Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-31 / 147. szám
Pécsett hogyan teljesült? Nehéz indulás után lellendiilés Az ötéves lakásfelújítási terv tanulságaiból A közelmúltban vitatta meg és hagyta jóvá a pécsi Városi Tanács végrehajtó bizottsága az ötödik ötéves lakóházfelújítási terv teljesítéséről szóló beszámolót és a hatodik ötéves tervi programot. Az előbbi számos tanulsággal szolgált, ezekről már csak azért is érdemes szólni, mert tudjuk: az építőipari tevékenységben egyre nagyobb hangsúlyt kap az épületek felújítása, karbantartása. Ennek hosszú éveken át másodlagos szerepük volt, minden figyelem az új lakóterületek építésére irányult, miközben óriási értékek pusztultak a szemünk láttára. Háromnegyed milliárd Az ötödik ötéves tervidőszak volt az első, amikor a költség- vetés minden addiginál nagyobb összegeket fordított erre a célra, A bőség zavarával küszködés évei következtek ezután Pécsett is, és csak a tervidőszak derekára sikerült egyenesbe hozni a d°lg°kat. 1976— 77-ben nem is teljesültek az előirányzatok. S hogy összességében mégis túlteljesítésről lehetett számot adni, az a következő: három évben diktált erőteljes ütemnek tulajdonítható. Pécs eredeti előirányzata 773 millió forint volt, ténylegesen azonban 825 millió forintot költött a város lakóházfelújítási célokra. Az első két évben 112, ill. 148 millió forintot használtak fel, a harmadiktól erőteljes növekedés kezdődött, s tavaly már 200 millión felül volt a teljesítés, összesen 1900 lakás felújítását, korszerűsítését tervezték, de az elszámolásban „csak” 1639 lakás szerepelt. A hiány a belvárosi lakásokból adódott — a tervezett 385-ből mindössze 69- et sikerült felújítani az előké- szítetlenség miatt, A túlteljesítés úgy jött össze, hogy 83 milliós „megtarkarítós" volt a felújítások-korszerűsítések címszó alatt végzett munkáknál (itt tervezték a belvárosi rekonstrukció indítását is), viszont 79 millióval többet használtak fel a karbantartásokra és 56-tal többet a tervezésre, fejlesztésre, egyebekre. Intézkedések Kezdetben komoly gondok voltak a tervezés körül; a pécsi felújítási munkáknak nem volt generáltervezője. Ez 1978 őszén rendeződött, azzal az együttműködési megállapodással, amit a város kötött a Dél-dunántúli Tervező Vállalattal e tárgyban. Elégtelen volt a kiviteli kapacitás: a kezdet kezdetén megállapították, hogy 138 millió forint értékű munkára nincs kapacitásfedezet. Ezen többek között fejlesztési támogatással, városon kívüli kapacitások behozásával sikerült segíteni. A Pécsi Építő- és Tatarozó Vállalat pl. 18,6 miliő forint fejlesztési támogatást kapott, s ennek fejében a tervezettnél 70 millióval többet hozott a felújítási munkákban. Gondot jelentett az átmeneti lakások hiánya is Eredetileg 60 ilyen lakást építhetett a PIK, 1978—79-ben pedig a város a célcsoportos keretből további 90-et adott át — akkor 1980. december 31-i visszaadási határidővel. Utóbb ezt a határidőt a belvárosi rekonstrukció átmeneti lakás szükségletének a biztosítása végett 1985 végéig meghosszabbították. Változik a program Az eredeti elgondolás szerint már az előző tervidőszakkezdetétől a belvárosi rekonstrukció lett volna a pécsi lakóházfelújítási program központjában. Ennek azonban számos feltétele — többek között a legfontosabb: a belváros részletes rendezési terve —• nem volt meg A programot tehát eleve módosítani kellett. • A hangsúly ekkor tevődött a peremekre: Gjimecseka'ljára, Meszesre, a kővágószöllősi és az István-ak- nai épületekre. Teljeskörű felújítást kezdtek, s jóllehet a lakók tulajdonképpen vodonatűj, az eredetinél korszerűbb l'aká- sokba költözhettek vissza, az elhúzódó munkák különösen Meszesen nem aratott osztatlan sikert. Felvetődött: indokolt és szükségszerű-e mindent kicserélni, felújítani? A víz- és szennyvízrendszert minden körülmények között teljes egészében kicserélik, ezt a nagyfokú elhasználódottság indokolja Ki kell cserélni az elektromos hálózatot, amely a mai terhelési követelményeknek nem felel meg. Hadd emlékeztessünk arra, mekkorát fejlődött az elmúlt 25 évben a lakások gépesítettsége, ez pedig több elektromos energia felvételével jár. ben ennek során kiiktatták a fürdőszobai vízmelegítőket és a lakásokat használati melegvízzel látták el, és más, karban- tartás-jellegű munkákat végeztek el. Pedig ezek aránylag fiatal — alig 20 éves — épü-‘ letek, amelyekben a most elvégzett munkák egy része bizony várhatott volna még. Fölösleges többletköltségek Újdonságként jelentkezett a homlokzatfelújítási munka Ennek a szükségességét kezdettől fogva sokan megkérdőjelezték: ez helyettesítené a belvárosi rekonstrukciót? Tudjuk, hogy erről sohasem volt szó. A homlokzatfelújítást megkésett állagmegóvó munkának foghatjuk fel, ami „mellékesen" a városkép javítását is szolgálja. Nem járunk azonban messze az igazságtól, ha kimondjuk: az ötéves lakóházfelújítási program — benne elsősorban a belvárosi rekonstrukció — megfelelő előkészítettsége esetén bizonyára Lakásfelújítások a Körösi Csorna Sándor utcábon Az 'is felmerült: kell-e mindenütt parkettát és más berendezési tárgyakat cserélni? Van, ahol a gondozatlanság, az elhanyagoltság szükségelteti a cserét, másutt viszint, ahol óvják, gondozzák a lakást, a költséges cserék elmaradhatnának. Utóbbi által érintettek azonban sérelmesnek találták, hogy azok jutnak államilag finanszírizott előnyhöz, akik nem törődnek a lakásukkal. így aztán mindenütt cseréltek. Helyes-e ez? Rendet lehetne teremteni — költségmegtakarító rendet —, ha a bizonyított szándékosság, gondatlanság esetén térítés el. lenében végeznék a cseréket. Csakhogy ilyesfajta szankcionálási lehetőség manapság nincs. Láttuk, hogy alaposan megugrottak a lakóház-karbantartási költségek. Mi van emögött? Többek között az épületek központi berendezéseinek (lift, fű- tóhálózat, stb.) rohamos elhasználódása. Itt vannak például a sokat emlegetett termo- for-kémények. Országszerte gondok voltak ezekkel: nem voltak gáztömörek, az égéstermék visszajutott a lakásokba, sok helyen mérgezéseket okozva. A kémények átalakítása viszont az épületekben olyan munkával jár, hogy célszerű emellett más karbantartási, korszerűsítési munkákat is elvégezni. Az újmecsekaljai hétemeletesekelmaradt volna a homlokzat-, felújítás. Más kérdés viszont, hogy e munka révén mily sokat nyert a város. A felújításra kerülő épületek körül az ember sok mindent megfigyelhet. Pl. azt, hogy a felvonulás ürügyén milyen nagyvonalúan teszik tönkre a parkokat Lehet hogy úgy vélik: a felújítás nagy kalapjába ez is belefér? Pedig mennyivel hasznosabban lehetne másra, mint az indokolatlanul, tönkretett parkok helyreállítására költeni a pénzt. A város most készül szabályozni ezt, mert úgy vélik: nem törvényszerű, hogy az egymás melletti házak mindegyikénél külön-külön felvonulási területet alakítsanak ki, s ezzel tönkretegyenek fát, bokrot, járdát, stb. Ugyancsak gondatlanság, hogy a munkába vett épületeknél szinte az utolsó szálig kiverik az ablakokat. No nem szándékosan, csupán — ezt is — nagyvonalúságból, hiszen a felújításba az újraüve- gezés is belefér. Pedig ez is többletköltség, amit nagyobb körültekintéssel bizonyára meg lehetne fogni. És ez óhatatlanul is új gondolatot kelt: vajon az ilyen és hasonló többletköltségek mennyire „segítették" a terV pénzügyi túlteljesítését? H. 1. Negyvenhat év a műtőben A Gyermekklinika és a ## tanár úr" DR. PILASZANOVICH IMRE 70 ÉVES Jó három évtizedes emlékeim között élesen kirajzolódik a Pécsi Gyermekklinika. Szaladtak velem szüleim a sebészetre, hogy varrják össze a fejemet. Akkor halottam, s mondtam először ezt a nevet: „Pila bácsi”. Ennél azzonban sokkal mélyebb emlék gyökeredzik abban a ma már háromgyermekes édesanyában, aki huszonegy évvel ezelőtt, 12 éves korában mór a halál küszöbén került a műtőasztalra, ugyanott. A bal szívkamrát és a szívburkot ellátó ütőeret sértette fel egy olló. Dr. Pilaszanovich Imre visszahozta az életbe. Pedig hol volt akkor még az altatógép, a lélegeztető, s egy sereg finom műszer! És hányán, de hányán járnak, élnek közöttünk, gyermekek, szülők, sőt nagyszülők, akik szinte másodszor születtek ott, a Pécsi Gyermek- klinika sebészetén! 1924-ben kezdte meg működését _a_mostani gyermekklinika Heim Pál szervezése és igazgatósa alatt. Ő kezdeményezte a klinikán egy sebészeti osztály létrehozását, melynek vezetője Vertán Emil lett. Az osztály 24 ágyán csak egy-két nagyobbacska gyermek feküdt, a sebészeti kezeléseket igénylő gyermekeket a klinika egyéb osztályain helyezték el. Vertán 1942-ben bekövetkezett halálával megszűnt az osztály felnőtt korú betegeket ellátó jellege. A háború azonban átmenetileg meghiúsította a gyermeksebészet folyamatos fejlődését. 1946-ra rendeződtek a körülmények, a Gyermekklinika vezetését pedig Kerpel-Fronius Ödön vette át. Döntő fordulatot jelentett, amikor dr. Pilaszanovich Imrét 1950-ben a klinika gyermeksebészeti osztályára helyezték. Hogy milyen körülmények között kellett akkor dolgoznia a sebésznek? Kísértett a bizalmatlanság, a tudatlanság légköre, a háború kísérteteiként a gyermekek kezében még időről időre felrobbanó aknák, bombák, lőszerek. Sok volt a TBC, a súlyos bélfertőzés, a lúgkőmérgezés, a csontvelő- gyulladás, a különféle fejlődési rendellenesség. Ezzel szemben kevés volt a: megfelelő gyógyszer. A finom műszerek, műtéti varró anyagok szinte ismeretlenek. A klinika egyetlen röntgen gépén csak átvilágításokat tudtak végezni. Az orvosok a röntgenen látottakat úgy rajzolták be a kórlapokra. Hosszú ideig tartott, sok orvos áldozatkészsége, a kudarcokkal való szembenézése kellett ahhoz, hogy eljussanak a ma eredményeihez. Kezdve azon, hogy először operáltak sikerrel nyelőcsőhiányt és egyéb súlyos veleszületett rendellenességeket, folytatva azzal, hogy valamennyi földrész számos országával kialakult orvosi, gyakran baráti kapcsolat rendkívül szélesre nyújtotta a szakmai horizontot. 1975-ben az osztály rendezett egy nemzetközi gyermeksebész kongresszust, amelyen 21 ország nemzetközi szak- tekintélyei vettek részt, öregbítve nemcsak az egyetem, hanem Pécs városának tekintélyét, hírnevét. Az osztály látja el Dunántúl nagyobbik részének speciális gyermegsebészeti ellátást igénylő betegeit. Itt operálják a sürgős műtéti kezelés nélkül biztosan halálhoz vezető veleszületett fejlődési rendellenességeket, a gyermekkori rosszindulatú daganatos betegségeket, valamint az egyre gyakrabban felismerésre kerülő csecsemő- és kisgyermek- kori urológiai kórképeket. Legutóbb, éppen tegnap került sor a Magyar Gyermeksebész Társaság és a POTE Gyermekklinika gyermeksebészeti osztálya szervezésében egy ünnepi tudományos ülésre. Túl az időszerű tudományos eredmények ismertetésén, megvitatásán, ez alkalommal köszöntötték a hazai és külföldi pályatársak dr. Pilaszanovich Imrét 70. születésnapja alkalmából. — Bocsásson meg, tanár úr, az előbb kicsúszott a számon, hogy „Pila bácsi” . .. Megnyugtató, bölcs mosoly a válasz s még alátámasztásul ennyi: — Ugyan, aki nem gyűlöl nagyon, az így szólít. Vagy számtalanszor megesik, hogy az utcán kiáltanak utánam, „csókolom, doktor bácsi!" Negyvenhat éve hivatása a gyógyítás. Az Érdemes orvos és a Kiváló orvos címek, egyéb hazai, külföldi elismerések birtokosa, egyetemi docens és a Gyermekklinika sebészeti osztályának . vezetője, örökifjan, fáradhatatlanul. — Hallottam, hogy jobban örül a fiatal kollégák, tanítványok szakmai és tudományos eredményeinek, mintha az a sajátja lenne.'Nem törekedett magasabb címre, tudományos rangra? — Még 1953-ban egy komolyabb, elég hosszan elhúzódó betegség megakadályozott kan- didatúrám elkészítésében. Aztán később a gyerekek egészsége, élete volt a fontosabb, mint a saját szabad időm. Egyszóval nincs semmiféle hiányérzetem, vagy sértett hiúságom, még ha akadna is olyan, aki magában sajnálkozik, vagy megmosolyog ezért. — Megszokottnak tűnik, hogy a fiatal kollégák általában csak abban részesülhetnek, ami már osztályrészül jutott a főnöknek. Itt ez ismeretlen. Miért? — No, én sem panaszkodha- tom, húsz év alatt huszonnégy országban jártam különböző kongresszusokon, tudományos üléseken. De, ha csak tehettem, igyekeztem a fiatalabb kollégákat is mielőbb bevonni a nemzetközi gyermeksebész életbe. Ez azért is érdemes, mert minél öregebb vagyok, annál nagyobb tisztelettel nézem azt, amit nem tudok. Ez pedig nagy szó, mert ő nevelte Pécsett az első, speciálisan gyermeksebész generációt. Közülük mesélte valaki a szállóigét, miszerint van olyan kórkép, amely ritka, van olyan, ami nagyon ritka, és ezután már csak egyetlen fokozat lehetséges: amilyent még a „tanár úr" sem látott. — Honnan ez a mélységes elkötelezettség a pálya, a feltétlen szeretet a betegek iránt? — Az orvosi hivatáshoz egy megrendítő élmény sodort. Mindig mérnök akartam lenni, csak a gépek izgattak. Egyszer az édesanyám igen súlyos állapotban, átfúródott vakbéllel került kórházba. Megmentették. Az egyik orvos megmutatta a műtőt is. A következő karácsonykor édesapámtól már nem műszaki könyveket kértem. Azt mondtam, ha nem lennének sebészek, édesanyánk most nem lenne közöttünk. .És soha nem felejtettem el, amivel apám utamra bocsátott: „Sose lásd, fiam, a hozzád jövő betegben a feléd guruló dinárt". Kurucz Gyula HÉTVÉGE 5.
