Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-08 / 66. szám
Hogy legyen, akinek... Antal Mária (női szabó) és Mikics Ildikó (szakács), az 500. Szakmunkásképző Intézet tanulói Fotó: Prokszo László Szakmunkástanuló lányok Farmer és alföldi cipő, bársony szoknya és magas sarkú bőrcsizma, szövetkabát és félbunda. Hátulról ennyit látni a két tizenéves lányból. Szembe velük csopanyi harsoqóan jókedvű bakfis érkezik. Ismerősként köszöntik egymást, együtt indulnak az iskola kapuja felé. Ök a pécsi Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola tanulói, de holnap valamelyik üzlet, étterem dolgozói... Nagy sírás-rivás van mindenütt, ahol emberek jönnek a vi_ lágra. így kezdődik . . . Aztán folytatódik a gyermekrendelők, gyermekklinikák környékén. Mindenfelé fiatal asszonyok, anyák. Az ölükben reszket a gyanakvó, üvölt a rettegő és mosolyog a naiv kisgyerek. Ismerkednek a fehér köpenyes, hűvös valósággal, bevésik a múlandóság első, felejthetetlen tapasztalatait. Ott ülnek annak az ölében, akitől az életet kapták, bele kapaszkodnak, nem tudják, hogy a testük most már önálló célpont az élet ellenséges (és barátságos) erői számára. Az anya cserélne velük, vállalná a félelmüket és a fájdalmukat, de nem tehet semmit. Markolja a szék tém Iáját, tenyerébe szorítja a zsebkendőjét, esetleg a könnyein keresztül is mosolyog, halkan, finoman nyugtatgatja a gyereket. Néha egy-egy férfi, apa is fölbukkan ezeken a helyeken. Rendszerint orvos . . . vagy csudabogár. A férfiak az ilyen helyekről villámgyorsan eltávoznak. Mennek keresni a kenyerüket, mennek önmegvalósítani, értekezni, nőnapi beszédet írni, vállalni és széles vállaikon cipelni a világ valamennyi súlyos gondját, terhét. Mert ugye a „nagy dolgokhoz" férfi kell .. . Ennyire azért már csak udvariasak vagyunk. Szerintünk a nagy örömök az apai örömök, a nagy bánatok a férfibánatok. A nagy harcokat férfiak vívják. És a nők? Rájuk hárulnak a mindennapi kis békekötések . . . Békekötések az élettel, a halállal, a férjjel, a sorssal. Nem tudom, megfigyelték-e már, milyen elképesztő különbség van az éppen járni és beszélni tanuló emberkék között. Mennyi született otthonosság, báj és lékerekítettség van a kis. lányok és mennyi a — kedves — sutaság, ügyetlenség a fiúk viselkedésében. A természet alighanem azért választott így szét bennünket, hogy aztán majd egy életen át legyen miért közelednünk egymáshoz. Az élet igazi udvariasságai nem azok, amit a férfiak gyakorolnak, vagy gyakorolni vélnek. Az élet legfőbb és legnagyobb udvariassága az, amit a női természet képében nyújt nekünk. Mert mindaz, ami elviselhetővé, vonzóvá, és gyakran széppé teszi napjainkat, az a női természetből ered. Női természet? Van ilyen? Van. Sajnos természet védelmi tör. vényeink nem emlékeznek meg róla. Pedig az emberi természet és ezen belül a női természet is veszélyben van, védelemre szorul. Napjainkban a nők között is egyre gyakoribb az infarktus. Az egyenjogúság többnyire többletterhek vállalásában nyilvánul meg. Ha egy nő orvos, író, mérnök, vagy tanácselnök akar lenni, ahhoz legalább kétszer annyit kell dől. goznia, mint egy férfinak .. * Ha egy nő rálép az önmegvalósítás manapság minden nap emlegetett útjára, általában elférfiasul. Pedig a nő — azzal együtt, hogy ember — mindenek előtt nő akar marad, ni. És mi férfiak is annak szeretnénk látni: szebbnek önmagunknál, tisztábbnak, vonzóbbnak bárminél, befeljesülten boldog társunknak, anyának, legfőbb örömeink forrásának ... Egyszóval nőnek. Hogy legyen, akiért férfiak le. hessünk és maradhassunk, hogy legyen, akihez tévelygéseinkben is megtérhessünk. Hogy legyen, akinek néha a kezébe nyomhassunk egy csokor virágot. Bebesi Károly Ki tudja, miért jutnak eszembe hajdani általános iskolák olajos padlójú tantermei. Tán csak azért, hogy ezt az iskolát még szebbnek találjam. Vagy csak a folyosón sétáló, beszélgető fiatalok változtatják tetszetőssé. Egyikükkel másnap a Berek utcai ABC-ban találkozom. Nylon zacskóba csomagolt almát mér gyors egymásután, s az árukat hangosan mondja se. gédkező kolleganőjének. Hófehér köpenyének zsebe fölött piros betűkkel a neve: Szabó Éva. Az előttem álló fiatal nő fél kiló savanyú káposztát kér tőle. — Nem köményes? — kérdezi, miközben Éva már rakja a káposztát. — Nem tetszik szeretni a köménymagot? - kérdezi viszont mosolyogva és már mutatja is közelről a káposztát - tessék nyugodtan elvinni, egy szem sincs benne. Szabó Éva egyike annak az 1228 tanulónak, akik ma a .kereskedelmi szakmunkásképzőben készülnek jövendő munkájukra. A lányok vannak többségben: 921-en. Ilyen tanulói létszámmal csak egésznapos oktatás formájában bír az iskola, s nemcsak itt, a Rét utca 10-ben, hanem a Köztársaság téri Általános Iskolától bérelt tantermekben és a Zrínyi Szakközépiskolától kapott díszterem, ben is tanítanak. Bár kétségtelen, hogy az utóbbi időben megnőtt ennek az iskolatípusnak az ázsiója az itt tanulható szakmákra jelentkezés még mindig aránytalanságokat tükröz. — A nálunk oktatott hét kereskedelmi és négy vendéglátóipari szakma közül legnépszerűbb a ruházati eladói — mondja Hegedűs Miklós igazgató. — Az ide jelentkezők egy részét nem tudjuk felvenni — egyéb szakmát ajánlunk nekik. Jelenleg is 33 olyan elsőévesünk van, akik eredetileg ruházatira jelentkeztek, de helyhiány miatt másik szakmát választottak és most azt tanulják. Ami az aránytalanságokat illeti : várható, hogy a következő években ez csökken. Példaként mondanám, hogy a most harmadéves négy hús-hentesárueladó tanuló között egy, a 10 másodéves között szintén egy, míg a 20 elsős között már 11 a lánytanuló. A vendéglátóipari szakmák közül szakácsnakéveken át kevesebben jelentkeztek, mint ahány végzőst kértek tőlünk a vállalatok. Ma nincs ilyen gond. Hargitai István igazgatóhelyettes: — Sokat jelent a tanulóknak, hogy a leendő munkahelyükön mennyire tartják fontosnak őket, mennyire figyelnek és számítanak rájuk. Az elismerés, dicséret rendkívül fontos a gyerekek számára. Legutóbb a Ná. dórtól kaptunk ilyen tartalmú levelet, amit természetesen ismertettünk velük. Mikics Ildikóból szakács lesz. A most másodikos nyúlánk kislány már országos versenyen is megállta a helyét: 3. lett a Hungar Hotels Budapesten ren. dezett versenyén. Ildikó rokoni indíttatásra jelentkezett erre a szakmára: nagynénje is szakácsnő. Az általános iskolában 3,9 átlaggal végzett, most 4,2 a tanulmányi eredménye. — Szerintem nem könnyebbe mi iskolánk, mint a gimnázium. Középtermetű, szemüveges, egyenesre vágott barna hajú fiatalasszony. Határozottan, gyorsan beszél, Időnként energikus kézmozdulatokkal kíséri szavait. — Soha nem szerettem az egyhangú papírmunkát — mondja. — Ami ritkán igényel önálló elképzelést, ami nem közvetlenül emberekkel kapcsolatos, az nekem nem tetszett, s többnyire nem is tudtam megmaradni hosszú ideig ilyen munkakörökben. Szakmailag azonban rendkívül fontosak voltak számomra az ilyen beosztások. Tanultam, tapasztaltam, s ma mindez egyértelműen hasznomra van. Ónodi Gézáné ez év januárjától a MÁV Pécsi Körzeti Ozemfőnökségének gazdasági üzemfőnök-helyettese. A 35 állomás 2600 dolgozóját összefogó üzemlőnökségen a költséggazdálkodásért felelős. Nekem pont a kötelező nyelvtanulás — franciát tanulok — nehezíti. A heti három gyakorlat is sok időt elvesz, de azért itt is lehet plusz feladatra vállalkozni. Én például énekkaros vagyok és ifjúgárdista. Ha végzek, szeretnék szakközépiskolába járni, érettségizni. Kisteleki Andrea is ai továbbtanulás gondolatával foglalkozik. Ö a hús- és hentesáru-eladó szakmát választotta. — Az élelmiszer-eladó szakmát is megtanuljuk — magyarázza. — A különbség annyi, hogy én beállhatok majd élelmiszer-eladónak is, míg aki csak ezt tanulja, az nem árusíthat húst. Andrea eredetileg kultúrcikkeladó akart lenni, de erre nem vették fel, átirányították élelmi, szer-eladóira. Az első év gyakorlatain többször segített a húseladásnál, s annyira megtetszett neki, hogy kérte magát erre a szakmára. Nem messze a kereskedelmitől, az utca másik oldalán az 500-as Zrínyi Miklós Szakmunkásképző Intézet, ahol 38 szakmát oktatnak 2060 tanulónak. Itt már kisebbségben vannak a lányok nemcsak a létszámukat - 555 —, hanem a nekik ajánlott szakmákat is tekintve. A 38-ból mindössze nyolc szakmát ajánlanak nékik. Köztük a kevesek által választott esztergályost, szövő-fonót. A slágerszakma ma is a kozmetikus, női fodrász, ám egyre többen jelentkeznek a néhány évvel ezelőtt még kevésbé szívesen választott szabó, nak és kesztyűszabásznak. Antal Mária kitűnő élő reklámja leendő szakmájának. Vállnál elől, hátul, illetve derékban húzott, sálgalléros, válltöméses enciánkék selyemjersey ruhájára korallszínű selyemvirág díszt tűzött. — Ez a ruhám a francia divatirányzatnak megfelelően készült — avat még közelebbről Gyermekkorától jól ismeri és szereti a vasutat. Mozdonyvezető édesapja gyakran magával vitte. A gépekkel, távolba futó sínpárokkal és a vasutasokkal kötött barátsága határoztatta el vele, hogy Szegedre, a vasútforgalmi technikumba jelentkezik. A középiskola elvégzése után Pellérdre került. Nem sokkal múlt tizennyolc éves, mikor forgalmi szolgálattevőnek osztották be.- Üttörővasutasnak neveztek — meséli nevetve. — Fiatal voltam, vékony és alacsony, a kollégák pedig kedvesen találékonyak. A munkámat' igyekeztem jól ellátni, voltak akik túl alaposnak találták. A férjemmel is egy kis vita kapcsán ismerkedtünk meg. Megállítottam a vonatját, s szerinte erre nem volt szükség. Ö akkor mozdonyvezetőként dolgozott. Később leköltöztek Harkánya szakmai titokba Marika — nőiesebb, elegánsabb viselet. A most harmadikos kreolbőrű, szép arcú kislánynak orvosi» javaslatra ülőmunkát kellett vá. lasztania. így döntött a női szabóság mellett. Ma már ő a család házi varrónője. Marika is úgy tervezi, hogy később érettségizik, majd technikus minősítő vizsgára jelentkezik. — Szerintem az dönt helyesen, aki felméri képességeit, s nem erőlteti mindenáron a gimnáziumot, hanem szakmát tanul. Ez számára elsődleges. Utána is van lehetőség az önképzésre, továbblépésre. — De nem emléksíel, hogy nyolcadikban azt mondták: mi csak szakmunkásképzősök leszünk? — kérdezi tőle Mándli Erika, aki kesztyűszabásznak készül. A csak szóra teszi a hangsúlyt, aztán egymást megerősítve percekig beszélgetnek arról, hogy valóban érezték a megkülönböztetést. — Én nem értek egyet ezzel, nem is törődöm vele — mondja Erika —, nincs olyan különbség közöttünk, amire ők büszkék lehetnének. Aki a gimnáziumban nem úgy tanul, nem kerül főiskolára, eqyetemre, és pusztán az érettségivel már nem sokra megy. Mi is tanulunk, sportolunk, vetélkedünk, a mi szüléink között is vannak munkások, szellemi foglalkozásúak, hivatalban dolgozók, úgy mint a gimnazisták szülei között. Mi is szeretünk szépen öltözködni, szórakozni. Farmer és alföldi cipő, bársony szoknya és magassarkú, bőrcsizma, szövetkabát és félbunda. Hátulról ennyit látni a két tizenéves lányból. Szembe velük csapatnyi, harsogóan jókedvű baíkfis érkezik. Ismerősként köszöntik egymást, együtt indulnak az iskola kapuja felé. Ök ma még szakmunkástanulók. Fiatal lányok. Holnap valamelyik ABC, üzem, étterem dolgozói . . . Török Éva ba, férje édesanyjához, s ez idő alatt Vajszlóra járt helyettesíteni. Tizenhárom évvel ezelőtt jöttek vissza Pécsre, s Ónodiné Pécsbányarendezőre került. 1970-ben jelentkezett a Közlekedési- és Távközlési Műszaki Főiskolára. Vasúti üzemszervező üzemmérnök diplomát kapott. Főiskolai tanulmányai idején született kislánya, Nóra. Több munkaterületen — forgalmi, kereskedelmi, személyzeti, üzemgazdasági — megfordulva két évvel ezelőtt nevezték ki kereskedelmi állomásfőnök-helyettesnek Pécsett. Innét került jelenlegi beosztásába. Harminchárom éves.- Fiatalon bízták meg ezzel a feladattal. Nem gondolt arra, hogy nem vállalja? — Tény, hogy minden eddigi munkaköröm közül itt a legnagyobb a felelősség. Lehet, hogy kényelmesebb, egyszerűbb lett Kismamák klubja Életrevalóságát igazolva egyre nagyobb létszámmal folytatja munkáját Pécsett, Lvov-Kertvárosban a Hugonnai Vilma kismamaklub. A Krisztina téri gyermekrendelő várójában az elmúlt év tavaszán szerveződött a klub. Kezdetben 15-20-ati látogatták, ám hónapról hónapra egyre többen lettek, s év végére elérték az 50-60 fős létszámot. A részben várandósokból, részben gyesen levő, illetve a már ismét dolgozó kisgyermekes anyákból álló klubnak rövid idő múltán nem volt szüksége külön propagandára. A családok egymásnak adták a hírt, hogy az egészségügyi felvilágosító előadások, beszélgetések mellett számos egyéb, szintén hasznos programot kínál a klub. így többek között bábjátékok, makramék készítésének fortélyait, gyermekholmik kötését, horgolását tanítják egymásnak az asszonyok. December végén — közvéleménykutatás alapján — összeállt a klub ez évi első féléves programja. A gerincét a leggyakoribb gyermekbetegségekkel, illetve a bölcsődébe, óvodába való beszoktatással kapcsolatos előadások jelentik. Az előadásokat tartó meghívott szakemberek filmmel illusztrálják mondanivalójukat: A havonkénti klubfoglalkozásokon változatlanul szerepelnek különböző bemutatók. volna előle elfutni .. ., de erre mégsem gondoltam. Tudom, hogy az az ambíció, lendület, ami fiatalabb korban jobban jellemzi az embert nem pótolhatja a gyakorlatot, a tapasztalatot. Én mégis bizakodom. Egyrészt, mert valóban több munkakör feladatát ismerem, másrészt lehetőségem van a tanulásra. Idén szeretném elkezdeni a felsőfokú munkaügyi tanfolyamot. Ugyancsak biztatást jelent számomra, hogy mindenben támogat a családom és sokat segítenek a velem együtt dolgozó elvtársak. — Párttag?- Nem. Mégis úgy érzem, jogosan használom az elvtárs megszólítást. Édesapám még nyugdíjba menetele után is tagja maradt egy ideig a vasúti pártbizottságnak, férjem alapszervezeti vezetőségi tag, és remélem, hogy én sem leszek sokáig párton kívüli. A több munkaterületen való tevékenységnek talán az egyetlen hátránya, hogy mire egy helyen alaposabban megismerhettek és ajánlani mertek volna párttagnak, addigra én más helyre kerültem. Remélem, itt hosszú ideig maradok ... T. É. NŐK VEZETŐ BEOSZTÁSBAN Az üzemfőnök-he/yettes
