Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-14 / 161. szám

Dunántúli l\laplo megkérdezte Oktatásügyünk időszerű kérdéseiről Egy magyar hellén „hazatalált" j Makrisz Agamemnon kiállítása a Pécsi Galériában Interjú dr. Hanga Mária művelődésügyi miniszterhelyettessel Mit tart a Művelődésügyi Minisztérium az oktatásügy legfontosabb feladatának? — ezzel a kéréssel keres­tük fel hivatalában dr. Hanga Mária miniszterhelyet­test, hogy az 1980/81. tanév végeztével az iskolák előtt álló aktuális teendőkről kérjünk interjút. Dr. Hanga Mária: — Igen nagy szerepet kap ebben az időszakban az általános iskola fejlesztési programja, amelyben nemcsak arról van szó, mennyi tantermet kell építenünk, ha­nem arról is, hogy a várható nehezebb szituációban is foly­tatódjék az a tartalmi korsze­rűsítés, ami 1978-ban az álta­lános iskolákban elkezdődött. Hallani olyan hangokat is, hogy a nehezebb gazdasági helyzet megkérdőjelezi ezt. az egész programot Mi azt szeretnénk, hogy a megnövekedett létszámú korosztály tagjai sem éreznék magukat vesztes nemzedéknek, ezért meg kell nekik adni fel­tételekben mindazt, amit a ko­rábbi és a későbbi korosztályok megkaptak. Nemcsak tanterem, taneszköz, tanerő vonatkozósá. ban, hanem úgy is, hogy jobb, korszerűbb tartalmat szeretnénk elsajátíttatni a most iskolába lé­pő gyermekekkel. Ez a folyamat tehát megállíthatatlan. — Biztos, hogy nem könnyű most az oktatásügy helyzete, de arra is oda kell figyelnünk, hogy a nehéz helyzetre való hi­vatkozás ne váljék divattá, ne jelentsen kibúvót. A napköziben, az egésznapos ellátás területén az alsó tagozatosok elhelyezé­sét kell elsődlegesnek tekinte­nünk, hiszen az ő létszámuk emelkedik a most következő években. A megyékkel eqyütt ugyanakkor azon gondolkodunk, milyen formában lehetne biz­tosítani a felső tagozatos gye­rekek megfelelő felügyeletét, foglalkoztatását. Nagyon fon­tos, hogy településenként szám. ba vegyék, mennyi napközis, mennyi szakköri helyiségre van szükség, * hány tantermet kell kialakítani. Rákospalotán pél­dául a pártszervezetek helyisé­geit nyitják meg a gyerekek előtt. A közművelődési intéz­mények évek óta foglalkoznak a tanulóifjúsággal — még na­gyobb szükség lesz a segítsé­gükre. Szervezési tervet kell ké­szítetünk e gondok megoldá­sára. A körzetesítés folyamatát le kell lassítani. Elképzelhető, hogy régi iskolai épületeket is újra használatba vegyenek. DN: Mindehhez újabb feladat­ért hoz 1982 szeptemberétől az ötnapos munkahét bevezetése .. . Dr. Hanga Mária: — örömet is, gondot is jelent az ötnapos iskolai munkahét, örömet, mi­vel ez azt jelenti majd remél­hetően, hogy a gyerek több időt tölt szüleivel, hogy a pedagó­gusnak is növekszik a szabad­ideje. Számítani kell azonban iskoláinknak, közművelődési in. tézményeinknek is arra, hogy sokan fognak dolgozni a hét hatodik napján is, tehát az ő számukra nem közömbös, hogy a gyerekeik hol töltik el az ide. jüket Az intézményeknek arra kell tehát figyelniük, hogy a megnövekedett hétvégi szabad­időre jó programokat kínálja­nak a felnőtt lakosságnak és a 8. HÉTVÉGE gyerekeknek is. Mindezen túl egy dolgot feltétlenül érvénye­síteni akarunk: azt, hogy a pe­dagógusokat ne érje anyagi veszteség az ötnapos munkahét bevezetésével. DN: A tantervi reformok alap­jaiban alakítják ma át az isko­lák, az oktatás arculatát. Foglal, koztatják a szülőket, a közvéle­ményt is. Egyelőre úgy tűnik, a nyugodt alkotómunka légköre hiányzik az iskolákból. Mi erről a miniszterhelyettes asszony vé­leménye? Dr. Hanga Mária: — Szinte iskolatípusonként, tantárgyan­ként más és más a helyzet. Je­lentősen csökkent azon peda­gógusok szórna, akikben nagy volt az újtól való idegenkedés. A dokumentumokkal való meg­ismerkedés csitította a kedélye­ket. Rossz a közérzet — okkal —, ha késik a tankönyv. Le­het, hogy a 100-ból 99 időben elkészül, de egyetlen egynek a késése is nehéz helyzetbe hoz­za azokat, -akiknek éppen ab­ból kell dolgozniuk, s őket nem vigasztalja a többi pontos meg­jelenése. Ez a konfliktus arra is rámutat, hogy pedagógusaink körében sokkal inkább tanesz­köz a tankönyv, mint maga a tanterv. Nem az utóbbi, hanem az új könyv megjelenése váltja ki az igazi izgalmakat, és ez­zel a ténnyel a jövőben sokkal inkább számolnunk kell, mint eddig. A pedagógusoknak vi­szont sokkal többször kellene kézbevenni a tantervet ahhoz, hogy tudják, mit kell megtaní­taniuk minden egyes gyerekkel, és mi az, amit csak a jobbak­kal kell megízleltetniük. DN: — Sok panaszt hallani, és legtöbbször kiváló pedagógusok­tól: rossz a munkahelyi közérze­tük. Nem a gyerekkel való fog­lalkozás, hanem az egyes isko­lákban kialakult légkör, a sok nem pedagógiai feladat okozza ezt. Nem kulcss-5-e itt az iskolai demokratizmus, amit oly sokszor hallunk emlegetni, és aminek igazi megvalósulását ritkábban látjuk ? Dr. Hanga Mária: — Van egy több éves rendtartásunk, ami az iskolák működését szabályozza, méghozzá keret jelleggel. Lehe. tőséget biztosít tehát arra, hogy az iskola saját lehetőségeit is­merve, dönthessen saját hatás­körében. Sajnos, gyakran kidé. rül, hogy a pedagógusok nem ismerik azokat a jogokat, me­lyekkel a rendtartás értelmében élhetnének. A rendtartás sajnos nem vált még munkaeszközzé. Miközben jelentős szabad mozgást és választási lehetősé', get biztosít, egyes pedagógu­sok olyan jogokat kérnek, me­lyeknek birtokában vannak, csak nem tudnak róla: mások köz­ponti rendelkezéseket sürgetnek, csip-csup-ügyekben is. Vagy nem akarják vállalni a döntés felelősségét. Ezért is elégedet­lenek vagyunk. Az iskolai de­mokrácia nem úgy alakul, aho­gyan azt a társadalmi mozgá­sok is igényelnék, — Állami szerveket szeret­nénk megnyerni, pártszerveze­tek segítségét várjuk annak a szemléletnek és gyakorlatnak a megszilárdításában, miszerint a pedagógus elsődleges feladata az, hogy nevel és oktat Egyéb munkát is végezhet természete­sen, de azt szeretnénk, ha a vállalt többlet is az alapfel­adathoz kapcsolódna, ízesülne. így ha a közművelődésben, a TIT-ben jelentkezne pl. ez a többlet. Ne zaklassák, ne igé­nyeljék a pedagógusok munká­ját más esetekben. A tanórák tiszteletben tartása az ötnapos munkahét bevezetésével még fontosabb követelmény. Azt kér­jük az iskolák vezetőitől, hogy utasítsák vissza az iskola rend­jét, fegyelmét felborító kérése­ket. Merjenek nemet mondani. Az illetékes tanácsi vezetőktől pedig azt várjuk, hogy az iskola igazgatója bátor magatartásá­ért ne elmarasztalást, hanem tá. mogatást kapjon. Ez is szüksé­ges a nyugodt alkotómunkához. DN; — Várható-« változás az oktatásügy „háttériparában", a tanszerei látásban? Dr. Hanga Mária: — Egy egészségesebb munkamegosz. tást kívánunk kialakítani e té­ren is. Ügy tűnik, hogy behoz­va a lemaradásokat, 1981 vé­gére ütemesebben tudjuk szál­lítani a megrendeléseket. ..Ne­héz a helyzet ezen a téren, mert a taneszközvásárlásra fordítható összegek nem emelkedtek, az alapanyagárak, az eszközök ára pedig igen. Ilyen és más meg­fontolásokból még egyszer át kell tekintenünk ezt a progra­mot, és bizony le kell monda­nunk néhány korábbi elképze­lésünkről. Érdemes viszont to­vább dolgozni írásvetítőhöz, magnetofonhoz készített anya­gokon, melyekből rengeteget ké. szítenek az iskolák, a megyei kabinetek is. Ezeket országos méretekben is fel tudnánk hasz. nálni. DN: — Az oktatásügy panasza, hogy az üzemek aránytalanul ke- «eset vállalnak a szakmunkáskép­zés terheiből. Várható-e itt elő­relépés? Dr. Hanga Mária: — Alap­elvünk, hogy ne laboratóriumi körülmények között, hanem az üzemben tanuljon a leeendő szakmunkás a képzés utolsó évei alatt. Kellenek Jehát üze­mek, vállalati gyakorlóhelyek, melyekkel az iskolák szorosabb kapcsolatba léphetnek. Mivel ezek az ösztöndíj, a védőruha, az üzemi étkeztetés biztosítá­sára is kötelesek, sokan szaba­dulni igyekeznek a feladattól. Lesz megoldás: a szakmunkás- képzési alapból azoknak az üzemeknek a költségeit kell fe­deznünk, amelyek vállalják is a szakmunkásképzés gondjait. Úgy gondoljuk, ha nincs meg a hajlandóság az . üzemekben, hogy szerződésre lépjenek osz­tályokkal, iskolákkal, akkor a szakiránynak megfelelő minisz. tóriumnak kell megkapnia azt a jogot, hogy kijelöljön égyütt- működő gazdasáqot, üzemet. Ahogy a minisztériumok számá­ra nem közömbös, milyen szak­munkások kerülnek ki az isko­lákból a termelésbe. Az üze­meknek is létérdekük, hogy meg­felelő munkaerőt kapjanak. Ez pedig nem megy az ő közremű­ködésük nélkül. Mi mindeneset­re megteremtjük a lehetőségei arra, hogy a termelőüzemek be. leszóljanak a képzésbe és nem engedhetjük, hogy pillanatnyi érdekek miatt a nagyobb érdek szenvedjen csorbát. DN: — A másodikos gimnazis­ták most választották ki a kö­vetkező év fakultációs tárgyait,- és nem egyszer kiderült, hogy az iskola nem mindig tudja azt a tantárgyai kínálni, amit a gyerek tanulni szeretne. Dr. Hanga Mária: — Nem sikerült még kellőképpen meg­értetni a szülőkkel, hogy noha több választási lehetőséget adunk, mint korábban, az is­kolák lehetőségei korlátozottak. Társadalmi érdekek is közre­játszanak abban, hogyan tudjuk kielégíteni a szülők és a gye­rekek kívánságait. Itt vannak például az idegen nyelvek: a külgazdasági kérdésekkel fog­lalkozók gyakran felvetik ne­künk, miért favorizáljuk az an­gol nyelvet, a németet, amikor szükség lenne franciául, spa­nyolul tudó fiatalokra is. — összegezésül annyit még a fakultációhoz, hogy azt mi tudatosan nem az első gimná­ziumi évben kezdjük, amikor a szülő vágya, kívánsága még a döntő. Azért későbbi a vá­lasztás, mert nagyon szeretnénk, ha a gyerekek kialakuló elkép­zelései meg a pedagógus isme­retei korrigálnák a gyakori szü. lói elfogultságot. Hangsúlyoz­zuk, hogy ahol, illetve amiben nincs rá lehetőség, ott ne in­dítsák meg a fakultációt. Nem szeretnénk, ha objektív akadá­lyok miatt bizonyos helyeken kudarcot vállárra egy jó elkép­zelés. Az iskolák kérhetik a fa­kultáció bevezetésének elha­lasztását — ilyen kérés azon­ban eddig még nem érkezett a minisztériumhoz DN: — Viták pergőtüzében áll napjainkban az iskolai fegyelem, a fiatalok viselkedése. Mi erről a miniszterhelyettes asszony véle­ménye? Dr. Hanga Mária: — Azért tartom ezt nehéz kérdésnek, mert sajnos mindig átesünk a lónak hol az egyik, hol a másik’ oldalára. A minisztérium olyan stratégiát próbál követni, hogy elkerülhetők legyenek a végle­tek. Nem egyszer hallani, a fe­gyelem lazulásának egyik oka az, hogy túl sok jogot adtunk a gyerekeknek, vagy hogy eszköz- telenné vált a pedagógus. Hol csak késztetni, kényszeríteni akarunk, hol mindenáron min­dent agyonmagyarázni, belát­tatni. El kell fogadtatni az is­kola rendjét, ami nélkül nem lehet élni, nem lehet dolgozni. A fegyelemnek belső meggyőző­désen kellene alapulnia. A sza. hódságnak és a kötöttségeknek a rendszerét együtt kell kialakí. tani az iskolában. Meg kell könnyítenünk, élvezetesebbé kell tennünk a gyerekek ismeretszer. zését, és azt is nekünk kell megtanítanunk, hogy a nem­szeretem dolgokat is el kell vé­gezni. Gondolkodni tanítunk, de ezt tények, ismeretek nélkül nem lehet. A memoritert is meg kell tanulni... — A fegyelemhez tartozik persze az is, hogy a család ne .tárgyalja meg a gyerek füle hallatára az iskola, a pedagó­gus dolgait, „ballépéseit". És vigyázni kellene arra is, hogy csínyeket —, amit egy fejmo­sással, dorgálással, vagy egy intővel el lehetne intézni —, ne nagyítsuk fel falrengető skan­dalummá. Mert akkor már egy­re többen, kívül állók is bele­szólnak, a dolog felnagyítódik. Beszél .róla az egész váfos, egymásnak ugranak szülők, pe. dagógusok, és ez tartósan meg­rontja a közérzetet. Rossz vért szül. DN: — Tud-e most foglalkozni kulturális kormányzatunk az in­tézményes tehetséggondozással — netán kiemelt iskolák szervezésé­vel? Dr. Hanga Mária: — - Úgy véljük, a gyerekek . lehetőségeit általában kell jobbá tennünk, mert'csak széles bázisról kép­zelhető el egyrészt az általános felemelkedés, másrészt pedig kiugró tehetségek is így kerül­hetnek felszínre. Jó, hogy min­den egyes tantárgyunk kiegé­szítő ás törzsanyagra oszlik, meghatározva a ,.kötelező" is­mereteket és többet adva az érdeklődőknek. A tehetség ér­telmezése — helyesen — kiszé. lesült: lehet, hogy éppen a tech­nika tantárgy hoz felszínre ki­váló képességeket valakiben, lehet hogy az úttörő, vagy az amatőrművészeti mozgalom. Fel. fedezhetjük, kiben van szerve­zőkészség, gyors helyzetfelisme­rés, kézügyesség, érzék a zené. hez. Mivel a zenei és matema­tikai tehetség általában korán felismerhető, megmaradtak a tagozatok e tárgyaknál; más meggondolásból, de megtartjuk a nyelvi tagozatos osztályokat is. Gállos Orsolya mái az örök európai humaniz­mus emberben oldott költésze­téről beszélnek, plasztikai alak­zatainak zabolátlan tánca az életörömnek ama ősforrásaiból fakadt, melyeknek búvá ereit a hellén-latin, mediterrán kultúr- ezerévek táplálták és látják el példázatokkal ma is. Veszélyei is e régtől fogva „valóságból” származhatnak. Az „emberi lé­nyeg" művészi megfogalmazá­sának klasszikus eszköztára ki­merülőfélben van. Könnyen vá­lik ilyenkor az érzékiség speku­latívvá, és könnyen viheti félre a plasztikai ésszerűséget az ér­zelem diktálta azonosulás az alkotás tárgyával. Drámai moz­dulatok veszítik el súlyukat a dekorativitás szépségnek en­gedményeket tevő rutinja miatt. A kis visszatekintő kiállítás az 1951-es Görög öregasszony realizmusától a Mauthauseni emlékmű, a pécsi Felszabadu­lás-szobor vagy a Moszkva téri kútmakett nyilvánvaló kompro­misszumok órán megvalósított monumentalitásán keresztül ve­zeti a nézőt a legfrissebb mű­vekhez, a duzzadó, pozsgás női alakokhoz. A konstrukció geo­metrikus egyértelműsége itíitó- dik ezekben a szobrokban át az egyénien felfogott, alig frivol érzékiséggel, a művészi elvo­natkoztatás munkamenetének szemléletes példájaként. Aknai Tamás A Pécs fölött magasodó Fel- szabadulási emlékmű szimboli­kája időtől és tértől függetle­nül teremt plasztikai és fogal­mi kapcsolatot jelen és múlt között. A Pécsi Galéria példá­san rendezett kiállításán egy szobrász-életmű kulcsfigurájává válva igazit el a klasszikus Ni- ké-átirat a-felületesebb meg­közelítéssel akár eklektikusnak is nevezhető alkotások között. A Dunántúl — Pannónia — e fertályán, ahol XI. századi osz­lopfőn Odüsszeusz szirén part­nerei már a keresztény világ erkölcsi sérülékenységére hív­ják fel a figyelmet, ahol a klasszikus örökség annyi más plasztikai formában folytató­dott az utódok kezén, itt még ennek a mai értelemben histo- rizáló szobrász felfogásnak is lehetnek érzelmet-értelmet erő­sítő sugallatai. Zárójelbe tehe­tők tghót a kortárs művész, Makrisz Agamemnon varázsla­tos személyiségének vonásai, megértéssel teli lényének elfo­gultságra késztető nyíltsága. Nem kell erősítenünk műveinek jelentését az.embert alkotásai­val azonosító kritikai szemlélet segítségével, hiszen azok ön­magukban zárt, öntörvényű va­lóságtöredékek. Magasrendű szokmai tisztességgel megcsi­nált szobrok az élet eleven szépségét dicsérik, derűs finto­raiban a „rend" folyton kisikló törvényeit veszik számba. For-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents