Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-14 / 161. szám
Az építők keze nyoma tr P pítők napján nézzünk körül Pécsett e néhány fotó és a *“ saját élményeink segítségével: mit is adott a városnak az utóbbi éveikben az építőipar? Ez alkalomból persze ne csak a szó mögött általában tudott kivitelező építőiparra gondoljunk, hanem az egész iparágra, a tervező-építészre és a panelszerelőre, a kőművesre és a parképítőre... tehát mindazokra, akik a környezetünket alakítják, csinosítják Arra kérem az olvasót: más szemüveget tegyen most fel, ne azt, amivel csak egy-egy épületet néz, kiragadva a környezetéből. Ez ugyanis helytelen dolog. Illetve . . . van amikor jó, főleg amikor egy-egy reprezentatív megjelenésű épületet kell szemügyre venni. Hadd mondjak példát. A dzsámira ráfeledkezhetünk, szépségét élvezhetjük úgy, hogy akár tudomást sem veszünk a környezetéről, az egész Széchenyi térről. Tehetjük ezt a székesegyházzal is, de ez igazi hangsúlyát a terével, a két szomszédos épülettel együtt kapja meg. És magát a belvárost? Legyünk őszinték: igen kevés az olyan épület, amit külön-külön, önmagában csodálhatunk meg, akárhány együttesük viszont elbűvölően hat ránk. Azt hiszem, így vagyunk az új dolgainkkal is, bár... kevés az igazán reprezentatív küllemű új középületünk, lakóépületünk, ezért szükségszerűen az együtteseket kell(ene) néznünk. De nem ezt tesszük, hanem kíméletlenül kimondjuk a szentenciát egy-egy épületről: ez csúnya, az nem szép, amaz skatulya ... És mégis kellemes benyomást kelt bennünk egy-egy új utcakép, s nem értjük miért, amikor a házak egyenként esetleg nem is tetszenek Sétáljunk csak végig Lvov-Kertvároson az újfajta szemüveggel. Ne vegyük most észre a sok-sok egyforma panelházat (valóban nyomasztó utcahosszat ugyanazokat a formákat látni), hanem inkább arra figyeljünk, mivé lehet ezt az egyformaságot varázsolni a házak jól megfontolt telepítésével, az új módon visszalopott és megjelentetett udvarral, az átgondoltan telepített növényzettel, a környezetbe illő térbútorzattal. És máris kitűnik a komponóltság, a szépre törekvés. Ez a kezdet kezdetén természetesen nem derülhet ki, akkor még csak a káoszt, a rendszertelenséget látjuk. És ha mégis ragaszkodunk a másik szemüveghez, azért csínján bánjunk vele, mert nem biztos, hogy jól láttat. Óvakodjunk az elhamarkodott ítélettől. Itt van pl egy még el nem készült ház a Rákóczi úton a Zsolnay-szobor háta mögött. A minap alaposan leszólták: előre roggyantott a teteje... Mi tagadás, meghökkentő a szokatlan tetőforma, de ez esetben még azt sem mondanám, hogy várjuk ki a végét. A szándék ugyanis annyira világos, csak jobban oda kell figyelni. Ez a tető ugyanis nemcsak „roggyamtva" van, hanem különleges módon cserepezve is — mázas Zsolnay-cseréppel. No és? — kérdezi a gyanútlan olvasó. Zsolnay-szobor — Zsol- nay-cserép és a figyelemfelkeltő szokatlan tetőforma, örüljünk hát, hogy végre szép hátteret kap Pécs egyik legszebb köztéri szobra. Próbáljuk valahogy így nézni Pécs születő új városképi együtteseit. H. I» Szokolai István felvételei
