Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-31 / 147. szám

I Bartók-év nyári eseményeiből Bár a nyár a hangverseny­évadban nem kimondott sze­zon, mégis itthon is, külföldön is hangversenyekkel, színpadi művekkel, egyéb kulturális ren­dezvényekkel folytatódik a Bar­tók-év eseménysora. Bartók-művekkel szerepelnek magyar előadók két skandiná­viai fesztiválon júniusban. Nor­végiában, a bergeni fesztivál vendégei lesznek a Magyar Állami Bábszínház és a Ko­dály Vonósnégyes tagjai. A finnországi Savonlinnai Feszti­vál magyar vendégei lesznek, Kasza Katalin, Melis György operaénekesek és Kóródi And­rás karmester. Svájcban, a lu­zerni fesztiválon a Magyar Állami Hangversenyzenekar tur­nézik. Május közepén Jandó Jenő Japánban lép fel. Má­jus végén, június elején Bel­giumban fogadnak magyar művészeket; Kasza Katalin és Sólyom Nagy Sándor opera­énekesek Tongerenben és Brüsszelben, Lehel György kar­mester pedig Hasseltben és Tongerenben koncertezik. Bécs- ben, a Bartók vonósnégyest és a Győri Leánykart látják ven­dégül. Kocsis Zoltán és Ránki Dezső zongoraművészek a Ta­kács—Nagy vonósnégyes köz­reműködésével Londonban hangversenyeznek. A szocialista országok Bar- tók-hangversenyeire is sok ma­gyar efőadót hívtak. A Bar- tókicentenáriumra rendezett eseményeken kívül a nyári hangversenyekre sok magyar vendégszereplő utazik. A Bar­tók vonósnégyest a szófiai zenei hetekre hívták meg. Fel­legi Ádám karmestert a ju­goszláviai Groznajba, Ránki Dezsőt és Ferencsík Jánost Romániába, a Bartók Vonós­négyest az NDK több városá­ba. A Magyar Állami Operaház Bartók három színpadi művét - A kékszakállú herceg váró* A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint — ezek­ben a napokban mutatja be Mexikóban, a Cervantino fesz­tiválon. (Itt vendégszerepei a Bartók Vonósnégyes is.) Június elején ugyanezzel a műsor­ral lép fel Prágában is az opera. A Prágai Tavaszon - május végén — az idén több Bartók- művet szólaltatnak meg. Töb­bek között magyar vendégek­kel is. Ferencsik János kar­mester és a Bartók Vonósné­gyes képviseli hazánkat ezen á neves zenei eseményen. A hazai zenei élet jelentős programja lesz júniusban a debreceni kórusfesztivál — ki­emelkedő magyar és külföldi kórusok részvételével —, tema­tikájában Bartók zsenijének tisztelegve. A Pécsi Nyár műsorát a Bartók-év jegyében állították össze az idén. A július 11-től 29-ig tartó időszakban a Pé­csi Balett számos helyszínen lép fel, Bartók-zenére kompo­nált táncokkal. A Szabadtéri . Táncszínen A kékszakállú her­ceg várát, A fából faragott ki- ■ rályfit és a Cantata profanát táncoják el. A villányi szobor­parkban Bartók-matinét ren­deznek. A Tettyei Játékszínen csángó ballada címen, balett­fantáziával lépnek fel, Bartók népzenegyűjtésére komponálva. A Barbakán-bástyán a Hege­dű-duók című, Bartók-zenére kamacabalettet adnak elő. A Szabadtéri Játékszín ad helyet három este külföldi együttesek Bartók-műsorának. A rádióban tavasszal, nyáron is qyakran megszólal Bartók zenéje." Május végén indul a Magyar Rádió, Hommage a Bartók (Tisztelet Bartóknak) cí­mű hangversenysorozata, a pesti Vigadóban. Jevgenyij Nyeszterenko dalestje. Kocsis Zoltán, majd Alfred Brendel zongoraestje folytatja a sort. Közvetíti a rádió a Zene- akadémiáról, a Magyar Állami Hangversenyzenekar reprezen­tatív hangversenyeit Mihály András és Erdélyi Miklós ve­zényletével, és a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zene­karának hangversenyét a Ma­gyar Nemzeti Galériából. Fi­scher Iván karmester vezetésé­vel. Természetesen nyáron is foly­tatódnak a rádió Bartókkal kapcsolatos sorozatműsorai. Hunyadi István Le kell csuknom a szemem, hogy lássam Fölnőttjáték -a térkép, de emlék-parkolóhely a törődött utasnak. Ha ujjam bögyével végigtapogatom a városokat, a vízválasztókat, fölvillan a körte itt meg amott. Melyek ezek az érzékeny pontok, aho­va emlék kötődik, apámé vagy az enyém? Gyermekkorom és az „Emlékirat" mozzanatai. Apám öregkori naplója az én midászi örökségem. Föl és alá szállók a mozgólépcsőn. Ha szédülök, kezembe veszem az Emlékiratot. Másképp közelíti a dolgokat apám is, én is. Más­képp idézem Apátit vagy Keszthelyt, mint ő. Tejtestvérem özvegyét talá­lom Kákán, fürgelábú, mesze- lyes öregasszonyt. A dajkám már nem él. A bába sarlatán- sága küldte másvilágra, ami­kor a hetedik gyerekét szülte. Lajos tejtestvérem elemésztette magát. Mi okból, nehezen tisztázható. A padlás mester­gerendájához kötözte a zsine­get. Néhai dajkám egyszem lánygyermeke' él. Ahogy belé­pek, kiejti a lángossütőt: „Most találtál hozzánk, Es- vány, hogy megvénültél te is? Hamarább jobb lett volna." Mit felelhetek erre? Talán, hogy visszapergetném az el- széledt időt, az üggyel-bajjal fölismert falu képét? A tüzes­nézésű fiatalokat s a száraz- kóró véneket? Mosolyogna ezen a furcsa látogatáson. Mit értene abból, mi bennem le­játszódik? Gégészorvos- a fia egyik pesti klinikán. Most itt­hon fúr-farag, javítja a kerí­tést, az ólat. Az asztalhoz in­vitál lángosra, garatlocsoló borra.' ö az unoka, hírmondó a Holló-nemzetségből. Egy ruccanás a térkép túl - felére, Dunaalmásra. Itt él Tóth Maris, a hajdani lánypajtás. A körte nagyot lobban, kigyúl. — „Maga az István? Alig vál­tozott a képe. Csak a haja. Hova lett a sok-szép haja?" — Franciaországban is járt Tóth Maris, Bordeaux-ban, mint szö­vőlány. Alig keresett néhány sout, szegényes fenntartására se eleget. Átvonuló németek végezték ki a férjét, szlávos neve miatt is. Pár rozsdás fegy­vert találtak egy vízmosásban, a hegyen. Fordult a tengelye körül, mielőtt fölbukott. Az almásfűzítői „Timföldbe” meg­tépett idegekkel jutott Tóth Maris. Egyszer csak összecsuk- lott a gépnél. Itthon főzöget azóta az unokáknak. Nincs, aki fölválthatná. Sorjában villannak föl a kör­ték. Városok, apró falvak. A szőke Boda Katiról sze­retnék hírt hallani Keszthely­ről. Kérdem a régi pajtásokat, Kutasi Gusztit és Szollár Lacit, de ma már ők se élnek. Fél­szájjal dönnyögnek magyará­zatfélét. Meghalt viruló lány­korában. Magábasüppedve el­hallgat Guszti. Pedig mond­hatna többet is, szerelmes együttléteikről alkonyat után, az öreg parkban, s a kamasz­lány földi megfutamodásáról. Minek ezt bolygatni ma mór? A „Hókutyák" gyerekhősnője lett Boda Katiból. De ez más­fajta történet. Átlépett a kita­lált mesék Liliput-földjére. Két­fajta lépés kopog a görbe ut­cákon. Egy súlyosabb, egy hal­kabb. Tófenékre süllyedt a többi. Apáti hórihorgas öreg tor­nyai. Szemben az egykori por­ta, a nagybátyámé. Erzsiké né- ném omlós rétese, ínycsiklandó zamatok, szélesen lapátolták a vendég-tányérba. Locsolkodó őrjáratok a Kindli-fiúkkal és a Sedonokkal. Hol vannak az egykori lányugrató legénykék? A lányok is nagyanyák ma már, ha ugyan élnek. Ha még­is élnek, mire emlékeznek? Csak én hallom a faliórák re­kedtes bimbamjót s a közeli harangütéseket. Talán azért maradtam itt, hogy elsoroljam, ahogyan akkor történt. Valakit ez is érdekelhet. Bizonyosan. A hajdani néptanító legelső vallomása: Jászszentandrás. Huzakodása a gyöpös-kobakú tanyasiakkal. Nem küldték is­kolába a fiaikat. Marhát őrizni tartották otthon. Bírságolások és fenyegetések. A vékonyka legény gyűjtötte fejére a para­zsat, a vértolulásos jász dacot. Le akart számolni a tudatlan­sággal, a szegénységgel. Ki emlékszik mindenre a sietős napójegyzeten túl? Egy-két ta­nú, akivel találkozhattam. Száz évük felé támolyogtak ezek az ijesztő arcú férfiak és asszonyok. Mit őriz nekünk az elforgó idő? Hullámok türem- lenek a felszínen. Ágaskodnak és kisimulnak, csak mi vagyunk itt, maradék életkedvünkkel. Változott ez a táj, de az em­beri boly is. Új, meglepő lát­ványok fedik el az apai val­lomás szakadékait! Akár össze is csukhatom a térképet. Nincs szükség rá. Emberek és a helyszínek fe­jemben vannak mind. Azok is, melyekhez nem köt személyes emlék vagy életrajzi adat. El­villanó kép vonatból, gépko­csiból. Piros réklik a földe­ken. Járókelők kaszával a szé­les völgyhidak alatt. Itthoni látvány mindez. Annak fontos, aki találkozott velük. Nekem nem — „térkép e táj" — dünnyögöm — Radnóti — után. -Tudatom ki nem szaka­dó része. Le kell csuknom a szemem, hogy lássam. Mezőkövesdi népviselet A Néprajzi Múzeumban a me­zőkövesdi népművészet tárgyai­ból, alkotásokból nyílt kiállítás. Képeink a kiállításon készültek: 1.' A „szegények ebédje”. 2. Népviselet. 3. Pelye Teréz 18 éves summás lány. (archív fotó). 4. Esküvői pár. 5. Baba. A város oldalában Egy ilyen este mondjuk (csípős-nyers nyári csöndes) mikor levél csak itt-ott mikor ritkán remeg csak mikor beléfogózni mikor nincs már mi tárgyba nincs már mi gondolatba egy ilyen este mondjuk - ült ültél ablakodnál a város oldalában néztél a vaksötétbe s nem tudtál megfogózni Janus bátyám öcsém te öt század bércein túl vadmessze-messze tőlem egy ilyen este mondjuk pár ezred bércein túl mikor levél.., stb. ül mert hát akkor is lesz egy költő egy jövendő ül vaksi ablakánál a város oldalában néz-néz a vaksötétbe Levegőim Meleg volt biztonság volt béke volt gazdag voltam mikor még ők is éltek bár nem tudtam mert a közhely szerint olyanok voltak mint a levegő mit akkor, értékelünk csak ha nincs Én levegőim kik- maradtatok? kikhez fussak leborulni elébük köszönni megköszönni a nem is tudott de biztos köszönni valót? Azoknak is kik ádáz csalmatok keserű levét csorgatják a számba de mégis vannak élnek életem szűkült teljességéhez tartozók Holnap honnét süvít be új hideg ki veszte vág új rést bástyáimon? Hogy el ne késsek örvendezni még jó lenne látnom a jövő jövőt ne gyarapodjanak oly rémesen pótolhatatlan mulasztásaim Újra a tücskök! • Újra a tücskök! A nyár ösvénye határtalan öblű, roppant térbe szaladt. (Botladozó vonalak.) Újra a tücskök! A roppant térben a test meg a lélek elgyávul s borzong. (Tétova mozdulatok.) . Hogy kerülök ki az őszbe? A tiszta, zavartalan útra, mely majd megnyugtat, s ismeri céljaimot? Mit kell elhagynom? Hol nem foq látni az ősz már? Mily hűs-bolyhatlan hajnalokig jutok el? Hogy kerülök ki az őszbe, miféle kevéske terövel s mégis eléggel, túl már a fölöslegeken? Mit kell elhagynom, mj akad fenn végül a tücskök hang-hálóján? Csak bokrosodik a talány. Vesztő nappalok, éjek környékeznek; a tifcskök jelzik: csöndjükkel száll le a mélybe az út. Reszket a meggyfa, a szölő-tag, reszket, ni! a hold is, tücskök hang-fodrán reszket a föld meg az ég. „Régóta köztudott — írja Csorba Győző új kötetének fülszö­veget —, hogy Csorba Győző költészete mélyen humánus, megszenvedett és megrendítően igaz költészet. Ez a mostani kötete igazolja, hogy az idő előrehaladtával költészete mit sem veszített erejéből, hiteléből, sőt egyre fényesebben ra­gyog tragikus szépsége." A költő új kötete, A világ küszöbei címmel a könyvhétre jelent meg. Az alábbi versek e kötetből valók.

Next

/
Thumbnails
Contents