Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-11 / 188. szám

1981. július 11., szombat Dunántúlt napló 3 Két éve alakult a baranyai építőipari társaság Tevékenysége jó irányba halad L assan két esztendeje, hogy megalakult a Baranya me­gyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társasága. Megalakításának célja az volt, hogy a részt vevő épí­tőipari vállalatok, szövetkezetek, költségvetési üzemek között együttműködést valósítson meg a megyei építési igények ki­elégítésére, lehetővé tegye a meglévő építőipari kapacitások jobb kihasználását a beruházási s fenntartási, építési tevé­kenység optimális összehangolásával, a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb kihasználásával és célszerű fejleszté. sével. Minőség, rugalmasság, a határidők pontos betartása Országos hírnevet szereztek Egyéni kezdeményezések érvényesítése össze a költségvetési üzem dolgozói Jöhet a megérdemelt pihenés Ötuen esztendő o sgqQcwiqbgn Nyugdíjba készül Gáspár Ferenc hosszú távon A Szentlőrinci Tanács Költ­ségvetési segédüzeme nemcsak a baranyai tanácsok igényei­nek tesz eleget, de a megye­határon kívülre is dolgozik. Az előkelő ipari rangot kivívó mel­léküzem országos hírű. Amikor Szentlőrincen a Szigetvári Ci­pőgyár termelő egységet nyi­tott, a tanácsi segédüzemet egy dolgozó sem hagyta el, pe­dig a „szomszédos várban” több fizetést és gyors szakmai emelkedést ígértek. Mi lehet a szakmai és mun­kaközösségi összetartozás ere­je? Aligha a vezetői kényszer. Inkább az, hogy az egyéni kez­deményezést, szakmai tervező kedvet megbecsülik hosszú tá­von. A kollektívára ezen kívül ösztönzően hatott, hogy mindig is saját maga gazdálkodta ki a fejlesztés, a továbblépés tő­kéjét. Épp fél évtizedes a volt tég­lagyárban kialakított telep, és ezalatt a száz munkásból .— fele nő — nem ment el senki: a kilenc környéki községből, az új lakótelepről bejáró dolgozók hűségesek. A népszerűség csak fokozódik és mór pécsiek áll­nak sorban a bejutásért. Maradéktalanul eleget tesz­nek a Megyei Tanács megren­deléseinek, így például kórhá­zak, iskolák, napközi és szo­ciális otthonok villamos beren­dezéseit rendszeresen felülvizs­gálják, de energiatakarékossá­gi méréseket is végeznek. A be­rendezések javítását is elvállal­nák, de ehhez még nem kap­tak tanácsi engedélyt. A Me­gyei Tanács ipari osztálya nap­jainkban már alig emel kifo­gást a szerteágazó gazdasági kapcsolatok ellen. A mellékiparági tevékenysé­get folytató szentlőrinciek ön­bizalma, vállalkozói kedve egy­re nő. Korántsem az elbizako­dottság jellemzi ezt a vállalko­zói hajlamot, mert a helyi szel­lemi erőkre, a csaknem húsz műszakira és többszörösen kép­zett szakmunkásra építik a ki­bontakozás lehetőségeit. Maguk terveznek, maguk ki­viteleznek a megrendelő cégek ötletei, tanácsai alapján alig egy-két hónapos átfutással. Em­líthetjük az egyedi, vagyis sa­ját terméknek számító gokart­játékokat, a parki padokat, a strandok könnyűfémszerkezetes lefedését, a villamos berendezé­sek kivitelezését, az új típusú elektromos sorompókat, a kot­ró- és árokásó kanalakat, híd- sablonokat, a hőkicserélőket, melyeket többek között a Pécsi Műszaki Főiskolának, a Ferro- glóbusnak, a Hőszolgáltató Vállalatnak készítettek. Felsorolni is nehéz a több mint ötven alapterméket és an­nak egy-kétezres változatát. A melléküzemági gyártmányféle­ségek ilyen gazdagságával nem találkozni a megyénkben má­sutt így például kerékből 14, magnó- és rádió mechanikus Gyermekkerékpárokat szerelnek alkatrészeiből 400—500, vös- szerkezetekből 30; padokból és műtárgyakból 15-féle készül. Az állandó megrendelők jelenleg harmincon vannak — immáröt éve, míg az alkalmi üzletkötők száma évente 100—150-re te­hető. A siker annak is köszön­hető, hogy a minőséget, a ha­táridőtartást nem éri kifogás, és az újdonságok kivitelezésére selejt nélkül állnak át. Az alkalmi üzleti megrende­lések gyors alkalmazkodó ké­pességet követelnek, olyan gyártási felállást, hogy pár hé­ten belül szállíthassanak. Ezt csak az azonnali átállással le­het elérni, miközben a szak­munkások napok alatt tökéle­tesen elsajátítják az új, bérbe adott gépek kezelését. Ha ez nem sikerül a napi nyolc órá­ban, akkor nyújtott műszakot tartanak, akár vasárnap is. A melléküzemág vezetője, Czingelly Imre elmondotta, hogy eddig minden alkalommal si­keresen teljesítették a sorozat- gyártásban vállalt kötelezettsé­geket. így például elérték, hogy egy évben átlag 10 000 gokar­tot, 200 000 kereket és reduk- tort, valamint 4—5000 kerti műtárgyat gyártanak és a Mech- labor legnagyobb baranyai partnere lettek. A leafontosabb partnerek elégedettek, mint a Baranya megyei Idegenforaal- mi Hivatal, a DDGáz. a KPM, az Országos Kőolaj- és Gázipa­ri Tröszt, a Budapesti Jármű­ipari Szövetkezet, az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár, valamint a Kertészeti Egyesülés. Többre lenne képes a kollektí­va, ha a szakmunkások aránya tovább javulna, hisz akkor ko­molyabb sajóterős gyártmány- fejlesztésekre és nagyobb szé- riójú sorozatgyártásokra kerül­hetne sor, a megrendelések fo­gadásának, kivitelezésének az ideje pedig tovább rövidülne. Hamarosan befejeződik a két éve saját erőből történő re­konstrukció, és eredményeként a jelenlegi tízmilliós termelési érték elérheti a 13—15 millió forintot is. Egyebek között az anyagmozgatás folyamatos lesz, a technológiai rendszer tökéle­tesedik, saját célgépeket vásá­rolnak és így új termékkel is jelentkezhetnek, mint a három­kerekű b'cikli, a lengő- és kör­hinta, vagy a libikóka. A Mech- labornak pedig önállóan állít­hatnak elő alkatrészeket. Ezen kívül kapcsolatot alakíthatnak ki hiánycikkpótlásra a Titán­nal, raklapkészítésre a Mecseki Szénbányákkal, vagy még szo­rosabb lehet a kötődés a ME- ZŐGÉP-hez. A tanácsi kisüzem bebizo­nyította, hogy a lakossági és a közületi szolgáltatáson kívül kitűnő melléküzemági tevékeny­séget is képes folytatni, hisz erre a szellemi kapacitásából is futja. S nem titkolt cél, hogy mind több saját gyártmánnyal jelentkezzenek a piacon. Csuti János Az idős ember keményen megszorítja azr íróasztal lapját, amely mellett ül. Mintha e szo­rításból akarna keménységet meríteni saját elérzékenyülése ellen. Arról beszél, hogy bár nyolc évet rádolgozott, most már visszavonhatatlanul eljött az idő, mikor menni fog, még­sem tudja elképzelni a munka, a megszokott munkahely nélkül az életét. Azt mondja, majd arra kell leginkább összeszedni az erejét, hogy megállja, ne menjen be a malomba minden nap. Gáspár Ferenc molnármester, jelenleg a Gabönaforgalmi és Malomipari Vállalat nyugdíjba készülő üzemvezetője, ötven éve szerezte meg a mesterlevelet. Nem csoda, ha úgy érzi, nem tud meglenni a munkája nél­kül, hiszen ha a munkahelye sokszor változott is, helyezték, küldték ide-oda (mindig oda, ahol rendet kellett teremteni), de maradt mindig a szakmájá­ban. — Maradtam bizony, még ak­kor is, mikor sokan hátat fordí­tottak — mondja. — Az 1934— 36-os években az országban erősen lecsökkent a külföldi bér lisztőrlés. Nagyon sok mal­mot kellett akkor becsukni és sok molnár maradt állás nél­kül. Én akkor is maradtam, mentem oda, ahol munka volt. Ezt megelőzően pedig nagyon híres volt a magyar malomipar. Fél Európának mi őröltünk. Az akkori világszínvonalhoz képest a hazai malmok korszerűeknek számítottak. Híresek voltak a budapesti, miskolci, szegedi malmok. A Barcsi Unió malma pedig már akkor parkettás volt, a csövek, berendezések borovi fenyőből készültek, nem sok ilyen volt akkor Európában. Én 1930. március elsején áll­tam be Vendel István malmába Szentlőrincen. Akkoriban az inasnak mindent kellett csinál­ni. Az én dolgom például elő­ször a disznók etetése volt, csak fél év után kezdtem a malomban is dolgozni. Abban az időben vámcsere őrlés volt. A paraszt vitte a búzát és egy mázsáért 60 kiló lisztet kapott. Az inasok teendője volt a ko­csiról lehordani a zsákokat, ki­mérni a járandóságot, < utána megint visszarakni a kocsira. Udvariasnak kellett lenni, majd- nemhogy körülugrálni a parasz­tot, hogy máskor is ebbe a malomba jöjjön vissza. Mert akkor nagyon sok malom őrölt az utak mellett, folyóvizek men­tén. — Tudja, hogy lettem később én önálló? 1935-ben elvittek katonának. Ott megsérült a kezem, leszereltek és rokkant­sági nyugdíjat kaptam, 98 pengőt, ami akkor szép pénz volt. Mellette dolgoztam is, így összejött a pénz egy kis ma­lomra Szentlőrincen. A háború alatt és után megint sok molnár hagyta ott a szakmát. Én akkor is maradtam. Az emberek Bu­dapestről és a nagyvárosokból járták az országot gyalog vagy vonat tetején utazva, hogy né­hány kiló liszthez jussanak. Ügy éreztem, ha én is elmen­nék, cserbenhagynám őket. Meg aztán én nem is tudtam elképzelni, hogy valaha is mást csináljak. Gáspár bácsi az ötven év alatt mindössze kétszer volt tá­vol, arra is a felesége beszélte rá, de egy hétnél tovább nem bírta. Azt mondja, az íróasztalt utálja, csak a malomban érzi jól magát. — Pedig ma már nagyon megváltozott a szakma — mond­ja —, nem a molnárok őrölnek, hanem a tervező mérnökök és a kutatóintézetek. Mégis szép szakma ez! Mert amit mi ter­melünk, az mindennap minden ember asztalára kerül. Hogy a nyugdíjban majd hogyan lesz? Én nem is tudom . . . Keményen szorítja az asztal lapját, mintha e szorításból akarna keménységet meríteni. .. Sarok Zsuzsa Jelenleg tagja a gazdasági társaságnak a BÉV-en kívül a Baranya megyei Tanács Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat, a Mohácsi Építőipari Szövetkezet, a Pécsi Építő és Tatarozó Vál­lalat, a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet, a Pécsi Ingatlan- kezelő Vállalat, a Szentlőrinci Költségvetési üzem, a Pécsi Építőipari Szövetkezet, a Me­cseki Szénbányák, az Építőipari Termelőeszköz-kereskedelmi Vállalat, a Sellyéi Költségvetési üzem, az Építőipari Gépesítő Vállalat a Sásdi Építőipari Szövetkezet, a 26-os Állami Építőipari Vállalat, az Építő­ipari Szállítási Vállalat, vala­mint megfigyelőként a Tolna megyei Állami Építőipari Vál­lalót. Bár csak alig két év telt el az építőipari „nagycsalád” életé­ben, azt mór egyértelműen bi­zonyította, hogy a szervezetek közötti együttműködés a kölcsö­nös előnyök alapián jó irány­ban indult el. Különösen az anyag- és műszaki ellátás szín­vonalának javításában, a gép­gazdálkodás koordinálásában, a kapacitásgazdálkodás össze­hangolásában értek el figye­lemre méltó eredményeket. Pél­daként említhető, hogy a ta­goknak nem kell Budapestre járni különféle anyagokért, mert a regionális telephelyen még a „kurrens” cikkeket is be­szerezhetik. Ez a kis vállalatok­nak nagy segítség. Bevezették a kölcsön gépbérleti rendszert, a gépjavítások hátterének ösz- szehangolt fejlesztését. Az úgy­nevezett hiányszakmákban a folyamatos koordinálás során mintegy 30 millió forint értékű többletkapacitást biztosítottak. Azonban a valósághoz tarto­zik, hogy a már most meglévő lehetőségeket sem használják ki teljesen. A társaság működésé­ben még sok a formális elem. Pécs belváros legszebb, s hajdan legforgalmasabb zöld­ségboltjának ajtaján lassan mer egy éve ott árválkodik a „Zárva" tábla. Amióta becsuk­ták, a Sallai utcából sétálóut­ca lett. S ilyenkor nyáron nem­csak a bevásárlásra igyekvő háziasszonyok, a sétáló pécsi­ek, de a külföldi turisták is be- bepillantanak a hatalmas üveg­ablakokon, üres pultokon kívül egyebet nemigen látnak. Ha­csak azt nem, hogy az üresen kongó bolt belülről ugyancsak megszépült, megcsinosodott. A frissen festett, mázolt üzlethe­lyiségben új pultokat, hűtőszek­rényeket helyeztek el. Korszerű­sítették a belső világítást is. Az új „gazda" a TSZKER pé­csi területi központja, egymil­lió forintot fordított a bolt kor­szerűsítésére. amely most a legkényesebb higiéniai igények­nek megfelelve várja a július 20. utáni megnyitót. A nyitó- készlet értéke meghaladja majd a nenyedmillió forintot. A vá­laszték igen széles skálán mo­zog majd, mert az üzemeltető­nek az a célja, hogy a Sallai gyakori az indokolatlan érdek­telenség, a társaságon belüli információcsere még nem elég széles körű. Ezek után nézzük, hogyan vé­lekedik néhány érdekelt vezető a Báránya megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társa­ságának eddigi tevékenységé­ről, szerepéről. laszenovics Miksa, a társaság koordinációs irodájának vezető- je: — Szép eredményeket értünk el, de sajnos a dinamikusabb fejlődést gátolja, hogy a tár­saság nem jogi személy, s töb­bek között emiatt az érdekelt­ségi rendszer sem megfelelő. Úgy látom, hogy a tagszerveze­tek" csak hasznot akarnak húz­ni az együttműködésből. Ozsváth Károly, a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat főmérnöke: — Még messze vagyunk azoktól a lehetőségektől, ami­ket ki lehetne használni. Per­uié, azt látni kell, hogy a tár­saság nem csodaszer, hisz sze­rény segítséget tudnak csak ad­ni. Sokkal jobbá nem teszi a munkát, de véleményem szerint idővel felnő azokhoz a felada- tokRoz, melyekért létrehoztuk. Szolid eredményeket azonban már most is fel tud mutatni, elsősorban a gépek, kapacitás, anydgellátás terén. Az együtt­működésnek valamennyi terü­leten a kölcsönös előnyök alapján kell létrejönnie. Árki Zoltán, a Szentlőrinci Költségvetési üzem vezetője: — A mi munkánkhoz nagy segítséget ad a társaság. Ilyen kis egyséqnek, mint amilyen a mienk, jelentős előnyöket nyújt, elsősorban anyagellátás, gép­ellátás terén. Velünk szemben azonban, úgy érzem, nagyobb ez elvárás, mint amit mi telje­síthetnénk. R. N. utcai mintabolt megfelelően reprezentálja a megye termelő- szövetkezeteinek élelmiszergyár. tó tevékenységét. Az új boltba 25 termelőszö­vetkezet, a MECSEKTEJ, a Ba­romfifeldolgozó, és választék- bővítés céljából a Pécsi és a Szigetvári Állami Gazdaság szál­lít majd élelmiszerféleségeket. A mágocsi és a sombereki tsz .sertés-töltelékárut, füstölt házi­készítményeket, a mohácsi Új Barázda Tsz és a felsőszent- mártoni Zrínyi Tsz zöldségfé­léket, a siklósi és a villányi tsz termelői borokat, a bogádi tsz szörpöket, fagylalt alapanyagot „ szállít a mintaboltnak Bolyból Siklósról friss házikenyeret, a kacsótai MECSEKTEJ-től te­jet, tejterméket kap rendszere­sen az üzlet. Kapható majd mák, dióbél, bab, lencse, egyéb szárazáru, burgonya, friss ha­zai és déligyümölcs, konzerv és friss gomba is. A tsz mintabolt július harma. dik hetében, tehát még a tu­ristaszezon kellős közepén nyit­ja meg kapuit. Házikenyér, füstölt áruk, friss zöldség Megnyílik a tsz-ek mintaboltja Pécsett 25 tsz szállít élelmiszert

Next

/
Thumbnails
Contents