Dunántúli Napló, 1981. augusztus (38. évfolyam, 209-238. szám)
1981-08-02 / 210. szám
Hol a boldogság mostanában? A boldogság nem tartós íogyasztási cikik. Nem áru. tehát nem kapható sehol. Mivel nem tárgy, nem anyag, nehéz vele számolni. És miután a boldogság számos megbízható tanú egybehangzó véleménye szerint színtelen, szagtalan, anyagtalan képződmény, könnyen elmegyünk mellette, könnyen gellert kapunk rajta, holott mintha csak ő volna a célunk, feléje vesszük az irányt nap, mint nap Birtoklásáért szívós harc folyik köreinkben. Vagy tévednék? Lemondtunk — és leszoktunk volna a boldogságról? Beletörődtünk abba, hogy megfoghatatlan, hogy nem azonos a kellékeivel? Apropó kellékek. Azt mindenki tudja, hogy a boldogsághoz kell egy s más. Hogy a boldogság ezzel, meg azzal jár együtt. Ki-ki számba- veszi ezeket a kellékeket és megszerzi, ha tudja, összerakja, variálja a boldogság attribútumainak vélt tárgyakat és váltig csodálkozik, hogy mégsem mondhatja magát boldognak. Holott. . . Esetleg mindene megvan . . . Hol a boldogság mostanában? — kérdezem, magamtól egyre többször. Miközben a divatos fanyalgást, siránkozást hallgatom innen és onnan. Hol a pénz, hol a luxuslakás, hol a márkás kocsi, a flancos hétvégi ház, hol az egzotikus országokban való nyaralás? — kérdezik sokan, akik még azt hiszik, hogy ott a boldogság, ahol mindezek ott vannak. Ha boldognak hitt emberekkel beszélek, néhány mondat után elhangzik az igen-igen, DE ... És aztán jön a nyafogás. A boldogtalan tudni véli, ki a boldog, rámutat egy házra, kocsira, nőre és azt mondja, ennek a gazdája boldog. A boldog tulajdonos viszont általában mit sem sejt tulajdon1 boldogságáról, önmagáról, vagy bárki másról bármit is . .. Fölteszek most önmagámnak és néhány ismerősömnek egy már — szemre is — nevetséges kérdést: — Van házad, otthonod, hazád, vannak javaid nem vagy disszi- dens, emigráns, fogyatékos, mások eltartottja. Vehetsz könyvet, ihatsz sört, békeidőben sétálgathatsz a 'város korzóján .. . Boldog vagy? Nincs válasz. Beszédeket, interjúkat olvasok. Nem boldog az irányító, mert szavaiból kitüremlik egy megoldási lehetőséggel egyáltalán nem kecsegtető, émelyítően banális probléma. Nem boldog az irányított, mert őt ebben és ebben a kérdésben nem kérdezték meg. Holott ő tud valami lényegeset, valami alapvetőt. Nem boldog a kérdező, mert előre tudja, mire kaphat és mire nem kaphat választ. Nem boldog az ünnepi beszéd megszövegezője, mert másnak adja ót a gondolatait. Nem boldog a szónok, mert nem a saját szavaival beszél és talán nem is arról amiről szíve szerint beszélne. Nem boldog a trabantos, mert kocsija mellett egy Volkswagen Golf áll. Nem boldog a volkswagenes, mert... Mennyi minden kell a mai ember boldogságához...! Mennyi minden, omi azelőtt sohasem kellett 8. HÉTVÉGE Mi a boldogság? A javak birtoklása? A szükségletek, igények akadálytalan kielégítése? Az önmegvalósítás? Hiszen ez végcél. Vagy talán az ebben és ennek való élés? A jó parancs, a kiváló utasítás megfogalmazása és kiadása? A kifogástalan végrehajtás? A jósors minden áron való becserkészése? A balsors átejtése, kicselezése? Mi segíti elő a boldogság megszületését? A tökéletes környezetbe — simulás? Vagy a kontrasztos kiválás a háttérből? A bibliai értelemben vett boldogság persze nem az anyagi javak talaján terem. Sokféle boldogság van, mint ahogy sokféle boldogtalanság is. Az egyiket megismerve közelebb kerülünk a másikhoz. Vannak nálunk ,,boldog" boldogtalanok. Sőt egyre többen. Róluk mindenki más azt hiszi, hogy a boldogság körén belül élnek és mozognak. Ök viszont tudják,- érzik, álmatlan óráikban megszenvedik „boldogságuk” minden boldogtalanságát. Akiket hajdan boldognak hittünk, vagy esetleg azok is voltak, akarták is a boldogságot. Az ő szemükben még nem színtelen, szagtalan, anyagtalan, valójában a levegőben röpködő sült galambra emlékeztető képződmény volt a boldoság, hanem konkrét fogalom. Konkrét cél, aminek eléréséről hétköznapi cselekvéseik közepette sem feledkeztek meg. Nem így volt? Lehet. Az azonban biztos, hogy -— a költő szavaival szólva — nemcsak a jót, a boldogságot is akarni kell. Persze mindkettőt csak úgy akarhatja az ember, ba hisz benne. Hit nélkül nincs semmi. Hisz-e a mai ember a boldogságban? Nem igen ... A boldogság gyengélkedő fogalmaink egyik legbetegebbike, A boldogságot többnyire véletlennek tartjuk, mint az öttalála- tost a lottón, vagy összetévesztjük azokkal a javakkal, amelyeket nagy gürizéssel, egy-egy infarktussal még csak-csak elérhetünk ... Nyomban belátva, hogy az áhított ló egészen más volt. Hogy a boldogság nem itt, hanem valahol másutt tanyázik. Kétséges tehát a létezése is? Ismerek embereket, akiknek az élete, az elvei, a gondolatai kizárják a boldogságot. Pedig már sokan találkoztak vele. Vannak emlékeik ró. la. Világos képzeteik. Meggyőződéssel állítják, hogy boldogság igenis létezik, van. Én hiszek nekik, én is ezt vallom. De látom azt is, hogy a boldogság napjainkban ne- nehezen elérhető, nehezen megvalósítható állapot. Mintha valahol a senki földjén tanyázna. Mintha mindenütt ott volna, ahol emberék vannak, élnek és -mintha mégsem találna gazdára. Pedig gazdát keres - És mivel aligha várható, hogy az albérleti szobák mintájára valaha is olyan hirdetést olvashatnánk, hogy: „Boldogság kiadó" ... Nekünk kell valamiképpen megkeresnünk. Mert ő a miénk. Bebesi Károly Tévhitek és valós veszélyek Ismét a Balaton megmentéséről Látogatás a Tihanyi Bioiógiai Kutatóintézetben Három évvel ezelőtt ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját a Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutató- intézete. A Balaton-parti épületegyüttest azzal a céllal emelték félszázaddal ezelőtt, hogy az egyéb biológiai kutatások ■ mellett az itt dolgozók a tó élővilágának megfigyelésével, kutatásával foglalkozzanak, ötven évvel ezelőtt bizonyára senkinek sem jutott eszébe, hogy egykoron a tó megmentésében is feladatot kell vállalniuk az intézet munkatársainak. Az utolsó két évtizedben persze mór egyre több szó esik a Balaton tisztaságánál? megóvásáról, a tó élővilágát fenyegető veszélyek felderítéséről. Tegyük hozzá mindjárt az elején, az intézet érdekelt vezetői és kutatói valóban lelkiismereti kérdésnek tekintik ezt a feladatot. Népes újságírócsoporttal jártunk Tihanyban a nyár elején. A zöldellő park, a víz ezüstösen csillogó tüköré, a hegyoldal és az apátság fölénk magasodó tornyai — mindez együtt sokszorosan érzékeltette, mit jelent mindannyiunk számára az, amit úgy nevezünk: Balaton. Milyen páratlan természeti kincs az, aminek birtokában vagyunk. * Az MTA Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének létszáma 65 fő. Huszonkettőn dolgoznak tudományos beosztásban, közülük tizenegyen kifejezetten a Balatont kutatják. A többiek más fontos elméleti munkákkal, például az élő szervezet idegi szabályozásának kutatásával foglalkoznak. Máté Ferenc tudományos igazgatóhelyettes a következőket mondotta el az újságíróknak a Balatont fenyegető veszélyekről :- A veszély létezik. Sokat foglalkozott ezzel a sajtó, a dolog tehát bement a köztudatba. Az 1975. évi második nagy hal- pusztulás után az Országos Környezetvédelmi Tanács létrehozott egy kutatási programot a tó környezetvédelmének tudományos megalapozására. 1979-ben a Minisztertanács határozatot hozott a Balatonról és annak jövőjéről. A hatodik ötéves tervben kormányszinten kiemelt kutatási program tárgya a Balaton, és a tihanyi intézet ebben fontos szerepet vállalt. Heródek Sándor, a biológiai tudományok kandidátusa, az intézet tudományos főmunkatársa így beszélt az elmúlt évtizedben történtekről: — 1973-ban készítettük el a 10—15 évre szóló prognózist a Balaton élővilágáról, az autro- fizáció, az elnövényiesedés azon mértékéről, ami a Keszthelyi- és a Szigligeti-medencében már szemmel látható. Nem vagyunk pesszimisták, de tény, hogy a Balaton megmentéséért folyó versenyfutás még nem dőlt el. — Mi történt a prognózis el- készülte után? — A néhány éve megszületett kormányhatározat egyik fő célja a hajdani Kis-Balaton újjáélesztése. Ezt a biológiai együttest, amely a mocsári növényvilágon áteresztve szűrhetné meg a sok szennyező anyagot szállító Zala folyót, a 18. században kezdték el lecsapolni a Festetichek, hogy termőföldet nyerjenek. A Kis-Balaton nagyrészt kiszáradt, megsemmisült a természetes szűrő, ugyanakkor növekedett a szennyeződés. Az új Kis-Balaton egy 18 négyzetkilométer nagyságú tározó megépítését jelenti a hatodik ötéves terv időszakában, s ez lesz a létesítmény első üteme. A világon nincs még példa efféle természetes szűrőre, ezért csak a megvalósítás során fog tisztázódni, hogy miként fogják megkötni, megszűrni a szennye- .ződést a Kis-Balaton vízinövényei. Az első ütem 400 millió forintot tesz ki, és egymiiliárd- ba kerül a Kis-Balaton teljes kialakítása. A következő ötéves tervben mintegy négy és félmil- liórd forintot fordítanak a vízminőség javítására. Hogy érezzük az arányokat, a különböző beruházások léptékeit, ugyanezen idő alatt több mint hó- rommilliárdot fordítanak szálláshelyek kialakítására — az egyre szennyeződő tó partján. A Balaton jelenlegi „egészségi állapotáról" Heródek Sándor a következőket mondotta: — Sekély vizű tó a Balaton, s üledékanyaga óriási. Ebbe ágyazódott mindaz a szennyeződés, ami évtizedek alatt bejött a tóba. Ha a legsúlyosabb tényezőt, a vizekkel bekerülő foszfort vissza tudjuk tartani a tó vízgyűjtőjén, az- iszapba ülepedett szenny egy ideig akkor is kifejti majd káros hatását. A tóba kerülő növényi tápanyagok azért okoznak nagy kárt, mivel serkentik az eutrofizációt, a víz elnövényesedését, algásodását. A Keszthelyi-öbölben 1973 óta megnyolcszorozódott az algamennyiség. Ez hektáronként 83 tonna szervesanyag-termelést jelent. Tihanynál is, pedig itt viszonylag tiszta a víz, a nyolc év clatt háromszorosára nőtt az algatömeg, amely 2 méter mélységben leárnyékolja ezt a sekély vizű tavat, megakadályozza a napfény lejutását a tó fenekére. Ezzel megszűnik a fotoszintézis— oxigénhiánytól szenved az élővilág. — Mi okozza a legtöbb szennyeződést a Balaton környékén? Az üdülök egyre szaporodó létszáma, a mezőgazdásági vagy az ipari szennyeződés? — Igaz, hogy a part 130 ezres lélekszáma egy-egy forgalmas hétvégén 800 ezerre duzzad — válaszol a kérdésre Máté Ferenc —, nagy tehát a kommunális eredetű szennyeződés, viszont a tó vízgyűjtőjén tenyésztett állatállomány is annyi fekáliás eredetű szennyet produkál, amennyit egymillió ember. Ennek csak 15 százalékát tudják ma biztonsággal a mezőgazdasági anyagforgalomba visszavezetni. A többi, a 85 százalék kárba vész és egy része a Balatonba jut, hozza a foszfort, a növényi tápanyagot.. . A Tihanyi Biológiai Kutatóintézet munkatársai szerint máris elegendő információ áll a tudomány rendelkezésére ahhoz, hogy a fontos teendőket kiemeljék. Mire kerül tehát sor a következő öt évben a „magyar tenger" szűkebb és tágabb környékén, a vízgyűjtő területén? A tennivalókról ezt mondja Máté Ferenc: — Azt kell itt csinálni, amire Pécsett már régen rájöttek: nevezetesen, hogy üzemen belül mindenki számára olcsóbb a szennyvíz tisztítása —, ez vonatkozik nagyüzemre, állattartótelepre, kommunális szennyvíz tisztítására egyaránt. A tervek szerint a következő öt évben Alsóőrs-Fűzfő szennyvizét kivezetik a Balaton vízgyűjtőterületéről. Ezt tervezik Akarattyánál, Fonyód—Boglár térségében is. Keszthelynél most egyensúlyba került a szennyeződés és a tisztítás, nincs azonban megoldva a kérdés Zalaegerszeg, Tapolca, Marcaliesetében —, főként a harmadik fokozatú, a kémiai tisztítás, ami 96 százalékra távolítja el a szennyeződést, és a mi esetünkben oly fontos foszfort. — Sokat cikkezett a sajtó arról, hogy a nád, a sás kivágása, a partok kikövezése betonteknővé változtatta a Balatont, és gátat vetett az öntisztulásnak. Mi ebben a tihanyi álláspont? — A Betonteknő-ügy pontosan olyan vitatéma, ami a lényegről tereli el a közvélemény figyelmét — válaszolta a kérdésre Máté Ferenc. — Amíg a mostani partvédelem nem létezett, évente másfél méter partot mosott el a hullámverés. Az öntisztulást előmozdító hatás pedig érvényesült, amikor még évente másfél-két métert ingadozott a víz szintje. Ezt ma azért elképzelhetetlennek tartanák a nyaralók és a parton élők. Nem a partvédelem okozta a Balaton eutrofizálódásőt, hanem az, hogy a szennyvizek akadálytalanul belefolyhattak. A Balaton-kérdésnek nemzetközi dimenziói is vannak: itt keresik a választ arra a kérdésre egy nemzetközi program mintakísérletével, hogy miként kell megmenteni egy sekély vizű tavat az eutrofizációtól. Szerencséje a tónak, hogy a biológusok viszonylag korán diagnosztizálták a bajt. Külföldön, például Svájcban vagy az USA- ban erre rendszerint csak a pusztulás után került sor. Szerencse az is, hogy a tó nagy részén a víz még ép, és van lehetőség a vízminőség megóvására. 36 milliárd forint a Balaton elfogadott vízgazdálkodási programja a következő 30 évre. Az itt körbejárt kérdéskörrel egyébként 40 kutatóhelyen foglalkoznak az országban — ösz- szesen mintegy 200 kutató. Debrecenben, Szegeden, Szarvason is. Biológusok, közgazdászok, jogászok vesznek részt a környezetvédelmi kutatásban, mozgósítva az összes érdekelt tudományágat. Mindez biztató. Furcsa csak az,* hogy'a helyszínen, Tihanyban. milyen kevesen foglalkoznak e kérdésekkel. Eszerint a Balatonban élő 1200 fajból 120 jut egy kutatóra? Azt pedig a laikusnak sem kell magyarázni, hogy a tó élővilágát csak a helyszínen lehet érdemében vizsgálni. Gállos Orsolya
