Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-16 / 163. szám

1981. június 16., kedd Dunántúli napló 5 Megélénkült a Pécsi Ipari Vásár helyszíne Elkészültek a kiállítás meghívói Vége a tanévnek, elült az is­kolások zsivaja, a pécsi Köz­társaság téri iskolák tantermei azonban újra hangosak: az el­múlt vasárnap a padok kihor­dásával megkezdődtek a július 10-én nyíló Pécsi Ipari Vásár előkészületei. A jövő héten a rendező Mecsek-Tourist vásár­irodája is áttelepül, megérkez­nek a dekorációt végző válla­lóiatok — a szentlőrinci költ­ségvetési üzem, a Magyar Hir­dető, a KGM Technika Háza és több termelőszövetkezet szakemberei -, hogy felöltöz­tessék a kiállítást. A Köztársaság téren meg­kezdődött a Dunaújvárosi Vas­mű már korábban is látott könnyűszerkezetes csarnoká­nak alapozása. Hagyományo­san itt kap majd helyet több más kiállító mellett az AGRO- KER, mely ezúttal Is a háztáji kistermelést segítő sokféle gé­peit és anyagait mutatja be, szaktanácsokkal is szolgálva. Ez lesz a kiállítás egyik hang­súlya, a másik: ötleteket és ta­nácsokat adni a családiház­építőknek. A Köztársaság teret és a Rét utcát egyébként a jö­vő hét elején lezárják a gép­kocsik elől, a forgalmat elte­relik. A végleges jelentkezési lista szeiint az idei Pécsi Ipari Vá­sárra az ország minden részé­ből összesen 154 vállalat, szö­vetkezet és intézmény jelentke­zett. Mivel egyes kereskedelmi vállalat standján több cég ter­mékeit is szerepelteti, a részt­vevők száma valójában meg­közelíti a kétszázat. Rajtuk kí­vül helyet biztosítanak 100 kis­iparosnak, kiskereskedőnek, nép- és iparművésznek, akik — s ez új kezdeményezés — a Jókai utcai Általános Iskola hatalmas udvarán kézműves kirakodóvásár keretében kínál­ják portékáikat. Ismét itt lesz­nek a határ menti árucserében érdekelt jugoszláv kiállítók, egyelőre azonban még nem jelezték, hány cég termékeit hozzák el majd városunkba. Tegnap elkészültek a kiállí­tás meghívói is, hírül adva, az ünnepélyes megnyitó július 10- én, délelőtt 10 órakor lesz. A megnyitó beszédre Körtvényes István ipari miniszterhelyettest kérték fel. Nyári programok a bejárók lakhelyén Otthoni randevú a községben Gyümölcsszedő diákok Hétfőn, a Siófoki Állami Gazdaságban megkezdő­dött a diákok előtáborozá- sa: száznyolcvan budapes­ti középiskolás, továbbá a Villányi Szőlészeti és Gyü­mölcstermelő Szakközép- iskola hetven diákja költö­zött be a gazdaság köz­ponti táborába. A gyere­kek két héten ót segítenek I a meggy szedésében, vá­logatásában és csomago­lásában. Az előtáborozást a várakozáson felüli meny- nyiségü meggy korábbi érése tette szükségessé. Két hét múlva indul az „igazi" építőtábor, amikor is a gazdaság mindkét tá­borában: Siófokon és Al- sótekeresen egyszerre több mint félezer középiskolás diák segíti majd a gyü­mölcsbetakarítást. K ét évtizeddel ezelőtt, mikoraMÉV munkásszállóján lakó urán­bányászok birtokba vehették a három szállodarendszerű épü­lethez simuló művelődési házat, az kizárólag a vállalatnál dolgo­zók kulturális és művelődési igényeit kívánta kielégíteni. A húsz esztendő sok változást hozott, hiszen amellett, hogy a MÉV dolgo­zói számára színvonalas programokat biztosit a „Ságvári”, azontúl az Üjmecsekalján élők, továbbá a megyeszékhely többi városrészé­ből érkező vendégek kulturális igényeit is kielégíti. Az alig több mint másfél év­vel ezelőtt elkészült új szárny is kevésnek bizonyul ma már. Ép­pen ezért — és ezt már évekkel ezelőtt átérezve — döntött úgy a vállalat vezetése, hogy mielőbb még- kell valósítani a régi épü­ket felújítását, ami egyben a mind nagyobb igényekhez való alkalmazkodást is biztosítja. A MÉV sosem zárkózott el az elől, hogy a város gondjain se­gítsen, pontosabban magáénak érezze azt: elegendő, ha csak a Pécsi Nemzeti Színház kama­ra színházának ez év nyarán kezdődő felújítási munkálatait említjük, hiszen az új évadtól kezdve a Ságvári Endre Műve­lődési Ház ad otthont hosszú éveken át a társulatnak, és nem lehet kérdéses, hogy addigra — sőt augusztus végére - el kel' hogy készüljön a régi szárnyban az öltöző, a kelléktár és az azokhoz tartozó szociális rész. Már ebből is érződik, hogy a napokban kezdődött felújítás időbeni befejezése milyen nagy munkát követel a MÉV IV-es számú bányaüzeme építési rész­legének dolgozóitól. Mindebből az is kiderül, hogy külső kivite­lező híjár a vállalat saját erő­ből kívánja megoldani a régi szárny felújítását, ami gyakorla­tilag az épület belső terének „átrendezését”, az energiarend­szer felújítását is jelenti. A Zám- bó József osztályvezető által ké­szített terv az emeleti szint „át­forgatását" foglalja magába, miszerint az épület keleti szár­nyán alakítják majd ki a há­romszázötven vendég befoga­dására alkalmas nagytermet. A beépítendő teleszkóprendszerű leen.gedhető „falakkal" a terem ketté osztható és a mintegy ki­lencven négyzetméter alapterü­letű kis helyiségben a szocialis­ta brigádok tarthatják majd meg alkalmi rendezvényeiket. Új helyet kap majd a működő képzőművész szakkör, és régi óhaja valósul meg a vállalati koncert-fúvószenekarnak azáltal, hogy hangelnyelő elemekkel el­látott próbatermet alakítanak ki számukra. Az emeleti rész felújításával együtt megkezdődik a földszin­ten levő konyha korszerűsítése is, felújítják a fűtő-, és szellőz­tetőrendszert. A gondot egyéb­ként az jelenti, hogy a vállalat mind a mai napig nem talált a fűtőhálózat felújítását elvégző kivitelezőt. A legalább fél évet igénybevevő munkálatok miatt jóval nagyobb teher hárul a művelődési ház szakalkalma- zottaira, mert hónapokon át „félhózzal" működhetnek csu­pán. Mint Zsikó János, a műve­lődési ház igazgatója elmond­ta, kényszerűségből a felújítás befejezéséig szüneteltetik a fia­talok által közkedvelt vasárnapi disco műsorokat, továbbá a hét­végi zenés-táncos családi estek megrendezésére sem lesz lehe­tőség. Ugyanakkor érdekes és egyben újszerű kezdeményezése a „háznak", az őszi időszakig tartó „Otthoni Randevú" című rendezvénysorozata, amit a be­járó dolgozók lakta községek­ben szerveznek az elkövetke­zendő hetekben: például Szent- lőrincen, Bakonyán, Kővágó- szöllősön. Salamon Gyula Napközi otthont avattak tegnop Sásdon az idősek részére. Havi 200—350 forintért napi háromszori étkezést biztosit a társadalmi munkával felépült otthon. Öregek napközi IS otthonát avattak Sásdon Akire napokig, hetekig nem nyitják az ajtót, aki társaságot a boltban, vagy a temetői sí­rok között talál és a litánián, aki már nem főz magára — az tudja csak igazán mit je­lent a napközi otthon az öre­geknek. Ahol kellemes környe­zetben tölthetik az időt, amennyire a szem engedi ol­vasással, tv-nézéssel; vagy csak csendes beszéddel, kézi­Tttzriadó - tűz nélkül Öt perc alatt több száz ember hagyta el az épületet Valójában még annak tu­datában is ijesztő volt hall­gatni az éles, szaggatott csengőszót, hogy tudtuk: a riadó csak a gyakorlást, a próbát szolgálja. Pontban délután egy órakor nyomták meg a gombot a Pécsi Kesztyűgyár központi épüle­tében, azt remélve, hogy az ott dolgozó több száz ember percek alatt elhagyja az épületet, utat engedve a tűzoltóknak, a gyár dolgozói közül a mentéssel megbízot­taknak. Része volt ez a riadó a tűz okozta rendkívüli veszé­lyekre való felkészülésnek. Emberekről, millió forintok­ban mérhető értékekről van szó, korántsem mindegy: rendezetten, vagy a pánik által minden józanságot fel­borítva történik-e az épület kiürítése, az oltás és mentés. A próba jól sikerült, Balogh János, a gyár tűzvédelmi fe­lelőse elégedetten nézett a rövid idő múltával elhajtó tűzoltóautók után. Az állami tűzoltóság szakemberei is a helyszínen voltak, nem egy­szerűen az épület kiürítését figyelve, hanem saját mun­kájuk gyorsaságát is próbára téve: „Éles helyzetben” ugyanis a gyár előtti víztá­rozóból, csapokból 13 at- moszférás nyomással kell a csövekben az épület tetejéig juttatni a vizet. munkával, s ahol meleg az étel a déli harangszókor. Sásdon tegnaptól tapasztal­hatják ezt az idősek, kik közül egyelőre húszán részesülhetnek az ellátásban — reggeliben, ebédben, uzsonában —, s még többen, akik eljárnak majd oda, a társaságért. 550 ezer forintba került a sásdi öregek napközije - ennyire becsülik q társadalmi munkával együtt értékét. Az avató ünnepségen dr. Miszlai Éva járási főorvos mondott beszédet, majd Szi­lágyi Mihály tanácselnök adta át a tanács emléklapját azok­nak, akik lehetővé tették a napközi otthon kialakítását. Pénzzel járult hozzá a Mecseki Ércbányászati Vállalat, a Búza­kalász Termelőszövetkezet, a Sásdi Építőipari Szövetkezet, a Hegyháti ÁFÉSZ, a Vízgazdál­kodási Vállalat, a Pécsi Faipa­ri Szövetkezet sásdi üzeme és a Carbon Vállalat, sok-sok tár­sadalmi munkával pedig a tsz Kossuth brigádja, a Költségve­tési üzem Bem brigádja, to­vábbá Rab Jenöné, Antal Jó- zselné, Lóti Lajosné és Illés József. A művelődési ház rá­diót, a HNF megyei Bizottsága televíziót, a községi könyvtár könyveket ajándékozott az öre­gek napközi otthonának. Solti Andrásné vezetőnő és dr. Melis Lászlóné járási szo­ciális gondozónő a kezdeti ta­pasztalatok és tájékozódás után programokat szervez majd a sásdi időseknek. Aki nézte, hallgatta a nép­szerű 66 legutóbbi adását, ta­lán arra gondolt, nem is olyon könnyű olyan intézkedéseket hozni, amelyekkel mindenki egyetért. Még az oly sokat szi- dott-hordott oktatásügy eseté­ben is így van ez. Kiderült, hogy nagyon sok mindenben erősen eltérnek, a vélemények, ha nem is fele­fele arányban. S a szavaztatás márcsak ezért is szerencsés do­log — ha ugyanis nem teljesen egyenlő az igent és nemet mondók száma, legalább kide­rül, mit mond a többség. Hu­moros, bár ugyanakkor alapo­san elgondolkodtató tény volt, hogy egyetlen kérdésben volt meg az „abszolút többség", abban, hogy érvényesül-e a protekció az egyetemi-főiskolai felvételeknél. Egyszem árva nem véleménnyel szemben el­söprő igen volt a válasz. Holott a tapasztalat, a főiskolák, egyetemek oktatóinak többségi véleménye ellentétes ezzel. Ami nem azt jelenti, hogy nincs protekció, csak azt, hogy a közhiedelemnél jóval cseké­lyebb mértékben. Lám, mégis elég ez a „csekély mérték" ah­hoz, hogy megalapozzon egy korántsem elégedett közhangu­latot ... Végül is a műsorból legin­kább az derült ki, mindenféle részigazságon és vitán túl, hogy a mostani egyetemi fel­vételi rendszert sem igazságos­nak, sem jónak nem tartja a közvélemény. Nem éri el a cél­ját, vagyis nem válogatja ki elég eredményesen az igazi tehetségeket, az igazán oda­valókat. A minisztérium hama­rosan hatályba lépő reformja, a százpontos rendszer alig lát­szik megoldani ezt az alap- problémát. Néhány éve ugyan­is az volt a jelszó: nem feltét­lenül a tiszta kitűnők az egy- egy területen legtehetségeseb­bek, ne vegyük tehát figyelem­be az átlageredményt, hanem csakis a szóban forgó tárgyat. Most azt mondjuk: ez a mód­szer nem volt jó, mert túl ko­rán „szakosította" a diákokat, csak a felvételi tárgyakra pis­logtak, csak azt tanulták, a többit nem, és így hézagos ól' talános műveltségű „szakbar­bárok” kerültek az egyetemek­re. Lehet, hogy pór év múlva az egész kezdődik elölről . . . Nincs tehát megváltó szisz­téma. Lehet, hogy igaz az ér­velés: a teljesen nyitott egye­temre a társadalom ma még nincs fölkészülve „lelkileg", ha bevezetnénk, torz szakmai struktúrát, megkeseredett, fél­bemaradt emberek tömegeit eredményezné. Számomra azonban meggyőzőbb érvnek tűnt, hogy mindenki számára az egyetemek kapuit egyelőre anyagi okok miatt nem tudják kinyitni. De be kell látni, az a 90 százalék fölötti „produktivi­tás”, ami minálunk minden más országhoz képest kiemel­kedően magas, azt jelenti, hogy majdnem mindenki dip­lomát kap - ha a fene fenét eszik is —, aki egyszer bejutott az egyetemekre. Akár egy elavult felvételi rendszer ered­ményeképp, akár protekcióval, akár véletlenül, akár megérde­melten. Márpedig ez nagy baj. Mert a pályára nem alkalmas fiatal értelmiségiek tucatjai kerülnek ilyenformán mégis a pályára, természetesen a meg­felelő követelésekkel és „elvá­rásokkal". Mert sok helyütt így romlik az oktatás átlagszínvo­nala is, romlik sok pálya presztízse, még nehezebbé válik az amúqy is nehéz pálya- módosítás. Egyszóval *tf is a valódi értékek elfedéséről, kö­dössé válásáról van szó. H. E.- •• í..í; ,,T. v • . •/ ■■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents