Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-20 / 228. szám
A Dunántúli napló 1981. augusztus 20., csütörtök Nagydíjas termékek alkotói Korszerű lakóépületek Mohácson, az új városrészben — Szokolai felv. — Négyszemközt a tanácselnökkel Mohács hatodik ötéves terve Beszélgetés Fischer Jánossal, Mohács város Tanácsának elnökével A közelmúltban lezajlott tanácsüléseken fogadták el a helyi hatodik ötéves pénzügyi és fejlesztési terveket. Tudósításainkban megírtuk: mindenütt az a törekvés kapott hangot, hogy a szerény lehetőségek mellett, a szigorúbb gazdasági feltételek közepette a helyi erők mozgósításával javítsák a lakosság életkörülményeit és biztosítsák a fejlődés folyamatosságát. A Dunántúli Napló szerkesztősége most kezdődő sorozatában felkeresi a baranyai városok tanácselnökeit, akiktől a hatodik ötéves tervről, annak végrehajtásával kapcsolatos elgondolásokról kér interjút. Először Fischer Jánost Mohács város Tanácsának elnökét kérdeztük arról, milyen eredménnyel zárult az ötödik ötéves terv? — Előző ötéves tervünket a végrehajtott lakásprogram, az egészségügyi hálózat fejlesztése és a gyermekintézmények férőhely-növekedése jellemzi. E területeken sikerült teljesítenünk a terv előirányzatait, s ezáltal jobb, színvonalasabb ellátásra váltunk képessé. 750 lakás készült el, többségében a lakossági erők bevonásával, hiszen állami eszközökből mindössze 80 lakást építhettünk. A lakossági összefogásnak a városfejlesztésre gyakorolt hatását nem méltathatjuk eléggé: még ha az OTP közreműködését is számítjuk, akkor is a város negyedmilliárdos gazdagodását jelenti. A város és környéke igényelte a fekvőbeteg-ellátás javítását, a kórház bővítését. Az új belgyóqyászati és gyermek pavilon 120 új ágyat jelent, két műtő, új röntgenosztály és központi sterilizáló épült. Az idén is folytatódó fejlesztéssel hosz- szabb távon is ki tudjuk elégíteni a szükségleteket. A gyermekintézmények fejlesztésében elsősorban az óvodai ellátás terén léptünk előre. Olvan helyzetet teremthettünk, amikor a növekvő gyermeklétszám ellenére is a gyermekek 87 százalékát felvehettük az, óvodákba, a 250 új helynek köszönhetően. A tervidőszak második felének pénzügyi és építőipari kapacitásgondjai miatt néhány létesítmény áthúzódott 1981-re. Pl. a nyugati városrészben épülő 12 tantermes iskola, az üzlet- és szolgáltató ház. Az iskolát a tanév kezdetére, az üzletházat előreláthatóan a jövő év első felében adjuk használatba. Egyébként ezek jelentették az indulást az új tervidőszakban. — Mi jellemzi Mohács új ötéves tervét? — Az, hogy a lehetőségeink szerényebbek, mint az előző öt esztendőben voltak. A fejlesztési alapunk ugyan néhány tized százalékkal magasabb most, de reálértékben mégis kevesebb. A tanács által jóváhagyott fejlesztési alap 250 millió forintot tartalmaz, ennek jelentős része a lakásépítést, vagy az azzal kapcsolatos létesítmények megvalósításán szolgálja. Változatlanul szükségesnek tartjuk a lakosság közreműködését a városfejlesztésben ónnak ellenére, hogy lakáshelyzetünk nem olyan súlyos, mint más városokban. Ha csak a mennyiséget nézzük, a mi ellátottságunk a legjobb: a korábban nyilvántartott 1100 lakásigényből csak 600-at újítottak meg. Lakástervünk most is 750 lakást jelent, de a feszítő társadalmi-szociális problémák megoldása végett több — 150 — célcsoportos lakás építésére nyílik lehetőségünk. Ezeket a lakásokat 1983-ban be akarjuk fejezni. Szó van kétszintes sorházak szövetkezeti alapon történő építéséről is, a Bólyi Mezőgazdasági Kombináttal együttműködve. — Mindenütt megkülönböztetett figyelmet lorditunk a lakások lelújítására. — Az állami lakóházak fenntartására, karbantartására fordítható összeg a korábbi kétszeresére — 73 millió forintra — növekedett, ebből 100 lakás korszerűsítését, teljes felújítását, 200 lakásnak pedig a nagy karbantartását hajtjuk végre. E munkák következtében a lakások minősége jelentősen javul. — Mit terveznek a gyermek- intézmények körül? — A gyermeklétszám várható alakulása miatt ebben a tervidőszakban csak 50 új óvodai hely létesítését tervezzük — 25- ct már ebben az évben megépítünk -, viszont a 8 tantermes Park utcai általános iskolát 4 tanteremmel bővítjük a tervidőszak második felében. Ebben a tervidőszakban társadalmi összefogással ifjúsági és tornacsarnokot akarunk építeni négy iskola ellátására. Mintegy 1500 egyéni tagggal létrejött az építést pártoló egyesület; a tagok vállalják, hogy öt éven át évente 100-150-200 forinttal járulnak hozzá az építéshez. Megnyertük az ügynek a mohácsi vállalatokat is, hiszen az alapvetően iskolai célokat szolgáló létesítmény — amit a gimnázium mögötti régi sporttelepen építünk meg; s 1983-ban akarunk átadni - a tömegsportot is szolgálja majd. Az előzetes kalkuláció szerint mintegy 16 millió forintbá kerülő csarnok építését a társadalom 10—12 millióval támogatja. Ezen kívül konkrét társadalmi munkára is számitunk.- Köztudottan •rosszak a mohácsi utak. Tervezik-e a javításukat?- A burkolt utak tekintetében mi állunk a legrosszabbul a megyében: útjaink 26 százaléka földút. A tervidőszak végéig 18—20 százalékra akarjuk csökkenteni ezt az arányt, de tovább javíthatjuk az épített utak arányát, ha a város társadalma ebben is a segítségünkre lesz. A legnagyobbnak ígérkező útépítési munka: a Közúti Igazgatóság szélesíti és korszerűsíti a nagy forgalmú Kossuth Lajos utcát, ami ennek kapcsán kétoldali világítást is kap.- Javul-e a kapcsolat a szigettel?- Igen, a már készülő új komp segítségével, amit 1983- ban szeretnénk forgalomba állítani. A jelenleg használt komp 70 tonna teherbírású, az új 120 tonnát vehet fel. És ha már a szigetről esett szó, hadd mondjam el, hogy tervezzük a Sárosi- út felújítását is.- Említette, hogy folytatódik c kórház-rekonstrukció. . .- 26 millió forintunk van erre a célra. Újabb két műtő épül, teljesen megújul a szülészet is, s ráadásul 20 ággyal bővül is.- Mi történik a kereskedelmi ellátásbqn?- A legfontosabb, hogy a belvárosban az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat, az ÁFÉSZ és az OTP együttműködésével épül egy épület új üzletekkel; ez alapvető változást jelent majd a város központjának az ellátásában. Megállapodás van a Béke szálló és étterem felújítására is. Hársfai István Egyikük éppen az éléskamrát meszelte, amikor fölkerestem, a másik kettő is csak lélegzetvételnyi időre tehette magát szabaddá, ugyanis a minisztérium által kiírt gyártmányfejlesztési pályázatra, meg az őszi BNV-re készülnek. A negyedikkel az igazgató irodájában találkoztam, aki éppen gratulált neki és átadta az erkölcsi elismerés mellett az anyagi ösztönzést tartalmazó borítékot. A Pécsi Ipari Vásáron nagydíjat nyertek azok a termékek, amelyeket ők terveztek, illetve készítettek. Ferecskó Sándorné fekete hajón fehér mészcseppek voltak, mikor találkoztunk. A Pécsi Kesztyűgyár gyártmányelőkészítési osztályának vezetője. Lakása jó ízléssel, az eredeti és értékes régiségek iránti érzékről és gyűjtőszenvedélyről árulkodik. Füstös konyhában talált festett tálas,- ormánsági fehér- neműs láda, faragott parasztbarokk szék és egyéb, szinte múzeumba illő régi tárgyak veszik körül. Szabadkozott, hogy a kitüntetett ruháknak nem ő az alkotója, legfeljebb besegített. — Az egész kollekció, amivel u díjat nyertük — mondja kollektív munka eredménye. Részt vett benne Sári Edit, Simon Vali, Varga Imréné. Úgy kezdődött, hogy az -elmúlt vásáron nem sikerült a nagydíj. Elhatároztuk, az idén megpróbáljuk. Elmentem a bőrgyárba, megfelelő bőröket kiválasztani. Aztán divatlapokat tanulmányoztunk. Mindenkinek volt egy-egy ötlete, sokat próbálkoztunk, variáltunk. A legtöbbet a plisszírozott betétes szoknyával kínlódtunk. Ezt az ötletet én láttam Párizsban, de természetesen nem bőrből. Próbáltuk így is, úgy is, aőzöltiik, vasaltuk a bőrt, végül riaqvon szépre sikerült. A hulladékokból öveket készítettünk, a táskákat pedia a bőrdíszművesekkel beszéltük meg, hogy milyenek legyenek. — Azért készítettünk azonos stílusban díszített variálható, több darabos kollekciót, mert gondoltuk, így majd a kisebb pénzűek is hozzájuthatnak apránként az egyes darabokhoz. — És az alkotónak van-e saját tervezésű és készítésű bőrruhája? — Nekem arra nincs elég pénzem! Engem tökéletesen kielégít, hogy a termékeink sikert arattak, és hogy a külföld ismét élénkebben érdeklődik. Úgy néz ki, hogy az eddigi piacok mellett nagyobb olasz- országi megrendelésnek kell majd eleget tenni. Gróza Józsefné és Hornyák István voltak a díjnyertes táskák tervezői és készítői. Mielőtt velük beszélnénk, mindenképpen el kell mondani, honnan hová jutott ez a kis pécs- bányatelepi üzem, a Pécsi Kesztyűgyár bőrdíszműves részlege. Kezdetben a hulladékok feldolgozására hozták létre, szinte kizárólag pénztárcákat, kulcstartókat, stb. készítettek. Később kezdtek a hulladékokból táskákat is előállítani és két éve, hogy a színvonalasabb bőrdíszműves munka beindult. Ez alatt a két év alatt pedig a következő sikereket vívták ki maguknak: a Könnyűipari Minisztérium formatervezési nívódíját tavaly megnyerték és az idei pályázaton is az élvonalba kerültek. Év elején nyugatnémet kiállításon vettek részt sikerrel. Most a Pécsi Ipari Vásáron pedig megkoronázták eddigi eredményeiket. Kilenc táskával indultak, ebből négy c bőrruha kollekcióval együtt nyerte a nagydíjat, két táska pedig külön arany-, egy pedig bronzérmet kapott. Gróza Józsefné Martfűn, cipőipari szakközépiskolában érettségizett, majd megszerezte a bőrfeldolgozó technikusi minősítést. Hornyák István, akivel együtt ötlik ki a formákat, díszítéseket - vegyésztechnikus. — Véletlenül kerültem ide — mondja —, előző munkahelyemen nem éreztem jól magam, felmondtam. A barátom hívott, hogy amíg nincs másik munkám, dolgozzam itt. Aztán itt ragadtam. Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha női divattáskákkal foglalkozom. Ki a fő ötletszerző? — Közösen tervezzük — válaszol Gróza Józsefné. — Külföldi bőrdíszműves divatlapokból, a Magyar Divatintézet információiból merítjük az ötleteket. A legújabb modellek motívumai már azonosak a kesztyűk és cipőkével. Ez most nyugaton egy kollekció fő követelése. * A vásáron a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat cipői, bútorai, méltán arattak nagy közönségsikert. A látogatók irigy sóhajjal nyugtázták a csodaszép dzsekiket és amikor megtudták, hogy bőrből van, szinte azonnal megfogni, felvenni szerették volna. A nagydíjat nvert ruhadarabok ugyanis a Pécsi Bőrgyár úidonsáaából a kord-anyog hatású, különlegesen kikészített velúrbőrből készültek. Azt talán kevesen vették észre, hogy a kiállított tv- fotel huzata is ebből készült. Bútorzat és női ruha! Hogy fér meg a kettő együtt? — Kerestem valami egészen újat, valami meghökkentőt erre a vásárra - mondja Nagy Józsefné, a Carbon ruhatervezője, akivel nem most először találkozom, diíjnyertes termék alkotójaként. — Véletlenül láttam meg a bútorosoknál ezt a bőrt. Néztem, tapogattam, és máris döntöttem: ebből új modell lesz. A nagydíjas termékek láttán azt gondolhatnánk, különös erőfeszítéseket igényel ezek elkészítése. Am‘mint ahogy a tervezők elmondták, számukra ez a természetes, ez a munkájuk. Sarok Zsuzsa Takarékos porta Olaszon Otterbein Rajmundé. Szép ház, gondozott kert, istálló, ólak és az* épületek fölött, a Szederkény felé húzódó domboldalon a gyümölcsös. Nagy kezdőbetűvel kellene leírnom azt, hogy gyümölcsös, oly sok szeretettel beszél róla Rajmund bácsi. — 33 éve még itt volt a falu szérűskertje, s ma, nézzen körül! Alma, körte, szilva, meggy, szőlő, összesen 130 fám van itt ezen a valamikori pusztaságon. Meg néhány négyszögöl szőlő. Minden fát ismerek, hiszen én ültettem őket, gondozom, metszem, permetezem őket! Becsülöm a fáimat, mert meghálálják a munkát. Engem a faluban mint állattartó gazdát ismernek, de a gyümölcsösömre is büszke vagyok, nem utolsóPénz lóg a fán sorban azért, mert a fáimon pénz terem! Elég szép pénz! — A tehenek egészen biztos, hogy többet hoznak. — Ezt nem vitatom, de számoljunk együtt! Jó években a 60 meggyfámon 6—7 g is megtermelt. Kilóját 20—22 forintért tudtam eladni. A ve- jemmel bevittük Pécsre, mérleget béreltem, és személyesen kimértem a piacon. Meg az epret is vittük, meg egy kis almát, körtét. Most már egyszerre nagyobb tételt — 5—6 kosárral viszünk a MÉK- telepre. A szilvát minden évben összeszedjük, 60—70 liter pálinkát minden évben kifőzetünk. — Ha ennyire megéri, nem kellene még többet foglalkozni a gyümölcstermesztéssel? — Most az állatok vannak elöl. Ez családi hagyomány nálunk. A marhák egész embert kívánnak. 60 éves vagyok, nem tudom, hogy meddig lesz meg az erőm az állatokhoz. Most még hobby, kikapcsolódás a gyümölcsös, de ha nyugdíjban leszek, akkor a fák és a szőlő kerül az első helyre. Az állattartásban több a pénz szinte sugárban ömlik. A gyümölcsfából csak vékonyan folyik, vagy talán csak csöpög. De pénz ez is. Csak fel kell mászni érte a fára! Reil József Frecskó Sándorné Gróza Józsefné Hornyok István Nagy Józsefné
