Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-29 / 87. szám

2 Dunantmt napló 1981. március 29., vasárnap Elhunyt László Aladár Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy László Aladár elvtárs, a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom Lenin-renddel kitüntetett, kiemelkedő személyisége, hosszan tartó betegség után elhunyt. László Aladár elvtárs temetése 1981. április 6-án (hétfőn) 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjá­ban. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Partizán Szövetség Az Országos Tervhivatal Hosszú, küzdelmes, a munkásmoz­galom harcaival s a kommunista eszmék szolgálatával mindvégig szo­rosan összekapcsolódó életút ért vé­get László Aladár halálával. 1896-ban született Budapesten, 12 gyermekes, nehéz sorsú munkáscsalád fiaként. Édesapja szakmáját választotta: bá­dogos- és szerelőtanonc volt, 1912-ben szabadult fel. Ezt követően elvégezte a felsőipariskola vas- és fémipari szakágazatát, s már tanulőéveiben bekapcsolódott az ifjúmunkás-mozga­lomba. 1913-tól tagja volt a Szociál­­demokrata Pártnak. Az első világhá- ' ború kitörése után a Weiss Manfred konzervgyári dolgozók sztrájkjának egyik szervezője volt, a szakszervezet megbízottjaként. Sok ezer társával együtt hamarosan ő is a frontra került, 1916-ban orosz hadifogságba esett. A hadifogoly­­táborban már a munkáshatalom ügyé­nek elkötelezettjeként érte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre, s ott csatlakozott azokhoz az inter­nacionalistákhoz, akik az orosz pro­letárok mellé álltak, hogy fegyverrel védjék meg a vörös hatalmat. 1918- ban belépett a Vörös Gárdába, majd a Vörös Hadsereg tisztje lett. Szibé­riában részt vett a Vörös Őrség meg­szervezésében, Irkutszkban a nemzet­közi ezred egyik századparancsnoka­ként az ellenforradalmi bandák mea­­semmisitésében, maid egy lovaskülö­­nitmény élén Jakutföldön harcolt a szovjet hatalom megszilárdításáért. 1920-tól a Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja volt. 1921-ben tért vissza Magyarország­ra. Munkásmozgalmi tevékenységéért még abban az évben letartóztatták, s Horthy vérbírósága 10 évi börtönre ítélte. A Szovjetunió szabadította ki, s így került Moszkvába, ahol a szov­jet állam fejlődő iparának szervezé­sében, irányításában bíztak rá fontos posztokat. Igazgató, műszaki vezető volt több üzemben, majd a munkás és paraszt felügyeleti népbiztosságon kapott beosztást. A Nagy Honvédő Háború legsúlyosabb időszakában a főváros védelmében vett részt: a Vö­rös Hadseregben egy éven át har­colt a moszkvai fronton. Magyarország felszabadulása után hazatérve nagy energiával kapcsoló­dott be a lerombolt ország helyreál­lításának munkájába. Az állami irá­nyításban számos vezető tisztséget vi­selt, eredményesen segítve az újjá­építést, a szocialista ipar megterem­tését. Az Iparügyi Minisztérium taná­csosa, később a Kohó- és Gépipari Ministerium főosztályvezetője volt. 1952—55 között a magyar kor­mány megbízottja Moszkvában, a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsában, ahol a szocialista országok kibontakozó gazdasági együttműködésének szélesítéséért, el­mélyítéséért dolgozott. Hazatérte után, nyugdíjba vonulásáig — 1967-ig — az Országos Tervhivatal főosztály­­vezetője volt. s ebben a tisztségében is a nemzetközi együttműködési fel­adatok összehangolását végezte. Nyugdíjasként is aktiv kommunista, közéleti ember maradt: a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tag­jaként tevékenykedett. László Aladár kimagasló munkássá­gát számos magas kitüntetéssel ju­talmazták, így 1958-ban Vörös Zászló Érdemrenddel. 1967-ben a Munka Vö­rös Zászló Érdemrendjével tüntették ki. A Munka Érdemrend arany foko­zatának is birtokosa volt, s az októ­beri forradalom 50. évfordulóján a Szovjetunió Lenin-rendet adományo­zott a nemzetközi munkásmozgalom harcosának. Az országos választási elnökség közleménye Budapest XI. kerületében, a 33. számú országgyűlési válasz­tókerületben megtartották az időközi képviselőválasztás jelö­lő gyűlését. A jelen lévők egyhangúlag dr. Maróthy Lászlót, az MSZMP Budapesti Bizottsága első tit­kárát jelölték országgyűlési képviselőnek. A Hazafias Nép­front Országos Tanácsa árjelö­lést benyújtotta az országos vá­lasztási elnökségnek. Az elnök­ség megállapította, hogy a je­lölés törvényes volt, így dr. Ma­róthy László képviselőjelöltségét elfogadta. Megtartották a helyi tanács­tagok időközi választásának je­lölő gyűléseit is, a jelöltek elfo­gadásáról az illetékes válasz­tási elnökségek április 2-ig döntenek. 4 ATHÉN: Mintha kihaltak volna a görög főváros utcái ezekben a napokban. A lako­sok ezrei hagyták el a várost, és menekültek Athén előváro­saiba, sátrakba, tartva a feb­ruár 24-i pusztító földrengéshez hasonló újabb földmozgások­tól. Sokan úgy vélik, hogy a februári földrengést követő mintegy 4000 kisebb rengés után veszélyessé vált az élet a fővárosban. 4 RÓMA: A római Magyar Akadémiát szombaton elismerő oklevéllel tüntették ki Olaszor­szágban kifejtett művészeti, kulturális és tájékoztató mun­kásságáért. A Capitoliumban megtartott ünnepségen a római spanyol Művészeti Akadémiá­nak is átnyújtották a „La Spon­­da" nevű, ezúttal harmadszor kiosztott elismerő oklevelet. Az ünnepség diszelnöke Guilio Andreotti, a képviselőház kül­ügyi bizottságának elnöke volt. Kedvezményes kerekeken kerekezhet Április 1-én, 2-án és 3-án kerékpár és segédmotorkerékpár vásárlásakor sorsjegyet adunk. Sorsolás április 14-én, a fődíj egy színes tv. OTP-ügyintézés, házhoz szállítás. ÓRA A NAGYVILÁGBAN Kilencen életüket vesztették a floridai Cocoa beachen, amikor összeomlott egy négyemeletes lokóhóz. A szerencsétlenséget egy daruról a tetőre zuhanó betonszállitmány okozta.---------------------------------------- * -----------------------------------------­Hétfőn folytatják a lengyel kormány és a Szolidaritás megbeszéléseit Varsóban szombaton megtar­tották a lengyel kormány és a Szolidaritás-szakszervezet kép­viselőinek újabb találkozóját és úgy határoztak, hogy a megbe­széléseket hétfőn folytatják. A két küldöttséget Mieczys­­law Rakowski miniszterelnök-he­lyettes és Lech Walesa, a Szo­lidaritás országos egyeztető bi­zottságának elnöke vezette. * A pénteken lezajlott sztráj­kokkal kapcsolatban a Zolnierz Wolnosci kommentátora meg­jegyzi, hogy a „Szolidaritás” szélsőséges csoportjai az erők „összemérésére" törekszenek. Az országban mindenkinek az a véleménye, hogy feltétlenül szükség van a megegyezésre. A sztrájk azonban nem segíti a megállapodást, inkább kiéle­zi az ellentéteket és hátráltatja a megegyezést - mutat rá a hadsereg lapja. A párt és a kormány mindent elkövet, hogy elkerüljék a ve­szélyes helyzet kialakulását és következetesen megtartsák a megállapodásokat. Erről tanús­kodnak a legszélesebb társa­dalmi körök képviselőivel, tu­dósokkal, művészekkel és az egyház vezetőivel folytatott tár­gyalások. Mégis sokan nem ér­tik meg, hogy a tervek megva­lósításához időre és türelemre van szükség, és olyan útra tér­nek, amely ellentétes Lengyel­­ország nemzeti érdekeivel — ír­ja a Zolnierz Wolnosci. * II. János Pál pápa üzenetet küldött Stefan Wyszynski bíbo­rosnak, Lengyelország prímásá­nak. Az üzenetet szombaton kö­zölte a L’Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja. A pápa hangsúlyozta: a nyilatko­zatok szerint, amelyekről szerte Lengyelországból értesült, a lengyel dolgozók döntő^többsé­­ge dolgozni, nem pedig sztráj­kolni akar. II. János Pál meg­győződésének adott ^hangot, hogy a lengyelek maguk oldják meg problémáikat. * A pristinai tüntetésről A Jugoszláv Dolgozók Szo­cialista Szövetsége pristinai vá­lasztmányának elnöksége szom­bati ülésén elítélte a Koszovo tartományi székvárosban két nappal ezelőtt lezajlott egyete­mista tüntetéseket. Aszlan Fazlija, a Koszovoi Kommunisták Szövetsége városi bizottságának elnöke elmondta, hogy Pristina diáknegyedében március 26-án tüntetésekre ke­rült sor, amelyek során 23 egyetemista és a biztonsági szolgálat 12 tagja megsebe­sült. A tüntetés 21 résztvevőjét letartóztatták. A megmozdulást Aszlan Faz­lija „szervezettnek, ellenséges­nek és ellenséges erők által szí­­tottnak” értékelte, s rámutatott, hogy az a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság desta­­bilizálásóra, nemzetei és nemze­tiségei egységének megbontá­sára irányult. Résztvevői a szo­cialista önigazgatási rendszer elleni jelszavakat hangoztattak. A tüntetés szervezői arra tö­rekedtek, hogy demagóg szo­ciális és nacionalista jelszavak­kal, ha kellett kényszerrel, mi­nél több fiatalt bevonjanak a megmozdulásba. Az ellenséges elemek igyekeztek kihasználni a jelenlegi gazdasági nehézsé­geket, hogy minél szélesebb frontot teremtsenek a rendszer ellen. — Határozottan elutasítunk mindenfajta politikai nyomást, nacionalista és ellenséges spe­kulációt, demagógiát. Az ilyen és hasonló ellenséges akciók résztvevői ellen határozott és hatékony intézkedéseket fogunk foganatosítani, ahogy azt már­cius 26-án is tettük — mon­dotta Aszlan Fazlija. LAPZÁRTA A jövő szerdai Magyarország —Austria Wien előkészületi lab­darúgó-mérkőzés előtt a két ér­dekelt csapat szombaton ját­szotta utolsó találkozóját. A magyar válogatott Tatán a Rá­ba ETO ellen lépett pályára és minimális győzelmet aratott, míg az Austria az osztrák baj­nokság rangadóján 5-1-re vesz­tett a Rapid ellen. Tatán a vá­logatott 2-1 (0-0) arányban győzött a győriek ellen, s az összeállítás ez volt: Katzirz (Mészáros) - Martos, Kerekes (Kardos), Garaba, Tóth — Szán­tó (Zombori), Nyilasi, Mucha — Kovács (Bodonyi), Törőcsik, Es­terházy. Mészöly Kálmán sző-' vetségi kapitány elmondta, hogy feltétlenül több gólt várt a válogatottól, s a játék sem elégítette ki. Kiss sérülése miatt nem játszott. * A torinói rendőrség pénte­ken letartóztatta a Prima linea (Első vonal) elnevezésű szélső­baloldali fegyveres szervezet négy feltételezett tagját. Azzal vádolják őket, hogy különböző időpontokban több fegyveres támadást hajtottak végre néhány, még szabadlábon lévő társukkal együtt. Milánóban a rendőrség újult erővel folytatja a nyomozást az augusztus 2-án a bolognai pályaudvaron tör­tént, katasztrofális bombame­rénylet elkövetői ellen. Ennek során a hatóságok ugyancsak szombaton átkutatták a szél­sőjobboldali Candido Nuovo című hetilap szerkesztőségét, illetve nyomdáját, a főszerkesz­tő, Giorgio Pisano újfasiszta szenátort pedig kihallgatásra elővezették. A hatóságok eddig 40 személyt tartóztattak le a robbantással összefüggésben, de a bomba telepítése miatt vádat még egyikük ellen sem emeltek. MSZMP KB-ülés: nemzetközi helyzet Az MSZMP Központi Bizott­sága a feszült nemzetközi hely­zetben különösen fontos meg­állapításokat tett csütörtöki ülé­sén, amikor mindenekelőtt azt szögezte le, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, s így a feszültség csökkentése az emberiség egyetemes 'érdeke. Természetesen veszélyt, növekvő veszélyt jelent az, hogy az im­perialisták megpróbálják a ka­tonai erőegyensúlyt felbillente­ni. Durva és ellenséges propa­gandakampányuk rontja a nemzetközi légkört, rombolja az államok közti bizalmat. Ezzel szemben éppen az enyhülés vív­mányainak a megőrzésére hív fel az MSZMP. A Központi Bizottság jóvá­hagyta az SZKP XXVI. kong­resszusán részt vett pártküldött­ség tevékenységét és elfogadta jelentését. A szovjet pártkong­resszuson meghatározott nem­zetközi irányvonal egybeesik a magvar nép érdekeivel és tö­rekvéseivel — állapította meg az MSZMP Központi Bizottsága. A Magyar Népköztársaság he­lyesli és támogatja a feszültség enyhítését célzó szovjet javas­latokat, a leszerelés érdekében tett kezdeményezéseket. Szük­ségesnek tartia a szovjet-ame­rikai viszony javítását, a kelet— nyuqati párbeszéd fenntartását, a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatok fejlesztését. A Központi Bizottsóq kijelen­tette, hogy az MSZMP és az SZKP között teljes a nézetazo­­nossáq minden lényeqes politi­kai kérdésben. Az SZKP XXVI. kongresszusa új lendületet ad a magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésének. Az MSZMP Központi Bizott­sága áttekintette a többi test­vérpárttal való kapcsolatokat, majd külön figyelmet szentelt Kádár János és Stanislaw Kania budapesti találkozója alaoján a lengyelországi eseményeknek, megjegyezve, hogy a magyar párt és a magyar nép aqoo­­dalommal figyeli a bonyolult *és súlyos helyzetet, de bízik abban, hogy a lengyel kommunisták, a szocializmus lengvel hívei, az igaz lengyel hazafiak úrrá lesz­nek a nehézséaeken és vissza­verik az ellenséges erők táma­dását, lehetővé téve a szocia­lista irányú kibontakozást. „Tízek” csúcstalálkozója a A Közös Piac — amely az idei január elsejével tíztagúvá bő­vült — egyre több területen mu­tat ellentéteket, nehézségeket. Az európai közösség állam- és kormányfői a héten a hollandiai Maastrichtban megrendezett csúcstalálkozójukon is kényte­lenek voltak ezt felismerni és el­ismerni. Schmidt kancellár ke­serű öngúnnyal jelentette ki: „Senkit sem ért csalódás, mert senki sem várt semmit a tanács­kozástól ...” Három gazdasági téma állt a napirend élén: a halászat (e téren Franciaország és az NSZK áll szemben Nagy-Britanniával), a mezőgazdasági árak kérdése (itt szinte mindenki mindenki ellen van) és az acélipar (eb­ben a vonatkozásban is úgy­szólván minden ország, amely­nek fejlett a kohászata, vetély­­társa és ellenfele a többinek). Valóban semmilyen döntés sem született. A halászat dolgát új­ra a szakminiszterek elé utal­ták, az április 1-én életbe lépő mezőgazdasági árak megálla­pítását úgyszintén, a kohásza­tot illetően pedig általánosság­ban mozgó óhajt fogalmaztak meg: be kell szüntetni az egyes országokban az acélipar állami támogatását. Aggodalommal nyugtázták a Közös Piac országaiban jelent­kező súlyos gazdasági és tár­sadalmi problémákat, így a munkanélküliséget, Van Agt holland kormányfő szerint a tíz országban a munkanélküliek száma eléri a 10 milliót. Voltak politikai témák is, így többek között foglalkoztak a lengyelországi helyzettel és an­nak a reménynek adtak han­got, hogy a lengyelek „az ész­szerűség és a felelősségtudat szellemében” maguk birkóznak meg belső problémáikkal. ígé­retet tettek élelmiszersegélyre is. A libanoni helyzettel és Af­ganisztánnal kapcsolatban a „Tízek" „nyugtatlanságuknak” adtag hangot. Gratuláltak a Közös Piac országainak állam- és kormányfői a spanyol király­nak, kormánynak és népnek a puccskísérlet leveréséhez, de tartózkodtak attól, hogy a spa­nyol demokrácia „megerősödé­sét” indoknak tekintsék Spa­nyolország közös piaci csatla­kozásának siettetésére. Amiről hivatalosan nem esett szó, pedig minden bizonnyal ez volt „a kandalló melletti be­szélgetések" középpontjában: a „Tízek” megpróbáltak közös álláspontot kialakítani az USA- val való viszonyukban. A jelek szerint — ez nem sikerült. Diplomáciai támadások Kuba ellen A szocialista Kubának az utóbbi időben egymásután dip­lomáciai bonyodalmai támad­tak Peruval, Ecuadorral, most pedig Kolumbiával. A bogotai kormány váratlanul felfüggesz­tette diplomáciai kapcsolatait Havannával, ezt a döntést arra a vádra alapozva, hogy Kubá­ban képezik ki az úgynevezett „M—19” kolumbiai ellenállási mozgalom harcosait. Havanná­ban azt válaszolták: Kolum­biában régóta van olyan népi felszabadító mozgalom, amely még a kubai forradalom győ­zelme előtt szerveződött. Kuba egyetlen fegyvert sem adott az „M—19"-nek, sem bármily más kolumbiai forradalmi szervezet­nek, Kubának semmi köze ah­hoz, hogy „M—19”-es forradal­márok szálltak partra Kolum­bia Csendes-óceáni partjain. A kolumbiai döntés időben gya­núsan egybeesik a Kuba ellen indított imperialista kam­pánnyal és az agresszióval való fenyegetéssel — mutatott rá a kubai külügyminisztérium. Washingtonban manapság fokozák a nyomást Kuba ellen valamint azért, hogy az ameri­kai befolyást megerősítsék La­­tin-Amerikában. Az USA új ve­zetői láthatóan elsőbbséget ad­nak ma annak, hogy minde­nekelőtt a nyugati féltekén .„szorítsák vissza a kommuniz­must”. A Reagan-kormányzat a Carter-idők legsúlyosabb téve­désének minősíti, hogy „hagy­ták" Nicaraguában megbukni a Somoza-diktatúrát, s hogy Salvadorban „tétlenül nézték" a nemzeti felslÉbadító moz­galom térhódítását. . . Az igazság az, hogy Latin- Amerika népei mind határozot­tabban fordulnak szembe a „gringo" imperializmussal ... Természetes, hogy eközben ro­­konszenvvel tekintenek Kubára, az amerikai földrész első sza­bad államára, amely, s ezt nem titkolják Havannában, szolida­ritását, szimpátiáját kifejezésre juttatja mindazok iránt, akik az imperialista . uralom ellen, a függetlenségért, a társadalmi igazságért harcolnak a nyugati féltekén. Pálfy József

Next

/
Thumbnails
Contents