Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)

1981-04-15 / 103. szám

1981. április 15., szerda Dunántúli napló 5 KlSZ-küldöttgyűlés a MÉV-nél H atvanöt küldött — a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál dolgozó ifjúkommunisták képviselői - gyűlt össze teg­nap délután a MÉV központ tanácstermében, hogy szám- bavegyék az elmúlt évek munkáját, összegezzék a KISZ KB kong­resszusi levelének vitái során az alsóbb szintű KlSZ-szervezetek- nél tapasztaltakat, s hogy megválasszák a következő esztendőkre az új bizottságot és a küldötteket a megyei KISZ-értekezletre. A Mecseki Ércbányászati Vállalat Pécs és Baranya tör­ténetének utóbbi negyed szá­zadában mindig fontos szere­pet töltött be, mi sem bizonyít­ja ezt jobban, mint a megye- székhely egy városrészének közhasználatú elnevezése: Uránváros. Nemcsak az ércbá­nyászat és a vállalat, hanem annak kommunista ifjúsági szervezete is kivívta magának azt a rangot, hogy tevékenysé­gét a megye ifjúsági mozgal­ma egyik meghatározójának tekintsék. Ennek a felelősség­nek tudatában szólt az elmúlt év munkájáról a MÉV KISZ-bi- zottságának beszámolója. Ez a beszámoló nem véletlenül kez­dődik az ifjúsági szocialista brigádmozgalom eredményei­nek értékelésével, hiszen meg­állapíthatja, hogy a MÉV ifjú­sági brigádjai a szervezett ak­ciók és mozgalmak egy tö­megbázisát jelentik. A brigá­dok nagyszerű munkát végez­tek például a MÉV V. üzeme beruházása során, és az 1980. évi kongresszusi és fel- szabadulási munkaversenyben. Ugyanakkor az ifjúsági brigá­dok vállalásaiban jelentős sze­repet kapott a „Szocialista mó­don tanulni" jelszó is. Nem kft szó, de ma alig akad olyan KISZ-tag dolgozó a MÉV-nél, aki szakmailag vagy politikai­lag ne képezné magát. Az eredetileg vállaltnál is több és kiemelkedő társa­dalmi munkát végeztek a MÉV KISZ-esei a városért és saját vállalatukért egyaránt. A KISZ- szervezet erősítette politikai, szervezeti befolyását és a szer­vezettsége ma 58 százalékos, ami a dolgozói területen meg­haladja a megyei átlagot. Ezt hangsúlyozta Srenk Attila, a KISZ-bizottság titkára vitaindí­tójában is. A vitában felszólalt Varga LúízIó, a KISZ megyei Bizott­ságának titkára, aki megkö­szönte a MÉV-es KISZ-fiatalok eredményes gazdasági, építő munkáját, különösen az V-ös üzem beruházása felett vállalt védnökség sikeres teljesítését. A MÉV-nél folyó KISZ-munkót ér'ékelve megállapította, hogy c megye egyik kiemelkedő if­júságmozgalmi bázisa a Me­cseki Ércbányászati Vállnlat­A vállalat vezetése nevében Kovács István, a pártbizottság titkára felszólalásában kiemel­te, hogy a KISZ különösen a munkára való nevelés terén és ezen belül is az ifjúsági szo­cialista brigádok tevékenysé­gében végzett kiemelkedően eredményes munkát: ,,A munkában való helytállásban a mi fiataljaink példamutató- ak” — mondotta. A vitában felszólalt dr. Dá- nyi Pál, a Megyei Pártbizott­ság titkára is, hangsúlyozta, hogy a KISZ küldöttgyűléseken elhangzottak is alakítják a megyei politikát. Ennek a poli­tikának az összefüggéseiről szólva kiemelte, hogy a társa­Sajtókonferencia a Legfelsőbb Bíróságon Helyszín: Budapest, Fő utca, a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága kollégiu­mi terme. Időpont: 1981. április 13., hétfő 19 óra 14 perc. Egy perc múlva kezdődik az élő adás: Sajtókonferencia a Legfelsőbb Bíróságon. Az óramutató vészesen köze­ledik az adáskezdés időpontjá­hoz, amikor Petress megkér­dezi: hol a mikrofon? A kezé­be adják. És már halljuk is a konferálást a Bródy Sándor utcai stúdióból, majd pedig beint széles mozdulattal Hola- kovszky István szerkesztő, s megkezdődik az adás. Petress István, Rózsa Ferenc- díjas ezúttal is flott, mint mindig, a teremben azonnal oldódik a feszültség. Dr. Szil- bereky Jenő, a legfőbb bírói fórum elsőszámú vezetője és munkatársai felkészülten várják az újságírók, köztük a Dunán­túli Napló meghívott munka­társának kérdéseit. dalom továbbfejllődéséhez szükség van az új, az előrevi­vő felkarolására és ezzel együtt a maradiság és a ké­nyelmesség elleni harcra. A VI. ötéves terv végrehajtásának feladatairól szólva felhívta a fiatalok figyelmét: nagyon fon­tos. hogy az üzemek szervezet­ten és tudatosan az alkotó munka műhelyévé váljanak, és ebben a munkában éppen az ifjúság az a korosztály, amely­re a leginkább kell számítani, mivel náluk tapasztalható a legtöbb újat akarás. A vitatáró után a kü dött- gyűlés megválasztotta a 11 küldöttet a megyei KlSZ-érte kezietre, a 15 tagú új KISZ- bizot'ságot, amelynek titkára új,a Srenk Attila lett. D. I. A színház KISZ-eseinek újabb műsora A Pécsi Nemzeti Színház KISZ-szervezetének újabb kezdeményezéséről adhatunk hírt: április 21-én, kedden es. te 7 órakor a pécsi Helyőr­ségi Művelődési Otthonban bemutatják Dóczy Lajos A csók című verses vígjátékát Fényes Szabolcs zenéjével, Szenes Iván slágerszövegei­vel. A darabnak a próbái hosszabb ideje folynak Kon­ter László rendező és Vitai András színművész művészeti vezetésével. A zenei vezető Papp Zoltán; a koreográfus Koronczay László, a Pécsi Ba­lett tagja. Az előadás sze­replői: Vári Éva, Raszter Il­dikó, Unger Pálma, Cserényi Béla, Fekete András, Vizi György, N. Szabó Sándor és Tomanek Gábor. A múlt század 70-es évei­ben íródott egykor nagysike­rű vígjátékkal, amit napjaink, ban is több hazai színpadon felújítottak a színház KISZ- fiataljai —több kollégájuk tá­mogatását megnyerve — szó­rakoztatni szeretnének. Tervek szerint később a Puskin Mű­velődési Házban, a pécsi BÉV előadótermében és a megyében is minél több he­lyen szándékukban áll elő­adni Dóczy Lajos vigjátékát. i így közlekedünk mi | Azután már nincs szükség a jegyzetekre, mert új, a helyzet sugallta kérdések záporoznak a tekintélyes testület tagjai­hoz. Nem hiányzik a vitaszel­lem és a humor sem, pedig a témák igazán nagy jelentősé­gűek. Törvényességi óvás és szerződéses fegyelem, család­jogi perek és munkaügyi bírás­kodás a sajtókonferencia té­májának csomópontjai. Közben csengenek a telefonok, ami azt jelzi, hogy a budai Fő utca kollégiumi termének országnyi hallgatósága érdeklődéssel kö­veti a műsort. Amilyen pontosan kezdődött, úgy ért véget a sajtókonferen­cia a rádióban. A helyszínen azonban még tovább folytató­dott, mert a meghívott újság­írók dr. Szilbereky Jenő vendé­gei. Most már nem szorítottak az élő adás órájának rohanó percmutatói, s nem lankadt a házigazdák szívélyes válaszoló kedve. E. A. • • Övvel és anélkül Van, aki bekapcsolja — van, aki nem. Aki nem, ilyenekkel ér. vei: terhes számára a viselése; ezzel „bezártnak" érzi magát a járművébe; csak feledékeny- ségből hagyta el a becsatolását. Pedig a biztonsági öv haszná­lata kötelező. Ha tudnák . . Mármint azt, hogy a közlekedési balesetek­nél mekkora az előrelendülés ereje. Egy kísérlet szerint a 80 km/óra sebességgel frontálisan ütköző, biztonsági övét nem használó autóvezető 0,05 má­sodperc után szétnyomja a vo­lánt, két századmásodperccel később négyezer kilogrammnyi erővel hat a kormányrúdra (ez annyi, mintha négy tonna súly nehezedne rá), újabb 0,09 má­sodperc után a fej a szélvédő­höz vágódik, egy tizedmásod- perccel később visszacsapódik, végül tíz másodperc elteltével minden mozgás megszűnik. Gyakran hallani a vezétő mel. letti ülésen helyet foglaló, ma­gát bekötni nem akaró utas részéről, hogy ütközéskor majd kitámasztja magát. Nyilván nem tudja, hogy már 20 km/óra sebesség is halálos balesethez vezethez. Mert nincs olyan erős ember, aki az ekkor fellépő ha­talmas energiának ellen tud­na állni, ami 15 kilométeres óránkénti sebességig keletkezik a hirtelen megtorpanáskor, öt. ven kilométeres sebesség ese­tén viszont már a testsúly negy­venszeresének megfelelő tartó­erőre lenne szüksége Ilyen em. béri erő viszont nincs, s ilyen sebességnél a nekiütközés úgy hat az utasra vagy a vezetőre, mintha a harmadik emeletről a fejére zuhanna. Előírásszerű biztonsági övviselés elörelendülö testet. Egyesek úgy vélik, jobb ha valaki összeütközéskor kiesik a kocsiból, mintha a járműben súlyos sérüléseket szenvedne. A statisztikai adatok egészen másról vallanak. Ezek szerint ötször gyakoribb, ha a kieső meghal, mert átmennek rajta az időben megállni nem tudó autók, vagy az esés közben már súlyos sérülések érik. Megint mások attól félnek: bekötött ál. lapotban nem tudnak gyorsan kimenekülni a baleset követ­keztében kigyulladó gépkocsi­ból. A gyakorlati tapasztalatok itt mást mutatnak. Nevezetesen, azt, hogy az övét viselő autós vagy utas a jármű kigyulladása­kor az esetek zömében még cselekvőképes, míg a biztonsági övvel be nem csatoltak az ütkö­zés pillanatában általában el­vesztik eszméletüket, és ha nem esnek ki a kocsiból — bennég­nek. nem bő, hanem megtartja az Fotó: Szokolai Mindezt azért bocsátottuk előre, mert keddi pécsi közle­kedési őrjáratunk a tanú rá: nemigen szeretjük betartani az előírást. (Tisztelet a kivételnek). Érdekesség: megállított úrveze­tők java be volt kötve, a vál­lalati gépkocsik sofőréi annál kevésbé. Nem beszélve a taxi­sokról, akikről az a hír járja (valószínűleg nem alaptalanul), hoqy nem kedvelik a „kötőfé­ket”. Találkoztunk be nem kö­tött tanulóvezetővel is, ami azért elgondolkodtató. Anélkül, hogy különösebb fej. mosásba kezdenénk, egy, a ku­tatók által adatokkal alátámasz­tott megállapítás: a biztonsági öv negatív hatása kevesebb, mint 0,6 százalék. Ugyanakkor a személygépkocsiban ülők ha­lálozási arányát 35—50 száza­lékkal csökkenti az „istráng”. Érdemes ezen meditálni... Találkozó a pécsi Ságvári Művelődési Házban Táncművész a bányász brigádban Egyéves a Pécsi Balett és a Kandó brigád kapcsolata Alighanem kevés olyan bá­nyász brigád van az or­szágban, amelynek tagjai között nőt, mi több táncmű­vészt találunk. A Mecseki Ércbányászati Vállalat II. üzemének Kandó Kálmán villamos brigádja, ilyen kol­lektíva: Uhrik Dórát, a Pécsi Balett magántáncosát vették fel tagjaik sorába. A brigád és az együttes kapcsolata egyéves múltra tekint vissza. Úgy kezdődött, ahogy a szocialista brigádok kulturális vállalásainak tel­jesítésekor általában lenni szokott: közös színházlátoga­tás, néhány szó az előadás­ról, bejegyzés a brigádnap­lóba. A nézőtéri zsöllyékből aztán egyre közelebb kerül­tek a kulisszákhoz, és telje­sen spontán elkezdődött a barátkozás. A bányászok részt vettek egy balettpró­bán, ahol megállapíthatták, hogy a tánc is komoly fizi­kai erőnlétet kíván, a Pécsi Balett tagjai pedig a bányá­szok kalauzolásával ismer­kedtek meg a föld alatti munka izzasztó légkörével. Tegnap a Ságvári Művelő­dési Házban fehér asztal mellett találkoztak. A be­szélgetés kezdetben nehezen indult. A lényeg persze nem is a csevegésen, hanem azon van, hogy két, egy­mástól teljesen különböző pályán dolgozók közös fó­rumot, találkozási lehetősé­get fedeztek föl. Ritka és megbecsülendő ez korunk­ban, amikor az emberiség a szakmai bezárkózás felé halad. Világraszóló elhatáro­zások ilyenkor természetesen aligha születnek, de a baráti gesztus, két világ közeledése megér nem egy, de több délutánt is. H. J. Húsvéti ajánlás Azért szeretem az ünnepeket, mert — némely bajok megelő­zendő — mindig elhangzanak ilyen-olyan intelmek, amelyeket persze senki, vagy — mondjuk kevesen — vesznek figyelembe. A rádióban is már kisebb-na- gyobb riportocskákban oktatják a pesti népet, hogy ... teszem fel húsvéti kiránduláson, ha egy mód van rá, ne gyújtsák fel az erdőt, vagy hogy ... abban a három napban ne falják fel az egész éléskamrát, hogy aztán gyomorpanaszaikkal zargassák a mentőket. Szakemberek valóságos hada nyilatkozik az újságíróknak, hogy például hogyan kell meg­főzni a sonkát (hiába, mindent az emberek szájába kell rágni, mintha süketek lennének . . .), hogy például a sonkát lassú tű­zön kell főzni és a lében hagy­ni kihűlni. Ki hitte volna?! Meg aztán: a füstölt sonka — ugye — általában a nehéz kaják kö­zé sorolandó, tehát sokat enni belőle nem szabad, hipertóniá­sok, gyomorbajosok pedig jobb, ha hozzá sem kezdenek... Vagy: a fogyókúrások csakis a a. sonka húsos részét fogyasz- szák, attól nem híznak. Meg­mondom én, mikor nem hizlal a sonka: ha egy rfyolckilós da­rabbal a hóna alatt az ember felszalad a tévétoronyig húsvét vasárnap, húsvét hétfőn pedig Abaligetig. A zsíros réteg vi­szont ehető — kolléganőm ta­pasztalata szerint — Amolett- keksszel. Jómagam nem vagyok szak­ember, de néhány tanáccsal azért szolgálhatok. Például: szakítani kellene már végre az­zal a haayománnyal, miszerint minden húsvét hétfőn leitatnak néhány kisgyereket okos fel­nőttek. Gyerekekről lévén szó . . . Lát­tam a napokban kisiskolásokat hazatérőben a Mecsekről. Az idő gyönyörű, a gyerekek még gyönyörűbbek — főként kezük­ben a sok friss zöld gallyal, ilyen-olyan virágokkal, meg kell hagyni, szép volt a tanár néni is, szintén karjaiban egy ölre való kivirágzott faággal. Jól si­került kis kirándulás lehetett. De kevésbé ártatlan. A mecseki kultúrparkban általában nem szabad letördelni az ágakat, ha kiviráazc't. ha nem. Márpedig a park területe eléggé nagy . .. Dömörkaputól — Manduláson át — Lapisia, Remeterétig, de még Éger-völgy is. Vagy lent délen például a Malom-völgy környéke. Saját gyermekkorom­ra emlékezve úqv rémlik, vala­mikor minden tavasszal meg­rendezték a fiatalok számára a madarak és fák napiát. (gy minden esztendőben legalább egyszer — kint a helyszínen — felhívták figyelmünket a termé­szet szépségére, amelyet — kö­vetkezésképpen — meg is kell óvnunk. Ma mindenki tudja, hogy a Mecseken már előfor­dulnak mediterrárr jellegű nö­vényfélék, amelyek védettek, de ennek ellenére letépdesik, ha ismerik azért, ha nem ismerik, azért. Nem a gyerekeket hibáz­tatom, hanem a felnőtteket, akik méq részt is vesznek a pusztításban, a szervezett kirán­dulás jegyében. Vagy éppen húsvétkor, amikor — amennyi­ben jó időnk lesz — ezrek és ezrek rándulnak fel a hegyre, a Mecsek szép völgyeibe. Mert mindepki tép magának egy kis tavaszi áqacskát, hadd illatoz­zon otthon a vázában. Tényleg jó lenne valami a vá­zába. De semmi okosat nem tudok mondani. Én csak szól­tam. Mert arról értesültem már, hogy egy seregre való termé­szetvédelmi őr várja a Mecsek ösvényein a kedves lakosságot. Elég szigorú fickók. Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents