Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-07 / 154. szám
I Kiváló pedagógus Déry Antal Apáczai Csere-díj Dr. Erhardt Imre Dr. Erhardt Imre, a Széchenyi Gimnázium igazgatói székét 1967-ben, harminchárom évesen foglalta el. A legfiatalabb középiskolai igazgató volt akkor. — Évek és konfliktusok árán tanultam meg, hogy a magam tempóját nem kényszerithetem az egész tantestületre. Amikor idekerültem, vezettük be a híradástechnikai szakoktatást, vállaltuk el a KISZ mozgalmi kísérletét és a Magyar Tudományos Akadémiának is végeztünk kísérleteket — ez nagyon megterhelte a tantestületet, noha közvetlen eredményeink is voltak, egy sereg diákunk került az országos versenyek legjobb tizei közé. Akkor azt mondta az egyik idősebb kolléga: ,,Nem hiszem, hogy a Széchenyiből versenyistállót kell csinálnunk." A Vas megyei, nincstelen parasztgyerek 14 évesen már kubikusként dolgozik: az utolsó általánost már nem végzi el, mert lemaradt a hetedikes vizsgákról. Viszont nemsokára elhívják a földműves szövetkezetbe adminisztrátornak, mert kitűnő számtanos volt mindig. Onnan könyvelési tanfolyamra kerül, majd hat falu szövetkezetének főkönyvelője lesz 18 évesen. Ott ismeri meg a szak- érettségi lehetőségét. — ..Amikor felkértek a gimnázium igazgatására, sokáig vivódtam, tpbbek között azért, mert én soha nem jártam rendes gimnáziumba." — Ezerkilencszáz forintos (ötvenes évek eleje!) főkönyvelői fizetését hagyta ott a szakérettségiért, illetve az ELTE ösztöndíjáért. Egy év után átjött Pécsre, a Tanárképző Főiskolára — itt végzett vörös diplomával. Hívták vissza rögtön Vas megyébe iskolaigazgatónak, de ő a gyakorló iskolai tanári állást fogadta el. — ,,Volt olyan albérletünk, hogy este hiába mentünk haza, már mások aludtak az ágyunkban. De kárpótolt, hogy már az első osztályomból került ki KISZ KB-titkár és elismert pszichológus egyaránt." 1962-től tanított a Tanárképző Főiskolán, ahol egy évre rá adjunktus is lett. Tankönyvet írt, sokat publikált, elvégezte az MLEE-t és a bölcsészkar pszichológia—pedagógia szakát, úgy lett középiskolai igazgató, doktorált, mellette társadalmi munkása a társadalmi szervezeteknek.- Amikor a Széchenyibe kerültem, 2,9 volt az iskola tanulmányi átlaga, s 34 százalék a bukás. Most 3,5—3,6 a tanulmányi átlag, és 4-5 százalék a bukás. S noha nem lettünk „versenyistálló", huszonnyolc diák és közösség került az ország legjobb tize közé. Talán azért is, mert sikerült elfogadtatnom kollégáimmal: az iskola nem buktat, hanem tanít, B. L. Munka Érdemrend ezüst fokozat Munka Érdemrend bronz fokozat Keszthelyi József Szombathelyi Béláné Otthonában kézikönyvek, művészeti és zenei könyvek sorakoznak a polcokon, s az egyik sarokban még üres a helye a pianinónak. Egyszer sor kerül arra is ... — Igen, a zene végigkísérte az életemet. Mire odakerültem, hogy Kutor Ferencnél a Sik- lóssy-féle összhangzattant megtanuljam, hallás után 4 kereszt—4 bé-ig szinte mindent ismertem, s a gyakorlatban csináltam is: orgonáltam, segéd- kántorkodtam egész képzős diákkoromban ... Ez az út nem volt egyenes vonalú. Déry Antal egy négyholdas almáskeresztúri parasz- ember gyereke, a harmincas évek elején bizony kemény munkát kellett végezzen az iskolázás mellett, a megélhetésért, a tandíjért, ösztönös vágya volt: kitörni a falu zárt világából. Asztalosnak tanult, de mint mestere is megállapította: „ennek több van a nyaka fölött ..El is tanácsolta más pályára. Elvégezte a polgárit, majd a pécsi püspöki képzőben szerzett kántortanítói oklevelet. Tanított Bükkösdön s a saját falujában; majd a háborús évek, a fogság után Helesfán és újra Bükkösdön, ahol az államosítás után megalakították Baranya első körzeti iskoláját. Ennek helyettes igazgatója, majd 1951-től Szentlőrincen igazgató, egészen az országos hírű kísérlet, a szentlőrinci szocialista munkaiskola megindulásáig. Akkortájt már nagyon vágyott tanítani ismét teljes életével - hiszen közben a biológia-földrajz szakos képesítést is megszerezte.- Szeretem ezt a kísérletet, mindig is szerettem, mert ehhez valami más szükséges. Nem tantárgyakban, hanem összetetten gondolkodó tanárt kíván ... Az első tíz éven már túlvagyunk, a neheze hátra van. De szívvel, lélekkel mellette állok. Igaz, olykor érzem az elmúlt 40 év fáradtságát. De órán még soha nem voltam fáradt! Az más... A gyerekek közt felüdül az ember. Persze derű és humorérzék is kell hozzá: oldani a munka feszültségét, frissíteni a gyerek lankadó figyelmét . . . Felsorolhatatlan, mi mindennel foglalkozik a szakmáján belül és azon kívül is. Néhány: tanácstag, MHSZ-titkár (három klubot is vezet); ifjúságvédelmis; az úttörőknek lövészszakköri vezet, az énekkarnak zongorázik, házasságkötésnél orgonái és „Természet- és környezetvédelem" címmel kézikönyvet ír, amit a gyerekek a kísérlet 4 komplex tantárgyában is használni tudnak majd. Ősztől hivatalosan nyugdíjas korosztályú lesz. Dolgozik tovább. Lehet, hogy Gáspár László mellett a kutató munkában de az is, hogy ősszel már nagyon hiányzik majd a gye- reklármc... — mondotta. W. E. Bakócán, az egykori Majláth- kastély parkjában szép magasra nőttek a fák. Jólesik a kánikulában behúzódni a lombjuk alá és innen figyelni, hogyan vonulnak fel. s aló a gróf úr lakosztályának mai birtokosai, a nevelőotthon diákjai. Keszthelyi József harmincegy éve egyedül fogadta itt a Pécsről kitelepült állami és egyházi árvaház lakóit, nevelőit. ,,A kisebb fákat mind én ültettem már — mutat körbe a parkban — a rózsalugast is néhány évvel ezelőtt. Persze, nem egyedül, a gyerekekkel . . .” Sokat változott a kép az elmúlt évtizedekben. A háború után kétszer is járt itt a grófkisasszony. Ausztriában él, s férjének, az egyik Apponyi fiúnak kellett finoman figyelmeztetnie, hogy itt már illik megkérdezni: szabad-e belépni. A változásokban nagy része van Keszthelyi Józsefnek is, aki Bakócán született, majd hosszabb rövidebb kacskaringók után ide tért vissza tanítani. Nem látszik rajta, hogy hatvanéves. Pedig a háború vége után csők féléves orvosi kínlódás után tudott talpra állni a katonamundérban szerzett betegségei nyomán. Van mire emlékeznie: 1945 fébruárjátöl a szovjet hadsereg egyenruháját, majd a Budai önkéntes Ezred uniformisát viselte; ma is tagja a Par- tizánszövetségnek. A legutóbbi időkben már viszonylag kis csoportokkal foglalkozik, tizenkilenc „gyereke” van, s a többi nevelővel együtt igyekszik valóban családias légkört teremteni az otthonban. Elnézve az intézmény nagy fényképalbumát, ez többnyire sikerült is. Köszönőlevelek, visz- sza-visszatérő régi diákok jelzik, hogy a pedagógus munkája nem volt hiábavaló. Nyugdíj? Igen, az következik, elmegy Bakócáról, ha a körülmények is úgy alakulnak. Emlék lesz a pécsi és a Csáktornyái tanítóképző, a szombat, helyi vend nyelvtanfolyam, a pályakezdés több nehéz éve, a bakócai fúvószenekar; emlék lesz a diákoknak adott és megtartott sok-sok ígéret. „Mindig igyekeztem az élet vidám olda. Iái felé fordulni” magyarázza meg örök fiatalságát Keszthelyi József, és a fák közül, az ismerős fák közül indul az iskolai ünnepre készülő gyerekekhez. H. 1. Több mint három évtizedet töltött el a hazai gyermekvédelem szolgálatában Szombathelyi Béláné, a Baranya megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatóhelyettese. Pályája egybeforrott tehát mindazzal, ami a felszabadulás óta Magyarországon történt azokért a gyerekekért, akiknek nevelését valamilyen okból a társadalomnak kellett vállalnia. Ugyanakkor Szombathelyiné pályája kicsit tükre a baranyai gyermekvédelem fejlődésének is. Ö így beszél erről: — Mindig gyerekek között szerettem volna dolgozni, s amikor vége lett a háborúnak, adva volt a lehetőség, hogy valóra válthassam az álmomat. Egy ismerősöm szerzett helyet itt Pécsett, a Nyár utcában, ahol a gyermekvédő intézet akkor még az egészségügy keretein belül működött. Kosztért, lakásért kezdtünk ott dolgozni, okkor néhányon. — Azok a gyerekek általában a háború következtében maradtak árván - más okokból mint a maiak. Mi ott szinte megszállottak voltunk. Az a rettenetes világégés mindenkiből a tenni- akarást hozta felszínre. A gyermekvédelem akkoriban korántsem volt így ellátva, megszervezve. Nem volt kidolgozva a módszertana, nem volt felügyelet. Mégis úgy érzem, azok között a körülmények között is sikerült sok gyereket talpra állítani és elindítani az életbe. 1951-ben a művelődésügyi tárca vette ót a gyermekvédelem ügyét. Szombathelyi Bélánét ekkor kinevezték a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet vezetőjévé. Ettől a poszttól saját kérésére 1965-ben vált meg, s lett igazgatóhelyettes - hiszen őt is várta odahaza a család. Szombathelyi Béláné mostani" munkája akkor kezdődik, amikor a fiatal elhagyja az intézetet: iskolába iratkozik, nevelőszülőkhöz kerül, munkát vállal. Amikor hozzátartozók, testvérek keresik egymást, akkor is ő segít. Meg amikor nagykorúvá válik a fiatal. — Nem vettem észre, hogy elszállt az idő - mondja végezetül tűnődve. - 1981 végén nyugdíjba készülök. Szép volt így megöregedni egy helyen, látni, mivé fejlődik egy törekvés. Ha újrakezdhetném, most sem vállalnék mást, mint a gyermekvédelem feladatait. G. O. HÉTVÉGE 7. Kiváló munkáért Gaál Jánosné A gyerek szeret játszani és játékosan sok mindent megtanul, mielőtt iskoláskorba lépne. Csak hát... Foglalkozni kell vele. Az óvoda megteszi a magáét, délután 4-ig, 5-ig, amíg a gyereket hazaviszik. És ha a gyerek az óvodai törődést, játékot utána is igény, li? Ha a gyerek 5 óra után is kérdez?... A mit s hogyan kellene ügyében Gaál Jánosné mónfai óvónő a szülői értekezletéken adja ót ismereteit, nevelői tapasz, talatait. Gyakorlatban pedig egy óvodai matematika-foglalkozáson láttam, mit s hogyan kellett volna, amikor még a gyerekeim óvodások voltak. „Szakítsunk levelecskét szárral! Mindnek külön szára legyen ... A közép, ső csoportosok ötöt, a nagy- csoportosok nyolcat. Keressétek csak a fűben!.." A kicsik szétrajzanak a tágas óvodaudvar pázsitján, tépkedik a leveleket szorgalmasan és nagy izgalomban. Közben hangosan számolja magában mindegyik, kell-e még??... Azután odaviszik az óvónőhöz, sorra megbeszélik vele ... Gaálné több mint 25 éve óvónő, s 18 éve Komlón működik; 1977 óta —, amikor óvoda létesült — Mánián. Hosszú ideig a kökönyösi (Sallai) óvodában tanított, omely közreműködésével a matematikai foglalkozások módszertani központja lett. Sok száz bemutató foglalkozást tartott pályatársainak. Ezek lényege körülbelül az, amit az udvaron láttam. Szabadban, vagy élősarkókat kialakítva az óvodákban összegyűjteni az időszakos terméseket, zöldségféléket. Makkal, gesztenyével, gyümölccsel, vagy ha más nincs, kavicsokkal kiszámolni: mennyi az öt, a nyolc, a tíz, mi a kevesebb, mi a több? Eddig jutnak el a nagycsoportosok. A pólyát Nagymányokon kezdte, városban folytatta, s 1977- ben Mániára kérte magát. Széles körű társadalmi munkával hatalmas zöld játszóudvart ala. kították ki a domboldalban, megannyi játékkal, homokozóval, szánkó pályával. Kevés nagy óvodának van hasonló méretű szabad tere. A jövőjét is Mánián, egy kis falusi óvodában tudja elképzelni. Valahogy itt látja igazán maga előtt azt. amit elképzelt: a munkája eredményét... (w. e.)
