Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-26 / 203. szám

Szovjet gyártmányú kombájnok aratják az évi nyolcmillió tonna nyerscukor alapanyagát — a cukornádat. Latin-amerikában Kuba Ők mind csillagok lesznek... Kubai hallgatók a Pécsi T udományegyetemen Kuba a 80-as évek küszöbén Kubában — csakúgy mint ha­zánkban — január 1-én kezdő­dött az új ötéves terv. A kor­mány az új ötéves tervben nagy erőfeszítést tesz az ipari terme­lés felfuttatására és többféle termék gyártására, valamint az export támogatására. Az elő­irányzatok között szerepel a munka termelékenységének szá­mottevő javítása és a lakosság fogyasztási cikkekkel való jobb ellátása. A kubai kormány a jövőben elsősorban a KGST or­szágaival és a Karib-tengeri ál­lamokkal szeretné bővíteni gaz­dasági kapcsolatait. Figyelem­reméltó sajátossága az új öt­éves tervnek a centralizáció mérséklése. Általában a túlzott centrali­zációt és a fegyelmezetlenséget szokták emlegetni a legfőbb okként, hogy Kubában az előző ötéves terv során nem sikerült teljesíteni az előirányzatokat. Nyilván emiatt került előtérbe az a terv, hogy a soron lévő ötéves periódus során bizonyos decentralizációt valósítsanak meg. A jövőben a kubai vezetés nagyobb szerepet szán a piac­nak, jobban figyelembe veszi a piaci értékítéletet. A vállalati igazgatók nagyobb hatáskört és főleg beleszólást kapnak a munkásfelvételbe, illetve a gyár termelésének alakításába. A gazdasági tervezés ugyan to­vábbra is a tervhivatal dolga, a helyi hatóságok azonban a jövőben felelősek lesznek a má­sodlagos beruházásokért. Ma­gukat a vállalatokat különböző intézkedésekkel ösztönzik ezen­túl. Fontos cél, hogy a vállala­tok többsége saját maga te­remtse elő a pénzt a beruházá­saihoz. A kormány és a helyi tanácsi szervek ezentúl nem szólnak bele a kisebb jelentő­ségű gazdasági döntésekbe. Az új ötéves terv előtérbe helyezi a munka termelékeny­ségének problémáját. A sta­tisztikai adatok szerint a terme­lékenység 1975 és 1978 között csak 3,6 százalékkal emelkedett. A termelékenység javításának egyik eszköze, hogy több pénzt szánnak az anyagi ösztönzésre. Amennyiben egy-egy üzemben a dolgozóknak sikerül túlteljesí­teniük a normát, jutalomként havi fizetésüknek akár 10—15 százalékát is megkaphatják. A lakosság életszínvonalának emelése, valamint az áruellá­tás javítása ugyancsak ott van a kormány legfontosabb tervei között. A következő öt év alatt fokozatosan megszüntetik a fo­gyasztási cikkek jegyrendszeren alapuló árusítását. Olyan árpo­litikába kezdenek, amely össz­hangban lesz a kereslettel. Jó néhány termék árát felszaba­dítják. A termelőszövetkezeteket és a kistermelőket szintén arra ösztönzik, hogy minél több ter­méket vigyenek a szabad piac­ra. 1981 és 1985 között átlago­san három százalékkal kíván­ják növelni a kiskereskedelmi áruforgalmat. Javítják a fo­gyasztási cikkek, különösen a ruházati termékek kínálatát. Az ipari termelést a követke­ző tervidőszakban 65—70 szá­zalékkal kívánják növelni. A termelés legkevesebb 75 száza­lékát a belső piacon akarják értékesíteni. A mezőgazdasági termékek között elsősorban a cukor termelését szorgalmazza a havannai kormány. A terme­lés a tervek szerint 30 százalék­kal nő és 1985-ig eléri a 10— 10,5 millió tonnát. A cukorfel­dolgozó üzemeket ugyancsak bővítik. A tervidőszak végére 1,2—1,5 millió tonnás feldol­gozó kapacitása lesz az ország­nak. Tovább növelik a cukornád termőterületét: eléri a 2,2 mil­lió hektárt. A dohánytermelés­nek is el kell érnie 1985-re az. 55 ezer tonnát. Ez utóbbit ille­tően most erőteljes kutatómun­ka folyik a kékpenész leküzdé­sére, illetőleg ellenálló fajták honositására, hiszen idén ez a betegség tizedelte meg a do­hányültetvényeket. (sa) „A forradalom szigete” — mondják Latin-Amerikában Ku­báról, s a ma élő nemzedék­nek eszébe jut az a huszon­nyolc évvel ezelőtti nap, július 26-a, amikor a forradalmárok kis csoportja, Fidel Castróval az élen, megtámadta a Moncada- laktanyát. Az az akció ugyan elbukott, de a népi forradalom, amely azon a napon színre lé­pett — győzött. A Batista had­sereg akkor még felülkereke­dett a harcosok csoportján, de a forradalmat már fel nem tar­tóztathatta. Hat évvel később a népi forradalmi erők felszaba­dították az országot. Mit hozott a kubai népnek az antiimperialista, demokratikus, nemzeti felszabadító, agrárfor­radalom? Gyors és radikális változást Kuba életében. Szét­zúzta a régi államgépezetet, visszaállította az 1940-es, de­mokratikus alkotmányt, de kibő­vítve, hogy kisajátíthassák a nagybirtokokat, elkobozhassák az ellenforradalmárok vagyo­nát, államosíthassák a külföldi vállalatokat. Végrehajtották a földreformot, államosították a kulcsipart, felmondták az USA- val kötött katonai egyezményt, csökkentették a munkanélküli­séget, erőteljesen emelték az életszínvonalat. S 1961-ben meghirdették az ország első népgazdaság-fejlesztési tervét. Ekkor megkezdődött az ipa­rosítás. 1962-ben megalakítot­ták a Kubai Szocialista Forra­dalom Egységpártját, amelynek a neve 1965-től: Kubai Kommu­nista Párt. Az elmúlt húsz évben az ipar rohamosan fejlődött, összessé­gében 809 ipari programot rea­lizáltak. Ebből 315 a cukor-, 152 az élelmiszeripar, 128 az építő­ipar, 37 a gépipar, 35 az ag­rár-, 33 a vegyipar, 27 az elekt­romos-energiatermelés, 82 a könnyűipar területén ment vég­be. A fejlődés arányszáma át­lagosan évi hat százalék volt, ami nem lebecsülendő ered­mény. Kuba két ismert kincse, a cukor és a dohány mellé előlé­pett harmadiknak a nikkel. A nicaoi és a moai nikkelüzemet korszerűsítették, Puntagordában és Comariocasban újat építet­tek. Kuba gazdasági tényezővé vált. Tavaly a tőkés világba 900 millió dollárért exportált, a szo­cialista országokkal — együtt­működés keretében — 3,5—4 milliárdos forgalmat bonyolított le. Külkereskedelmi mérlege azonban a szüntelenül növekvő forgalom mellett is egyelőre ne­gatív. A behozatal meghaladja a kivitelt. A nehézségek jórészt objek- tívek. A nikkeldúsítás nagyon energiaigényes. Az évi 30 ezer tonna exportnikkelhez 600 ezer tonna kőolaj kell. A nikkel ára másfélszeresre, a kőolajé sok­szorosára emelkedett. A mező- gazdaságot- pedig az utóbbi években többféle természeti csapás érte. Gondjaikon a szocialista kö­zösség segít. A Szovjetunió jó­val a világpiaci ár alatt szállít kőolajat és a világpiaci ár fe­lett vásárolja meg a cukor nagy részét. Lengyelország citrusfel- dolgozó üzemet alapít az or­szágban, amelynek segítségével az eddigi évi tízezer tonnás cit- ruskivonat-exportot 110 ezer tonnára bővítené 1985-ig. Az NDK két malmot épít, gabona- és lisztsilókat emel, fejlesztik a cementgyártást. Bulgária a víz- gazdálkodásban segít. A világpiaci dekonjunktúra persze Kubát is érinti. Eddig a beruházás rohamosan ívelt fel­felé, az idén erejüket a már Az elmúlt évben a kubai „Victoria de Jiron" állami gaz­daság dolgozói 10 ezer hektá- nyi déligyümölcs-ültetvényen közel 1J>0 ezer tonna citrusfélét termeltek. Ez több mint ötszörö­sen haladja meg a most befe­jeződött ötéves tervidőszak első évének hozamát. A Matanzas tartomány déli részén fekvő „Victoria de Jiron" állami gazdaság — Kuba leg­nagyobb déligyümölcs-termelő- je. A nem is oly rég még kiet­len földek helyén ma egy vi­rágzó gazdaság található: 80 ezer hektárnyi területen 50 mil­lió citrom- és narancsfát ültet­tek. A gigantikus kert közepén összkomfortos települések fek­szenek: itt találhatók a gazda­ság dolgozóinak, tudományos munkatársainak otthonai, isko­lák, laboratóriumok. A telepü­A magyar mozipénztáraknál hosszú sorok kígyóznak, hogy jegyet váltsanak az idei nyár egyik legsikeresebb filmjéhez, a Languszta reggelire című olasz—francia vígjátékhoz. A valóban szellemes, sok-sok ka­cajt kiváltó jelenetek — de a jelszó megkezdett építkezések befeje­zésére összpontosítják. Az élet- színvonalban azonban nem tűr­nek visszaesést. Tovább javítják* az élelmiszerellátást, garan­tálják a gyógyszerellátást, fenn­tartják a közlekedés, a taní­tás, a gyógyítás jelenlegi szín­vonalát, folytatják a lakásépí­tést — vagyis mindazt, amiért Latin-Amerika népei büszkén így emlegetik Kubát: a forrada­lom szigete. F. A. léseket 350 kilométer hosszúsá­gú úthálózat köti össze. A gaz­daság dinamikus fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a távlati tervek szerint 1985-re az évi termelés eléri az 1,5—2 millió tonnát. A déligyümölcs-termesztés, amely a forradalom előtt igen kevéssé volt fejlett, jelenleg egyike az ország legfontosabb és legdinamikusabban fejlődő mezőgazdasági ágazatainak, amely már most is jelentős de­vizabevételeket biztosít Kubá­nak. Az 1976—1980 közötti terv­időszakban lett a déligyümölcs a cukornád után Kuba második legjelentősebb mezőgazdasági exportcikke. A déligyümölcs-ex- port jelentős hányada a KGST- országokba irányul, fennmara­dó részét pedig a nyugat-euró­pai piacokra szállítják. még az ínycsiklandozó, pirosra pirult languszta — láttán nem jut eszünkbe, hogy a languszta, ez a rendkívül ritka, s igen íz­letes rákfajta alaposan próbára teszi az embert, mire hébe-hó­ba horogra akad. A horog ugyan csak képlete­19Q0 szeptembere óta hét kreol bőrű, fekete hajú lány ta­nulja a közgazdaságtant váro­sunkban, a jjaráti Kuba küldöt­tei. Július 26., a kubai nemzeti ünnep előtt, az itt töltött idő­ről, a kubai—magyar barátság­ról, terveikről beszélnek. * Esther Maria Penate (Ha­vanna): Nagyon jól éreztük ma­gunkat eddig is a szép Ma­gyarországon. Felejthetetlenek voltak a Pécsett töltött napok. Köszönjük, hogy az egyetemen mindenki segített. A tanárok sokszor külön is foglalkoztak velünk. Különösen nehéz volt a matematika. Tanulótársaink szí­vesen magyarázták el az anya­got újra meg újra, hiszen ma­gyarul kellett vizsgáznunk és a magyar a világ legnehezebb nyelve! Nagy hóesésben érkeztünk Budapestre. Csak botladoztunk, féltünk, hogy elesünk. Ekkor láttam először havat, olyan volt, mint a mesében. De jött a ta­vasz, a rózsanyílás és Magyar- ország befogadott bennünket. Vendégségbe hívtak tanáraink, tanulótársaink, moziba, diszkó­ba, kirándulni, szórakozni, tár­sadalmi munkán vettünk részt a többiekkel. * Mercedes López Martinez (Guantánamo): Pécs befoga­dott bennünket és igyekeztünk a barátságot viszonozni: Ku­bai estet rendeztünk, ahol be­mutattuk dalainkat, táncainkat: előadást tartottunk a KISZ-ben hazánkról, képeket mutattunk az új iskoláinkról, gyárainkról, az állandóan felettünk keringő amerikai helikopterekről, (lakó­helyünk nem messze van az amerikai hadsereg guantána- mói támaszpontjától), segítet­tünk az egyetem spanyol tanfo­lyamán tanuló társainknak a leckék, a kiejtés gyakorlásában, az egyetem spanyoltanárával együttműködtünk fordítások kor­rigálásában, magnófelvételek készítésében, cikket írtunk az egyetemi újságba, ahol elmon­dottuk, hogy milyen nagy dolog az egy kubainak, hogy nagyhí­rű, tekintélyes európai egyete­men tanulhat, hiszen nemrég Kubában a lakosság nagy ré­sze írástudatlan volt. Egymillió! 600 000 gyerek nem végezhette el az iskolát! Tízezer tanító volt munka nélkül! Nemrég az át­lag kubai nem hogy egyete­met, de még középiskolát is csak kívülről látott. Most ná­lunk nagy tanulási hullám van, például a könyvkiadás a több­szörösére nőtt! * Addys Tabares Martin (Trinidad): Most nálunk szinte divat a tanulás. Mikor elindul­tam ide, Magyarországra, az egész rokonság összegyűlt a környékről, a földekről (pa­raszt családból származom) és dallal, tánccaf, rigmusokkal bú­sén értendő, mivel a langusztát hálóval fogják.. Hogy miként, azt nem kis büszkeséggel mu­tatták be a külföldi újságírók­nak a kubai halászok. Pinar del Rio megyében, a Karib-tengeri szigetország déli csúcsán, Co- loma város övezetében találha­tó a languszta halászok köz­pontja. Ottlétünkkor — a Kubai Kommunista Párt II. kongresz- szusának napjaiban — a város felbolydult méhkashoz hasonlí­tott. Kétszer annyi ember ütött itt tanyát, mint a lakosák szá­ma, az öbölben pedig halász- hajók tucatjai sorakoztak. A langusztahalászat szezonja kez­dődött, ami ezen a vidéken kö­rülbelül annyi munkát ad, mint másutt a zafra, a .cukornád- aratás. Francisco Hernandez, a colo- mai halászati kombinát igazga­tója szerint, a mai felbolydulás nem hasonlítható a néhány év­tizeddel ezelőttihez. Akkortájt — langusztaszezon idején — az asszonyok hetekig nem lát­ták férjüket-, a mai halászok vi­szont „csak” húsz napot dol­goznak egyhuzamban, majd ti­zet pihennek. Arról nem beszél­ve —, újságolta az igazgató —, hogy a mai technikai felszerelt­ség láttán az öreg halászok ál­lítják: gyerekjáték a halászat. Az ő idejükben bezzeg apró bárkákon merészkedtek ki a tengerre, hosszú fűzfaágra kö­csúztattak. A 92 éves nagy­apám megáldott. Lelkemre kö­tötte, hogy tanuljak jól, mert a forradalomnak most okos, ügyes, tapasztalt szakemberek­re van szüksége, hogy megtud­jon állni a jenki fenyegetés el­lenében, hogy a népnek szebb legyen az élete. És amíg a bő­röndöm a szamárháton ringató­zott, a buszmegállóig szólt a dal, a dobszó: Cuba sí, yankee no! Egész kis karnevált rendeztek búcsúztatásomra . . . * Josefina Careaga Plá (Havanna): A havannai karne­válon hosszú évekén keresztül minden lány álma volt, hogy szépségkirálynő legyen, hogy ő legyen a CSILLAG, hogy a tükrös-csillogó kameválszekér tetején trónolva fogadja a tö­meg és a hat udvarhölgy hó­dolatát, akik a CSILLAG ezüst­köpenyének csak a csücskét foghatták. Ilyenkor a CSILLAG fényképe bekerült az újságokba, a folyó­iratok címlapjára, a filmhíradó­ba. De a karneválcsillagra há­rom nap múlva már senki sem emlékezett. * Veronica Hernandez Ruiz (Camagüey): Több, mint 8000 napja, azaz 22 éve veszi körül hazánkat a fojtogató amerikai blokád. Ennek ellenére minden kubai számára biztosítottuk az életlehetőséget; a munkanélkü­liséget megszüntettük. Ebben sokat segítettek a szocialista országok. Most tovább akarunk lépni. A termelés, az egyéni érdek összekapcsolásával emelni akarjuk népünk életszínvonalát. És ma Magyarország az a hely, ahol modern közgazdaságtudo­mányt lehet tanulni. A legjobb magyar gazdaságirányítási módszereket akarjuk elvinni Ku­bába. * Dulce Maria Torres és * Pilar Diez Prieto (Santiago de Cuba): Városunk a kubai forradalom bölcsője. Itt roha­mozták meg Fidel és harcostár­sai a Moncada-erődöt 1953. jú­lius 26-án. Itt kezdődött a sza­badságharcunk. A forradalom: harc a régi, elavult, ósdi el­len, mi egy modern Kubát sze­retnénk felépíteni. Modern ipart, gépesített, számítógépek­kel irányított cukornádterme­lést, idegenforgalmi paradicso­mot akarunk létrehozni hazánk­ban és népünknek jobb, szebb életet akarunk teremteni. Kubában egy nép emelkedik fel. Munkájukhoz sok sikert kí­vánunk nemzeti ünnepük alkal­mából. S ha így élnek, így tanulnak, így dolgoznak továbbra is ezek a kreol bőrű, fekete szemű lá­nyok, akkor biztosan mind iga­zi csillagai lesznek népüknek! Tóth Lajos Gyula tették a hálójukat, s a perzse­lő napfényben várták, várták az értékes zsákmányt. A maiak . .. a lábukat lóbálják. Nos, mi semmi ehhez hason­lót nem tapasztaltunk. Igaz ugyan, hogy jobbára csak a kombinát „szárazföldi részle­gét" tekintettük meg. Azt a he­lyet, ahol az értékes zsákmányt kirakják, szortírozzák, majd fel­dolgozásra továbbszállítják. Itt viszont elmondták, hogy a mun­ka ezen a telepen rendkívüli fizikai adottságot követel. Sze­zonban ugyanis látástól vakulá- sig dolgoznak: ez a részleg még koránt sincs annyira gé­pesítve, mint a halászat. Egy nemrég elfogadott kor­mányrendelet azonban hama­rosan változást hoz itt is. Négy­millió pesót szavaztak meg a colomai kombinát korszerűsíté­sére annak reményében, hogy a jelenlegi napi 30 tonna lan­guszta helyett 40—50-et is ké­pesek lesznek feldolgozni. A languszta ugyanis nemcsak a mozinéző étvágyát gerjeszti. Egyre keresettebb cikk a világ­piacon is. Nemcsak reggelire eszik, de ebédre, vacsorára is. Seres Attila HÉTVÉGE 7. Havanna: halászhajók a kikötőben Évi másfél millió tonna déligyümölcs Languszta - ebédre, vacsorára

Next

/
Thumbnails
Contents