Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-31 / 147. szám
A Pécsi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei Ismét a célszerűség vezette a pécsi felsőoktatási intézményt, hogy közkinccsé tegye oktatói kutatásainak eredményeit, A publikációnak ez a formája mindenképp hasznos, hiszen az érdeklődő egy kötetben keresztmetszetet kap, betekintést nyer egy pedagógusképző műhelybe, annak tudományos életébe. A 282 lap terjedelmű gyűjtemény (főszerkesztő — Gergely János főiskolai docens, Pécs — 1980.) tulajdonképpen 3 témakörben, 19 dolgozatot foglal magába. A Neveléstudományi akták fejezetben Hajdú Miklós, A marxizmus—leninizmus tanulócsoportos oktatásának tapasztalatai a Pécsi Tanárképző Főiskolán című dolgozata abból a pedagógiai szükségszerűségből indul ki, melynek lényege: meg kell találni azokat az oktatási formákat, amelyek segítségével sikeresen lehet elsajátítani az egyre növekvő információkat. Gyakorlati tapasztalatokra hivatkozva öszsegezi a beváltnak mondható tanuló- csoportos foglalkozásokat, rámutat ezek előnyére és néhány' fékező momentumra is. A színek kutatása nem újkeletű téma. Horváth Dénes érdekes vizsgálatot közöl. (Szimultán- kontraszl-vizsgálat: a látott tónusok sorbarendezése.) Valóban, a színek igazán a művészetben „élnek". Az úgynevezett hideg színek ilyenfajta egybevetése több különös jelenségre derít fényt. A neveléstudomány területéről három dolgozat áll az olvasó rendelkezésére. Kovács Sándor (A gyermekvezetői tevékenység nevelésfilozófiai és neveléselméleti alapjai) aktuális témát fejteget, a 10—14 éves korú gyermekek között meglévő problémát, a vezetőválasztást, a gyermekvezetői tevékenység nevelési funkcióját. Dr. Vass Miklós, a „Testnevelésszakos hallgatók személyiségvizsgálata" országos kutatási témakörbe illeszkedik be. Vizsgálata a Cattel-féle, 16 faktoros személyiség-kérdőívvel történt, és a pályamotivációra, a testnevelő tanári pálya fontos elemei iránti beállítódásra, az igényszintre stb. irányult. Dr. Vas- tagh Zoltán, a pedagógia tudományközi kapcsolatainak alakulását elemzi. Jogosan mutat arra a szükségszerűségre, miszerint a tantárgypedagógiák megújítása szervesen kapcsolódik a nevelés- tudomány fejlődéséhez, az oktatási rendszer megújításához. A kutatómunkában előtérbe helyezi a tudományos team-ek létrehozását. A Társadalomtudományi aktákban találjuk dr. Bókay Antal, József Attila egyik legismertebb versének, A Dunánál elemzését. Dr. Farkas Fe- rencné Vezetés—szervezet-ember c. ' dolgozata azokra az összefüggésekre, törvényszerűségekre utal, amelyek e hármas egységben, funkcióközben hatnak. -Vizsgálódásai a mező- gazdasági nagyüzemekre vonatkoznak. Dr, Hajzer Lajos munkájának címe „Lev Tolsztoj a pécsi saj8. HÉTVÉGE tóban (1890—1949)". Nem véletlen, . hogy dr. Hajzer Lajos nagy gondot és energiát fordít a különböző pécsi lapokban megjelent, az orosz irodalom klasszikusaira vonatkozó írásokra Pécs város joggal dicsekedhet olyan fordítókkal, akik „gróf Tolsztoj Leo" műveiből ültettek ót magyarba. Dr. László Mária A munkaerő-gazdálkodás néhány (aktuális) kérdéséről a dolgozatában rámutat, hogy az elkövetkező időben gazdaságpolitikánkban a hangsúlyt „az emberi termelőerő minőségi és nem mennyiségi összefüggésére kell helyezni." Dr. Nemes István azokat az erőfeszítéseket, a kiemelkedő személyek szerepét vizsgálja, akik hozzájárultak a háború utáni Pécs irodalmi, zenei, képzőművészeti életének talpraál- lításához. „Pécs irodalmi élete 1945—46-ban” nagyon mozgalmas, változatos eseményekről tudósít. Rumpler Nyina és Vilor Nyi- nel orosz nyelven írt tartalmas munkája azokat a lehetőségeket vizsgálja^ amelyek kiválóan alkalmazhatók az orosz szakos hallgatók internacionalista nevelésében, és jelen vannak az 1917—1945 közötti szovjet irodalmi alkotásokban. A Természettudományi aktákban először Baracs Ferencné végzett sokirányú elemzést. (Férfi és női vágtázok alkati mutatói). Az 1972-es müncheni olim. pia vágtázóinak adatai szolgáltak. a következtetések levonásához, amelyeknek hazai gyakorlati . alkalmazása feltétlen hasznossággal bírhat. Keresztes Miklós „Számítógéppel irányított távoktatási kísérlet, 1977—78” eredményei a levelező hallgatók oktatását hivatottak elősegíteni A technika ilyen módú felhasználása, a kísérleti jelleg ellenére jól támaszkodik az előző kutatásokra, szakirodalomra. Stanyiszlav Kacszmarek — Majer József cikkében a Mecsek és Pomorzei terület madárfészkeiben domináns madárfajokat írja le, elemzi ökológiai és állatföldrajzi szempontból. Ez jó példa a külföldi partnerintézmények közötti tudományos együttm ű ködés re. Selényi Géza (A síkbeli forgásirány forgalma a tanárképző főiskolai gegometria oktatás szemszögéből) dolgozata utal arra, hogy a matematika’ tanárok képzése során fontos helyet kapjon a gondolkodásra neve- velés, amely majd a tanítási gyakorlatban is fontos helyet fog kapni. Dr. Szűcs Imre N—2—Tickzolil —N’—szubsztituált szukcinomi- .dok előállítása c. precíz munkája, dr. Varga Zoltán Modellek és ismeretelméleti szerepük a korszerű kémia- oktatásban, • valamint dr. Vörös László Zsigmond A pannonhalmi herbárium törzsgyűj- teménye 2. munkái feltétlen érdeklődésre számíthatnak. összegezve megállapítható, hogy a Pécsi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 1979. jól szolgálják az intézményben folyó kutatómunka eredményeinek bemutatását, hozzájárulnak a magasszintű oktató-nevelő munka .propagálásához. Dr. Gadányi Károly Akkoriban úgy tűnt — az ötvenes évek elején —, hogy ai gyódiak „megfogták az isten lábát”, mert a Lengl-féle réten az uránkutatást végző szakemberek meleg vizet, jódos termálvizet találtak. Sokan ettől várták a kis település felvirágzását: lesz majd melegágyas kertészet, ami a szomszédban tevő bányavárost, Pécset ellátja zöldségfélével, feltehetően tisztességes áron, mások viszont már egy kirándulóközpont körvonalait vázolták fel képzeletben, melegvizes medencékkel, üdülőteleppel, villákkal, kereskedelmi hálózattal, gyógyintézmények- kel, és hogy akkor majd végre felfedezik • Gyódot - amely ugyan mindössze 10 kilométerre fekszik a város szívétől, a Széchenyi tértől, de addig mégiscsak átnéztek felette. Különben is'félreesett a forgalmasabb útvonalaktól, szelíden megbújva a szőlővel, illetve erdővel borított dombvonulat között. — S mindez csak álom maradt ... — Igen Amikor a meleg víz feltört, szintén a szakemberek körében attól tartottak, hogy a harkányi víznyerő területet fúrták meg, féltek, hogy a már kiépült fürdőtelepen elapad a víz. Ezért aztán a forrást betemették — mondja Nádor János pellérdi tanácselnök (Gyód társközsége Pellérdnek), aki szintén gyódi, beszélgetésünk színhelye is a község felső végén levő családi háza. — Aztán a hatvanas évek elején, később pedig gyorsabb ütemben, mégis valami mozgás volt észlelhető. Látható, ahogy beérünk a községbe, jobb oldalt kialakultak kis parcellák: részben a nagyobb szőlőskertek osztódtak több gazdára, részben új telkekre telepítettek qvümölcsöst, szőlőt. Eleinte húszezer forintért is vehetett volna bárki egy holdnyi szőlőt, de később már természetesen emelkedett a föld értéke, a kereslettől függően. Ket-három- száz négyszögölnyi telkeket vásároltak a pécsiek. A kertészkedés úgy a hatvanas, évek közepén jött divatba. Ma nem helyi illetőséqű új szőlősgazdát mintegy kétszázhatvan főt tartunk nyilván Gyód határában. Ezeknek túlnyomó többsége pécsi. Nagyrészt nekik is köszönhető. hogy felfejlődött a szőlőkultúra. — Hogyan járnak ki a • pécsiek? — Naponta hét-nyolc autó- buszjárat ad erre lehetőséget. Ehhez persze az kellett, hogy Keszüt és Gyódot összekössük járható, aszfaltos úttal. Keszü ide két és fél. kilométer, Lvov- Kertváros pedig öt kilométer. Az új városrészből gyalog is sokan kisétálnak, mert nagyon szép, csendes vidék ez. — Az orvosi ellátással kapcsolatosan hallottam panaszokat — mondom az elnöknek, szerkesztőségünkbe érkezett le-’ velekre hivatkozva. — Jogos a lakók panasza. A gyódiakat a pellérdi orvosi rendelő fogadja. Keszün át be- utazngk Pécsre, majd onnét kétszeres átszállással Pellérdre buszoznak. Oda-vissza az út fél nap, ha nem több. Keszü szintén társközségünk, de a község lakóinak orvosi ellátását a közeli Lvov-Kertvárosban biztosítják. Érthetetlen és főleg indokolatlan a gyódiak helyzete. Gyód - mint egy sziget — áll itt németajkú lakosságával- a környező magyar községek között. Érdekes ez, ha figyelembe vesszük a többi sváb községet — Palotabozsok, Somberek, Vé- ménd, Feked, Erdősmecske —, amelyek összefüggő települést képeznek. — Még érdekesebb az, hogy itt nem történt meg a kitelepítés a negyvenes években — mondja az elnök.. — Mi volt az oka? — Egy ravasz ötlet eredményeként megúsztuk. Ha jól tudom, a keszüi jegyző és az iá- koloigazgató „felbujtotta” a gyódiakat, magyarosítsák meg a nevüket, s erre a jegyző Hivatalból is „áment” mond. így is történt, szinte egy huszonnégy óra alatt lezajlott a „magyarosítás”. A mi családunk is így kapta meg a Neubauer helyett a Nádor nevet. Később aztán mindenki saját maga döntött, haszriálja-e eredeti, vagy felvett családi nevét. Gyódon összejöttem Kerner Lőrinccel, aki korábban a Magyar Rádió berlini tudósítója volt, most a rádió nemzetiségi adásainak instruktora. Szülei itt élnek a községben, Lőrinc pedig Lvov-Kertvárosban, s ahol ülünk, a családi présház előtt a kis kerékasztalnál, innét egy erdőnyiladékon át éppen rálátni arra a lakótömbre, amelyben lakása van. — Az én apám is abban az időben a Kovács nevet vette fel, de csak ideiglenesen. Egy másik Kerner Kalocsaira magyarosított, de így lett Teitel- mannból Temesi, Reithből Rózsai, hogy csak néhány példát említsünk. — A gyódiak ősei honnét származtak? — Az igazi „Svábországból", a Duna forráskörnyékéről, Do- naueschingen vidékéről, de az ősök útja először nem ide vezetett, hanem később - úgy 1760 körül - már itt Magyar- országon egy belső mozgás révén vándoroltak ide. Ilyen nyelvjárást hazánkban csak a Tolna megyei Tevel és Zomba, a Rács meqyei Hajós és a Borsod megyei Mérk-Villaj községekben találni. Baranya többi svábközséaében a frank és a Rajna-vidéki nyelvjárást beszélik. — Mi kötődik ehhez a fogalomhoz Gyódon, hogy német nemzetiség? — Részben a szokásos: az öregek beszélik a németet, a fiatalok már kevésbé, vagy sehogy sem, legföljebb ami rájuk ragad a családban. Az iskolában a felső tagozat megszűnt, a gyerekek Pécsre járnak iskolába és ott már nem folytatják a német nyelvtanulást, amit egyébként alsó tagozatban elkezdtek. Vannak bizonyos népszokások, amelyek azért nem haltak el. A húsvéti kelepelés most is szokás és az „eierholen" szintén. Ez nem más, mint hogy a gyerekek — többnyire szüleikkel - meglátogatják a rokonokat és díszes kis kosárkákba gyűjtik a piros és himestojá- sokat. A húsvéti locsolás itt nem divat, viszont a családok' fölmennék már reggel a pincesorra, valamikor még az egytálétel ebédet is ott főzték meq. Nem is pincesornak nevezik, hanem „kellerdorf’-nak, pincefalának* Sváb eredetű gyermekdalok, népmesék, riqmusok méq ismeretesek. . Bál október utolsó vasárnapján van a Icözséq- ben, ilyenkor Hetvehelyről, Me- cseknádasdról, • Magyarbólyból hívnak fúvószenekart. Alattunk - a dombhajlat alján — vezet be az országút a községbe. Autók kanyarodnak fel a szőlőkbe, itt vonulnak el a pince előtt, mozgalmas délután ígérkezik. — Hány autó van Gyódon? Lőrinc az ujjain számolja. Közben neveket sorol:- — Körülbelül negyven. Ez szép szám, ha azt vesszük, hogy a lélekszám négyszáznegyven, bár ez változik, de inkább fölfelé kerekedik ... A szegénység itt soha nem vert tanyát, de az is biztos, hogy fenenagy jólétben sem éltek hajdanán. Két gazdáról tudnak, akiknek húsz-huszonöt holdnyi földjük volt, a többi öt-hét holdon gazdálkodott. A környező községekbe szegődtek el aratásra, de sokan szőlőmunkát vállaltak, ehhez nagyon értettek a gyódiak. — Az asszonyok tejet, túrót, zöldséget, gyümölcsöt hordtak be Pécsre, vagy a piacra, vagy a megszokott címekre. Az én nagyanyám például a fején vitte a kosarat, hátán a tejesedény, két kezében szintén kosár, vagy tejfölös bődön. így gyalogoltak be a városba. A szövetkezeti mozgalom óta megváltozott a gyódiak sorsa. Bikát nevelnek szerződésre, többen libatöméssel foglalkoznak. R. néni például több mint százezer forintot keresett tíz szállítmány hízott libával. A piacozás most is megy, a férfiak viszont a termelőszövetkezetben dolgoznak szép jövedelemért. Húsz éve még a televízió volt a sláger, meg a hűtő- szekrény, ma már hűtőládákban tárolják télire a gyümölcsöt, hüvelyest, egyéb zöldséget, és főleg húst. A családi házakat újjáépítik, fürdőszobával toldják meg, és meqleoően sok házban van központi fűtés. Kerner Lőrinc mondja: • — A pécsiek még nem fedezték fel ezt a gyönyörű vidéket, kivéve persze a szőlőtulajdonosokat. Egyelőre az ideérkező kirándulók nem is kapnak sokát. Itt van ez a szövetkezeti kocsma, egy ügyes szakember megélne itt, ha csárdává varázsolná és bevezetné az eredeti sváb ételeket. A város környékén már több olyan vendéglő működik, amelyik jó konyhájáról híres. A hagyományos sváb ételek receptjeit bármelyik házban szívesen átadnák, csak lenne, aki érdeklődik. Vannak gondok is: évek óta vajúdik a ravatalozó megépítése. Máig sem oldották meg a hulladék, szemét elszállítását, erről „tanúskodnak" a kisebb- nagyobb kupacok is az erdő- szélen. Telefon csak egy van: a segélykérő állomás, amelynek használata behatárolt. — Gyakran jársz ki a szülőfaludba? — Persze. Kocsival néhány perc. De azt hiszem, később végleg kiköltözöm a családdal. A beton-lakótelepeket csak elviselni lehet, de /megszokni soha sem. Egyébként nem én vagyok az egyedüli, aki visszakívánkozik a természetbe . . . Rab Ferenc
