Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)
1981-07-19 / 196. szám
Gondolatok a íme mi ntán Társadalmi támogatás nélkül nem teljes a műemlékvédelem Fel kell karolni minden helyi kezdeményezést Kecskemét egyik szép műemléke: a barátok temploma, amely a XIV. században épült, s mai formáját az 1770-es átalakítás során nyerte el. Pásztor Zoltán felvétele Páratlan összefogás a pécsi szülészetért A tűz már csak rossz emlék tervezők, kivitelezők rekordteljesítménye Idén elkészülhet a Megyei Kérház szülészete Köztudatunk nem a jellegzetesen műemléki városok sorában tartja nyilván Kecskemétet. Pedig a „hírős városnak" is vannak szép és rangos műemlékei és a századforduló néhány jeles alkotása is jog- - gal aspirálhat a megtisztelő címre. Nos, ez a város látta vendégül július 7-8-án a műemlékvédelem társadalmi bázisát adó műemléki albizottságokat — amelyek közül az első, a soproni éppen 30 esztendeje alakult - a Műemléki Albizottságok XI. országos értekezletén. Mindannyiunk kötelessége Két idézet kívánkozik a beszámoló elejére, mert ezek műemlékvédelmünk lényegére tapintanak rá. „A műemlékvédelem nem lormális tisztelgés a múlt előtt; általa emlékeinknek olyan funkciót adunk, hogy a ma és a holnap számára is legyen értelmes mondanivalójuk" — mondta a vendéglátó Bács megyei Tanács elnöke, Szabolcs-Szatmár tanácselnöke pedig így fogalmazott : „A ma élő ember értékét növeli, ha a múlt emlékeit őrzi, óvja .. A kétévenként más-más városban sorrakerülő országos értekezleten általában az előző időszak eredményeit ösz- szegzik a műemlékvédelem lelkes társadalmi aktivistái, akik vállalják azt is, hogy műemlékmentő munkásságukat esetenként gáncsoskodásnak, netán a fejlesztési tevékenység akadályozásának tekintik. Teszik önként vállalt dolgukat, mert tudják: nekik van igazuk. Az eredményeket mutatta be egyébként a város művelődési központjában rendezett „Megóvott műemlékeink" c. kiállítás, melyet Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter nyitott meg arról szólva, hogy műemlékeink védelme mindannyiunk kötelessége. A kiállítás ragyogó összefoglalása annak a gazdaságnak, amelyet hazánk műemlékei jelentenek népünknek. A MAB '81-en — mint az előzőkön is — felvázolták a műemlékvédelem előtt álló feladatokat. Ezekről beszélni most sokkal fontosabb, mint az eredményekről, hiszen arról van szó, hogy egyrészt új területekre kell kiterjeszteni a műemlékekről való gondoskodást, másrészt pedig ki kell szélesíteni, meg kell erősíteni a műemlékvédelem társadalmi bázisait. A huszonnegyedik órában Ismeretes, hogy kezdetben csak a történelmi múlt emlékei felé fordult a- műemlékvédelem, de az évtizedek múltával -mind jobban közelített a jelenünkhöz, bár maga a védelem még mindig a századforduló körül topog. Most egyértelműen megfogalmazódott, hogy figyelemmel kell lenni a XX. századra is, mi több: a kortárs építészet jelesebb alkotásait tanácsi elővédettségben kell részesíteni — biztosítandó át- aiakításmentes fennmaradásukat. Ez annak a felismerését is tükrözi, hogy a mi korunk is — éilve ez alatt az egész XX. századot — produkál olyan értékeket, amelyeket kötelességük átörökíteni az utókorra. „Új" műemlékvédelmi területként jelölték meg az agrár- és ipartörténeti emlékek, valamint a történelmi értékű kertek, parkok védelmét, természetvédelmi értéküktől függetlenül. Nem tudni, hogy nem késtünk-e meg az agrártörténeti emlékek védelmét illetően. Hiszen a mezőgazdaság két étvized alatt végbement forradalmi átalakulása szinte törvényszerűen szüntetett meg olyan dolgokat, amelyek nélkül agiármúltunk teljes képét nehezen, lehet összerakni. Ugyanígy vagyunk az ipartörténeti emlékekkel. Ipartörténeti értékű épületek tűnnek el jellegtelen modern épületnek adva át a helyüket vagy maguk alakulnak rosszul értelmezett modernizálás következtében jellegtelenné és ipari berendezések tűnnek el mindörökre. A műemlékvédelem gazdája, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium példamutatóan elrendelte, hogy az iparágban gyűjtsék össze az építőipar még fellelhető ipartörténeti emlékeit. Hasonló lépésre számítanak más tárcák részéről is, de — a bányászati emlékek megmentésétől eltekintve — nem nagy a vállalkozó kedv. Mindenesetre a 24. órában vagyunk, amikor még egyáltalán megmenthetünk értékeket. Amint a történelmi kertek és parkok esetében sincs sok késlekedni valónk. E téren talán nagyon is ráfeledkeztünk a kastélyokra, udvarházakra, amelyek érthetően sokat szenvedtek - vétlenül! — eltávozott uraik helyett a felszabadulást követő nagy átalakulásban, s nem maradt figyelem a kertekre, parkokra, amelyek elvadultak, pusztultak és pusztit- tattak, s nem egyszer méltatlanul be is épültek. Ráirányították a figyelmet a népi építészet védelmére, a népi műemlékek kutatására is. Ez már többé-kevésbé jó úton haladó ügy, hatékonyabbá tétele azonban fontos feladat. Sok tekintetben itt is a megmenthető- ség végső határán vagyunk. Elegendő csak végignézni falvai nkon, mennyire fájdalmasan változik, hígul, sematizálódik a nemrég még oly szép, jellegzetes, hangulatot adó magyar falukép. Köszönettel venni minden segítséget A MAB ’81 másik nagy vonulata a társadalmi segítés ki- szélesítését célozta. Az albizottságok rendszere eddig is a társadalmi bázist jelentette, de ma már többre van szükség néhány lelkes ember ügybuzgalmánál. Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes kimondta: társadalmi támogatás nélkül ma már nem oldhatók meg a műemlékvédelem előtt álló, szüntelenül növekvő feladatok. A műemléki albizottságok közüggyé tudták tenni a műemlékvédelmet, hozzájárulva ezáltal a hazafias tudat erősítéséhez. Most azonban fel kell karolni minden helyi kezdeményezést, ami a jó értelmű lokálpatriotizmusban gyökerezik. Komolyan kell venni a kibontakozó mozgalmat és a legcsekélyebb, munkában vagy anyagi támogatásban megnyilvánuló társadalmi segítséget fogadni, megköszönni és felhasználni kell! Ennek a gyakorlati vetületéről az Országos Műemléki Felügyelőség egyik vezető munkatársa beszélt: a műemlékvédelem anyagi alapjai önkéntes adományokkal növelhetők; egyes szocialista brigádok kezdeményezték, hogy kommunista műszakbérüket a műemlékvédelem céljaira ajánlják fel és többük részéről közvetlen munkavégzésre is volt már példa — ezt szélesebb körűvé téve növelhetnénk műemlékvédelmünk eredményességét. Szocialista brigádokkal karöltve Figyelemreméltó gondolatok születtek a MAB ‘81 vitájában, aminek alapeszméje így foglalható össze: a helyben élők váljanak a tényleges gazdáivá, használóivá a mindenütt megtalálható műemlékeknek. Többen szóltak a társadalmi bázis kiszélesítésének a szükségességéről, hiszen az albizottságokban tevékenykedők csak egy kis részét jelentik azoknak a lelkes lokálpatriótáknak, akik mindenkor készek tenni lakóhelyükért. A várbaráti körök, a honismereti körök, a TIT azok a szervek, amelyekre gondoltak, s amelyekkel kibővülve a műemlékvédelem társadalmi bázisa rengeteg olyan ismerettel szolgálhatja az országszerte mind nagyobb jelentőséghez jutó városrekonstrukciókat, amelyeket ez a bázis ismer a legjobban. Felvetődött az aggodalom amiatt, hogy az intézményesített műemlékvédelem rendszerének kialakulása nem vezet-e valamiféle elbürokratizálódáshoz, elszürküléshez, szokványos hivatali munkává váláshoz. A hivatal ne épüljön rá az öntevékeny mozgalomra — mondták —, de használja ki annak minden előnyét. A felszólalásokból érdemes külön is kiemelni azt, amit Németh Mihály, a Zsol- nay Porcelángyár építészeti kerámiakészítő gyáregységének a helyettes vezetője mondott arról, hogy milyen óriási lehetőségek rejlenek a szocialista brigádmozgalomban a műemlékek megmentése terén. Csakhogy ezt a helyi szerveknek értő módon kell igénybevenniük és felhasználniuk. Hársfai István Ilyent is ritkán hallani manapság, mint amit Bodor Imre, a Megyei Kórház gazdasági főigazgató-helyettese mondott a minap: — Nem tudnék semmi kifogásolhatót említeni, valameny- nyi közreműködő vállalat, szövetkezet, élén a Pécsi Építő és fctarozó Vállalattal, nagy igyekezettel, lelkiismeretesen dolgozik. Szinte nem ismernek lehetetlent, minden az előre megállapított határidők szerint készül. Ritka jó hír ez, különösen, ha olyan fontos építkezésről van szó, mint a megyei kórház Dischka Győző utcai szülészeti osztályának helyreállítása, felújítása. A kezdeti gondok — pénzügyi kérdések, kivitelezők megtalálása, tervek elkészíttetése, anyagproblémák, és még lehetne sorolni - meglepő gyorsasággal megoldódtak. És ebben, ha köszönetről van szó, aligha lehetne rangsort felállítani. Az illetékes minisztériumok, a megye és a város párt, állami vezetése, a megyei kórház műszaki és egészségügyi személyzete, a tervezők és építők egyaránt valóban szívügyüknek tekintették, hogy az édesanyák, újszülöttek, kórházi ápolásra szoruló nőgyógyászati betegek a jelenlegi mostoha körülmények közül minél előbb visszatérhessenek a Dischko Győző utcába. Az már az utcáról is látszik, hogy milyen változáson ment át az emlékezetes tüzeset óta az öreg épület. Üj, piros palával fedett tető húzódik az egykori kiégett romok helyén. Az épület keleti szárnyán pedig elkészült az emeletráépítés falazása, a kecskeméti Fémmunkás vállalattól megérkeztek a könnyűfém szerkezetes tetőelemek a hét elején. Lassan fedél alatt lesz ez az épületrész is, így az U-alakú tömb egységes egészet alkot. Ez persze nemcsak esztétikailag jelent többet, szebbet, hanem általa bővül a kórház is. Ulmer András, a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat főművezetője, a helyi munkálatok irányítója, most már némi jogos büszkeséggel mutatja az elkészült épületrészeket és kalauzol a jelenlegi munkaterületen. Ez- időtájt tizennégy fős kőművesbrigád foglalkozik a régi kazánhoz átalakításán, ide kerül majd a véradó állomás raktára. A véradó volt helyiségeit is felújítják, bővítik. A kórházat már korábban bekötötték a városi távfűtő hálózatba, de a hőközpontban egy tartalék kazán készen áll egy esetleges műszaki hiba idejére. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, amely igen nagy érdemeket szerzett a leégett tetőszerkezet újjáépítésében, most ismét kitett magáért. összesen 265 darab, nyolcféle formájú, méretű ablakot kell beépíteni, ehhez az ablakkereteket folyamatosan szállítják. Bodor Imre, a kórház főigazgató-helyettese már kicsit nyu- godtabb, mint pár hónappal ezelőtt, de azért nem múlik el egy óra sem a munkaidejéből, amikor ne kellene a „Dischká- vcl" foglalkoznia. Tizenegy vaskos dossziéban kizárólag az újjáépítés dokumentációit, levelezéseit rendszerezi. Ahogy rckosgatja őket, mindegyikről tud mondani néhány elismerő szót: — A Baranyaterv tervezői — nem túlzás ez — emberfeletti munkát végeztek. Még érvényes szerződésünk sem volt, de mór részleteiben, folyamatosan szállították a terveket. Szinte éjjel-nappal, ünnepnap is dolgoztak. Bátaszék soronkívül legyártotta számunkra az emelet- ráépítéshez szükséges porotron téglát. A Ganz-gyár kérésünkre négy hónappal hozta előre a lift szállítását. A Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat sikeresen hangolja össze a kilenc alvállalkozó munkáját, és sok egyéb munkája mellett mindig a megfelelő erőt koncentrálja erre az építkezésre. Minden jel arra mutat, hogy jó sínen fut a szülészet építése. Igaz, a kárt szenvedett épületben még sok a helyreállítási munka, jelenleg igen nehéz körülmények között kénytelenek dolgozni a véradóban is, szükséghelyiségekbe szorítva. A jelenlegi lelkiismeretes igyekezetét tekintve azonban nem tűnik illúziónak, hogy ez év december végére átadhatják a megifjodott régi kórházat. Akkor pedig jövő tavasszal már o korszerű követelményeknek megfelelő kórházban fogadhatják a szülő édesanyákat, betegeket. Kurucz Gyula HÉTVÉGE 5. Kecskemét műemlékekben gazdag főtere, a Szabadság tér. Előtérben a török hódoltság végén épült református templom, mögötte a Lechner Ödön tervezte városháza, középütt az „öreg templom”.