Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-20 / 228. szám
1981. augusztus 20., csütörtök Dunántúlt napló Jobbról a nyersanyagtároló, középen az olajtartály és balról a kölisztüzem látható a képünkön Március 9-én délben utoljára szólalt meg a duda a régi be- remendi mészüzemben. öt percig siratta önmagát a rozzant gyár, ahol a gépek talán már csak a hűséges munkások miatt tartottak ki az utolsó pillanatig. — Nehéz volt a kazánban akkor már annyi gőzt is összegyűjteni, hogy a dudát néhány percig bőgessük — mondja Tóth György, aki akkor a mészüzem vezetője volt. Huszonkét évi munka után megvárta amíg a gyár kileheli lelkét, aztán a munkásokat is áthozta az új mészműbe. — Az utolsó műszakon már csak harmincon lehettünk, levett sisakkal hallgattuk a dudaszót. Juhász Istvánné, a mészmű alapszervi párttitkára ugyancsak nosztalgiával beszél a már évek óta rokkant gyárról: — Családias hangulatban dolgoztunk ott. Igaz, nagy volt a por, de mind a százan szívesen csináltuk a munkánkat. Itt most összehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények, de egy- egy embernek nagyobb a munkaterülete és a bérek sem tisztázottak. Nagy az emberekben a bizonytalanság, hogy kevesebbet keresnek majd. A párttitkárnő a készárukiadóban dolgozik. Tíz esztendeje Budapestről jött vissza a faluba, a régi gyárba dolgozni. Hét éve a 26 fős pártalapszervezet titkára. Itt dolgozott haláláig édesapja, most is itt keresik kenyerüket testvérei, sógornője, lánya, vője és a férje is ... — A közvetlen családból heten vagyunk a BCM-ben, de a fél falu rokonom, a fél falu meg itt is dolgozik ... Tudja, nagyon szép ez a gyár, amikor először kijöttünk a régjből, csak csodálkoztunk. De azért ebbe a jóba is nehéz beleszokni, és hát azért gondok is vannak. Főként a bér... Miért ítéltéé baléira? Osztermayer Miklós a cementipar ösztöndíjasaként végezte el a Pollack Mihály Műszaki Főiskolát 1967-ben. Egy évig a régi gyárban gyakornokként szinte minden munkahelyet véli meszmű ura la mennyi üzeme működik Az „Mletíí is rangot kapott a BCM-ben Az új beremendi mészmű a tervezettnél olcsóbban, határidőre elkészült. Kapacitása 140 000 tonna égetett mész, 108 000 tonna mészhidrát, 64 000 tonna kőliszt évente. Már most a tervezett mennyiséget, minőséget képesek termelni. aigjárt, majd a hidrátüzemben iművezető volt, aztán üzemvezető. Az új cementmű beindulása után jött át, előbb fődiszpécser, majd főtechnológus volt, most pedig o BCM főmérnöke. — A régi gyárban nagyon jól összeszokott társaság dolgozott, könnyen lehetett őket irányítani. Többségük hosszú évtizedekig dolgozott ott, nagy helyismeretet szereztek, képesek voltak a maximumot kihozni a fél évszázados gépekből. Az utóbbi években azonban egyre romlott a helyzet, már nem volt szabad pénzt költeni a régi berendezésekre. Sok olyan munkahely volt, ahol emberfeletti erőfeszítések árán lehetett csak dolgozni. Jellemző a munkások szakértelmére: a régi gyár leállása és az új indítása között alig több, mint egy hónap múlt el, egyharmaddal kevesebben, sokkal olcsóbban és sokkal nagyobb mennyiségi terméket állítanak most elő. Sokan kinn voltak Lengyelországban, jól begyakorolták magukat. Mayer György talán most maga sem tudja, milyen minőségben beszél az V. ötéves terv egyik legnagyobb baranyai beruházásáról. Hosszú évekig a BCM beruházási osztályvezetője volt, néhány hete azonban a Siklós város-járási Pártbizottság titkára. Főként a gazdaságpolitikával foglalkozik, (gy aztán a BCM, mint a terület iparának meghatározó tényezője, figyelmének középpontjában marad továbbra is.- A BCM építésének kezdetén kerültem Beremendre. Ott szinte naponta láthattam munkám gyakorlati eredményeit, a Schwarcz Magdolna a Mészmű vezérlőjében követni tudja a teljes technológiai folyamatot Erb János felvételei politikai munkában ez csak nagyon hosszú távon és csak nagyon közvetetten jelentkezett. Negyvenéves vagyok, a BCM- ben befejeződött a vertikum teljes kiépítése, úgy érzem, most ezen a területen- nagyobb feladatok várnak rám. Két évvel az alapkőletétel után A lengyelekkel 1978 májusában sikerült szerződést kötni, ők ugyanis korábban megvásárolták a „MAERCZ" technológiát, amely véleményünk szerint a legjobb. Kulcsrakész átadás volt a feltételünk. Természetesen az itteni beruházási szervezetet ismét meg kellett erősíteni. A BCM-ben dolgoztak még a cementmű építésében részt vett szakemberek, nem volt hát nehéz megfelelő embereket találni. Még 1978 nyarán a lengyelek megkezdték a felvonulást, munkásaiknak szállásokat építettek. A tervek szerint évente 140 000 tonna égetett mész, 108 000 tonna mészhidrát és 64 000 tonna kőliszt előállítására alkalmas mészművet kellett építeniük, amelynek költsége a program szerint 960 300 000 forint volt és 1981 első félévében kellett üzembe helyezni. 1979-ben volt c.z alapkőletétel. A lengyelek kitűnően dolgoztak. Részhatáridőkben voltak ugyan csúszások, az 1978-as rendkívül kegyetlen tél, az elmúlt évben zajló lengyelországi események a szállításokban is fennakadásokat okoztak, a munkások is sokkal többet gondoltak otthonukra, mint egyébként tették volna, ez természetesen munkájukat is befolyásolta. Ennek ellenére a beruházás költsége várhatóan csak 900 millió forint lesz, a mészmű minden üzeme működik, a tervezett kapacitást már most elérték és kitűnő minőségű termékeket adnak. A volt beruházási osztályvezető szerényen elhallgatja, hogy közben a BCM beruházási cso'- portjának feladata volt mindenkor építőanyaggal ellátni a lengyeleket, jónéhóny berendezést ők vásároltak meg nyugati cégektől, s hót az eltérő lengyel és magyar szabványok egyeztetése sem volt egyszerű feladat. A SZOT munkavédelmi kutató- osztályával kiépített jó kapcsolatnak köszönhetően többször a munkálatok közben módosították a terveket, az itt dolgozó lengyel tervezők ebben mindenkor jó partnerek voltak, az építők pedig rugalmasan vették figyelembe az átdolgozott terveket. Ugyanilyen jó kapcsolatot építettek ki a beruházók a tűzrendészed, az építő hatóságok, a KÖJÁL munkatársaival. Az A mészmű lelke a Maercz üzembe helyezés is szinte példa nélkülien, zökkenőmentesen zajlott le. Teljes vertikum Szikszói Tibor, a BCM igazgatója azt reméli, hogy a tizedik évébe lépő BCM-ben mott majd az ,,M” betű is méltó rangot kap. A BCM 1,5 milliárdos évi termelési értéket állít elő, ebből a vártnál sokkal nagyobb te>meléssel és jobb minőségű termékekkel belépő mészmű már az idén tíz százalékkal részesedik, jövőre pedig 20—25 százalék lesz a részaránya. A BCM tíz esztendő alatt hétszeres kiváló címet ért el, a cementipar jövedelmezőségének egyik legfontosabb bázisa volt. Az új mészmű megépültével az 1981-ben kissé visszafogott cementtermelés ellenére, az állandóan növekvő költségek ellenére is azok maradhatnak. Dr. Bényei Károly termelési és technológiai osztályvezető, aki az egyetem elvégzése után, 1954 és 1959 között a régi gyárban dolgozott, majd 1972-ben, a BCM indulásakor került ismét vissza Beremendre, az új mészmű szinte valamennyi berendezésének működését elemezte már műszakilag is, gazdaságilag is. Szerinte sokkal többet tud, mint azt a tervezők, kivitelezők legmerészebb álmukban is elképzelték. A beszélgetések közben járjuk a BCM-et. A cementmű mögött alaposan összezsugorodtak a lengyelek „haditámaszpontjai’'. Józef Gill igazgató és Teofil Koval műszaki igazgató, az építkezés irányítói már csak alig száz dolgozóval (70 fizikai, 20 szellemi) végzik a hibajavításokat, néhány apróbb munkát és az építkezés felszámolását. Kilátásban van ugyan, hogy a kőliszt-üzemhez egy szárnyvas- utat kell építeni. Ha o szerződést rövidesen megkötik, itt marad egy munkacsapat, ha nem, augusztus végén hazamennek. Szeptemberben az igazgató csak néhány emberrel marad már itt. Viszont véglegesen hazánkban telepedik le az egyik vroc- lawi szerelő, aki beremendi kislányt vett feleségül és egy lengyel ápolónő, aki viszont az egyik magyor munkással házasodott össze. A lengyelek egyébként a honvágy ellenére is jól érezték itt magukat, a vezetők, a BCM vezetői gondoskodtak arról, hogy a munka után szórakozási lehetőségeik legyenek. Beremenden például minden héten lengyel nyelvű filmvetítés volt, a tolmácsnő, Gulyás Margit pedig, aki régebben az IBUSZ- nál volt üzemvezető országjáró kirándulásokat szervezett. A kőtörőben egy féltonnányi kő fennmaradt a garaton, azzal küszködnek a sárga és piros sisakos munkások. Rövid ideig áll a törő, Tóth György, aki most itt az új mészműben üzemvezető-helyettes, kissé za- vbrban van, hogy éppen most került ide ez a több mint fél köbméternyi, behemót kő. De- hót akkor is lesz itt üzemzavar, ha már rég nem lesz ilyen új c mészmű. Átmegyünk az utó- oíztályozóba. Innen az öklöm- nyi mészkövek a mészégető kemencéhez kerülnek, az egészen apró átmegy a cementműbe, a többi pedig a kőlisztőrlőbe. Minden méretű követ feldolgoznak. Egy szinttel lejjebb fülvé- dős munkás figyeli a gyorson forgó, szobányi acél kőlisztmalmot. Ismét kiérünk az épületből, előttünk áll a sok emeletnyi jurtaszerű kőtároló, innen kerül a mészkő a kemencékhez. Or- gyán László kemencekezelö 48 méter magasra visz fel bennünket lifttel, a kétkamrás aknakemence legfelső szintjére. Műszerek, tolózárak sokasága, az 1400 fokon izzó mészkő lehelete árulkodik csak a kemencéről. A kemencét körülvevő vaserkélyről jól látni az egész BCM- et, körülöttünk az új mészmű valamennyi üzemét. Balra a kőtörő és a kőlisztüzem, onnan fedett szalagrendszer vezet a cementmű felé. A szürke betonóriások több száz méter hosz- szan húzódnak észak felé. Innen úgy tűnik, mintha beleszaladnának a jóval távolabb lévő Szársomlyóba. A mészégető kemence északi oldala előtt a kőtároló jurta, jobb oldalt ferde, ugyancsak zárt szalagrendszer viszi ót az égetett meszet a kiadóba és a hidrátüzembe. Gombás Jenő gépész, a régi üzemben is az volt, az irányítóteremben figyelte az üzem működését, mindössze néhány munkásnő volt körülötte, narancssárga overáljuk ugyan fehér volt, a gépeket is már fehérre festette a mészhidrát, g levegő azonban tisztának tűnt. A csomagolóban Bazsamér Jó- zsefné töltötte a 25 kg-os mész- hidrátos zsákokat, az automata gép zsákkal ellátása könnyűnek tűnik, az egész napos gyors, monoton mozdulatok azonban bizonyára alaposan kifárasztják o munkásnőt. Akárcsak lenn, a vagonrakodásnál Kucsera Andrást saját munkája. Tíz esztendeje dolgozik Beremenden. A régi gyárban mészégető, az újban is először kemencekezelő volt. önként vállalta ezt a munkát, amikor senki sem akarta csinálni.- Természetesen több bért is szeretnék — mondja a 32 éves fiatalember. - Ma délig 60 tonnát raktunk be, ez 120—130 forintot jelent körülbelül. Nehéz munka, a szalag csak a vagonig hozza a szakokat. Úgy érzem, ez a gyár legnehezebb munkaköre, remélem, a normarendezés ezt méltányolja is. Egyébként letelepedtem Beremenden, most már itt az én otthonom. Hallani, hogy a kőadagoló a nyugati aknába szórja a követ, egy pillanatra a kemencekezelő is arra figyel, néhány szinttel lejjebb a kemence vezérlőjében Alföldi Katalin és Némedi Szi- lórdné is bizonyára regisztrálja, hogy új ciklus kezdődött. Délre a BELAZ-út kígyózik a bánva felé, valahol a régi gyár körül tűnik el a házak között. Ott, a kémény alatt valahol az elavult géoeket szerelik le, rpost tervezik, hogy a kéményt miként tudják majd ledönteni. Talán könnyebb lesz, mint a légi gyár iránti ragaszkodást megszüntetni, de nem is baj . . . Az újat, a korszerűt, az eaészsé- get kevésbé veszélyeztetőt bizonyára még jobban megszeretik majd . . . Még jobban kötődnek majd hozzá . .. Lombosi Jenő I
