Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)

1981-08-09 / 217. szám

Kevesebb a halálos baleset, csökkentek a súlyos üzemzavarok Javult a bányabiztonság a Mecsekben Beszélgetés dr. Konesag Károllyal, a Kerületi Bányamüszaki Felügyelőség vezetőjével ■ A mecseki szén- és uránbányák mind nagyobb mélységben működnek, egyre nehezebb körülményekkel, súlyosabb veszélyek­kel kell szembenézniük a bányászoknak. Ennek ellenére az utóbbi esztendőkben ritkábban leng fekete zászló a bányaüzemek felett, talán, talán a bányász szakma mellől lassan elkopik majd egy- egy jelző: a legveszélyesebb, a legnehezebb, az egészségre leg­ártalmasabb ... Dr. Konesag Károllyal, a pécsi Kerületi Bánya­műszaki Felügyelőség vezetőjével a kedvező változásokról, ezek okairól és természetesen a még kétségkívül meglévő gondokról is beszélgettünk. — A bányász jószerencse, az elővigyázatos munka, a nagyarányú műszaki lejlesz- lés. avagy a bányabiztonsági szabályok szigorítása volt, ami a szomorú eseményeket megritkította? — Valamennyi együttvéve!- Bizonyára igy van. Mé­gis számomra néha úgy tű­nik, mintha csakis a Jósze­rencse óvná a bányászokat. Amikor például 1976. január 30-án Szászváron négyen, 1978. december 8-án Zobá- kon hatan meghaltak, vagy az elmúlt hónapban a sze­rencsétlen munkásra az urán­bányában ráomlott a kőzet, az elemekkel szembeni küzde­lemben szinte tehetetlen volt az ember... — Sosem tehetetlen, legfel­jebb néha. alulmarad, mint a bányaszerencsétlenséget követő vizsgálatok a legtöbbször meg­állapítják a balesetek elkerül­hetők lettek volna ... Az elmúlt öt év baleseti statisztikái azt bizonyítják, hogy a mecseki bá­nyászok egyre jobban vigyáznak a maguk és társaik életére, testi épségére. A Mecseki Szénbányáknál például a IV. ötéves terv ideje alatt 57 ha­lálos baleset volt, 1975-ben a 100 000 műszakra eső, 3 napon túli sérülések gyakorisági muta­tója 62,3 volt, 1971 és 1975 között 105 bányatüzet kellett eloltani. Az V. ötéves terv ide­je alatt 33-an haltak meg (per­sze ez is nagyon sok), 1980-ra 46,4-re csökkent a baleseti gyakorisági mutató, öt év alatt 41 tüzet kellett lokalizálni. A Mecseki Ércbányászati Vállalat­nál a halálos balesetek száma csak a III. ötéves tervidőszaká­hoz viszonyítva csökkent jelen­tősen, az utóbbi öt évben ugyanis lényegesen nagyobb mélységbe került a művelés, mint korábban, a 'kőzetviszo­nyok romlottak, omlás szem­pontjából veszélyesebbek, ezért is 1976 és 1980 között 14-en haltak meg, az idén pedig már hárman (a Szénbányáknál az idén eddig egy halálos baleset volt). Itt főként emberi mulasz­tások okozzák a legsúlyosabb szerencsétlenségeket, ugyanis a MÉV-nél magasabb a mű­szaki színvonal, mint a Szén­bányáknál, amit a sújtólég - robbanás-veszély hiányában a villamos energia korlátlan hasz­nálata tesz lehetővé. A baleseti gyakorisági mutatók, amelyek egyébként az elmúlt öt eszten­dőben javultak, bizonyítják is ezt: 1975-ben például 20,4, míg a mostani középtávú terv utol­só évében pedig 19 volt a 100 000 műszakra eső három napon túl gyógyuló sérülés. Te­hát nagyon komoly mértékű ja­vulás történt, hiszen 1971-ben például még 28,2 volt. — Gázkitörésveszély! A ma­gyar szénbányászatban egye­dül a Mecsekben ismerik ezt a súlyos bányászati veszélyt, amelynek igazi magyarázatát tulajdonképpen még nem si­került egyedül hiteltérdem- lően tudományosan megma­gyarázni, mégis az ellene való védekezésben eredmé­nyeket értek el... — Valóban. A gázkitörések száma ugyan nőtt a mecseki szénbányákban, hiszen a mély­ség növekedésével ez természe­tes is. A sok közül azonban váratlan, amely balesetet oko­zott csak kettő volt. Ezek közül sajnos egyik a már említett, hat halálos áldozatot követelő zo- báki. a másik a szászvári 4 halálos balesettel. A pécsi te­rületen a legveszélyesebb he­lyeken is eredményes védeke­zés folyik, István aknán például a magasabb szinteken régeb­ben 95 gázkitörés történt 1974 óta, amikortól mélyebb szinte­ken éppen a legveszélyesebb területeken folyik a művelés mindössze egy volt az elmúlt évben, ez is a IV-ik szinten egy nem is minősített telepben, balesetet nem okozott. Tehát a pécsi területen az eredményes megelőző eljárásoknak köszön­hetően lényegesen kisebb gond most már a gázkitörésveszély, mint a komlói területen. Ott még arra kényszerülnek, hogy provokációs robbantásokkal ki- kényszerítsék a gázkitöréseket olyan időszakban, amikor egy- egy területen nem veszélyeztet senkit. Ez viszont lényegesen csökkenti a munkaidőalapot, különösen az ötnapos munka­hét bevezetésekor okoz ez majd problémát. Régebben a pécsi területen jól beváltak a robba­násbiztos, dupla ajtók, ame­lyekkel egy-egy területet, lég­osztályt hermetikusan el lehe­tett zárni. Komlón is ilyen mód­szereket kezdtek alkalmazni. Nagyon nagy jelentőségű két okból is a pécsbányai, Kossuth- bányai és zobáki gázlecsapo- lás, amelyet még szélesebb körben kellene a jövőben al­kalmazni. Mielőtt egy-egy göz- kitörésveszélyes telep művelés alá kerül gázlecsapolással lé­nyegesen lehet a telep gáz- tartalmát. a veszélyt csökken­teni. Évenként 20 millió köbmé­ter gázt csapolnak le, óriási mennyiség ez, hiszen Pécs vá­ros évi fogyasztása ennek alig több mint a kétszerese. Kár, hogy a hasznosítása, nem meg­oldott, hiszen ez önmagában is gazdaságossá tenné a most tulajdonképpen többletköltséget okozó gázkitörés elleni meg­előző védekezést. A gázlecsa- polás döntően elősegíti a súj­tólégrobbanás elleni védekezést is.- A városi gázellátás ugyan kissé eltér mostani témánktól. viszont az önök számára ez is munkát okoz. Egyre több emberéletet kö- ' vetet a gáz. — Sajnos így igaz. A benzin­bontás révén előállított gáz 20 százaléknyi szénmonoxidot tar­talmaz, különösen a szűk pécsi utcákban, ahol a kötelező vé­dőtávolságok nem tarthatók, nő a mérgezés veszélye a szerelők, a lakók, járókelők számára egyaránt. A földgáz Pécsre ér­kezése után lényegesen jobb lesz a heíyzet. Egyébként a DDGÁZ példamutatóan szer­vezte meg mentőszolgálatát, ennek ellenére főként a szabá­lyok be nem tartása, a készü­lékek helytelen alkalmazása miatt sok a baleset, az öngyil­kosságokról nem is beszélve, amikor mindig mások életét is veszélyeztetik. — Térjünk vissza a bányá­szathoz. A munkásokat a bánya olyan rémei is veszé­lyeztetik, amelyek nem sze­repelnek a baleseti statiszti­kákban. A foglalkozási ártal­makra gondolok. Javult-e a helyzet ezen a téren? — A szilikózisos megbetege­dések 96 százaléka a pécsi Kferületi Bányaműszaki Felügye­lőség területén van. Több mint háromnegyed részük a szénbá­nyáknál, 12 százalék az urán- bányászatban, 6 százalék az aknamélyítőknél és 4 százalék más helyeken. Évről évre nő az új, megbetegedések száma, a Társadalombiztosítási Igazgató­ság 1980-ban például T63 új beteget vett nyilvántartásba, a korábbi években ennek negye­dénél is kevesebb volt. Persze ez azt is jelenti, hogy most pontosabban képesek a beteg­séget megállapítani. A statisz­tikák tehát a helyzet rosszab­bodását jelzik, a helyzet azon­ban nem egyértelműen ez. A munkahelyek porkoncentrációja évek óta nem nő. Most már valamennyi szilikózisos beteg szerepel a nyilvántartásokban, az egészségügyi szervek nem vonakodnak a betegség meg­állapításában. Régebben átla­gosan 10—12 éves föld alatti munka után már jelentkezett a betegség, most a felmérések szerint 24,5 évre nőtt az ex­pozíciós idő. Már minden mun­kahelyen ivóvíz minőségű víz van, egyedüli mód a veszély elhárítására, hogy a porlekö­tést az eddiginél hatékonyab­ban sikerüljön megoldani. Kí­sérletezni kell egészségre ártal­matlan vegyszerekkel, amelyek növelik a víz porlekötő képes­ségét. Sokkal komolyabb eredmé­nyeket értek el viszont a vib­ráció elleni védekezésben. A korábbi időkben évente 40—50 új megbetegedés volt, 1980- ban csak 8. Különösen a Me­cseki Ércbányászati Vállalatnál sikerült az emberek kezéből ki­venni a legjobban rázó gépe­ket. Most kezdődik a halláská­rosodás felmérése, a Szénbá­nyáknál hiányoztak korábban a felmérések, nem álltak ren­delkezésre a sújtólégbiztos zaj­mérők, pedig csak a legutóbbi időkben 29 halláskárosodást állapítottak meg náluk.- A baleseti statisztikák alapján, a foglalkozási be­tegségeket is figyelembe véve az önök hatáskörébe tartozó területen jobb vagy rosszabb a helyzet, mint az ország más bányavidékein? — Abszolút értelemben rosz- szabb. Ha a bányák mélységét, az omlás-, a tűz-, sújtólég—, gázkitörés-, porártalom- ve­szélyeket tekintjük, amelyekből másutt legfeljebb kettő van együtt, akkor jobb, általánosan jobb.- Minek köszönhető ez, hi­szen például a Szénbányák­nál a műszaki fejlesztésben messze nincsenek olyan lehe­tőségek, mint másutt, ugyan­akkor minden bányaveszély jelen van a mecseki szén­bányákban?- Elsősorban éppen a nagy­arányú műszaki fejlesztésnek, ez bármilyen nehéz anyagi kö­rülmények között, de mindkét nagy bányavállalatnál szembe­szökően nagyot fejlődött. Más­részt a szakmai színvonal nö­vekedésének. A műszaki to­vábbképzések a fizikai dolgo­zók oktatása, a vájárképzés na­gyon magas színvonalon törté­nik. Aztán a technológiai elő­írások, a bányaművelés előké­szítése már-már tudományos színvonalú. A Mecseki Szénbá­nyák Kutatási osztálya például a gózkitörésveszély, a tűzve­szély elhárításában egészen ki­vételesen magas szintű tevé­kenységet folytat. Minden telep művelésekor meghatározzák a tűzveszélyességét, ajánlatot tesznek a vegyszeres védekezés módjaira. Vagy az uránnál a robbantási technológiák magas színvonala, a fegyelem nagy­mérvű növekedése, egyaránt a nagyobb biztonságot szolgálja, hogy csak egy-két példát em­lítsek. Feltétlenül kedvezően hat az Általános Bányászati Bizton­sági Szabályzat (ÁBBSZ) is, amelyet éppen most dolgoznak át, amely még az eddigieknél is jobban szolgálja majd, a bányaművelés során a bizton­ság műszaki és személyi felté­teleinek megkövetelését. Lombosi Jenő Mostoha adottságok között Miből csinál pénzt az abaligeti tsz? Olcsó legeltetéses marhahizlalás - Új üzemág a hordókészítés - Jól fizet az aprómag Abaliget és Orfű Baranya két legszebb üdülőközpontja. Bá­nos, Husztót, Mecsekrákos, Me- csekszakál, Kovácsszénája, Te­keres apró, vadregényes hegyi falvak a Mecsekben. Az itt tú­rázók elgyönyörködnek a táj vad szépségében. Az itt gaz­dálkodó Petőfi tsz-nek ez a sok szépség nem egyéb, mint gond. Csupa erdő meg legelő, a 2100 hektárból alig 600 hőid a szán­tó. Az is nehezen járható a „traktorborogató’' balesetve­szélyes hegyoldalon. A virágzó turizmusból a tsz annyit sem profitál, mint egy magánember, aki éjszakára szobát ad ki az ideérkező vendégeknek. Birka­csárdát akartak nyitni — több ezres juhnyájukból bőven ellát­ták volna bárányhússal —, de a Megyei Idegenforgalmi Hiva­tal „kiszállt” az üzletből. Nehéz lábra állnia a mos­toha adottságú tsz-nek, ha még azzal sem rendelkezhet, amije van. A községi tanács nemrég 8 hektárt hasított ki a legjobb szántóföldjükből lakótelepi par­cellázásra. Legutóbb meg 5 hektárt Abaligeten szemétte­lepnek ott, ahol 38-40 mázsa gabonát termelnek évek óta. A tsz-t mégcsak nem is értesí­tették. Barta János, az elnök első indulatában elkergette az idegen traktorost, aki paran­csot kapott a tereprendezésre. De közölték vele, hiába rekla­mál, egy fillért nem kapnak a földért, mert letudják a 100 hektár OFA-területből, amit annak idején át kellett ven- niök. De nem az OFÁ-t viszik, hanem a jó szántót, amit drá­ga pénzen műtrágyáznak évről évre. Legközelebb Orfűn csi­nálnak hasonló szeméttelepet búzaföldörr. Az abaligeti tsz vezetői az átlagosnál sokkal többet törik a fejüket azon, miből csinál­hatnának pénzt. Volt és még ma is van egy kőbányájuk, de azt bezáratták. Van Kovácsszé­náján egy szarvasmarha­telepük, amiben 10 éve nincs tehén, mivel egy szanálás során a szarvasmarha-tartásukat fel­számoltatták. Legutóbb 1975-ben szanálták a tsz-t —, azóta nem. Az öt év alatt, mióta az új vezetőség funkcionál, kétszer voltak nye­reségesek, legutóbb tavaly. Igaz, hogy csak 800 000 forint­tal. Az idén mivel a korai gabo­na és a borsó náluk is gyen­gébben fizetett, mindent meg akarnak fogni, hogy ezt ellen­súlyozzák. A szalmát felbáláz­zák és eladják Borodpusztá- nak, a Mecseki Szénbányák komlói üzemének iszapoláshoz. A 60 vagon szalmáért 800 000 forintot kapnak. Szénát is ad­nak el, tavaly 40 vagonnal szállítottak olasz exportra, most is ennyit szeretnének. Jók az adottságaik a pillangósok ter­melésére és az aprómagfogás- ra. A vöröshere első kaszálásá­ból szénát készítenek, a máso­dikat meghagyják magnak. Szerződésük van a dombóvári Vetőmag Vállalattal, 17 hektá­ron elit vetőmagot termelnek. Mázsánként 4500 forintot kap­nak érte, a kommersz- szénáért 3500 forintot. Hektáronként 2— 3 mázsa magot fognak, ami már nagyon jónak számít. A széna és a mag együtt* 20 000 forint bevételt hoz egy hektá­ron. Tavaszi bükkönyt is termel­nek, magnak, egy hektáron 6—8 mázsát, de volt már 12 mázsás termésük is. Ezt 1250 forintos áron értékesítik. A sík vidéki humuszföldeken ilyen „apró­ságokra" nem pazarolnak ener­giát. A 4 aranykoronás földe­ken gazdálkodó Petőfi tsz-ben azonban megbecsülik ezeket a jó piacos növényeket. Kiesé­seiket az idén is ezekkel ellen­súlyozzák. Nagyobb árbevételt azonban csak újabb vállalkozásoktól re­mélhetnek. Az állattenyésztés éveken át egyenlő volt itt a bir­kanyájjal. A terület eltartó­képessége 6000 anyás nyájat is lehetővé tenne. Anyagi lehe­tőségeikből csak 1500 anyaál­lományra futja, ezt biztonság­gal és jövedelmezően tudják fenntartani. Az idén határozták el, hogy áttérnek a legeltetéses marha­hizlalásra. Hitelből vásároltak 110 sovány magyartarka üszőt az Alföldről, jövőre még 250-et állítanak be, s öt év alatt 900 —1000 darabot akarnak meg­hizlalni. Főként legelőn, némi csalamádé kiegészítéssel, táp helyett vegyes gazdasági abra­kot, darált kukoricát és búza- ócsut adnak a hizlalás utolsó fázisában. Egy kiló marhahúst így nagyon olcsón állítanak elő. Beruházásra nincs szük­ség, hisz Kovácsszénáján ott állnak a régi tehén- és növen­dékistállók, amelyek tökélete­sen megfelelnek a célnak. Sok szomszédgazdaságnak szemet szúrtak ezek az épüle­tek, amelyekben vagy birka volt, vagy semmi. Most marhák lesznek ott és még valami. Hordódonga-üzemet létesít Ko­vácsszénáján a tsz, mivel pár héttel ezelőtt Pécsett, a Zsinkó utcában beindították — mint új melléküzemüzemágat — a hor­dógyártást. Több mint 500 hek­tár erdővel rendelkeznek. A hordót tölgyfából készítik és eperfából is. Területükön ren­geteg az eperfa, és az eperfa- hordók még a tölgynél is job­bak. A hordó most nagyon ke­resett cikk a piacon, literéért annyit adnak, mint egy liter borért. Az üzemet most fejlesz­tik fel. Jelenleg napi 4-5 hor­dót készítenek a Konzum Áru­ház és a Pannónia ÁFÉSZ ré­szére. Amint a dongagyártás a tsz-ben beindul, felfut a terme­lés. A piac biztos, 1982-re2500 darab különféle méretű hordót szerződött le velük a TITAN Nagykereskedelmi Vállalat, amiből 8 millió forint árbevé­telre számítanak, s ebből 20 százalék a várható tiszta nyere­ség. A vállalkozás tehát jó ha­szonnal kecsegtet, csekély, szinte semmi kockázat mellett. Ezért mertek fejlesztési támo­gatást kérni, mint gyenge tsz c megyétől. Ez nagy lökést ad­na a hordóüzem beindulásá­hoz, a gyártásra alkalmas, kel­lően előszárított faalapanyag bekészletezéséhez. Frissen ki­termelt nyers fából ugyanis nem lehet jó hordót készíteni. A dongaüzem hulladékából parkettlécet gyártanak majd. Meglévő erdő- és iegelőte- rületeik jobb hasznosítása az egyetlen lehetőség, amellyel a tájhoz igazodó termelési struk­túrát tudnak kialakítani. A me­liorációval — mely 1983-ban in­dul meg területükön — pedig növelik szántóterületük nagysá­gát, javítják földjeik minősé­gét.-Rné­HÉTVÉGE 3. Az Ózdi Kohászati Üzemekben tervszerűen halad a 3-as kohó közepes javítása. Sor kerül a kohépáncél részleges cseréjére, a falazat felújítására, kicserélik az adagolóberendezést, s fe­lülvizsgálnak valamennyi szerelvényt. A képen: a javítás moz­zanatai.

Next

/
Thumbnails
Contents