Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-10 / 126. szám
B miami turistaparadicsomok is a floridai Miami Beach tartják az északamerikai gyilkossági rekordot - messze megelőzve Los Angelest és New Yorkot Ki -hogyan és hol pihen szabad idejében? Sok függ az ízléstől, a családi szokásoktól, a hagyományoktól, végül az anyagi körülményektől. A szervezett üdültetés egyik legnépszerűbb módja a turizmus. A mozgalom a Szovjetunióbon jelentős pénzügyi és egyéb anyagi támogatóst élvez. Jelenleg csak a szakszervezetek turisztikai központi tanácsa 955 turistaszállóval, turistaházzal és kempinggel rendelkezik, amelyek egyidejűleg 540 ezer embert fogadnak. Több mint 11 ezer útvonalat építettek ki az ország legszebb, legfestőibb vidékein, a Krímben, a Kaukázusban, a Baltikumon, Közép- Ázsiában, Karéliában, Oroszországban, Szibériában és a Távol-Keleten. A további fejlesztésekre a jelenlegi ötéves tervben több mint 550 millió rubelt fordítanak. Ezt elsősorban a szolgáltatások, az ellátás javítáisára fordítják. Szállodákat, kempingeket építenek, új útvonalakat szerveznek, fejlesztik a közlenyugodtan elmélkedhessen), már régóta nem engedhetem meg magamnak". A felelősök már nyilván felismerték, hogy ezek a rekordszámok a tengerparti téli menedékhely hírnevének és a turistaipar bevételeinek (forgalom 1979-ben: 16 milliárd dollár) csökkentésével fenyegetnek. Eddig még nem találtak kielégítő magyarázatot az erőszakos bűncselekmények számának gyors növekedésére és ezzel lehetséges támpontokat sem, eme folyamat feltartóztatására. Az bizonyos, hogy a pompás szállodákon kívül egy nagyrészt szegény lakosság él. Ezek a körülmények nyilván kedveznek annak a mentalitásnak, amely „az ölés aktusát általában elfogadja", véli Warren Holmes hazugság- készülék-szakértő, annyira elfogadja, „mintha csak egy öt- vagy tízcentes lopásról volna szó". A rendőrség tehetetlenséFreddie Lake „Skytrainjé- vel", és az Air Florida Jumbo- jával jöttek, csalogatta őket a napos strand és a meleg Atlanti-óceán: 350 000 brit, kétszer annyi, mint 1979-ben, és majdnem hatszor annyi, mint amennyi nyugatnémet turista szállt le a múlt évben a miami nemzetközi repülőtérre. A legutolsó néhány ezer turista a brit szigetekről azonban vegyes érzésekkel szállt ki a repülőgépből. „A floridai üdülőparadicsom a világ gyilkossági fővárosává vált", figyelmeztetett a londoni Daily Express nevű tömeglap. Egynegyed évszázad alatt, amíg Dade megyében, amelyhez Miami és Miami Beach turistaparadicsomai tartoznak, a gyilkossági ráta 90 százalékkal emelkedett. Amikor a Dade megyei rendőrség az év végén 580 gyilkossági esetet regisztrált, a kvóta újból 90 százalékkal emelkedett — de két éven belül. Los Angelesben például, ahol a „fiatalkorú bandák közötti háborúk és a különleges tömeges emberölések" (így a Miami Herald) hozzájárultak ahhoz, hogy a gyilkossági ráta tíz éven belül megkétszeTotális háború reződjék, 1980-ban — 100 000 lakosra vonatkoztatva - fele annyi embert (30) tettek el láb alól, mint Miamiban (68,7). Miamit a texasi-i Boomtown Houston (100 000 lakosra 30), vagy a fajok közötti feszültségektől sújtott georgiai Atlanta (45,2) sem éri el. Az FBI legújabb statisztikája szerint New York a 100 000 lakosra eső, 19,8 gyilkossági rátával az Egyesült Államok nagyvárosai között csak a 13. helyen van. A miami hatóságok a Florida déli részét sújtó gyilkossági hullámmal szemben tanácstalanok és zavarodottak. „Éjszaka utcáinkon totális háború tombol” — így panaszkodott például Alex Daoud, Miami Beach rendőrfőnöke. A miami gyilkossági csoportnál dolgozó kollégája, Andrew Sandberg bevallja: „Én már csak tetthelyről tetthelyre vándorlók”, azt a luxust, hogy „a tettesek motívumairól Szobalovak a láthatáron Egy bizonyos argentin úriember, Julio Caesar Fala- bella, igazi gaucho, ahogy arrafelé a cowboyokat becézik, mostanság Párizstól Buenos Airesig népszerűségben vetekszik a világsztárokkal. Julio Caesar Falabellának szépen csengő neve dacára, esze ágában sincs a kamerák nyilvánossága elé állni — megelégszik szerényen azzal a hírnévvel, amit mint a „zseb" — vagy egyelőre inkább csak „szoba"- lovacskák tenyésztője, vívott ki magának. A félig ír, félig olasz származású állattenyésztő, örökölve ősei foglalkozását, különös szenvedéllyel vetette bele magát kissé bizarr elképzelései megvalósításába. Hosszas munkával, gondos válogatással, alapos megfigyeléssel, sikerült viszonylag rövid idő alatt a kísérleti állatok nagyságát hatvan centiről harmincra csökkentenie, de véleménye szerint ez még nem a végállomás. „Általában egyik nemzedékről a másikra, a lovak nagysága két centiméterrel lehet kisebb, de olykor akadnak öt centiméteres „zuhanások” is. Azt hiszem, egyszer majd sikerül, húsz, vagy miért ne?! — tizenöt centiméter nagyságú pacikat „előállítanunk" - valljq, az optimista milliomos, mert az argentin üzletember egykettőre a legvagyonosabbak közé küzdötte fel magát: a Kennedy család, a Windsori hercegnő, a holland királynő tartoznak megrendelői közé, illetve mindazok, akik igyekeznek gyorsan követni a legújabb divatot és. rendelkeznek ehhez a megfelelő anyagiakkal, ugyanis ez a különlegesen hosszú életű (csaknem 45 év az átlag életkor!) lovacska csöppet sem olcsó mulatság, darabja 3—4 ezer dollár! Senyor Falabella véleménye szerint ezek a békés „zsebcsikók" nemsokára kiszorítják eddigi privilegizált helyzetükből a kutyákat, macskákat, ugyanis holnapután, vagy talán már holnap békésen ropogtatják majd jól megérdemelt kockacukrukat a lakás valamelyik kényelmes foteljében. Az „igazi" lónál öt és félszer kisebb, mindössze négy-öt kilós „változat" az örökletes tulajdonságok figyelembevételével születhetett csak meg. Az élelmes argentin minden ellésnél a legkisebb termetű egyedeket válogatta ki, s aztán ezeket a mind kisebb egyedeket keresztezte egymással, voltaképpen a darwini elvek tiszteletben tartásával. Falabella úr — számomra nagyon is kétes ízlésű „felfedezése" — még korántsem tökéletes: a szobalovacskákat ugyanis sűrűn kell pedikűröshöz vinni, hogy a perzsaszőnyeghez nem szokott patácsllyen a kis háziló kák ne nőjenek nagyobbra a nagy szégyenére az állatte- kel léténél és színükkel sincs nyésztés kis-Caesarja, hogy minden rendben. A zsemleszí- esetleg — kék, rózsaszín ked- nű szobapacik nagyon unal- vencekkel lepje meg a közönmasak — ezért most éppen séget... azon töpreng — a természet Nemlaha György gének és a floridaiak gyilkosságtól és más erőszakos bűncselekményektől való félelmének vámszedői a degeszre tömött fegyverüzletek. Gyakran nemcsak revolvereket és puskákat járulnak, hanem az ölőszerszámokkal való bánásra is megtanítanak. Steve Tomiin, 30 éves lőok- tató például egy háromórás tanfolyamért 25 dollárt kér, és *ktatási tevékenységének célját már az elején tisztázza: „Én azért vagyok itt, hogy önt megtanítsam ölni." Nem kevés azon rendőrök száma, akik üdvözlik az ön- bíráskodás eme előfutárait. „Egy olyan helyzetben, amikor életről és halálról van szó, mindenkinek jogában áll mindazt megtenni, amivel saját életét megvédelméz- heti" — véli például Captain Marshall Frank. Mások viszont attól tartanak, hogy a családi életben és az ismerősök között azok a kisebb perpatvarok, amelyeket eddig szavakkal és öklökkel intéztek el, most inkább golyóváltással végződnek majd. Mike Gonzalez, a miami gyilkossógi csoport őrmestere azt kívánja, hogy az érintettek nagyobb készséggel segítsenek a bűncselekmények felderítésében. Ezzel szemben viszont Gonzalez tapasztalatai szerint „általános közömbösség tapasztalható". Senki nem szeretné, ha belekeveredne valamibe. Az őszinte vallomástétel helyett, mind a tanúk, mind pedig az áldozatok azonnal ügyvédet fogadnak, ami Gonzalez számára csalhatatlan jele „egy olyan társadalomnak, amely minden felelősségtől visszariad". Az effajta magatartás tipikus volt az egyik miami bárban nemrég történt gyilkosság. A vizsgálóbíró előtt mind a 30 vendég később eskü alatt is elismerte, hogy semmit sem látott, mert a gyilkosság időpontjában az - egyszemélyes - toaletten volt. (Der Spiegel) limy iht’worteii Nol 5iíjfeVi uhisky Skót whisky Titkok és gondok nme W&L\er I ivuNitkit'lfU llUM,SÍI*v!S3l I Egy hirdetés: a világ első számú whiskyje - a Johnnie Walker A tüzesebb szíverősítők seregében — noha választékuk igazán nem kicsi —, hosszú idő óta előkelő helyet foglal el a skót whisky. A származási hely hangsúlyozása indokolt: gint, rumot vagy brandyt a Föld számos részén készítenek, de az igazi whisky hazája egészen az lelmúlt esztendőkig egyedül Skócia volt. Rz „élet vize” A kedvelt alkoholfélét az ember jó ezer éve ismeri —olyan nagy költő énekelte meg dicséretét verseiben, mint Robert Burns. Furcsa módon Írországban terjedt el először, eredeti kelta neve: uisque beatha — az élet vize. Igazi otthonra 1300 körül lelt Skóciában: az éghajlati adottságok, az erjesztéshez felhasznált gabonák, forrásvizek, a hozzáértő kezek és más tényezők az évszázadok alatt a brit országrés? szinte első számú termékévé tették. A skót nagyvárosokban már a középkorban több száz szeszfőzde működött — igaz, túlnyomó többségük illegálisan. A whisky diadalútja így akkor kezdődött meg valójában, amikor az angol kormány az 1800-as évek elején engedélyezte a szabad malátafőzést és csökkentette a kivetett adókat. Az eredmény: a whisky fokozatosan teret nyert az Albionban addig egyeduralkodó gin és konyak mellett. Napjainkban a whiskygyár- tás már igazi nagyipar: a termelés körülbelül 80 százalékát exportálják Skóciából, az évi bevétel pedig mintegy 1,5 milliárd dollár! A gyártási folyamat ennek ellenére őrzi a hagyományokat a maláta előállítását árpából, rozsból vagy más gabonából, az erjesztést és a befejező lepárlást ma is évszázados előírások szerint végzik. A tözegtüzelés éppúgy fontos, mint az érleléshez használt hordó faanyaga. (Állítólag a hársfa a legjobb.) Ami az érlelést illeti: az igazi skót whisky legalább három évig kell, hogy nemesedjen a hatalmas hordókban. Aki ennél fiatalabb italt hoz forgalomba, súlyos bírságot kockáztat. De nem ez a jellemző, a gyártók legtöbbször a törvényben előírt minimumnál jóval hosszabb ideig várnak, hiszen az öregebb nedű értékesebb is. Nem esett szó még a keverésről, noha az alapanyagok és a gyártási technológia mellett ez a híres ital készítésének legfontosabb szakasza. Napjainkban a piacra kerülő whiskyfélék döntő többsége keverék, az úgynevezett „blended Scotch". A keverési technikák, a szükséges arányok — amik végül is a whisky aromáját, színét és erejét adják — ma is féltve őrzött titoknak számítanak. Ahány cég, annyi receptúra. Minden üzemben dolgozik egy fő keverő: az ő feladata tulajdonképpen az ízlelés, azaz az aroma állandóságának ellenőrzése. (Ezek az .elegyítő szakemberek állítólag nem is kortyolják a vizsgált italt, csak illatát lélegzik be!) Jönnek a japánok... Hosszú évek prosperitása után az utóbbi időben mintha nehezebben menne a skótwhis- ky-üzlet. A legnagyobb felvevőpiacon. az Egyesült Államokban (ahol — ó, borzalom! — jéggel és szódával „teszik tönkre" az eredeti ízt) előretörtek a valamivel gyengébb és olcsóbb italok, különösen a vodka. Egyre komolyabb konkurenciát jelentenek a Japánban előállított whisky-fajták, s kényelmetlen árháborúskodást okoztak a Közös Piac egyes előírásai. Márpedig egy olyan iparágban, ahol a több éves érlelési kötelezettség miatt a termelőknek költséges és hatalmas készletezési-tárolási gondokkal kell megküzdeni, a kereslet előrelátása vitathatatlanul életbevágó. Sokszor főhet tehát a skót whisky-üzlet irányítóinak feje: mit hoz a jövendő? Még az a jó, hogy bármikor feledést kereshetnek problémáikra egy jó erős, dupla whiskyben . . . Sz. G. Hatalmas kádak egy whisky-desztilláló üzemben A világ lakossága Az ENSZ szakértői szerint a születésszámok csökkenése, ami világviszonylatban megfigyelhető tendencia, a nyolcvanas években is tovább tart. Jelenleg a világ népességének növekedési üteme közel 1,8 százalékos, az évszázad végére viszont körülbelül 1,6 százalékra csökken. Ennek ellenére a Föld népessége húsz év alatt 4,4 mil- liárdról 6,2 milliárdra növekszik. E folyamatban nyugtalanító jelenség az, hogy a népesség növekedésének 90 százaléka a fejlődő országokra jut, ami azt jelenti, hogy újabb milliókkal nő az éhezők tömege. Az ENSZ szakértői szerint ennek csak úgy lehetne gátat vetni, ha a közeljövőben sikerülne emelni az életszínvonalat Ázsia, Afrika és Latin-Amerika óriási területein. A népesség tehát a különböző régiókban eltérő ütemben növekszik. Például néhány európai országban a népességszám csökkenésére lehet számítani. A latin-amerikai országok között a leggyorsabban Mexikóban nő a népesség, ahol a század végére várhatóan megkétszereződik. Ázsiában viszont 2Ö00-ben körülbelül 2,6 milliárd ember fog élni, tehát mintegy 1 milliárddal több, mint most. Az ENSZ-szakértők becslései szerint a városi lakosság 2000- re a jelenlegi kétszeresére nő. A fejlett országokban a népesség háromnegyed része fog városokban lakni, a fejlődő országokban körülbelül a fele. A következő évtizedekben eddig nem látott méretekben és formákban fejlődik az urbanizáció. Gigantikus városi agglomerációk keletkeznek. Kétezerben Mexikó, Sao Paulo, Tokió, New York és Sanghaj lesz a világ öt legnagyobb városa. 1950-ben a világon csak hat olyan nagyváros volt, amelynek népességszáma meghaladta az 5 milliót, ma 26 ilyen város van és a következő évszázad elején legalább 60 lesz.-A 4:sf . .♦ v_ Fekete-tenger, Picunda üdülőhely Félmilliárd rubel a turizmusra kedést, bővítik az ellátást, restaurálják a történelmi helyeket és műemlékeket. A turisztika hívei bebarangolhatják majd Szibériát, az Uralt, és egész Északot is. HÉTVÉGE 7.
