Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-21 / 168. szám

Simái Mihály Szárnyas lovon három huszár Szárnyas lovon három huszár minden reggel világra száll. Felhőt kaszál, erdőt kuszái, vihart habar három huszár. Szárnyas lovuk csudaráró. Csákójuk is csudacsákó Mentéjük a naplemente, hegynyereg a lovuk nyerge. Holdvilág a kapitányuk, ezüst karddal elöszáguld. Szárnyas lovon mögötte száll esténként a három huszár. Csicso Sztojon Síró- nevető Játszott Nyuszi, aztán csuszi: esett hanyatt, sírva fakadt — hej, a játék lett sirás épp! Jött a béka — vén kópéka - elkapta öt, földobta öt, összenéztek, heherésztek, s a sirás lett — újra játék! Utassy József fordítása Mi gray Ernőd Vízisárkány Esőt hoz a Vizisárkány. Mennydörgés kél Öles száján Fényes villám Csillan lábán. Farkán játszik A szivárvány. 6. HÉTVÉGE r Lakótelepi váltó Rendezzetek lakótelepi vál­tót érdekes akadályokkal! Egy­két tippel én is szolgálok, ezek könnyen, kevés előkészülettel megvalósíthatók. Hívd össze a srácokat, őrsöd tagjait, és haj­rá, mindent bele! Mielőtt elkezdenétek a sportjátékokat, a szabályokat ismertesd a gyerekekkel! A létszámtól függően 2-3-4 fő­ből álljon egy csapat! A ver­senyben a csapat összteljesít­ménye számít. Ezután kezdőd­het a játék. KISLABDAHAJÍTÁS Virágállványra tegyetek fel gumilabdát! Az állványtól 5 méterre helyezkedjetek el, s egyenként próbáljátok leütni a labdát kislabdahajítással. Min­denkinek 3 dobása van. Aki tolóit, 5 pontot kap. KI A LEGERŐSEBB? Egyszerre három gyerek mérkőzhet összekötött kötél se­gítségével. A háromszögben felálló gyerekeknek egymást kell elhúzniuk. A győztes öt, a második négy, az utolsó három pontot kap. CÉLRA LÖVÉS Egy álló kuglitól 5 méterre helyezz a földre egy labdát! A kuglitól 1 méterre húzz vona­lat, a vonalig a futballjáték szabályai szerint vezesd a lab­dát; a vonalon állítsd meg, majd úgy rúgd el, hogy a kug­lit eltaláld. A szabályos labda- vezetés 1 pont, a vonalon megállítás 1 pont, s az elta­lált kugli 3 pont. Összesen 5 pontot szerezhetsz. MEDDIG DOBOD? Minden csapat egyforma ne­héz súlyt kap (lehetőleg tö­mött labda legyen). Ezt kell kétkezes dobással a fejed fe­lett hátrafelé eldobni. Minden méter egy pontot ér. FEJELÉS A fa ágára függessz fel egy karikát kb. 150—170 cm ma­gasra. Ezen a karikán kell egy kis labdát átfejelni kb. két méter távolságból. További állomásokat, fel­adatokat ti is kitalálhattok. Annál érdekesebb lesz a ver­seny, amennyivel több egyéni ódettel fűszerezitek a játékot. Ez a játék megismételhető. Gondolkozz azon, milyen izgal- mcs lenne, ha a versenybe szüléiteket is bevonnátok. Horváth Mihály IGNÁC GARAT (Olasz népmese Italo Calvino feldolgozásában) Ignác barát laikus szerzetes­testvér volt, és minden áldott nap el kellett mennie élelmet kéregetni a kolostor számára. Szívesebben ment oda, ahol szegény nép élt, mert a sze­gény nép amit adott, szívből adta azt; viszont a nótárius­hoz, akit Franchinónak hívtak, sohasem ment, mert szívtelen embernek ismerte, aki a sze­gények vérét is kiszipolyozza. Egy napon Franchino nótári­us, megsértődve Ignác barát­ra, amiért az ő házát elkerü­li, elment a kolostorba panaszt tenni a priornál Ignác barát sértő eljárásmódjára. — Úgy véli, atyám, hogy én olyan ember vagyok, akit csak ennyire becsülnek? A prior azt mondta neki, nyugodjon csak meg, rendre- utosítja Ignác barátot, és a nótárius lehiggadt s elment. Amikor Ignác barát vissza­tért a kolostorba, a prior így szólt hozzá: — Micsoda eljárás az, ahogy Franchino nótárius­sal bánsz? Holnap elmész hoz­zá, és elhozod mindazt, amit ád neked. Ignác barát némán lehajtot­ta fejét. Másnap reggel elment a ' nótáriushoz, és Franchino megtöltötte tarisznyáit minden­féle földi jóval. Ignác barát fölvette tarisznyáit a vállára, és a kolostor felé ballagott. Az első megtett lépésre egy vércsepp hullott a tarisznyából, aztán még egy, aztán még eqy. Útközben az emberek lát­ták a barátot vértől csöpögő tcrisznyákkal, s ezt mondták: — Ejha, sikeres napja van ma Ignác barátnak! Ma a barátok nagykanállal esznek! - És Ig­nác bcrát csendben folytatta útját, vércsikot hagyva maga után. Amikor a kolostorba csurom- véresen megérkezett, a barátok azt mondták: — Ignác barát ma húst hoz nekünk! Frissen vágott húst! — Kinyitották a ta­risznyákat, de hús az nem volt benne. — És ez a sok vér? Honnan jön?- Ne féljetek — mondta Ig­nác barát. — Ez a vér tényleg a tarisznyából jön, mert az élelem, omit Franchinótól kap­tam, nem saját munkájának eredménye, hanem a szegé­nyek vére, amit ő kiszipolyozott. Ettől kezdve Ignác barát nem ment többé a nótáriushoz élel­met kérni. (Fordította: Angyal János) Radnai Csilla rajza Tartsatok otthon tengerimalacot! Andris születésnapjára ten- gerimalccot kapott ajándékba. Fekete volt a bundája, de egy fehér folt világított az orra fe­lett, és ugyanilyen színű nyak- ravalót is hordott. Eleinte bi­zony roppant félénken nézett Andrisra. Ha meg akarta si­mogatni, a kis állat gyorsan odébbugrott, látszott, hogy fél rj feléje nyújtott emberi kéztől. — Mindig ilyen félénk ma­rad? — kérdezte Andris apu­káját kicsit szomorúan, mert szeretett volna már játszani a kis elláttál. — Ne félj, hamarosan meg­szelídül, a kezedből fog enni és játszani is lehet vele — vi­gasztalta édesapja. — Eleinte minden tengerimalac ijedős, de nagyon gyorsan szelídülnek. Persze sokat és szeretettel kell foglalkozni velük. — Hol fogjuk tartani? — kér­dezte András. — Egyelőre ebben a nagy műanyag lavórban, később majd nézünk tágasabb helyet számára. Alulra forgácsot ön­tünk, ezt majd időnként ki kell cserélned. Vigyázz nagyon, hogy csak forgács legyen és ne finom fűrészpor, mert az az orrába megy és tüsszögni fog tőle. — Mt eszik a tengerimalac? — tette fel Andris a következő kérdést. — A tengerimalacok a rág­csáló állatokhoz tartoznak, ezért sárgarépát, mindenféle füvet, lóherét, lucernát, salátát és almát kell adni nekik. Szí­vesen eszik a zabpelyhet és a szoroz kenyérdarabkákat is el- rógcsóljók. Ágakat és fadara­bokat is adj neki, nehogy a fogai túlnőjenek a szájában. Andris ettől kezdve, amikor csak tehette, mindig a tenge­rimalac mellett üldögélt. Be­szélt hozzá, enni adott neki és örömmel vette észre, hogy a kis állat napról napra szelí- debb és kezesebb lesz. Mór nem ugrott félre, ha simogat­ni akarta, sőt, egy alkalommal, amikor kicsit megkésve hozta a reggelijét, a tengerimalac felágaskodott a lavór szélére, szinte kikönyökölt belőle, és kedves, nyüszítő hangján köve­telte az eleséget. Amikor pe­dig Anaris odanyújtotta neki a kezében tartott salátalevelet, nyomban odafutott és buzgón majszolni kezdte.- Apukám, nézd, már a ke­zemből eszik! — kiáltotta And­ris boldogan.- Ugye mondtam, hogy meg­szelídül - mosolygott apuka. — Később akár az udvarra is ki­viheted, úgy fog sétálni mel­letted, minf egy kiskutya. Azt h.szcm - tette hozzá -, ha az osztálytársaid meglátják, mind­egyikük tengerimalacol akar majd. Schmidt Egon Örökké — örökké .. . örökké . . . örök­ké — suttogta a Tiszavirág a párjának, és beteljesült boldog­sággal hullt a folyó szürke vi­zébe. — örökké . .. örökké . .. örök­ké ... örökké ... örökké — mo­tyogta a teknősbéka, majd száz év teltén megkérdezte a párjá­tól, aki éppen alatta úszott, hogy: — ... mit is mondtam? — ... mit is mondtál? — ... ja, azt, hogy örökké — jutott eszébe immáron a fér­fiason szerelmes teknősbékának, mit is ígért hűvösen tüzes pár­jának. — Tényleg, valóban azt mond­tad - vidult fel langyosra, hogy ím néki is eszébe jutott a do­log, a nőcike teknősbéka, és megelégedetten falta fel az or­ra elé hullt Tiszavirágot. ... és ők is boldogan éltek, amíg csak meg nem haltak. — ... mert örökké csak ide- gesítsz. édes fiam. Hovatovább már nincs egy nyugodt percem sem az állandó szövegelésed miatt... Most már meg mi a baj? — kérdi a férfi gyermekei — immáron húsz éve véle háló — anyjától. — Mert téged örökké nyag- gatni is kell, hogy ne feledkezz el már végre az ígéretedről — siránkozik az enyhén őszülő tündére a nemének. — Miért, mit ígértem? — Mit? Azt, hogy nemcsak örökké fogsz szeretni, de fele­ségül is veszel ... A gyerekek mór húszévesek, és nem élünk örökké ... Hát mi lesz végül is? — Húsz év ... igen, húsz év . .. — tűnődött a férfi ... — Tudod, te mennyi az a húsz év? — Vedd tudomásul, hogy igen is tudom ... Legkevesebb kétszáznegyven hónap! — Óh, te még mindig gyer­mek vagy. naiv fruska, nem tu­dod átfogni a világegyetem nagy gondolatait... A termé­szet örökkévaló valóságában egy pillantás idő ez a húsz esz­tendő. Egy pillantás egyenlő húsz esztendő, vagy ötszáz. Ked­vesem, várjál még egy pillan­tást. — Uram, ez az én perpetum mobilém nem a megszokott örökmozgó . . . Közölhetem ön­nel, hogy mindenki, aki eddig az örökmozgó feltalálásáról be­szélt, az mind őrült volt... Az örökmozgó ellentmond a termé­szet törvényeinek, ez teljesen nyilvánvaló és köztudott. Ne­kem elhiheti én csak tudom, hogy aki az örökmozgóval fog­lalkozott, foglalkozik, vagy akár foglalkozni fog, az mind őrült volt. Vagy az lesz! Az én szer­kezetem, kedves uram. nem örökmozgó. Mert én nem vagyok őrült! Én valóban feltaláló va­gyok. Az igazi perpetum mobi­le feltalálója ... — Dehát ha nem örökmozgó, akkor mi a pláne benne? — Hahaha, és még egyszer hahaha . .. Hogy micsoda? Az benne a pláne, uram, hogy az én örökmozgóm örökmozgó a köznapi fogalmak szerint, de mégsem örökké mozog. Mert én nem vagyok őrült, én föltaláló vagyok! — Rendben van, elhiszem ... Dehát akkor meddig mozog ez az örökmozgó, ha nem örökmoz­gó? — Meg fog bökkenni, uram. Kiszámoltam! És az eredmé­nyemre garanciát is adok. Az én örökmozgóm egymilliórd- négyszózötvenmillióhatszáznegy- venezerhétszázhuszonöt évig egy hónapig, tíz napig és plusz egy óra ötven perc harminc másod­percig jár... Grantálom ....! Gyurkó Géza TRÉFÁK — Mondd meg, kisfiam, mi az a lákós? — A lakás az a hely, ta­nár úr kérem, ahová a fia­talok akkor mennek, ami­kor már minden zárva van. * — Megfelelt az az egérirtó­szer, amit önnek adtam? — kérdezi a háztartási boltban az eladó. — Igazán nagyszerű! Az egereknek annyira ízlett, hogy mind felfalták és egészen meghíztak tőle. úgy hogy nem fértek visz- sza az egérlyukba. így az­tán a macska mindegyiket meg tudta fogni. * — Ide hallgasson, maga autószerelő létére drá­gább mint én, pedig én orvos vagyok! — Ez igaz, de magának csak két típust kell ismer­nie, nekem viszont leg­alább tízet! * Kraftovicová asszony tü­relmetlenül várja, hogy a férje visszatérjen a kocs­mából. Végül kiküldi a kis Ivánt az utcára, nézzen körül, nem jön-e még az apja hazafelé. A kisfiú ki­szalad, majd egy pillanat múlva visszatér és jelenti: — Már jön, mama! — Melyik oldalon? — Mind a kettőn! * — Kapitány úr, miért ad­nak a hajóknak többnyire női nevet? — Mert egy ilyen hajó szintén sok pénzbe kerül! * — Tegnap nagyon jól éreztem magam. Voltam abban az új borozóban. — És milyen ott a zene? — Az a világ legjobb ze­nekara! Egész este olyan hangosan játszottak, hogy egy szót sem hallottam ab­ból. amit a feleségem mondott. * A bíró mondja az ítélet kihirdetésekor: — A vádlott úgy gazda­godott meg, hogy fiktív dolgozók után vett fel bért. Ezért most három évi bör­tönbüntetésre ítéljük, hogy így a felvett bérekkel kap­csolatban járó szabadsá­got is kivehesse ... Szőlőben a lisztharmat kár­tétel a fürtökön is előfordul. A kezdő kertészkedőknek Ba­dacsonyi rézkénport javaslom, mely a fürtperonoszpóra ellen is hatásos fürlzáródás előtt. A permetezéseknél az előirt mennyiséget juttassuk csak ki. A túlzott védekezés a bogyó­kon levő viaszréteget is lemos­sa, csapadékos nyárvég esetén a viaszbevonat nélküli bogyók berepednek. Ne permetezzünk magas nyomású géppel a füitöket túl közelről. A szakszerű hajtásvá­logatással tegyük szabaddá a rürtöket. Szőlőmolynál az utó­rajzás miatt még egy védeke­zés szükséges, ahol kártételt észlelünk. Peronoszpóra elleni védeke­zéseket csapadékos napok után ismételjük meg. A liszt­harmatra érzékeny almafákat Thiovit vagy FW 800-os szerrel permetezzük. A zöldségféléken levő levél- tetveket Pirimorral, a hernyó kárt^rőket Unifosz 50 EC szer­rel pusztítsuk. A burgonyobo- gór lárvái ellen a védekezést Saíidon 40 WP, Ditrifon 50 WP vagy Sevin 85 WP szerrel is­mételjük meg az esti órákban. Dr. Frank József­i I

Next

/
Thumbnails
Contents