Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-08 / 66. szám
ÁTALAKÍTÁSI terv A pécsi vásárcsarnok lassan a pécsi közélet jelentős helyszíne lesz. Kiállítások, popkoncertek lelnek otthonra benne. Ez a történelmi sorsa minden nagy. fedett épületnek, csarnoknak. Hiszen Moliére istállóban kapott helyet színházának és onnét indult a színi művészetet befolyásoló életpályája. Elsősorban‘természetesen az adás-vétel a csarnok feladata, ezt kérik számon vevők és illetékesek, ezt kell elősegítenie. E célját jól szervezett módon el is éri. Úgyannyira, hogy újabb feladatokat bíznak rá. ÚJ ÜZLETSOR n PÉCSI VÁSÁRCSARNOKBAN? A vásárcsarnokra irányuló közfigyelem ugyanis észrevette, hogy az emelet, a galéria nincs igazán kihasználva. Ezért elkészítettek egy tervet, hogy ezt az emeletet is jól betelepítsék. Szükség van ró, mert a belváros rekonstrukciója idején több boltot ki kell majd telepíteni. Ezek a kis üzletek igen jó helyen lennének a csarnokban. Megtudtuk: a terv az emeleti galériát három hosszanti térszeletre osztja. Ennek középső szeletére lehet majd telepíteni a kis alapterületet igénylő boltokat, melyek mindössze kétszer négyméteres helyen elférnek. A belső, a korlát melletti részen lehetne ezeket az üzleteken elérni, ott tehát egy járatot alakítanának ki, mint az említett három térszelet egyikét. Másik, a középső tehát a boltok helye, harmadik pedig, az utca felőli, szabadon hagyott, ugyancsak közlekedésre szánt rész lenne. De nemcsak a galérián bővül az üzletsor, hanem lent is. A Zólyom utca irányában, az alapellátás növelése végett hat új zöldség- és gyümölcsárusító helyet létesítenek, s ezek az év végére készülnek el. Tervezik: konyhakész zöldséget is árusítanak majd, például a kért menynyiségben a helyszínen legyalulják a tököt, vagy az uborkát. Ezekre a helyekre keresnek most, ilyes kisgéppel rendelkező vállalkozókat. A szokásos útvonalat választottam, ahol máskor az autóbusz rohan végig velem, s az ablakból csak villanásnyira láthatom, amit most közelebbről akarok szemügyre venni. Mert érdemes és tanulságos kézzelfogható közelségből nézni a dolgokat. ♦ Az Árnyas utca most csendes; olykor-olykor szalad rajta végig egy-egy gépkocsi. Ám a laktanya menti füves térséget mély keréknyomok hasogatják keresztül-kasul. Pedig nem is parkoló!... Aztán arra a rendre figyelek, ami a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat körül tapasztalható. Gondolom, nem véletlenül: a város rendjéért felelős vállalatok egyikének példát kell mutatnia. Lelkesedésem azonban kissé lelohad, amikor a dísznövényüzem főépülete előtt megyek el: kopott, hámlott vakolatú házat látok. Nem ez az egyetlen! TANULSÁGOS MEZELODES Még mindig a felüljáró környezete — Lyukas esőcsatorna, hámló vakolat — Feliratok a falakon Elidőzök a csomópontnál. Tulajdonképpen kevés kifogásom lehet. Ha csak az nem, hogy a fontos utak e találkozásánál elég sok a szabad terület ahhoz, hogy a mostaninál nagyobb figyelmet szenteljünk neki. És leginkább annak a szerencsétlen alakulatnak, ami egykor a Nagyárpádi út torkolata volt. És máris két fontos üzem mellett visz el az utam. Az egyik oldalon a .........Pécsi Bőrgyár. Most egy féloldalas feliratot idéztem. Annak idején büszkén rakták fel az épület homlokzatára, hogy Első Pécsi Bőrgyár, mert akkor úgy vélték a Hamerliék, lesz talán még második is és így biztosították maguknak az elsőséggel járó dicsőséget. Később kiderült, hogy az első egyben az egyetlen, tehát leverték az „első"-t, ettől lett olyan féloldalas a „cégtábla". Pedig — úgy vélem — senkit sem zavarna ma sem a teljes felirat, mert így bizton tudnánk, hogy e nagy fontosságú pécsi gyár az iparosodás hajnalán született, amikor elsőnek lenni valóban dicsőség volt. És emiatt ma sem kell szégyenkezni j ♦ Szemközt a vágóhíd, azaz a Húsipari Vállalat. Nos, a kerítésen túli világ nem valami lé-A hibás esőcsatorna kijavítása az olcsóbb vagy a tönkrement vakolat helyrehozatala? Aztán itt vannak a feliratok. Azok, amelyeket neveletlen gyerekek firkantanak fel. Felírják, felkenik ezeket ö falra, szemtanú persze sosincs, aztán marad az idők végezetéig. Vagy: pár éve az egyik Káptalan. utcai házra felfestették, hogy ,,Vádoljuk az imperializmust!" Ezt félig átmázolták, maradt mázolatlanul a „vádoljuk". Vajon kit akart vádolni a felületes mázoló? Szerencsére az „imperializmus" szó halványan olvasható, így a felirat történelmi értéke megmaradt. Mint annak a halványan látható Bem utcainak is, ami a felszabadulás utáni időket idézi a mai generációknak: „Vesszenek a fasiszták!" Hársfai István A hibás esőcsatorna kijavítás az olcsóbb, vagy tönkrement vakolat helyrehozatala? lekemelő. És nyomban a folyamatban levő beruházásra fogok mindent. Az időmarta felvonulási épületeket is, amelyek ma már szemlátomást üzemi célokat szolgálhatnak. Meghökkenek az engedékenységemen, s arra gondolok, hogy régóta hajlamosak vagyunk egy-egy beruházás ürügyén felmentést adni magunknak és másoknak a köteles rend alól. Pedig ilyenkor talán még nagyobb fontosságot kellene tulajdonítani a rendnek — ezzel lehet ellensúlyozni egy üzem területén a beruházással járó kényszerű kellemetlenségeket. ♦ A felüljáróhoz érek, a kedves ismerőshöz, amelynek minden porcikájához kötődik valami emlék. Lassan tíz éve már, hogy elkezdték építeni és hét,' hogy használjuk. És a környezete? .. . Még ma sem akar rend lenni körülötte. Csak a magyarázat naprakész. Amiben az a borzasztó, hogy elfogadni kell és nem megérteni. Nem hiszem viszont, hogy a magyarázatok miatt (vagy azok ürügyén) meg kellene tűrni a szemétdombot, a burjánzó gazt, az irdatlan pocsolyákat. De hát ez csak az újságíró magán érdeklődése, amin nem akad még az „illetékes” tekintete . .. ♦ Előtte is, utána is feltűnik — jaj de sok épületen! — a máladozó vakolat, a tönkrement lábazat. Csuda érdekes dolog ez. Amíg kicsi a baj. nem törődünk vele, mert nem érdemes és különben is: van-e olyan szerencsétlen vállalat, amelyiknél meg lehet rendelni egy fél négyzetméternyi vakolat felhordását? Hát persze, hogy nincs! Aztán ha nagy a baj, akkor nagy a gond is, mert éppen nincs rá pénz, mert ez már megrendeléssel, visszaigazolással, szerződéskötéssel járó felújítás, fel kell vonulni, állványozni kell, mi több: dolgozni is... Sokkal egyszerűbb hagyni az egészet. Hogy nagyon csúf így? Hát aztán ... És közben az idő majszolja a vakolatot, a lemeztelenült téglák pedig csúfondárosan vigyorognak ránk. ♦ Szerencse, hogy most csak a hó szállingózott, s nem az eső esett. Mert akkor nézhetném magamat. Hány, de hány helyen zúdul az ember nyakába vékonyabb-vastagabb sugárban az esővíz, mert rosszak a csatornák. Egyik helyen az ereszcsatornák, másutt a lefolyók. Többször írtam a homlokzat-felújításokról; informátoraim mindig közölték, hogy a homlokzattal együtt kijavítják a csatornákat is. Biztos, hogy általában így is van. Olyan szabály ez, ami alól kivétel is lehet. Legalábbis ilyen kivételnek tartom a Kossuth Lajos utcai 3. sz. házat. 1970-ben újították fel e házakat (a pirossal sokan máig sem békéitek meg) és most tessék csak megnézni: az OFOTÉRT melletti lefolyó körül máris leázott a még gyerekkorú vakolat. Hát ez így sikerült. Hazánk Kelet-Európa (6.) Független államok A világháború során a népek mindjobban szembefordultak vezetőikkel, sőt magával a rendszerrel, ami annyi megpróbáltatást hozott rájuk. Az egymás ellen harcolókban kialakult a közös eltökéltség: csak a háború előttinél jobb és igazságosabb világ születése indokolhatja és feledtetheti a sok áldozatot. A kormányok azt ígérték, hogy a vesztes majd mindenért megfizet, és a győzelem gyümölcsei hozzák meg az erőfeszítések jutalmát. Wilson amerikai elnök ezzel szemben meghirdette a „győzelem nélkül béké"-t, a méltányos és igazságos rendezést, azt, hogy végre megvalósul a liberális és demokratikus polgári elveken alapuló világrend. Mindkét programra sokan hallgattak, de a tömegek növekvő mértékben kezdték azt gondoni, hogy igazán jobb világot csak új elvek, a szocializmus és az internacionalizmus hozhat. A forradalmi Oroszország példája követésre ösztönzött. Európa keleti felének kis népei a jobb világhoz még egy előfeltétel megvalósulását tartották szükségesnek: a ' nemzeti alávetettség megszüntetését és az önálló nemzeti államok létrejöttét. A soknemzetiségű birodalmak háborús vereségük pillanatában minden- külső beavatkozás nélkül darabokra hullottak, a kötelékükben élt nemzetek pedig szinte habozás nélkül a függetlenség útját választották. Kisebbségben maradtak azok, akik a gazdasági és politikai egymásrautaltságot, a sorsközösséget hangoztatták és a birodalmak helyén az egyenrangú népek tartós szövetségét, föderációját próbálták létrehozni. Ez ügyben magyar részről hangzottak el a legkomolyabb ajánlatok, többek között a Dunai Egyesült Államok Jászai Oszkár-féle javaslata, majd a Tanácsköztársaság elképzelései. A hatalomból addig nem, vagy alig részesülő ellenzéki erőkből, köztük a szocialistákból megalakult nemzeti tanácsok és az általuk létrehozott kormányok új lapot kívántak nyitni nemzetük történetében, természetesnek vették, hogy semmi közük a megszűnt birodalmak tetteihez. Felelősre, bűnbakra mégis szükség volt, a győztesnek valakitől be kellett hajtani a sarcot. így az 1918 őszén megszülető radikálisdemokratikus Németországnak, Ausztriának és Magyarországnak (Bulgáriával és Törökországgal együtt) fizetnie kellett. Ugyanakkor a mindkét odalon imperialista célokért vívott háborúban náluk sem jobb, sem rosszabb szerepet nem játszó többi kelet-európai nép — akinek egy része végig lojálisán a központi hatalmak oldalán harcolt — lényegében véve győztesnek minősült és a békerendezésnél ennek megfelelő bánásmódban részesült. A cári Oroszország, majd a központi hatalmak összeomlásakor az utódállamok polgári politikusai számára ellenállhatatlannak bizonyult a csábító lehetőség, hogy minél többet markoljanak, az etnikai érvek mellett történeti, gazdasági és stratégiai megfontolásokra hivatkozva minél nagyobb területen hozzák létre államukat. A románok, csehek, lengyelek, szerbek, észtek, lettek és litvánok polgári-tőkés, vagy éppen királyi-földesúri vezetése jól megérezte, hogy a néprajzi térképeknél, de még a háború alatt az antanttal kötött szerződéseknél is többet ér az igényelt területek birtokba vétele, a fait accompli teremtése. Akik azt hitték, hogy a világtörténelem eme ősi törvénye Wilson amerikai elnök 14 pontjával érvényét veszítette, és most az erő helyébe a jog és az igazságosság lép, azok súlyos hibát vétettek. Károlyi Mihály és a magyarországi őszirózsás forradalom elkövette ezt a hibát, és az idegen fennhatóság alá került jó hárommillió magyart kevéssé vigasztalhatta, hogy morálisan a magyar forradalom járt el helyesen. A Párizs környéki békeszerződések csekély módosításokkal mindazt jóváhagyták, amit az antant korábban megígért és az utódállamok fegyverrel elfoglaltak. A nacionalizmus jegyében fogant rendezésből és az erőn alapuló hatalmi politikából fakadóan az új határok a győzteseket nemcsak a vesztesekkel, de egymással is szembeállították. A területi viták, az igazságtalannak érzett határok tartós feszültséget hoztak létre Lengyelország - és Litvánia, Lengyelország és Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, Jugoszlávia és Olaszország között. Az érintettek véleményét csak néhány ponton (Felső-Szilézia, Klagenfurt környéke, Sopron és vidéke) tudakolták meg népszavazás formájában, ezeken kívül nem adtak a lakosságnak módot a meghirdetett önrendelkezési jog tényleges gyakorlására. Lenin és a Kommunista Internacionálé joggal minősítette e szerződéseket „imperialista rablóbéré”-nek. Kétségtelen, hogy Kelet- Közép-Eürópa jó százmillió lakójának többsége a világháború és a békék eredményeképp a gazdasági és kulturális fejlődés elvben legkedvezőbb keretéhez, önálló nemzetállamhoz jutott. Egynegyed részük viszont, közel harmincmillió ember, nemzet: kisebbségként idegen uralom aló került. Számukra az önrendelkezés nemes elve cinikus frázissá alacsonyodott. Ez sokkal inkább a fiatal nacionalizmusok mohóságának volt a következménye, mintsem a bonyolult néprajzi viszonyoknak. Az új határok önkényessége, a háború kirobbantásáért hatalmi szóval megalapított egyoldalú felelősségből fakadó jóvátételi kötelezettség és a vesztesek gazdasági-politikai-katonai gúzsba kötése azt eredményezte, hogy Kelet-Közép- Európában a nemzeti önálló^ ság születésnapja egyúttal az itt élő népek eddigi legsúlyosabb összeveszésének is a dátuma lett. Ä rendezésnek ebből a tehertételéből eredt „a kelet-európai kisállamok nyomorúsága", hogy a demokrácia nem tudott náluk komoly gyökeret ereszteni a két világháború között, s hogy a térség oly könnyen vált a külső hatalmi érdekek eszközévé, összecsapásuk színterévé, végül a náci Németország agressziójának áldozatává. A versailles-i békerendszert külpolitikailag is eleve kudarcra ítélte, hogy a közvetlen kárvallottak mellett a térség két szomszédos nagyhatalma, Németország és Szovjet-Oroszország ellen irányult, márpedig kizárásukkal a térségben tartós béke és nyugalom nem volt elképzelhető.« A német befolyás ellen elsősorban Franciaország által emelt védőgát, csakúgy, mint a „bolsevizmus" ellen az összes európai tőkés állam által kreált „egészségügyi övezet" túlságosan ingatag alapra épült.-Vége- Jeszenszky Géza HÉTVÉGE 5. UTCÁRÓL utcám
