Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-19 / 196. szám

Népi demokráciánk születése (5.) A rendszer kiépülése A népi demokrácia sajátos, átmeneti politikai rendszer: a hatalom osztályjellegénél és megosztottságánál, a politikai erők összetételénél, valamint az új forradalmi intézményeknél fogva, több mint a hagyomá­nyos polgári demokráciák, de még nem szocialista jellegű. A politikai hatalom kérdése tisz­tázatlan, a régi polgári intéz­mények még megtalálhatók, a burzsoázia képviselői még a küzdőtéren vannak, s eszmei­politikai befolyásuk még szá­mottevő. 1944—45 folyamán a népi demokráciának két alaptípusa alakult ki: A jugoszláv tipuí, ahol a munkásosztály hatalma kezdettől fogva érvényesült, s a népi demokrácia politikai be­rendezkedésében sokkal köze­lebb állt a proletárdiktatúrá­hoz, mint a polgári demokrá­ciához, és a klasszikus népi demokrácia, ahol a hatalom­ban a munkásosztály és pa­rasztság mellett a burzsoázia németellenes liberális része is képviseltette magát, s ahol a politikai rendszereken, s a ha­talom gyakorlatában jobban megmaradnak a polgári de­mokratikus vonások. Az első típushoz Jugoszlávia mellett Albánia tartozott, a második­hoz Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Románia. 1945. tavaszára Kelet-Euró- pában mindenütt létrejöttek az új, demokratikus államhatalmi szervek; megválasztották vagy összehívták a törvényhozó tes­tületeket és beiktatták a kor­mányokat; kiépült az új köz­igazgatás; megalakultak a de­mokratikus pártok és tömeg­szervezetek. Csehszlovákiában és Lengyelországban a köztár­sasági államformát állították vissza, Jugoszláviában 1945- ben, Albániában, Bulgáriában és Magyarországon 1946-ban, Romániában 1947. őszén szá­molták fel a királyságot és ki­áltották ki a köztársaságot. A kormányok jobbára koalíciós alapon működtek, összetéte­lük az adott ország belső poli­tikai erőviszonyaitól függően, különbözőképpen alakult. A népi demokráciára jellem­ző, hogy eltérően a klasszikus polgári hatalommegosztás el­vétől (törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom) a végrehajtó hatalom tartósan a törvényho­zás fölé kerekedett. Az állam- apparátus (a közigazgatás, hcdsereg, rendőrség) újjászer­veződése országonként szin­tén eltérő módon történt. Albá­niában, Jugoszláviában, Len­gyelországban és részben Csehszlovákiában a régi pol­gári államot és erőszakszerve­zeteket a náci, ill. az olasz hadsereg verte szét, s annak romjain a megszálló fasiszta csapatok közigazgatása épült ki. A felszabadulás után ezen országban a régi — háború előtti — államgépezet vissza­állításáról szó sem lehetett, azt egyetlen társadalmi réteg sem akarta. Az új népi de­mokratikus állam és közigaz­gatás a partizán, ill. az ellen­állási mozgalom által már a háború alatt létrehozott, helyi népfelszabadító — vagy nem­zeti bizottságok hálózatára épült, tehát már a kezdet kez­detén új államapparátus, ill. közigazgatás jött létre. Bulgá­riában, Magyarországon és Ro­mániában (és az „önálló" Szlovákiában) a régi államgé­pezet szinte az utolsó pillana­tig fennállott, sőt Romániában és Bulgáriában, ahol a fordu­lat — a náci Németországgal való szakítás — önerőből, s nagyobb megrázkódtatás nél­kül ment végbe, az államappa­rátus szinte sérthetetlenül át­került a demokratikus, német­ellenes erők kezébe. Magyar- országon — a fél évig tartó felszabadító harcok során — a horthysta államapparátus teljesen szétesett, de a harcok elcsitultával — kül- és bel­politikai okok következtében — a régi közigazgatást szervez­4. HÉTVÉGE ték újjá, s később kezdtek hoz­zá az igazoló bizottságokkal, s B-listázásokkal, személyi össze­tételének demokratizálásához. Jugoszláviában és Albániá­ban az új demokratikus had­sereg magvát a partizánhad­sereg álkotta. Lengyelország­ban, Csehszlovákiában és Ma­gyarországon új hadsereget kellett szervezni. A lengyel és csehszlovák néphadsereg a Szovjetunióban megalakult hadifogoly hadosztályokra ala­pozódott. Magyarországon a hadsereg létszáma nem volt jelentős, de az ütőképes had­osztályok mór 1946. tavaszán kommunista kézben voltak. Bul­gáriában és Romániában a régi hadsereg részt vett a né­metellenes fordulat végrehajtá­sában, s átállt a demokratikus erők oldalára. Ezen országok­ban a baloldali pártoknak hosszú harcot kellett folytatni- ok a hadsereg feletti ellenőr­zés megszervezése, a hadsereg átszervezése és megtisztitása érdekében. A rendőrséget szinte vala­mennyi országban teljesen új­jászervezték, a régi alakulato­kat (Magyarországon pl. a csendőrséget) feloszlatták, s Tiol egységes állam-rendőrsé­geket, hol népi miliciákat ál­lítottak fel. Az állambiztonsági szervek létrehozására és mű­ködtetésére a kommunista pár­tok tették meg az első lépése­ket. így volt ez pl. Lengyel- országban, ahol 1946—47-ben a rendőrségi munkatársaknak 73 százaléka, a belügyi szer­vek alkalmazottainak 87 száza­léka a Lengyel Munkáspárt tagjainak sorából került ki. A népi demokratikus rend­szer másik fontos eleme — az állam mellett — a párt és a pártrendszer. Erre a kérdés­re még vissza fogunk térni, most elöljáróban annyit: — a forradalmi folyamatban a po­litikai pártok döntő szerepet játszottak, nemcsak mint a po- , litikai akaratnyilvánítás és vé­leményformálás eszközei, ha­nem mint olyan politikai intéz­mények, amelyek meghatáro­zott társadalmi rétegek érde­keinek képviselői. A pártok el­lenőrzésük alá vonták az ál­lamot, felosztották eaymás kö­zött az állami pozíciókat — a hivatalokat —, s a harc azért folyt, hogy oz állami pozíciók tartósan mely osztály, vagy párt kezébe kerüljenek. A társadalmi- és tömegszer­vezetek közül, amelyek a népi demokrácia politikai rendsze­rének harmadik elemét alkot­ták, a szakszervezetek voltak a legfontosabbak. A második világháború után a szakszer­vezeti mozgalom Kelet-Európa- szerte fellendült; a taglétszám minden korábbinál magasabb­ra emelkedett; a régi jobb­oldali keresztényszocialista, vagy félfasiszta korporációs munkás érdekképviseleti szer­veket feloszlatták, s számos, új szakszervezet alakult. Meg- Iszűnt a '.korábbi megosztott­ság, s csaknem mindenütt megteremtődött a szakszerve­zeti egység, a két munkáspárt közös vezetése alatt. Azokban az országokban, ahol mór a háború előtt alkot­mányban rögzítették a jogvi­szonyokat, mint pl. Csehszlová­kiában, vagy Lengyelország­ban, ott a régi polgári alkot­mányt állították vissza. Ahol felhasználható alkotmány nem volt, ott a népi hatalom új jogrend kialakítására töreke­dett, amely egyszerre tartalma­zott demokratikus és forradal­mi elemeket. Albániában és Jugoszláviában már 1946-ban elfogadták az új alkotmányt, a többi kelet-európai ország­ban a népi demokratikus for­radalom befejező szakaszában iktatták törvénybe az új alap­törvényeket, amelyek az 1936- os szovjet, ún. sztálini alkot­mányt alapulvéve, összegezték és rögzítették a társadalmi­politikai változásokat. Vida István .Birtok” a dombokon A zsúfoltság átokként nyo­masztja lakótelepeinket — nem pécsi, de még csak nem is „magyar átok" csupán — hát ez a Fazekas Mihály utca sem a kétházsoros hagyományos utca, hanem három oldalról négyemeletes, délről pedig egy tízemeletes panellházakkal határolt óriási udvar, lebeto­nozott utakkal, fölszabdalva néhány keskeny zöldsávval, amellyel nincs mit kezdeniük sem a felnőtteknek, sem a gye­rekeknek. A nyitott sarokban ven egy kis játszótér és dühön­gő, de aztán ezenkívül minden- szabad felületet elborítanak az autók. A népnek zöld park kell, de meg autóparkoló is kell. Ezek tények. Legföljebb az arányokról, méretekről le­hetne vitatkozni. De itt azon sem. Minden kész már: sok száz, vagy több ezer (?) csa­lád lakja a lakásokat. Teljességgel megértem a fiatal géplakatost, Zdroba Já­nost : — Ha csak két napig is nem megyek ki a kőrengetegből a „birtokra", már gubanc van ... Ideges vagyok. Feleséggel, három kisgye­rekkel lakja egyik emeleti la­kást. Körülbelül két kilométer­re innét, a málomi dombokon van a „birtok" —, pontosan 293 négyszögölnyi — kert. Kis szur­dokon át vezet az út föl a sző­lőkbe, ahol az épületek eléggé változatosak: modern vityillók élénk színekre festett veran­dákkal, aztán szerény ideigle­nes kócerájok, vertfalú, öreg présházak attól függően, hogy új vagy régi tulajdonosok bir­tokolják a parcellákat. Dús, friss zöld az egész környék, a kertek, szőlők gondozottak, a gazdag termést hozó meggy­fák — gyönyörűek. Lassan el- virágzik a mák, a magnak ha­gyott hagymák magasba szök­tek labdafejűkkel. Az asszo­nyok kapálnak, a férfiak a sző­lőben dolgoznak, a gyerekek a gyümölcsfákat csupálják és a tolvaj madarakat ripqatják. A dombtetőről rálátni Kertvá­ros színes betonházaira, mö­götte szürkéskék a Mecsek és a forró levegő remeg. Roland a neve a kisebbik fiúcskának, műanyag dömper­rel „szállítja" a földet a fák aló, ikertestvére, a kis coppfos Szilvia is munkálkodik: bögré­ből öntözi a szikkadt, sárguló füvet. Az öreg fa alatt földbe vert dúcokon áll az asztal, há­rom pad, odébb terméskőből falazott tűzhely, függő bog­ráccsal, elhamvadt parázs em­lékeztet jóféle halászlékre, pör­költekre, a villanytűzhellyel fel­szerelt modern lakásától alig kétezer méterre. *■ — Nézzük meg a pincét! ' A palatetős hétvégi ház alapterülete még a korábbi szabályzatnak megfelelően, tizenkét négyzetméter, az elő­térből néhány deszka eltávo­lítása után lelátni a pincébe. Annyira mély és hosszú, amennyire éppen szükséges a majdan termő borok tárolásá­ra. Boltíves, önzáró megoldás­sal beépített téglákból. Az épület belső részében kis fek­hely, asztal, a külsőben pol­cok, ivóvíz vödörben, kerti szerszámok, , permetanyagok, kéziszerszámok, amire éppen szükség van. — Ezt a pincét három nap alatt ástuk ki és építettük meg. Egyik szomszédom nem akart hinni a szemének. A ház tartószerkezetét fele­sége, Marika mázolta be, kint a verem előtt a kilóra vásárolt vasoszlopok festése is rá vár: ezek között feszül majd a hu­zal, s arra fut fel a szőlő. — Mennyiért vette a telket? — kérdem Zdroba Jánostól. — Húszezerért. Dj^ még 3000 volt az átírás és 1000 az ügy­védnek, aki aztán mindent le­vett a vállamról, nem kellett szaladgálnom hivatalból-hi- vatalba, mindent intézett he­lyettem. — Szűzlöld volt? — Majdnem. Néhány elöre­gedett szőlőtőke volt csak, azo­kat részben már kidobáltam, csupán egy-két szép, öreg gyü­mölcsfát hagytam meg. De ül­tettem újakat is. A nem egészen három esz­tendeje vásárolt telek talaja kemény, elhanyagolt volt, a szőlő alá fel kellett törni, jól átforgatni. A Nagyárpádi úton van egy oltványtelep, 2500 fo­rintért vásárolt tramini, oportó, muskót-ottonel és Csabagyön­gye fajtákat. Jonatán, Vilmos­körte, besztercei szilva, szegedi kajszi csemetékre hat—nyolc­száz forintot költött. De hát van itt még fekete ribizke, köszméte, őszibarack is, szép nemesített fajták. — Mennyit ér most már ez a „birtok"? — Nem tudom, de száz­ezerért nem adnám oda. Sem­miért. Minden megterem rajta, amire nekünk szükségünk van. Nem járunk zöldségboltba. Még árusítottunk is, nem sokat, néhány ezer forintot hozott a gyümölcs meg a zöldségféle, ebből fizettem ki tavaly a pa­latetőt. Sok pénz van benne, és még több munka. Hét éve házasodtunk, össze kellett gyűjteni a „beugrót” a lakás­ra, megvettük a telket, utána költöttünk még rá, és mindezt három gyerek mellett. . . Nem volt könnyű. Párás a levegő, csak úgy „húzza" föl a növényzetet, szinte óráról órára nő a para­dicsom, burgonya, ott a sorok között dinnye is van néhány fészekkel, kiderül majd, lesz-e belőle valami. János megmutatja saját gyártmányú kertitraktorát. — Kettőötvenes Pannónia- motorból dobtam össze . . . — Elbírja ezt a kis ekét? — El, de még a kultivátort is. — Hol tanulta a kertészke­dést? — Sellyén, a szakiskolában ugyan gépészetet tanultam, de az alapvető mezőgazdasági munkákat is megismertük. Meg aztán úgy van ez, hogy szeret­ni kell. Tizenöt ével dolgoztam az újpetrei termelőszövetkezet­ben, nemrég jöttem át a Hús­ipari Vállalathoz. A műhely­ben dolgozom, mint lakatos. Amit itt lát, a kis házat, pin­cét, vermet, mindent magam csináltam a feleségem segít­ségével. — Miért vált meg a tsz-től? — Különösebb okom nem volt. Kiszámítottam — a mai benzinárak mellett —, hogy motorral a napi ki- és vissza­utazás havonta megemészt vagy 6-800 forintot. És az uta­zás időt is elrabolt az ember­től. Így jobban jövök ki. Dol­gozni mindenütt kell, és én sze­retek. — Nem lárasztó ez? Az üzemben is, délután meg itt kint... — Ez a kerti munka inkább felfrissít. Reggel korán kelek, délután fél három felé érek haza, ebédelek, aztán kijövök, szétnézek. Mindig van valami. Még télen is képes voltam egy üveg savanyúságért kigyalo­golni jó nagy hóban a telekre. A panellakás meleg, itt tárol­juk a iöldségféléket, savanyú­ságot, befőttet. Télen is gyö­nyörű ez a vidék. Megittam egy pohár bort, aztán hazabal­lagtam. Alkonyatkor — amikor már nem vibrál a levegő — mintha közelebb értek volna a Saro- hin úti, Fazekas Mihály utcai betonházak. A lakatos tart is attól, hogy a kertvárosi lakóte­lep elnyeli ezeket a kerteket, szőlőket. Túl közel van már a város. De hát ettől nem kell tartania. Rab Ferenc Fotó: Szokolai István Együtt­működés a pécsi belvárosért a Városi Tanács és a Dél­dunántúli Tervező Vállalat között A közelmúltban — amint azt annakidején hírül ad­tuk —. együttműködési megállapodást kötött a pécsi városi tanács és a Déldunántúli Tervező Vál­lalat a belváros rehabili­tációjával kapcsolatosan kettejükre háruló közös feladatok eredményes végrehajtására. Az együtt­működés alapja a megál­lapodás megfogalmazása szerint az, hogy a rehabi­litált belváros a kor kö­vetelményeinek a szintjén töltse be majd a funkcióit és egyben alkalmas le­gyen a jövő igényeinek a befogadására. Őrizniük és fejleszteniük kell a belvá­ros városképi, műemléki, történeti és esztétikai ér­tékeit, biztosítaniuk kell a szükséges városközponti létesítmények megvalósítá­sának a feltételeit és a kor színvonalán kell megolda­ni a lakhatási, ellátási, környezetvédelmi és közle­kedési feladatokat. A rehabilitáció tenniva­lói adottak; azokat leg­utóbb a tavaly novemberi miniszteri értekezletre épí­tett intézkedési tervben határozták meg. Az 1985 végéig érvényes együttmű­ködési megállapodásban ezt „ragozták" tovább, most már a két fél fel­adatait figyelembevéve. A legfontosabb, hogy a vá­ros a DTV-t bízza meg a hatodik ötéves tervidő­szakban elvégzendő reha­bilitációs munkák generál- tervezésével, tervezői mű­vezetésével és egyben a hetedik ötéves tervidőszak rehabilitációs munkáinak az előkészítésében való közreműködéssel. A város a szervei útján biztosítja is a belváros területén a ge­neráltervezői szerepkör fel­tételeit, a DTV rendelke­zésére bocsátja a tanács megbízásából készült, de nem a tervező vállalat profiljába tartozó terve­ket, tanulmányokat, s gon­doskodik arról, hogy a DTV illetékes munkatársai részt vegyenek a belvárosi rehabilitációval kapcsola­tos tárgyalásokon. A DTV felkészült a generálterve­zői feladatok ellátására: kiépítette ennek a szerve­zetét, munkája feltételeit biztosítja,»s ugyancsak fel­készült a tervezői műveze­tésre is.

Next

/
Thumbnails
Contents