Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-08 / 66. szám

Hogy legyen, akinek... Antal Mária (női szabó) és Mikics Ildikó (szakács), az 500. Szakmunkásképző Intézet tanulói Fotó: Prokszo László Szakmunkástanuló lányok Farmer és alföldi cipő, bársony szoknya és magas sarkú bőr­­csizma, szövetkabát és félbunda. Hátulról ennyit látni a két tizen­éves lányból. Szembe velük csopanyi harsoqóan jókedvű bakfis érkezik. Ismerősként köszöntik egymást, együtt indulnak az iskola kapuja felé. Ök a pécsi Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskola tanulói, de holnap valamelyik üzlet, étterem dolgozói... Nagy sírás-rivás van minde­nütt, ahol emberek jönnek a vi_ lágra. így kezdődik . . . Aztán folytatódik a gyermekrendelők, gyermekklinikák környékén. Min­denfelé fiatal asszonyok, anyák. Az ölükben reszket a gyanakvó, üvölt a rettegő és mosolyog a naiv kisgyerek. Ismerkednek a fehér köpenyes, hűvös valóság­gal, bevésik a múlandóság el­ső, felejthetetlen tapasztalatait. Ott ülnek annak az ölében, aki­től az életet kapták, bele ka­paszkodnak, nem tudják, hogy a testük most már önálló cél­pont az élet ellenséges (és ba­rátságos) erői számára. Az anya cserélne velük, vállalná a félelmüket és a fájdalmukat, de nem tehet semmit. Markolja a szék tém Iáját, tenyerébe szo­rítja a zsebkendőjét, esetleg a könnyein keresztül is mosolyog, halkan, finoman nyugtatgatja a gyereket. Néha egy-egy férfi, apa is fölbukkan ezeken a helyeken. Rendszerint orvos . . . vagy csu­dabogár. A férfiak az ilyen he­lyekről villámgyorsan eltávoz­nak. Mennek keresni a kenye­rüket, mennek önmegvalósítani, értekezni, nőnapi beszédet ír­ni, vállalni és széles vállaikon cipelni a világ valamennyi sú­lyos gondját, terhét. Mert ugye a „nagy dolgokhoz" férfi kell .. . Ennyire azért már csak udva­riasak vagyunk. Szerintünk a nagy örömök az apai örömök, a nagy bánatok a férfibánatok. A nagy harcokat férfiak vívják. És a nők? Rájuk hárulnak a mindennapi kis békekötések . . . Békekötések az élettel, a ha­lállal, a férjjel, a sorssal. Nem tudom, megfigyelték-e már, milyen elképesztő különb­ség van az éppen járni és be­szélni tanuló emberkék között. Mennyi született otthonosság, báj és lékerekítettség van a kis. lányok és mennyi a — kedves — sutaság, ügyetlenség a fiúk viselkedésében. A természet alighanem azért választott így szét bennünket, hogy aztán majd egy életen át legyen miért közelednünk egymáshoz. Az élet igazi udvariasságai nem azok, amit a férfiak gyakorol­nak, vagy gyakorolni vélnek. Az élet legfőbb és legnagyobb ud­variassága az, amit a női ter­mészet képében nyújt nekünk. Mert mindaz, ami elviselhetővé, vonzóvá, és gyakran széppé te­szi napjainkat, az a női termé­szetből ered. Női természet? Van ilyen? Van. Sajnos természet védelmi tör. vényeink nem emlékeznek meg róla. Pedig az emberi termé­szet és ezen belül a női ter­mészet is veszélyben van, vé­delemre szorul. Napjainkban a nők között is egyre gyakoribb az infarktus. Az egyenjogúság többnyire többletterhek válla­lásában nyilvánul meg. Ha egy nő orvos, író, mérnök, vagy ta­nácselnök akar lenni, ahhoz legalább kétszer annyit kell dől. goznia, mint egy férfinak .. * Ha egy nő rálép az önmeg­valósítás manapság minden nap emlegetett útjára, általá­ban elférfiasul. Pedig a nő — azzal együtt, hogy ember — mindenek előtt nő akar marad, ni. És mi férfiak is annak sze­retnénk látni: szebbnek önma­gunknál, tisztábbnak, vonzóbb­nak bárminél, befeljesülten bol­dog társunknak, anyának, leg­főbb örömeink forrásának ... Egyszóval nőnek. Hogy legyen, akiért férfiak le. hessünk és maradhassunk, hogy legyen, akihez tévelygéseinkben is megtérhessünk. Hogy legyen, akinek néha a kezébe nyom­hassunk egy csokor virágot. Bebesi Károly Ki tudja, miért jutnak eszem­be hajdani általános iskolák olajos padlójú tantermei. Tán csak azért, hogy ezt az iskolát még szebbnek találjam. Vagy csak a folyosón sétáló, beszél­gető fiatalok változtatják tet­szetőssé. Egyikükkel másnap a Berek utcai ABC-ban találkozom. Nylon zacskóba csomagolt al­mát mér gyors egymásután, s az árukat hangosan mondja se. gédkező kolleganőjének. Hó­fehér köpenyének zsebe fölött piros betűkkel a neve: Szabó Éva. Az előttem álló fiatal nő fél kiló savanyú káposztát kér tőle. — Nem köményes? — kérdezi, miközben Éva már rakja a ká­posztát. — Nem tetszik szeretni a kö­ménymagot? - kérdezi viszont mosolyogva és már mutatja is közelről a káposztát - tessék nyugodtan elvinni, egy szem sincs benne. Szabó Éva egyike annak az 1228 tanulónak, akik ma a .ke­reskedelmi szakmunkásképző­ben készülnek jövendő munká­jukra. A lányok vannak több­ségben: 921-en. Ilyen tanulói létszámmal csak egésznapos oktatás formájában bír az is­kola, s nemcsak itt, a Rét utca 10-ben, hanem a Köztársaság téri Általános Iskolától bérelt tantermekben és a Zrínyi Szak­­középiskolától kapott díszterem, ben is tanítanak. Bár kétségtelen, hogy az utóbbi időben megnőtt ennek az iskolatípusnak az ázsiója az itt tanulható szakmákra je­lentkezés még mindig arány­talanságokat tükröz. — A nálunk oktatott hét ke­reskedelmi és négy vendéglá­tóipari szakma közül legnép­szerűbb a ruházati eladói — mondja Hegedűs Miklós igaz­gató. — Az ide jelentkezők egy részét nem tudjuk felvenni — egyéb szakmát ajánlunk nekik. Jelenleg is 33 olyan elsőéve­sünk van, akik eredetileg ru­házatira jelentkeztek, de hely­hiány miatt másik szakmát vá­lasztottak és most azt tanulják. Ami az aránytalanságokat il­leti : várható, hogy a következő években ez csökken. Példaként mondanám, hogy a most har­madéves négy hús-hentesáru­­eladó tanuló között egy, a 10 másodéves között szintén egy, míg a 20 elsős között már 11 a lánytanuló. A vendéglátóipari szakmák közül szakácsnakéve­­ken át kevesebben jelentkez­tek, mint ahány végzőst kértek tőlünk a vállalatok. Ma nincs ilyen gond. Hargitai István igazgatóhe­lyettes: — Sokat jelent a tanulóknak, hogy a leendő munkahelyükön mennyire tartják fontosnak őket, mennyire figyelnek és számí­tanak rájuk. Az elismerés, di­cséret rendkívül fontos a gye­rekek számára. Legutóbb a Ná. dórtól kaptunk ilyen tartalmú levelet, amit természetesen is­mertettünk velük. Mikics Ildikóból szakács lesz. A most másodikos nyúlánk kis­lány már országos versenyen is megállta a helyét: 3. lett a Hungar Hotels Budapesten ren. dezett versenyén. Ildikó rokoni indíttatásra jelentkezett erre a szakmára: nagynénje is sza­kácsnő. Az általános iskolában 3,9 átlaggal végzett, most 4,2 a tanulmányi eredménye. — Szerintem nem könnyebbe mi iskolánk, mint a gimnázium. Középtermetű, szemüveges, egyenesre vágott barna hajú fiatalasszony. Határozottan, gyorsan beszél, Időnként ener­gikus kézmozdulatokkal kíséri szavait. — Soha nem szerettem az egyhangú papírmunkát — mond­ja. — Ami ritkán igényel önálló elképzelést, ami nem közvetle­nül emberekkel kapcsolatos, az nekem nem tetszett, s többnyi­re nem is tudtam megmaradni hosszú ideig ilyen munkakörök­ben. Szakmailag azonban rend­kívül fontosak voltak számom­ra az ilyen beosztások. Tanul­tam, tapasztaltam, s ma mind­ez egyértelműen hasznomra van. Ónodi Gézáné ez év január­jától a MÁV Pécsi Körzeti Ozemfőnökségének gazdasági üzemfőnök-helyettese. A 35 ál­lomás 2600 dolgozóját összefo­gó üzemlőnökségen a költség­­gazdálkodásért felelős. Nekem pont a kötelező nyelv­­tanulás — franciát tanulok — nehezíti. A heti három gyakor­lat is sok időt elvesz, de azért itt is lehet plusz feladatra vál­lalkozni. Én például énekkaros vagyok és ifjúgárdista. Ha vég­zek, szeretnék szakközépiskolá­ba járni, érettségizni. Kisteleki Andrea is ai tovább­tanulás gondolatával foglalko­zik. Ö a hús- és hentesáru-el­adó szakmát választotta. — Az élelmiszer-eladó szak­mát is megtanuljuk — magya­rázza. — A különbség annyi, hogy én beállhatok majd élel­miszer-eladónak is, míg aki csak ezt tanulja, az nem árusíthat húst. Andrea eredetileg kultúrcikk­­eladó akart lenni, de erre nem vették fel, átirányították élelmi, szer-eladóira. Az első év gya­korlatain többször segített a húseladásnál, s annyira meg­tetszett neki, hogy kérte magát erre a szakmára. Nem messze a kereskedel­mitől, az utca másik oldalán az 500-as Zrínyi Miklós Szak­munkásképző Intézet, ahol 38 szakmát oktatnak 2060 tanuló­nak. Itt már kisebbségben van­nak a lányok nemcsak a létszá­mukat - 555 —, hanem a ne­kik ajánlott szakmákat is te­kintve. A 38-ból mindössze nyolc szakmát ajánlanak né­kik. Köztük a kevesek által vá­lasztott esztergályost, szövő-fo­nót. A slágerszakma ma is a kozmetikus, női fodrász, ám egyre többen jelentkeznek a néhány évvel ezelőtt még ke­vésbé szívesen választott szabó, nak és kesztyűszabásznak. Antal Mária kitűnő élő rek­lámja leendő szakmájának. Vállnál elől, hátul, illetve de­rékban húzott, sálgalléros, váll­­töméses enciánkék selyemjersey ruhájára korallszínű selyemvi­rág díszt tűzött. — Ez a ruhám a francia di­vatirányzatnak megfelelően ké­szült — avat még közelebbről Gyermekkorától jól ismeri és szereti a vasutat. Mozdonyveze­tő édesapja gyakran magával vitte. A gépekkel, távolba futó sínpárokkal és a vasutasokkal kötött barátsága határoztatta el vele, hogy Szegedre, a vasút­­forgalmi technikumba jelentke­zik. A középiskola elvégzése után Pellérdre került. Nem sok­kal múlt tizennyolc éves, mikor forgalmi szolgálattevőnek osz­tották be.- Üttörővasutasnak neveztek — meséli nevetve. — Fiatal vol­tam, vékony és alacsony, a kol­légák pedig kedvesen találé­konyak. A munkámat' igyekez­tem jól ellátni, voltak akik túl alaposnak találták. A férjemmel is egy kis vita kapcsán ismer­kedtünk meg. Megállítottam a vonatját, s szerinte erre nem volt szükség. Ö akkor mozdony­­vezetőként dolgozott. Később leköltöztek Harkány­a szakmai titokba Marika — nőiesebb, elegánsabb viselet. A most harmadikos kreolbő­rű, szép arcú kislánynak orvosi» javaslatra ülőmunkát kellett vá. lasztania. így döntött a női szabóság mellett. Ma már ő a család házi varrónője. Marika is úgy tervezi, hogy később érettségizik, majd technikus mi­nősítő vizsgára jelentkezik. — Szerintem az dönt helye­sen, aki felméri képességeit, s nem erőlteti mindenáron a gim­náziumot, hanem szakmát ta­nul. Ez számára elsődleges. Utána is van lehetőség az ön­képzésre, továbblépésre. — De nem emléksíel, hogy nyolcadikban azt mondták: mi csak szakmunkásképzősök le­szünk? — kérdezi tőle Mándli Erika, aki kesztyűszabásznak ké­szül. A csak szóra teszi a hang­súlyt, aztán egymást megerő­sítve percekig beszélgetnek ar­ról, hogy valóban érezték a megkülönböztetést. — Én nem értek egyet ezzel, nem is törődöm vele — mondja Erika —, nincs olyan különbség közöttünk, amire ők büszkék lehetnének. Aki a gimnázium­ban nem úgy tanul, nem kerül főiskolára, eqyetemre, és pusz­tán az érettségivel már nem sokra megy. Mi is tanulunk, sportolunk, vetélkedünk, a mi szüléink között is vannak mun­kások, szellemi foglalkozásúak, hivatalban dolgozók, úgy mint a gimnazisták szülei között. Mi is szeretünk szépen öltözködni, szórakozni. Farmer és alföldi cipő, bár­sony szoknya és magassarkú, bőrcsizma, szövetkabát és fél­bunda. Hátulról ennyit látni a két tizenéves lányból. Szembe velük csapatnyi, harsogóan jó­kedvű baíkfis érkezik. Ismerős­ként köszöntik egymást, együtt indulnak az iskola kapuja felé. Ök ma még szakmunkástanu­lók. Fiatal lányok. Holnap va­lamelyik ABC, üzem, étterem dolgozói . . . Török Éva ba, férje édesanyjához, s ez idő alatt Vajszlóra járt helyettesí­teni. Tizenhárom évvel ezelőtt jöttek vissza Pécsre, s Ónodiné Pécsbányarendezőre került. 1970-ben jelentkezett a Közle­kedési- és Távközlési Műszaki Főiskolára. Vasúti üzemszerve­ző üzemmérnök diplomát ka­pott. Főiskolai tanulmányai ide­jén született kislánya, Nóra. Több munkaterületen — for­galmi, kereskedelmi, személyze­ti, üzemgazdasági — megfordul­va két évvel ezelőtt nevezték ki kereskedelmi állomásfőnök-he­­lyettesnek Pécsett. Innét került jelenlegi beosztásába. Har­minchárom éves.- Fiatalon bízták meg ezzel a feladattal. Nem gondolt arra, hogy nem vállalja? — Tény, hogy minden eddigi munkaköröm közül itt a legna­gyobb a felelősség. Lehet, hogy kényelmesebb, egyszerűbb lett Kismamák klubja Életrevalóságát igazolva egy­re nagyobb létszámmal folytat­ja munkáját Pécsett, Lvov-Kert­­városban a Hugonnai Vilma kismamaklub. A Krisztina téri gyermekrendelő várójában az elmúlt év tavaszán szerveződött a klub. Kezdetben 15-20-ati lá­togatták, ám hónapról hónap­ra egyre többen lettek, s év végére elérték az 50-60 fős lét­számot. A részben várandósokból, részben gyesen levő, illetve a már ismét dolgozó kisgyerme­kes anyákból álló klubnak rö­vid idő múltán nem volt szük­sége külön propagandára. A családok egymásnak adták a hírt, hogy az egészségügyi fel­­világosító előadások, beszélge­tések mellett számos egyéb, szintén hasznos programot kí­nál a klub. így többek között bábjátékok, makramék készíté­sének fortélyait, gyermekholmik kötését, horgolását tanítják egy­másnak az asszonyok. December végén — közvéle­ménykutatás alapján — össze­állt a klub ez évi első féléves programja. A gerincét a leg­gyakoribb gyermekbetegségek­kel, illetve a bölcsődébe, óvo­dába való beszoktatással kap­csolatos előadások jelentik. Az előadásokat tartó meghívott szakemberek filmmel illusztrál­ják mondanivalójukat: A havonkénti klubfoglalkozá­sokon változatlanul szerepelnek különböző bemutatók. volna előle elfutni .. ., de erre mégsem gondoltam. Tudom, hogy az az ambíció, lendület, ami fiatalabb korban jobban jellemzi az embert nem pótol­hatja a gyakorlatot, a tapasz­talatot. Én mégis bizakodom. Egyrészt, mert valóban több munkakör feladatát ismerem, másrészt lehetőségem van a ta­nulásra. Idén szeretném elkez­deni a felsőfokú munkaügyi tan­folyamot. Ugyancsak biztatást jelent számomra, hogy minden­ben támogat a családom és so­kat segítenek a velem együtt dolgozó elvtársak. — Párttag?- Nem. Mégis úgy érzem, jo­gosan használom az elvtárs megszólítást. Édesapám még nyugdíjba menetele után is tag­ja maradt egy ideig a vasúti pártbizottságnak, férjem alap­szervezeti vezetőségi tag, és re­mélem, hogy én sem leszek so­káig párton kívüli. A több mun­katerületen való tevékenységnek talán az egyetlen hátránya, hogy mire egy helyen alapo­sabban megismerhettek és ajánlani mertek volna párt­tagnak, addigra én más helyre kerültem. Remélem, itt hosszú ideig maradok ... T. É. NŐK VEZETŐ BEOSZTÁSBAN Az üzemfőnök-he/yettes

Next

/
Thumbnails
Contents