Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-22 / 80. szám

Új szovjet célprogram Fogyasztási cikkek Elmúlt már az az idő, amikor a szovjet vásárló igénytelen volt a fogyasztási cikkekkel szem­­bén. A fogyasztónak egyre több a pénze, a kereskedelmi hálózat tele van áruval. De. .. a cikkek tetemes része iránt nincs kereslet. Ennek a konflik­tusnak a lényege a -kereslet és a kínálat között keletkezett „ol­ló". Nem általános áruhiány­ról van tehát szó, hanem azok­nak a cikkeknek a hiányáról, amelyeket a fogyasztó igényel. Kevés az új, divatos, változatos, egyéni ízlést is kielégítő áru­cikk. A keresetek növekedése (a Szovjetunióban a keresetek az utóbbi 15 év alatt megduplá­zódtak), gyökeresen megváltoz­tatta a fogyasztói igények jel­legét: ugrásszerűen emelkedik a nem élelmiszeripari árucikkek­kel kapcsolatos kiadások há­nyada. Ezen az árucsoporton belül is a leggyorsabban a kul­turális és háztartási cikkek irán­ti kereslet nő. Képes-e a szov­jet ipar kielégíteni ezeket az igényeket? A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy igen. Jelleg­zetes példa a háztartásokban oly megszokottá vált hűtőgé­pek gyártásának fejlődése. A hűtőgépek sorozatgyártá­sát a Szovjetunióban később kezdték, mint az iparilag fej­lett országok többségében — az ötvenes évek kezdetén. A rohamos fejlődés eredménye­ként azonban a hetvenes évek elején a szovjet ipar már ott volt a világ legnagyobb hűtő­gépgyártói között. Jelenleg négy országban — a Szovjetunió­ban, az Egyesült Államokban, Olaszországban és Japánban — összpontosul a világ hűtő­­gépgyártásának mintegy 70 százaléka. (A Szovjetunióban és az USA-ban évente 6 millió darabot gyártanak. Olaszor­szágban és Japánban — mint­egy 5 milliót.) 1965-ben 100 szovjet családra mindössze 11 hűtőgép jutott. 1980-ban ez a szám elérte a 80-at. A szovjet ipar több mnit 40 típust kínál a vásárlóknak. Több szovjet hűtőgépnek külföldön is nagy sikere van. Ilyen például a Krasznojarszkban (Kelet-Szibé­­ria) gyártott „Birjusza”. Ezt a terméket Nagy-Britanniába, Belgiumba, Hollandiába, Íror­szágba, és több szocialista or­szágba exportálják. Itt tehát a helyzet viszonylag kedvezőnek tekinthető (ugyan­ez mondható el az órák, a fényképezőgépek, -s néhány más termék tekintetében.) Több olyan ágazat van azonban (pl. a ruházati ipar, a textilipar, a bútoripar, a cipőipar), ahol még nem mondható el, hogy gyorsan reagálnak a vevők igényeinek változásaira. Ezen a helyzeten javítani kell, és ezt a célt szolgálja a közszükségleti cikkek gyártásának fejlesztésé­re irányuló komplex célprog­ram. A termelés és a fogyasztók viszonyának átrendezése köz­vetlenül kapcsolódik a Szovjet­unió gazdasági mechanizmusá­nak változásaihoz. 1981-től új szabályozási rendszert vezettek be, amely serkenti a minőség javítását, a szállítási kötelezett­ségek pontos teljesítését, stb. Kiterjesztik a minőségért és a termékek újszerűségéért járó ösztönző pótlékok bevált rend­szerét. A közszükségleti cikkek ter­melési programjának egyik alapvető eleme a könnyűipar egyes vállalatainak, elsősorban a ruházati és a textilipari ága­zatokhoz tartozó vállalatoknak a rekonstrukciója, műszaki kor­szerűsítése. Az 1981—85-ös idő­szakra szóló terv előirányozza a pneumomechanikus, rotációs szálhúzó gépek, a vetélő nél­küli szövőgépek, a nagy telje­sítményű automatizált gépso­rok, a folyamatos szövet- és kelmekikészítési technológiák széles körű bevezetését. öt év alatt majdnem más­­félszeresére kell növelni a kul­turális és háztartási árucikkek — a bútor, a televíziós készü­lékek, az edények, a hűtőgépek és a mosógépek gyártását. Emellett a tervjavaslat kiemeli, hogy gyorsított ütemben kell fejleszteni az új, korszerű, ma­gasabb fogyasztói és esztétikai színvonalú cikkek termelését. A közszükségleti cikkek gyár­tásával kapcsolatos problémák megoldása érdekében a Szov­jetunió fokozottabban ki akarja aknázni a nemzetközi munka­­megosztásban — és elsősorban a KGST-ben — rejlő lehetősé­geket (jelenleg a behozatal a közszükségleti cikkek árualap­jának 10 százalékát fedezi.) így lehetőség nyílik a KGST-tagor­­szágok részvételére a szovjet pamutfonalgyártó kapacitások bővítésében, és az egyes mű­szálfajták — poliamid-nitrilszál, viszkóza textilfonal — előállí­tásában való együttműködésre. Tervezik a speciálisan megmun­kált farostlemez gyártásának bővítését, amely a jövőben le­hetővé teszi a kevésbé értékes fafajtáknak a bútoriparban va­ló felhasználását is. Bővülni fog a szocialista országok ko­operációja és szakosodása a televízió- és a rádiókészülékek, a képmagnók, a háztartási gé­pek új típusainak kifejlesztésé­ben. Alekszej Putyincev Tulipánhagymák Hollandiának A Neretva-delta vidéke kertészkedésre különösen alkalmas. Ezeket a lehető­ségeket jól hasznosítja az opuzeni (Bosznia-Hercego­vina) „Neretva” agráripari kombinát, amely legutóbb a hollandiai „Lens” céggel kötött öt évre szóló együtt­működési szerződést. En­nek alapján a jugoszláviai mezőgázdasági üzem szál­lít majd a tulipánok hazá­jába tulipánhagymát. A „Neretva" 52 hektár­nyi területen állít elő tuli­pánhagymát és a termés 70 százalékát holland part­nerének szállítja. Rokkantak sportja A Rokkantak Sportszö­vetsége a Német Demok­ratikus Köztársaságban évente negyven központi sportversenyt hirdet meg, amelyeken 21 különböző sportágban mérhetik össze erejüket az egészségileg károsult, ám sportolni sze­rető emberek. Ezenkívül számos helyi vetélkedőre és nemzetközi versenyeken va­ló részvételre is sor kerül. A téli sportidényben pél­dául Berlinben a rokkan­tak vízilabda-tornáját, Stralsundban a látássérül­tek tekeversenyét, Magde­­burgban a rokkantak asz­talitenisz-bajnokságát ren­dezték meg. A közelmúlt nemzetközi eseményei közé tartozott az az atlétikai verseny, amelyen az amputált lábú 29 éves magdeburgi Detlef Eckert 1.70 méter magasat ugrott. Ezen a versenyen egyébként a hazaiakon kí­vül lengyel, magyar, cseh­szlovák rokkant sportolók is rajthoz álltak. Detlef Eckert, aki történelem tanár és sportoktató, e szavak­kal fejezte ki, mit jelent egy testileg sérült ember­nek a sport: „Saját ma­gunkat igazolni és máso­kat is erre buzdítani, nekik példát adni — ez az, ami­nek a teljesítésére mi is ké­pesek vagyunk!” Az NDK-ban egyébként egyre népszerűbbek azok a sportkörök, amelyek egész­ségileg károsultaknak . is módot, lehetőséget adnak a testedzésre. Az állam bő­kezű támogatásban része­síti e sportköröket. Jó barát a „dömper-elefánt” Vietnami diákokkal beszél­gettem a minap, érdekes törté­neteket meséltek. A legérdeke­sebb talán az, amely az elefán­tokról szól. Elmondták, hogy néhány éve a hanoi fiatalok lelkes csapata a párt felhívására elhagyta szülőhelyét és az addig lakat­lan, hegyekkel szabdalt Köz­ponti Fennsíkon megalapította Thai Nguen városát. A fiatalok szövetkezetei szerveztek és né­hány hónap alatt több száz hold földet szántottak fel. Alig­hanem az otthon utáni vágya­kozásuk sugallta, hogy új város­kájuk utcáit Hanoi történelmi emlékeiről nevezzék el. Meglepő találkozás — Az igazat megvallva so­káig tartott ez al vágyakozás — mondja Nguien Thayat, a szö­vetkezet vezetője. - Csak nehe­zen szoktuk meg a zord fenn­síkot, a végtelen erdőt Pedig tele volt élménnyel, új és új meglepetésekkel a vidék. Az el­ső időben mindennapos élmény volt, hogy az erdei ösvényen egyszer csak szembetalálkoz­tunk egy csapat legelésző ele­fánttal. Megdöbbentünk, hisz ezidáig csak az óllatkertben láthattuk őket. Moccanni sem mertünk, amint a hatalmas ál­latok elcsörtettek mellettünk. Később megszoktuk őket. Thai Nguen körül szinte mindenna­pos az elefánt. Többnyire öt-Az „Északi fény” melege Észak-Szibériában, a Tyu­­menyi-területen megkezdte kísérleti üzemelését az „Észa­ki fény” úszó hőerőmű, üzem­anyaga a területen feltárt medvezsjei földgáz. A hőerő­mű kapacitása 24 ezer kilo­watt. Az „Északi fény" által termelt villamos energiát Ná­dim, a földgázkitremelők és -építők városa kapja. Az úszó hőerőművet a Tyu­­menyi Hajógyárban építették és a Tobolon, az Irtiszen, az Obon és más nyugat-szibé­riai folyókon át több ezer ki­lométeres utat tett meg ál­lomáshelyéig. Ez az erőmű nem az egyet­len az országban. Tiz évvel ezelőtt a jakutiai Zapoljarje kikötőben bontott vitorlát e sorozat első erőműve. Már sok millió kilowattóra villa­mos energiát adott, amely jelentős szerepet játszott Ko­­lima és Csukotka körzetének fejlesztésében. Hasonló hő­erőmű működik Észak más vidékein is. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az úszó erőművek al­kalmazása a sarkkörön túli zord viszonyok között igen előnyös. Észak és északkelet termé­szeti kincsei további kiakná­zása problémájának megol­dása nagy mértékben függ e körzet villamos energáival és hővel történő ellátásától. A kis kapacitású gőzzel és die­­zelmotorral üzemelő erőmű­vek nem gazdaságosak, mert sok az építési költségük, üzemeltetésükhöz meglehető­sen nagy létszámú személy­zet szükséges. A nagy hő­erőművektől elvezetett vil­lamos energia olykor éssze­rűtlen megoldás. Az úszó erőművek egyik leglényegesebb előnye, hogy nagyipari módszerekkel, gyor­san és olcsón építhetők fel. Emellett mozgékonyak. A hajó merülése nem nagy, ezért az erőművet viszonylag csekély vizű folyóra is lehet telepíteni. A kiszolgálása könnyű és egyszerű: az ener­getikusok kényelmes munka­­feltételek között dolgozhat­nak. Az „Északi fény” üzemel­tetése veszélytelen a környe­zetre. Speciális berendezések szavatolják szennyezettség­mentességét. A vezérlőpult tíz fős családok verődnek ösz­­sze, de nem ritka a 80—100 ele­fántból álló csorda sem. Azt már Hanoiban mesélték, hogy a gyarmatosítás, majd az amerikaiakkal vívott háború ide­jén alaposan megcsappant Vi­etnamban az elefántok száma. Előbb gazdag európaiak előke­lő szórakozása volt az elefánt­­vadászat, majd az amerikai ka. tonák lövöldözték le őket, ok­kal, ok nélkül. Az első békés intézkedések egyikével védett állattá nyilvánították őket. Már­is észrevehető gyarapodásuk. Gyümölcsöt ráznak A dzsungelben nem tréfa a munka. Napjainkban csupán Darlac tartományban ötszáz „dömper-elefántot" tartanak nyilván. Az alig lakott Buonh Don faluban 53-at házimunká­ra fogtak. Elsősorban a fakiter. melésben veszik hasznukat, „te­herautóként", „dömperként” használják a félelmetesen erős állatokat. De csak az erejük fé­lelmetes. Ök maguk a szelídítés után már szelídek. Van ahol a szüretelésben segítenek. Leráz, zák a fáról a gyümölcsöt. Né­mely elefántnak pedig más dol­ga sincs, mint hogy a piacra fuvarozza gazdáját, vagy az út­­talan utakon vendégségbe, ro­­konlátogatásra vigye őket. Thai Nguen városában termé­szetesen nem múlik el egyetlen ünnep sem az elefántok díszes felvonulása nélkül. Ilyenkor ki­tüntetik a legsikeresebb ele­­fántidomítókat. Ök a legmeg­becsültebb emberek a fennsí­kon, hiszen hosszú, szívós, oly­kor kemény idomítással formál­ják a vad elefántot az ember szelíd segítőtársává. Az ember biztonságban lehet, ha ilyen hatalmas barátja van — tartja az elefántról egy ős­régi vietnami mondás. (s. a.) Erőmű a Nádim folyón A Hetedik mennyországban A „Hetedik mennyország” étterem egyik terme. Innen, háro száz méter magasságból nagyszerű kilátás nyílik Moszkvára A moszkvaiak és a főváros vendégeinek körében igen nagy népszerűségnek örvend az osztankinói tévé-toronyban mű­ködő étterem. Ez a torony nem­csak a központi televízió mű­sorát továbbítja, negyvennégy szintjén meteorológusok is dol­goznak. A legfelső emeleten, ahol a torony már kicsiny szo­bányira szűkül, a villám termé­szetét tanulmányozó készülékek találhatók. A torony hatalmas oszlopa ad helyet a „Hetedik mennyor­szág” nevű étteremnek. Innen, háromszáz méter magasságból nagyszerű kilátás nyílik Moszk­vára. Az étterem kellemes pihe. nést és persze különleges éte­leket kínál. A múzeumok és könyvtárak városa Cetinje a művészetkedvelők és az olvasók városa. Központi könyvtárában több mint 1 100 000 kötet található. Sok közülük bibliográfiai ritkaság. Az arab stílusban épült régi épületben egyedülálló könyv­­tármúzuem található, ahol a régi és új könyvek állandó ki­állítását rendezik meg. Gyűjte­ményében ősi kéziratok, régi délszláv könyvek találhatók. HÉTVÉGE 7.

Next

/
Thumbnails
Contents