Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)
1981-04-19 / 107. szám
1981. április 19., vasárnap Dunántúlt Tlaplo 7 Tirana- egy török újságíró szemével Albániáról alighanem kevesebbet tud ma a világ, mint Tibetről — írja riportjában az a török újságíró, aki azon kevés hírlapírók közé tartozik, akik az utóbbi években ellátogathattak a világtól konokul elzárkózó bal. káni országba. Nem véletlen hát, hogy útibeszámolóját több világlap leközölte. Az egyetlen lehetséges módon közelítettem meg Tiranát — írja Mehmet Biber. Nemzetközi autóút nem vezet Albániába, Belgrádból is csak hetente kétszer indul repülőgép Tiraná. ba. A külügyminisztériumban a szokásos programegyeztetés, majd egy lengyel gyártmányú Fiatba »zállunk és indulunk a szállodába. Az utcák néptele- nek, az a néhány ember pedig akivel találkozunk, utánunk fordul, Érthető, hiszen Tiranában ritkán lehet autót látni. Magán- személyek egyáltalán nem tart. hatnak, a meglévő tizenegyné- hány taxi is jobbára vendég nélkül ácsorog. A város főterén, a Szkander bég téren mégis, komoly arccal irányítja a gyér forgalmat egy közlekedési rend. őr. Délután azonban kiderül, hogy korántsem olyan fölöslegesen, mint gondoltam. Munka után ugyanis benépesül a tér, mintha a főváros kétszázezer lakója itt adott volna egymásnak randevút. Körülbelül két órát tart ez a felbolydulás, aztán minden elcsendesedik. Köztudott, hogy hosszú évekig Kína volt az egyetlen ország, amellyel Albánia baráti kapcsolatot tartott fenn. 1978-tól kezdve azonban Tirana szemére vetette Pekingnek, hogy „kapcsolatokat épített ki az imperialista Egyesült Államokkal és a revizionista Jugoszláviával, s ez. zel megsértette az örök barátságot.” Kihez fordul ezek után Albánia? — kínálkozik önként a kérdés. A válasz a Tiranát el. borító plakáterdő bármelyikén olvasható: „Minden külföldi segítség nélkül, kizárólag saját magukra támaszkodunk!" Az 1976-os alkotmány szigorúan tiltja külföldi kölcsön felvételét, s Albánia az 1979-es földrengés után a Nemzetközi Vöröskereszt segélyét is visszautasította. Igaz, az ország a legtöbb ásványkincsnek birtokában van. krómtermelésben például a világelsők között tartják számon. A korlátozott felhasználás miatt elegendőnek látszik saját olajkészlete, van elegendő kőszene, a hegyifolyók jóvoltából pedig bőséges vizienergiához jut. Elektromos energiafeleslegéből még Jugoszláviának és Görögországnak is eladnak. Amit pedig megtagad a természet, azt pótolja az emberek szorgalma és lelkesedése. A diákok például évente egy hónapon át kötelező termelési gyakorlaton vesznek részt. A középiskolások érettségi után egy évig dolgozni kötelesek, csak utána tanulhatnak tovább. A (diplomások sem kezdhetik azonnal hivatásuk gyakorlását, csak egyéves gyakorlati idő utón. (S. A.) Korzó a Du na-parton Négyszáz éves a holland tulipán Ma már minden kontinensen találkozhatunk a holland tulipánnal. Négy évszázaddal ezelőtt a keresztes hadjáratok résztvevői hozták Kisázsió- ból, mint ritka vadnövényt. Az egzotikus virágok úgy' elbűvölték a hollandokat, hogy a XVII. század elején egy ritka fajtának a hagymájáért 5000 arany guldent is elkértek. A dolog odáig fajúit, hogy 1637- ben törvényt kellett hozni a tulipánhagymákkal való spekuláció megfékezésére. A tulipántermesztés nagymértékben fél évszázaddal ezelőtt kezdődött. Kiderült, hogy Dél-Hollandióban ideális feltételek vannak e növények termesztésére. A holland tulipánok azóta meghódították a virág világpiacát, az itt értékesített hagymák és virágok 95°/o-át Hollandia szállítja. Fő vásárlói: az NSZK, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Svédország. (Ford.: Budavári Judit) A Vigadó, balra a Thonet udvar, jobbra az 1938-ban lebontott Angol királynő szálló. Az előtérben a sétány nevezetes padjai az 1900-as évekből. A Pesti Duna-part a görög-templommal a Bristol és a Hungária szállóval 1910 körül Tálalás a lovagteremben Élete során százával épített Frick tanulmányi - és vándorcsaládi házakat, villákat - má. útjai során gyűjtött. Büszkesége «*«*. F« lichten- ^ steini kőműves. Frick 68 éves korában határozta el, hogy megvalósítja élete álmát: várat épít ez egyzer saját magának. Elhatározását tett követte: „Betontömb van elég, én a régi jó idők példáját követem”. Elkészítette leendő vára, a „Chapfenberg" méretarányos modelljét a régi városka stílusában. A városatyáknak tetszett a terv és a tanács megadta az építési engedélyt. Clemenz Frick 70. születésnapján fogott az építkezéshez. Mint építtető és kőműves. Sziklákat robbantott, hogy az alapokhoz és a falakhoz követ nyerjen. Napi 12 óra munkával két és fél év alatt végzett az alapozással. További három év múlva végre beköltözhetett a várába. Gyakorlatiasságát dicséri, hogy várát megosztja másokkal, olyanokkal, akik valódi várban kívánnak éjszakázni és nem saj. nálják érte a napi 20 frankot személyenként. Minden stílsze- rű, még a konyha felszerelése is. Vendégeinek rendszerint a lovagteremben tálal. A terem te- Clemenz Frick a svájci gárda egyenruhájában várkastélya bele van látnivalókkal, amelyeket járatánál Clemenz Frick gyakran öltözik egyenruhába: a vatikáni svájci gárda gálaruhájába. (Gáti) Duna-korzó, szivet orzó ... dúdolták „őseink" hajdanán az egykori slágert. A versike igazat mondott: a pesti Duna- part — a mai Belgrád rakpart — Lánchíd és Erzsébet-hid közötti szakasza a századfordulótól fővárosunk felszabadulásáig az ifjú leányzók és virágzó szépasszonyok, no meg az elegáns bankfiúk, nyalka katonatisztek, s a jómódú pesti polgárok népszerű találkozóhelye volt. Itt állott Budapest világvárosi szállodasora: a hajdani Bristol, a Hungária, a Carlton és a Ritz. Budára néző oldalukon éttermek, kávéházak, a nyári hónapokban tarka nap- ernyős teraszok várták a vendégeket. A Vigadó' épületében — ahol most kiállítási terem található — működött a híres söröző: a Hangli-kioszk. Ar- rább, a Lánchíd felől műsoroszenés irodalmi kávéház fényei világították meg az éjszakát: ez volt a Dubarry kávéház, ahol a két világháború közötti évtizedek egyik leghíresebb sanzonettje: Türk Berta éneikéit, kuplézott. A Vigadó mellett állót az Angol királynő szálloda, ahol a kor hazai és külföldi hírességei béreltek szobát, ebédelni, vacsorázni, kvaterkázni pe- dik átjártak a szomszédos Vadászkürtbe. Az úri társaság körében azokban az időkben a Hungária szálló kék szalonja jelentette a rangos szórakozóhelyet: ötórai teáin találkoztak a férjet kereső leányzók — természetesen „ garde" — azaz mama, vagy más felnőtt társaságában rangos felesé-, get, illetve tisztes hozományt „vadászó” lovagjaikkal. Talán a mai diszkó őse lehetett... A Hangli, a Dubarry, a Hungária kék szalonja, a Ritz, a Carlton és a Bristol terasza a vastag pénztárcájú vendégekre építette üzleti forgalmát. A Duna-korzó azonban mindenkié volt. A fel-alá sétálgatás, nézelődés, köszöngetés nem került pénzbe, de a leülés már igen! Végig a korzón fehérre mázolt, tágas öblű, jellegzetes formájú ülőalkalmatosságok sorakoztak, mögöttük pedig - bőrtáskával a nyakukban — a Buchwald-nénikék őrködtek, hogy nyomban lecsapjanak a letelepedni szándékozókra. A Buchwald-székek kényelméért, no meg a panorámáért, és a fel-alá sétáló népség, katonaság szemügyre vételéért kemény 20 fillért kellett a néniknek leszurkolni (egy kerek zsemlye akkoriban négy fillérbe, egy villamostantusz (vonaljegy) pedig 8 fillérbe került), így hát alaposan meg kellett gondolni, hogy megéri-e a kényelmet a Buchwald-székek használati dija. A pesti Duna-korzó nemcsak a társadalmi élet színhelye volt, hanem divatfelvonulás is: itt mutatták be a lányok-úri- asszonyok új ruhájukat, kalapjukat, topánkájukat, itt cserélték ki a családi híreket, pletykákat, s nem egy ismeretség, szerelem kezdődött az árnyas sétányon. A híres-neves Duna-korzó, a századforduló idején épült fennhéjázó szállodasorral együtt elpusztult, rombadőlt a II. világháború utolsó hónapjaiban. Egyedül a Bristol szállót sikerült 1945 után helyreállítani, de az 1960-as években az is bezárta kapuit, hogy átadja helyét a Duna-lnter- continentálnak. Már javában épül az egykori szállodasor utódaként fővárosunk két új „vendégfogadója": a Fórum és az Átrium. Az előbbit a tervek szerint még az idén, az utóbbit pedig 1982-ben adják át rendeltetésének. Ezzel együtt újjászületik a Duna-korzó is. A Szabadság-híd és Erzsébeted közötti szakaszról kiparancsolják a gépkocsikat, az úttestet a járda szintjére emelik és díszburkolattal látják el. A szállodasor Budára néző oldalán ismét éttermek, kávézók, nyáron pedig teraszok várják majd a vendégeket, a sé- tálásban megfáradtakat. Sokan javasolták: tereljék el, illetve helyezzék le az alsó rakpartra a villamosforgalmat, de erre — a tetemes költségek miatt — jelenleg nem kerülhet sor. Különben is: a villamos annak idején is ugyanott kattogott, mégse zavarta a pro- menádozó közönséget. Lesznek persze padok is, végig a korzón, Buchwald-nénikék „ülőpénz" nélkül .. . S minden bizonnyal Ámor pajtás is visszaköltözik bokros és hasznos teendőinek egykori színhelyére. Malomkerék kalapokban, f öl A Hungária szálló étterme az 1890-es években det söprő krinolinokban, az mint annak idején. Merthogy elegáns ficsúrok szalmakalap- örökéber gardedámok se őrzik jóiban és porcelánnadrágjai- - vigyázzák majd a mai hatóban ugyan nem gyönyörköd- lók jó erköfcseit... hét, ám könnyebb dolga lesz, Garai Tamás A mai Duna-part az Intercontinentál szállóval
