Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-10 / 126. szám

B miami turistaparadicsomok is a floridai Miami Beach tartják az észak­amerikai gyilkossági rekordot - messze megelőzve Los Angelest és New Yorkot Ki -hogyan és hol pihen sza­bad idejében? Sok függ az íz­léstől, a családi szokásoktól, a hagyományoktól, végül az anyagi körülményektől. A szer­vezett üdültetés egyik legnép­szerűbb módja a turizmus. A mozgalom a Szovjetunió­bon jelentős pénzügyi és egyéb anyagi támogatóst élvez. Jelen­leg csak a szakszervezetek tu­risztikai központi tanácsa 955 turistaszállóval, turistaházzal és kempinggel rendelkezik, ame­lyek egyidejűleg 540 ezer em­bert fogadnak. Több mint 11 ezer útvonalat építettek ki az ország legszebb, legfestőibb vi­dékein, a Krímben, a Kauká­zusban, a Baltikumon, Közép- Ázsiában, Karéliában, Orosz­országban, Szibériában és a Távol-Keleten. A további fejlesztésekre a jelenlegi ötéves tervben több mint 550 millió rubelt fordíta­nak. Ezt elsősorban a szolgál­tatások, az ellátás javítáisára fordítják. Szállodákat, kempin­geket építenek, új útvonalakat szerveznek, fejlesztik a közle­nyugodtan elmélkedhessen), már régóta nem engedhetem meg magamnak". A felelősök már nyilván fel­ismerték, hogy ezek a rekord­számok a tengerparti téli menedékhely hírnevének és a turistaipar bevételeinek (for­galom 1979-ben: 16 milliárd dollár) csökkentésével fenye­getnek. Eddig még nem ta­láltak kielégítő magyarázatot az erőszakos bűncselekmények számának gyors növekedésére és ezzel lehetséges támpon­tokat sem, eme folyamat feltartóztatására. Az bizonyos, hogy a pom­pás szállodákon kívül egy nagyrészt szegény lakosság él. Ezek a körülmények nyil­ván kedveznek annak a men­talitásnak, amely „az ölés aktusát általában elfogadja", véli Warren Holmes hazugság- készülék-szakértő, annyira el­fogadja, „mintha csak egy öt- vagy tízcentes lopásról volna szó". A rendőrség tehetetlensé­Freddie Lake „Skytrainjé- vel", és az Air Florida Jumbo- jával jöttek, csalogatta őket a napos strand és a meleg Atlanti-óceán: 350 000 brit, kétszer annyi, mint 1979-ben, és majdnem hatszor annyi, mint amennyi nyugatnémet turista szállt le a múlt évben a miami nemzetközi repülő­térre. A legutolsó néhány ezer turista a brit szigetekről azon­ban vegyes érzésekkel szállt ki a repülőgépből. „A floridai üdülőparadicsom a világ gyil­kossági fővárosává vált", fi­gyelmeztetett a londoni Daily Express nevű tömeglap. Egynegyed évszázad alatt, amíg Dade megyében, amely­hez Miami és Miami Beach turistaparadicsomai tartoznak, a gyilkossági ráta 90 száza­lékkal emelkedett. Amikor a Dade megyei rendőrség az év végén 580 gyilkossági esetet regisztrált, a kvóta újból 90 százalékkal emelkedett — de két éven belül. Los Angelesben például, ahol a „fiatalkorú bandák kö­zötti háborúk és a különleges tömeges emberölések" (így a Miami Herald) hozzájárultak ahhoz, hogy a gyilkossági rá­ta tíz éven belül megkétsze­Totális háború reződjék, 1980-ban — 100 000 lakosra vonatkoztatva - fele annyi embert (30) tettek el láb alól, mint Miamiban (68,7). Miamit a texasi-i Boomtown Houston (100 000 lakosra 30), vagy a fajok közötti feszültségektől sújtott georgiai Atlanta (45,2) sem éri el. Az FBI legújabb statisztiká­ja szerint New York a 100 000 lakosra eső, 19,8 gyilkossági rátával az Egyesült Államok nagyvárosai között csak a 13. helyen van. A miami hatóságok a Flo­rida déli részét sújtó gyilkos­sági hullámmal szemben ta­nácstalanok és zavarodottak. „Éjszaka utcáinkon totális há­ború tombol” — így panasz­kodott például Alex Daoud, Miami Beach rendőrfőnöke. A miami gyilkossági csoport­nál dolgozó kollégája, And­rew Sandberg bevallja: „Én már csak tetthelyről tetthelyre vándorlók”, azt a luxust, hogy „a tettesek motívumairól Szobalovak a láthatáron Egy bizonyos argentin úri­ember, Julio Caesar Fala- bella, igazi gaucho, ahogy arrafelé a cowboyokat becé­zik, mostanság Párizstól Bue­nos Airesig népszerűségben vetekszik a világsztárokkal. Julio Caesar Falabellának szé­pen csengő neve dacára, esze ágában sincs a kamerák nyil­vánossága elé állni — megelég­szik szerényen azzal a hírnév­vel, amit mint a „zseb" — vagy egyelőre inkább csak „szoba"- lovacskák tenyésztője, vívott ki magának. A félig ír, félig olasz szár­mazású állattenyésztő, örökölve ősei foglalkozását, különös szenvedéllyel vetette bele ma­gát kissé bizarr elképzelései megvalósításába. Hosszas mun­kával, gondos válogatással, alapos megfigyeléssel, sikerült viszonylag rövid idő alatt a kísérleti állatok nagyságát hatvan centiről harmincra csök­kentenie, de véleménye szerint ez még nem a végállomás. „Ál­talában egyik nemzedékről a másikra, a lovak nagysága két centiméterrel lehet kisebb, de olykor akadnak öt centiméteres „zuhanások” is. Azt hiszem, egyszer majd sikerül, húsz, vagy miért ne?! — tizenöt centiméter nagyságú pacikat „előállíta­nunk" - valljq, az optimista milliomos, mert az argentin üzletember egykettőre a leg­vagyonosabbak közé küzdötte fel magát: a Kennedy család, a Windsori hercegnő, a hol­land királynő tartoznak meg­rendelői közé, illetve mind­azok, akik igyekeznek gyorsan követni a legújabb divatot és. rendelkeznek ehhez a megfe­lelő anyagiakkal, ugyanis ez a különlegesen hosszú életű (csaknem 45 év az átlag élet­kor!) lovacska csöppet sem olcsó mulatság, darabja 3—4 ezer dollár! Senyor Falabella véleménye szerint ezek a békés „zsebcsi­kók" nemsokára kiszorítják ed­digi privilegizált helyzetükből a kutyákat, macskákat, ugyanis holnapután, vagy talán már holnap békésen ropogtatják majd jól megérdemelt kocka­cukrukat a lakás valamelyik kényelmes foteljében. Az „iga­zi" lónál öt és félszer kisebb, mindössze négy-öt kilós „vál­tozat" az örökletes tulajdonsá­gok figyelembevételével szület­hetett csak meg. Az élelmes argentin minden ellésnél a legkisebb termetű egyedeket válogatta ki, s aztán ezeket a mind kisebb egyedeket ke­resztezte egymással, voltakép­pen a darwini elvek tisztelet­ben tartásával. Falabella úr — számomra na­gyon is kétes ízlésű „felfede­zése" — még korántsem töké­letes: a szobalovacskákat ugyanis sűrűn kell pedikűrös­höz vinni, hogy a perzsa­szőnyeghez nem szokott patács­llyen a kis háziló kák ne nőjenek nagyobbra a nagy szégyenére az állatte- kel léténél és színükkel sincs nyésztés kis-Caesarja, hogy minden rendben. A zsemleszí- esetleg — kék, rózsaszín ked- nű szobapacik nagyon unal- vencekkel lepje meg a közön­masak — ezért most éppen séget... azon töpreng — a természet Nemlaha György gének és a floridaiak gyil­kosságtól és más erőszakos bűncselekményektől való fé­lelmének vámszedői a degesz­re tömött fegyverüzletek. Gyakran nemcsak revolvere­ket és puskákat járulnak, ha­nem az ölőszerszámokkal va­ló bánásra is megtanítanak. Steve Tomiin, 30 éves lőok- tató például egy háromórás tanfolyamért 25 dollárt kér, és *ktatási tevékenységének célját már az elején tisztáz­za: „Én azért vagyok itt, hogy önt megtanítsam ölni." Nem kevés azon rendőrök száma, akik üdvözlik az ön- bíráskodás eme előfutárait. „Egy olyan helyzetben, ami­kor életről és halálról van szó, mindenkinek jogában áll mindazt megtenni, ami­vel saját életét megvédelméz- heti" — véli például Captain Marshall Frank. Mások viszont attól tartanak, hogy a csalá­di életben és az ismerősök között azok a kisebb perpat­varok, amelyeket eddig sza­vakkal és öklökkel intéztek el, most inkább golyóváltással végződnek majd. Mike Gonzalez, a miami gyilkossógi csoport őrmestere azt kívánja, hogy az érintet­tek nagyobb készséggel se­gítsenek a bűncselekmények felderítésében. Ezzel szemben viszont Gonzalez tapasztala­tai szerint „általános közöm­bösség tapasztalható". Senki nem szeretné, ha belekeve­redne valamibe. Az őszinte vallomástétel helyett, mind a tanúk, mind pedig az áldo­zatok azonnal ügyvédet fo­gadnak, ami Gonzalez számá­ra csalhatatlan jele „egy olyan társadalomnak, amely minden felelősségtől vissza­riad". Az effajta magatartás ti­pikus volt az egyik miami bárban nemrég történt gyil­kosság. A vizsgálóbíró előtt mind a 30 vendég később es­kü alatt is elismerte, hogy semmit sem látott, mert a gyilkosság időpontjában az - egyszemélyes - toaletten volt. (Der Spiegel) limy iht’worteii Nol 5iíjfeVi uhisky Skót whisky Titkok és gondok nme W&L\er I ivuNitkit'lfU llUM,SÍI*v!S3l I Egy hirdetés: a világ első szá­mú whiskyje - a Johnnie Walker A tüzesebb szíverősítők sere­gében — noha választékuk iga­zán nem kicsi —, hosszú idő óta előkelő helyet foglal el a skót whisky. A származási hely hangsúlyozása indokolt: gint, rumot vagy brandyt a Föld szá­mos részén készítenek, de az igazi whisky hazája egészen az lelmúlt esztendőkig egyedül Skócia volt. Rz „élet vize” A kedvelt alkoholfélét az em­ber jó ezer éve ismeri —olyan nagy költő énekelte meg di­cséretét verseiben, mint Robert Burns. Furcsa módon Írország­ban terjedt el először, eredeti kelta neve: uisque beatha — az élet vize. Igazi otthonra 1300 körül lelt Skóciában: az éghaj­lati adottságok, az erjesztéshez felhasznált gabonák, forrásvi­zek, a hozzáértő kezek és más tényezők az évszázadok alatt a brit országrés? szinte első szá­mú termékévé tették. A skót nagyvárosokban már a közép­korban több száz szeszfőzde működött — igaz, túlnyomó többségük illegálisan. A whisky diadalútja így akkor kezdődött meg valójában, amikor az an­gol kormány az 1800-as évek elején engedélyezte a szabad malátafőzést és csökkentette a kivetett adókat. Az eredmény: a whisky fokozatosan teret nyert az Albionban addig egyedural­kodó gin és konyak mellett. Napjainkban a whiskygyár- tás már igazi nagyipar: a ter­melés körülbelül 80 százalékát exportálják Skóciából, az évi bevétel pedig mintegy 1,5 mil­liárd dollár! A gyártási folya­mat ennek ellenére őrzi a ha­gyományokat a maláta előállí­tását árpából, rozsból vagy más gabonából, az erjesztést és a befejező lepárlást ma is évszá­zados előírások szerint végzik. A tözegtüzelés éppúgy fontos, mint az érleléshez használt hordó faanyaga. (Állítólag a hársfa a legjobb.) Ami az érle­lést illeti: az igazi skót whisky legalább három évig kell, hogy nemesedjen a hatalmas hor­dókban. Aki ennél fiatalabb italt hoz forgalomba, súlyos bír­ságot kockáztat. De nem ez a jellemző, a gyártók legtöbbször a törvényben előírt minimumnál jóval hosszabb ideig várnak, hiszen az öregebb nedű értéke­sebb is. Nem esett szó még a keve­résről, noha az alapanyagok és a gyártási technológia mellett ez a híres ital készítésének leg­fontosabb szakasza. Napjaink­ban a piacra kerülő whiskyfélék döntő többsége keverék, az úgynevezett „blended Scotch". A keverési technikák, a szüksé­ges arányok — amik végül is a whisky aromáját, színét és erejét adják — ma is féltve őr­zött titoknak számítanak. Ahány cég, annyi receptúra. Minden üzemben dolgozik egy fő keve­rő: az ő feladata tulajdonkép­pen az ízlelés, azaz az aroma állandóságának ellenőrzése. (Ezek az .elegyítő szakemberek állítólag nem is kortyolják a vizsgált italt, csak illatát léleg­zik be!) Jönnek a japánok... Hosszú évek prosperitása után az utóbbi időben mintha nehezebben menne a skótwhis- ky-üzlet. A legnagyobb felvevő­piacon. az Egyesült Államok­ban (ahol — ó, borzalom! — jéggel és szódával „teszik tönk­re" az eredeti ízt) előretörtek a valamivel gyengébb és ol­csóbb italok, különösen a vod­ka. Egyre komolyabb konkur­enciát jelentenek a Japánban előállított whisky-fajták, s ké­nyelmetlen árháborúskodást okoztak a Közös Piac egyes előírásai. Márpedig egy olyan iparágban, ahol a több éves érlelési kötelezettség miatt a termelőknek költséges és hatal­mas készletezési-tárolási gon­dokkal kell megküzdeni, a ke­reslet előrelátása vitathatatla­nul életbevágó. Sokszor főhet tehát a skót whisky-üzlet irá­nyítóinak feje: mit hoz a jöven­dő? Még az a jó, hogy bármikor feledést kereshetnek problé­máikra egy jó erős, dupla whiskyben . . . Sz. G. Hatalmas kádak egy whisky-desztilláló üzemben A világ lakossága Az ENSZ szakértői szerint a születésszámok csökkenése, ami világviszonylatban megfigyelhe­tő tendencia, a nyolcvanas években is tovább tart. Jelenleg a világ népességének növeke­dési üteme közel 1,8 százalé­kos, az évszázad végére viszont körülbelül 1,6 százalékra csök­ken. Ennek ellenére a Föld né­pessége húsz év alatt 4,4 mil- liárdról 6,2 milliárdra növek­szik. E folyamatban nyugtalanító jelenség az, hogy a népesség növekedésének 90 százaléka a fejlődő országokra jut, ami azt jelenti, hogy újabb milliókkal nő az éhezők tömege. Az ENSZ szakértői szerint ennek csak úgy lehetne gátat vetni, ha a közeljövőben sikerülne emelni az életszínvonalat Ázsia, Afri­ka és Latin-Amerika óriási te­rületein. A népesség tehát a különbö­ző régiókban eltérő ütemben növekszik. Például néhány eu­rópai országban a népesség­szám csökkenésére lehet szá­mítani. A latin-amerikai orszá­gok között a leggyorsabban Mexikóban nő a népesség, ahol a század végére várhatóan megkétszereződik. Ázsiában vi­szont 2Ö00-ben körülbelül 2,6 milliárd ember fog élni, tehát mintegy 1 milliárddal több, mint most. Az ENSZ-szakértők becslései szerint a városi lakosság 2000- re a jelenlegi kétszeresére nő. A fejlett országokban a népes­ség háromnegyed része fog vá­rosokban lakni, a fejlődő orszá­gokban körülbelül a fele. A kö­vetkező évtizedekben eddig nem látott méretekben és for­mákban fejlődik az urbanizá­ció. Gigantikus városi agglome­rációk keletkeznek. Kétezerben Mexikó, Sao Paulo, Tokió, New York és Sanghaj lesz a világ öt legnagyobb városa. 1950-ben a világon csak hat olyan nagyváros volt, amelynek népességszáma meghaladta az 5 milliót, ma 26 ilyen város van és a következő évszázad ele­jén legalább 60 lesz.-A 4:sf . .♦ v_ Fekete-tenger, Picunda üdülőhely Félmilliárd rubel a turizmusra kedést, bővítik az ellátást, res­taurálják a történelmi helyeket és műemlékeket. A turisztika hívei bebarangolhatják majd Szibériát, az Uralt, és egész Északot is. HÉTVÉGE 7.

Next

/
Thumbnails
Contents