáját. Tempójukat látva biztosítottnak látszik, hogy ez év végére teljesen birtokba vehetik a betegek és ez egészségügyi személyzet a kibővített, felújított létesítményt. Eddig háromszor költöztek, mindig abból a szárnyból egy másikba, ahol éppen elkezdődött a munka. Idén az utolsó költözésre kerül sor, ekkor helyileg és funkcióját tekintve is jól elkülönül a három szakma betegellátási és kutatási tevékenysége, valamint a dolgozók szociális létesítményei. Központi sterilizáló Az orvosi, kórházi gyakorlatban használatos eszközök steril volta legalább olyan lényeges eleme a gyógyításnak, mint maga az orvosi tudás. A sterilizálás feltételei azortb&T nem mindig, nem mindenütt a legkedvezőbbek. Gazdasági és higiénés szempontból is az a legkedvezőbb, ha egy, nagyobb beruházással, központi helyről látják el több egészségügyi intézmény ilyen irányú igényeit. Nemsokára ez már Baranya megyében is megvalósul. Pécsett, a Megyei Kórházban már félidejéhez közeledik a központi sterilizáló építése. A maga nemében hazánkban a legkorszerűbbnek számít majd, hiszen egyesíti magában mindazokat a tapasztalatokat, melyeket másutt, elődeiken szereztek a? egészségügy dolgozói. A mintegy 18 millió forintos beruházást 1979 végén kezdte a generálkivitelező, a Baranya megyei Magas- és Mélyépítő Vállalat. Az épület belső elrendezése alkalmas a legszigorúbb sterilitás követelményeinek kielégítésére is, kapacitása pedig — természetesen a kezdeti begyakorlás után — lehetővé teszi mintegy 860 kórházi ágy kiszolgálását. Ez valamivel még több is, mint egész Baranya megye teljes igénye. A Pécs városi és a megyei egészség- ügyi szerveinek együttműködésével lehetővé válik, hogy a rendelőintézetek sterilizálási igényeit is kielégíthessék. Az új létesítmény gőz-, hőlég- és gázsterilizálós elvégzésére is alkalmas lesz. Egy tehergépkocsit pedig kizárólag a steril szállítás követelményeihez alakítanak át. A szállításhoz a megfelelő konténereket is megrendelték. Az NDK-ból, NSZK- ból rendelt berendezések nagy része már megérkezett, az építők sem késlekednek. Eredetileg az átadási határidőt 1982 végére állapították meg, de a kivitelezők ígéretet tettek, hogy a jövő év első félévének végéig elkészülnek. Kurucz Gyula Diana téri új játszótér Kilenc év előtti újságokat szedtem elő. Valamikor májusban — tehát 1972. májusában! — egy cikk illusztrációjaként Lvov-Kertváros (akkor még csak Kertvárosnak hívtuk), makettfotóját közöltük. Egy részletét bekarikáztuk azzal a megjegyzéssel, hogy itt folyik az építkezés. A hely utóbb a Zsuzsanna, Gyöngyös és Júlia utca neveket kapta, s annak az évnek a decemberében ezek valamelyikében adták át ünnepélyesen az első lakásokat. Ivov-kertvárosi barangolásomat itt, a bekarikázott utcákban kezdtem. Emlékszem, magánbeszélgetésekben nem sok jó hangzott el akkoriban az új városrészről (sokan ma sincsenek jó véleménnyel) és soroltuk a vélt vagy valós hibákat. Leginkább a zsúfoltságot, a sűrű beépítettséget emlegettük, ami Uránváros után valóban riasztóan hatott. Ma már kevésbé érzem annak. Baktatok az utcán, a „sűrűn" épített házak jóval messzebb vannak egymástól, mint pl. a Sallai, vagy a Kossuth Lajos utcaiak. Aztán azon meditálok, miért látom másnak ezt az utcát most, mint vadonatúj korában. Hamar rájövök a dolog nyitjára: a fák némelyike bizony már a harmadik emeletig nyújtózott, a házak alját meg bokrok búja tömege övezi és ettől más minden itt is és a városrész más utcáiban is. Valahogy emberszabásúbb az egész — ezt teszi a növényzet! No meg egy olyan apróság, mint a Berze Nagy János fiókkönyvtár. Ahol van, a ház lábazata szép piro- gránit burkolatot kapott a könyvtár tiszteletére és ettől más lett az egész ház. Vajon ezt a díszítést alkalmas helyeken nem lehetne-e ismételgetni?... Mielőtt ideértem volna, a Krisztina tér baloldali házai mentén siettem végig. Újólag felbosszantott a látvány, s amikor most írom a dolgot, az anekdotabeli suszterinas jut az eszembe, aki állítólag felfedezte, hogy a lánchidi oroszlánoknak nincs nyelvük. Hát kérem, legalább hat éve állnak itt ezek a házak, az előttük lévő járda pedig valami nagy „snasszésógot" hirdet. Tudom, ronda a szó, de amit látok — és amit az itt lakók kezdettől „élveznek" — az sem szép. Egy darabon pucér beton a járda, egy darabon aszfalt került ró, aztán így ismétlődik végig. Aligha tervezték ezt ilyennek. Csak ilyennek sikeredett. Ne is legyünk rá büszkék . . . A Barátság forrás mellett megyek el. Oda egy fura lépcső vezet. Sokszor figyeltem már, miért nem szeretem, míg aztán rájöttem: ritmustalan. Egy lépcsőfok, két lépcsőfok, a szokottnál szélesebb pihenők, ettől az ember úgy jön-megy rajta, mintha sánta lenne... No de nem is erről van most szó, hanem a forrásról, amiről jaj de sok szó esett már. Hanem Fürtös György alkotása ma elha- nyagoitabb, mint valaha. Számos pirogránit elem törött rajta, mások agyonrepedezettek (tehát előbb-utóbb töröttek lesznek), maga a medence tele szeméttel, a „forrás" nem ad vizet... A Barátságforrást netán más alakban és anyagból kellene megújítani. Innen egy lépés csupán a Diana tér. Az eredeti terv szerint magasház, több nagy alap- területű üzletház, iskola került volna ide. Ehelyett van a piac. És egy vadonatúj park. Gondolom, a környék lakói nem is nagyon bánják, hogy egy torony helyett a különlegesen szép parkot kell nézniök. Itt továbbálmodták az Erika utcai parkot. Annak kiszámított szépsége itt praktikusan egyszerűvé nemesedett. Ott a domb: „védőmű”, itt a park belső alkotó eleme. Nem is domb, hanem dombvonulat amely behálózza a parkot, s a gerincén járda fut végig. Egyiik helyen nagy térséget övez, a mélyedés labdajátékok remek tere lesz. A sarkon homokra épített, gerendákból összehozott terjedelmes mászójáték. És persze padok mindenfelé, most sar- jadzó fű, majd bokrok... Megállítanak, nekem szegezik a kérdést: ez meg ez az utca hol található. Jó kérdés! Persze hogy itt, Lvov-Kertvárosban. És mégsem tudom megmondani a pontosabb helyét. Itt, a régebbi részen a sok női név keveredik bennem, ha pedig a másik (a siklósi) részre gondolok, a szokatlan vonal- vezetésű utcák okoznak zavart. Hát igen ... nem ártana egykét térkép a forgalmasabb pontokon. Meg az idejekorán elhelyezett utcatáblák sem, a házszámtáblákról nem is beszélve . .. Figyelem az erkélyeket. Azt, hogy a nyugatra nézőkön milyen válogatott módokon elhelyezett függönyökkel védekeznek délután tűző napsütés ellen. Meg azt, hogy milyen sokan próbálnak kiskertet varázsolni ilyen-olyan virágládákkal. Valamiféle szabványosításra gondolok, aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot, azzal, hogy legalább a virágtartók — és bennük a virágok — legyenek különbözők és sokfélék, ha már az erkélyek any- nyira egyformák. És persze minél több virágos erkély lenne ... Hársfai István HÉTVÉGE 5. A Megyei Kórház most épülő sterilizálója
