Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-14 / 161. szám
Két és fél évtized az idegenforgalom szolgálatában — Valóban úgy gondolja: jobb, ha nem a hivatalban beszélgetünk? — Igen. — Hát akkor induljunk! Talán menjünk ki a sikondai kempingbe! Ott nem zavarnak bennünket mindenféle telefoJó házigazdához méltóan fogadni a vendégeket nokkal. A láthatatlan felderítő szolgálat A modern vámőrség Keserű Sándor vállára teríti a zakóját, hóna alá csapja a táskáját, s miközben a Mecsek Tourist Volgája az egyik legszebb baranyai kemping irányába tart, máris a munkára terelődik a szó, holott engem elsősorban a nyugdíjba készülő hivatalvezető életútja érdekel. Életének utóbbi két és fél évtizede egyszerűen elválaszthatatlan az idegenforgalmi tevékenységtől, hiszen megközelítőleg huszonöt éve neve egybeforrott a megye idegenforgalmával. Ügy tartják, hogy országosan is az egyik legelismertebb szakember e területen és ebben az eredmények természetszerűleg meghatározók. De mit is takar az a két adat, hogy a baranyai szálláshelyek negyven százalékával a Mecsek Tourist rendelkezik, illetve a vendégéjszakák hatvan százalékát ók bonyolítják? Hát elsősorban azt, hogy a jó házigazdához illően a vendégnek a lehető legtöbbet nyújtsák, hogy az máskor is visszatérjen.- Ez valóban így van - mondja Keserű Sándor —, mert Baranya bizonyos értelemben sajátos helyzetben van. Nekünk nincs Balatonunk, ami önmagában is vendégcsalogató, tehát nekünk nagyobb erőfeszítéseket kellett mindig is tenni azért, hogy gyönyörű tájainkat és értékeinket közkinccsé tegyük. Nézzen körül! Milyen jól illeszkednek a tájba ezek a sikondai vendégházak. Annak idején, mikor a létesítése szóba került, a komlói tanács sem zárkózott el attól, hogy pénzzel is támogassa annak a megvalósítását. Természetesen, mint minden beruházásnál, így ennél is voltak nehézségek, de végül is az összkomfortos faházakat a lehető legideálisabban sikerült elhelyezni. A megyében több mint 2300 vendéget fogadhatnak egyidő- ben a kempingekben, fizető- vendéglátó helyeiken, szállodáikban. Huszonöt esztendő alatt kiépült Baranyában az az idegenforgalmi hálózat, amelynek a létrehozásában meghatározó szerepe volt Keserű Sándornak: Pécs, Mohács, Siklós, Harkány, Szigetvár, Abaliget, Orfű, Pécsvárad és természetesen Sikonda idegen- forgalmi szempontból határainkon túl is ismert. Tavaly például megközelítőleg 133 000 vendégéjszakát töltöttek nálunk a külhonból érkezők és 411 000-et a belföldi turisták, ami több mint 147 000 vendég ellátását jelentette- Túlságosan is távolinak tűnik már az 1957- es esztendő — ekkor alakult ugyanis a hivatal —, mikor is a bevétel alig haladta meg a negyvenezer forintot. Tavaly viszont 133 milliós árbevételt értek el. Abban az időben a megyei hivatalok közül a tizenhatodik helyen álltak, ma a for- golom alapján a negyedik, ötödikek országosan. S hogy idáig jutottak, elvitathatatlan: nagyban közrejátszott Keserű Sándor következetessége, amit nem egy esetben hosszú viták előztek meg. Mert, hiszen kimondatlanul is a turizmus hivatalból vált hobbijává. Nem erre a pályára készült. — Apám pincér volt a pécsi Nádorban, itt születtem, tehát tűkének mondhatom magam. A Nagy Lajosban végeztem és abban az időben a matematika és a fizika iránt éreztem a legnagyobb vonzódást. Tanár szerettem volna lenni, de elképzeléseimbe beleszólt a család, pontosabban nem jutott arra, hogy a műegyetemre kerülhessek. így aztán a mecsek- aljoi jegyzőségre kerültem 1941-ben, majd a katonaság után a megyei számvevőségre pénzügyesnek. A szüleim voltak a legboldogabbak emiatt, hiszen állami hivatalban dolgozhattam, ami szerintük a létbiztonságot jelentette. A tanácsok megalakulásával a pénzügyi osztályon mint előadó dolgoztam, majd 1956-ig négy éven át csoportvezetőként láttam el a feladatomat. — Mégis, miképpen került az idegenforgalmi munka vonzásába? — A várakkal kezdődött. Ha jól emlékszem, 1953-ban láttak hozzá a siklósi vár restaurálásához, úgy tudom, akkor Kar- mincezer forintot költöttek rá. Azon törtük a fejünket, hogy ezeket a történelmi értékeket meg kell menteni, így a szigetvári, a pécsváradi várakat is. A szigetvári vár kazamatáiban például fűzhajtatás folyt abban az időben. Aztán elérkezett 1957 és megalakult a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal. Négyen kezdtünk a Geisler Eta utcai irodában abban az időben, én mint pénzügyes. Hat évre rá neveztek ki a hivatal élére. De hol vagyunk már attól az időtől! Ma szezonban megközelítőleg háromszázötven munkatársammal szervezzük és intézzük az idegenforgalommal kapcsolatos dolgokat. Amelybe valahol még a barlangkutatás is belefér. Az országosan is elismert kutató- csoportnak köszönhető, hogy megnyílhatott az abafigeti barlang, hogy talán nem is olyan sokára bejuthatunk az orfűi föld alatti labirintus főjáratába, ami meggyőződésem szerint idegenforgalmi attrakció lesz. De ehhez a mi erőnk kevés. Jobb technikai x eszközökre lenne szükség! Jó néhány évvel ezelőtt magam is többször leereszkedtem, de ma már ehhez egy kissé túlsúlyos vagyok. A természetet mindig szerettem, de oz utóbbi években valahogy kevés időm jutott arra, hogy a hivatalos útjaimon túl, saját programot szervezzek. Ebben talán az is közrejátszott, hogy a Mecsek Tourist az elmúlt tervidőszakban hajtotta végre minden idők legnagyobb fejlesztéseit. Több mint kétszáz- millióra tehetők beruházásaink, köztük a mohácsi Csele szálló, amit tavaly adtunk át, épül az orfűi üdülőközpont, a pécsi motel, folyik a rekonstrukció Pécs- váradon és bízom abban, hogy a szálloda is megvalósul a Zengő alján.- Eredményekről és tervekről beszél. Ugyanakkor mégis úgy érzem: valahol keserű. — Keserű lennék? Hát hiszen ez a nevem! Én azt mondom, most kell abbahagyni, most kell elmenni tisztességgel. Jelentősen megváltoztak a feltételek, a körülmények és ezt ha tetszik ha nem, tudomásul kell venni. Meg aztán itt van a két unokám, rájuk is több időt szentelhetek és magamnak szervezhetek eztán programokat. Mikor legutóbb vagy huszonöt év után a Szársomlyón jártam és elnéztem a levegőben sikló sárkányrepülőket, valahogy az jutott eszembe: hiszen szárnyalhatunk még ... Salamon Gyula Szebb lesz, mint valaha az MNB pécsi székhaza Másfél évvel a robbanás után Befejezési határidő: 1983. szeptember 30. A robbanás szörnyű munkát végzett a Magyar Nemzeti Bank Baranya megyei Igazgatóságának épületében. A fényképek, bármilyen jók voltak, csak sejttették a pusztítást. Még most, másfél év elteltével is helyenként félelmetes képet mutat a hajdan gyönyörű, vaskos, hetvenéves épület. No, szó sincs arról, mintha a helyreállításról bárki is megfeledkezett volna, de a kívülállóknak, az éppen arra járóknak fogalma sem lehet arról, hogy mi is történt azóta a palánkok mögött. A romok eltakarítása, az alapvető balesetvédelmi munkák után az építészek három kutatóakna helyét jelölték ki. Az utcai nem okozott gondot, be is tömedékelték. Hanem az udvarban, jó 11 méterrel az épület alapjai alatt szerteágazó, nagy pincerendszerre bukkantak. Az összesen száz méter hosszú üreg feltárása után ezt is feltöltötték híg cementhabarccsal, a pincék tehát nem okoztak több gondot. Feljebb sem volt egyszerűbb a feladat, mindenekelőtt el kellett távolítani az ómlásveszélyes falakat, a leszakadt lépcsőház helyébe egy ideiglenes, deszka lépcsősort építettek. A generálkivitelező, a Mecseki Szénbányák építési üzemének kőművesei, Schubert József és Bárdos Lajos csoportvezető így emlékeznek : — Eleinte bizony tartottunk attól, hogy mikor szakad a fejünkre valami. Csak sisakban dolgozhattunk, és csakis kézzel. Légkalapács, réselő itt szóba sem jöhetett, a veszélyes rezgések miatt. Jelenleg az emeleten a régi födém kitöltő anyagát bontjuk. Akadt még egy építészeti probléma: a robbanás következtében a homlokzati fal mintegy 8—10 centimétert dőlt kifelé. A statikusok ezt úgy oldották meg, hogy kellő alapozás után vaskos vasbeton-pilléreket építettek belül a homlokzati oldalon. A feladatuk kettős: ezek tartják a födémeket, s ezekhez erősítik a homlokzati falat. Az újjáépített bankszékház szebb lesz, mint valaha, legalábbis erre következtethetünk abból, amit a tervekről mondott el Várnai László, a bank műszaki osztályának üzemmérnöke: — A magas emeletekre való tekintettel személyfelvonót készíttetünk a Ganz-gyárral. A padozatot magyar márványlapokkal burkoljuk. Újra készíttetjük a szétroncsolódott, faragott tölgyfakapukat, új, korszerű szolgálati lakást építünk, az Országos Műemlékfelügyelőség segítségével elkészíttetjük a belső gipszdíszítéseket és a külső homlokzat eredeti szépségében való helyreállítását. Természetesen nemcsak esztétikai, hanem korszerűsítési törekvéseink is vannak, így a belső elrendezést a korszerű ügyfélfogadási feltételeknek megfelelően alakítjuk ki. Bekapcsoltuk a székházat a távfűtő hálózatba, a hőközpont már el is készült. Az elöregedett falszigetelés pótlására a Heves megyei Építőipari Vállalat készít egy úgynevezett töltéskompenzációs falszárító eljárást. Ez az NSZK-ból vásárolt találmány jelenleg a hazánkban alkalmazottak közül a legmegbízhatóbb, legeredményesebb, egyszerűsége is meghökkentő. A szakemberek szerint minden remény megvan arra, hogy jövő év őszén birtokba vehessék a régi épület „B”-szárnyá- nak első emeletét. Megkönnyítve ezzel a bank dolgozóinak munkáját, és lehetővé téve a helyreállítás további, folyamatos végzését. A kivitelezőkkel folytatott megbeszélés alapján készült egy jegyzőkönyv, mely szerint a teljes elkészülési határidő: 1983. szeptember 30. K. Gy. Akiket egy ideig futni hagynak Kétszáz üveg rumpuncs után színjózanok Csempészhaszon: 382 százalék A jugoszlávok jó szomszédaink, baráti módon akarunk élni egymás mellett. Nyilván ők is ezt kívánják. Csakhát a vám... Amikor ki kell bontani a táskát és megmutatni, mi van benne. Hiszen ahány ország annyiféle, annyi vagy még több ipari érdek, pénzvédelem. Mi predig át-átjárunk egymáshoz és hozzuk a szomszédból, ami itt nincs vagy sokba kerül, tőlünk pedig viszik, ami meg ott hiányzik vagy drágább. Meghozták mindkét országban a jogszabályokat, aki betartja, azt nem érheti bóntódás. Ki sajnálná, ha hozok magamnak öt jó lemezt az eszéki Jugoton lemezboltból, vagy egy horvát család visz haza Pécsről egy karika sajtot, meg egy kiló dió. belet? Csakhogy! Jött például a múltkor Banja Lukából egy buszkaraván, öt autóbusz kétszáz jugoszláv vendég, és kétszáz üveg rumpuncs. Végül is ennyit szabad behozni saját célra. Ámde alig félnap múlva már visszafelé kanyarodott a kétszáz szomszéd, és se rumpuncs, se részeg ember. Mert ugye aki fél nap alatt megissza a saját élvezeti célra — így fogalmazzák a jogászok — hozott rumpuncsot, nos akkor ez a banja lukai járat esetében kétszáz részeg embert jelentett volna a normál hitelesítés szerint. De mondom, se üveg, se részeg. Eladták egy ötvenessel olcsóbban, mint a mi áraink. Jött viszont kétszáz karika trapista sajt — ennyit szabad fejenként kivinni — és kétszáz zacskó dióbél, mert ezt is szabad. No mármost számoljunk? Inkább ne! Végül is a Banja Lukából szervezett busz nem jön minden nap. Pécsett székel a Tolna, Somogy, Baranya megyére kiterjedő vámőrségi szervezet. Igen szakszerű, jól képzett állománynyal. szinte tudományosan nap. rakész áruismeretekkel. Például április 4-én a kiváló munkáért adott pénzjutalmakat a Pécs központú három megye vám- és pénzügyőrei erősen elhódították: kétszer annyi arányban kaptak, mint amennyi a létszámuk szerint országosan jutott volna nekik. Jól működik ez a három megyére kiterjedő szervezet. Néha többet tud, mint a legraffináltabb, leqtájékozot. tabb külkereskedő. Múltkor észrevették, hogy a jugoszláv utasok — törvényes mennyiségben — de rendszeresen visznek olyan, szinte pitiáner árut, mint az élesztő. Telefon a zágrábi kollégáknak, s kiderült: Horvátországban elromlott egy nagy élesztögyár, s a horvát kollégák kérik a maayar vámőrséget, csak családi mennyiségben engedjenek át. nehogy odalent kialakuljon a feketekereskedelem, élesztőszinten. Szalai Kornél alezredes, a pécsi központú vámszervezet parancsnoka már évek óta együttműködik eszéki horvát kollégáival. Az eszékiek megfigyelték, hogy ha valaki nem ajándéknak vitte a Magyarországon 120 forintért vett kiló dióbelet, az busás haszonnal 200 dinárért eladta az eszéki piacon. A pécsiek pontosan tudják, hogy az itt vett diót a csempészek mennyiért árulják másnap Eszéken. Szalai alezre. des, kiszámította, — eszéki együttműködéssel —, hogy ha egy csempész egyszer átjön, és a legnagyobb árkülönbözetű árut hozza be, majd ugyanolyat visz ki innét, akkor a haszna 382 százalék. Döbbenetes uzsora azokkal szemben, akik nem járhatnak át rendszeresen a határon. A vámszervek együttműködése tehát, bár szőkébb keretek között lehetséges, de már létezik. A vám- és pénzügyőrségnek nemcsak egyenruhás, hanem felderítő szolgálata is van, s hozzá remekül képzett, felderítő munkában igen gyakorlott emberekkel. Csak egy példa: ha egy arab országban feltalálnak egy röntgenmódszert élőállattal megetetett kábítószerampulla, vagy más csempészáru átvilágítására, azt néhány nap múlva már itt is alkalmazhatják. Nem tanácsos tehát fényesszőrű ölebbel megetetni a pici arany függőket, a röntgen még műanyag tasakba rej. tett állapotban is kimutatja. A vámőrség felderítő szolgálatától az a csempész sem lehet nyugodt, aki hónapokig zavartalanul viszi-hordja az árut. Néha nem is sejti, hogy pontosan tudják róla, mibői mennyit visz, hol rejti el, de nem kutatják át. Az átvitt áru elvétele nem ér annyit, ameny- nyit a csempész észrevétlen — két országbeli — megfigyelésével nyernek, hiszen rajta keresztül sokmindent szemmel tarthat, nak. Egy jellemző eredmény: Hatvanas nénike indul haza Drávaszabolcsnál, két heti látogatás után. — Mit tetszik vinni? — kérdik tőle illő módon. — Csak egy pár gyerekcipőt a kisunokámnak. — No jól van nénikém, magának nemcsak unokája nincsen, hanem mégcsak férjnél sem volt sosem. A volt varasdí élettársa az más. Tudjuk azt is. Számolja már ki legyen szíves mind a negyven pár gyerekcipőt, hadd lássuk, nem hullott-e ki véletlenül valamelyik a bőrönd alsó rejtett fenekéből. Majd pohár hideg vízzel kínálva észretérítették a holtsá- padttá vált „nagymamát" és szép udvariasan felvették a bűnügyben a jegyzőkönyvet. Odakint pedig virítottak a rózsák, amit a határállomás kertjében az alezredestől a sima vállapos vámőrig maguk a testület emberei ültettek. Földessy Dénes HÉTVÉGE 5. A napokban Verőcemaroson ünnepséget rendeztek, majcT háromévi szünet után ismét megindult a forgalom a börzsönyi úttörővasúton. eszélgetés Keserű Sándorral, a Mecsek Tourist hivatalvezetőjével
