Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-22 / 80. szám
Agrártermelésünk 2000-ben Mozgékony középipart az agrárszerkezetbe Beszélgetés Márton Jánossal, az AKI főigazgatójával lun, ne vigyük el hót az em„Agrártermelésünk 2000-ben” címmel tartott előadást a napokban Pécsett fiatal szakembereknek dr. Márton János, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója. A neves ökonómus készséggel válaszolt lapunk munkatársának az előadás kapcsán feltett kérdésekre. Előadásában az agrártermelés kérdéseit nem annyira a demográfia, mint inkább az urbanizáció felől közelítette meg. Rámutatott, hogy a harmadik világban ismeretlen fogalom az ingázás. Helyette cíaládok milliói szakadnak el a földtől és képeznek munkanéküli, éhező, s ezért belső nyugtalanságtól _ túlfeszített gyűrűket a nagyvárosok körül. Kairó körülmáris 9 milliós „gyűrű" van, Sao Paoló 13 milliós, Mexikó 17 milliós gyűrűtől körülvett város. Ez a folyamat a kilencvenes években érik be, és nagyfokú élelmiszerkeresletet idéz majd elő. Ugyanakkor a világ jelentős részén, így nálunk is, mérséklődik az agrártermelés növekedési dinamizmusa. Nincs mód ezen változtatni?- Ha az ipari és mezőgazdasági árak közti világviszonylatban meglévő eltérés tovább nő, ez óhatatlanul a mezőgazdasági termelés csökkentését vonjál maga után. Mi is a mérsékelt növekedés időszakába kerültünk, noha az évi 3 százalékos növekedési rátánk nem szégyellni való. Hozzáteszem, az évi 3 százalék ma kétszer akkora termékvolument jelent, mint 10 évvel ezelőtt jelentett volna. Az is köztudott, hogy a többleteinket csaknem maradéktalanul exportra termeljük. Az említett áreltérések miatt ebben az ötéves tervben nagyobb beruházásra nincs mód. De évi 3 százalékos növekedés a jelenlegi eszközökkel is elérhető. A növénytermelés és az állattenyésztés között bizonyos arányeltolódás fog bekövetkezni. Az előbbit kell nagyobb mértékben növelni. Ennek legfőbb oka, hogy az állati termék előállításánál a transzformációt az exportpiac nem fizeti meg. Az utóbbi három évben a mezőgazdaságban javult az anyagfelhasználás. E téren azonban még vannak tartalékok. S tennivalók is a méréseknél. Nem elég köbméterben vagy kilogrammban mérni a takarmány felhasználását. Az, hogy egy kiló baromfihúshoz 2,3 vagy 2,5 kiló abrakot használtak fel, az égvilágon semmit sem mond. A kérdés az, mennyi állati vagy növényi fehérje van a koncentrátumban. Ennek mérése ma még megoldatlanabb, mint a talajvizsgálatoké. Ezért növekedési dinamizmusunk egyik kulcskérdése a műszerezettség; elérni azt, hogy mért folyamatok alapján történjék a vezetés. A mérnöknek nem az idejét, hanem az eszét kell kihasználni.- Előadásában megkérdőjelezte a városcentrikus településlejlesztés koncepciót. Nem a falusi családok ezreit kell a városba vinni — mondta — mint munkaerőt, hanem a mezőgazdaságba kell bevinni az ipart. Mi indokolja ezt?- Lenin azt mondta, hogy ültessük a parasztot a traktorra. A technika megteremthető fabert a technikától a városba, hanem éppen fordítva. A városba áramlás újratermeli a lakásigénylők tízezreit, százezreit, s növeli a városok problémáit is. A falu iparosításával a családok nem szakadnak szét, homogenizálódnak. Egy családon belül van a mezőgazdasági dolgozó, az ipari munkás, a szellemi foglalkozású s nagyon is jól ismerik egymás munkaterületei'), Nem munkás-paraszt találkozókon kell közelebb hozni őket egymáshoz. A mezőgazdaság iparosítását azonban nemcsak ezek a tényezők sürgetik. Köztudott, hogy az ipar a világon mindenütt nagyobb jövedelmet hoz, mint a mezőgazdaság. Ennek épp a már említett árdíszparitás az oka. A mezőgazdaság VI. ötéves tervében a 3 százalékos növekedési rátán belül a nem mezőgazdasági tevékenység 4,5—5 százalékos fejlesztését tűzi ki célul. És a jövedelem zöme épp ez utóbbihoz kötődik. Ismeretes, a magyar ipar csak úgy lesz versenyképes, ha néhány jó termék exportjára szakosodik. Ez viszont azzal jár, hogy egy sor temékből hiánycikk keletkezik belföldön. A mezőgazdasági üzemek feladata keresni, mely iparcikkek gyártását vállalhatják át. Ehhez az átvállaláshoz készen van egy magyar mezőgazdasági nagyüzemi struktúra, beleértve az infrastruktúrát is. Rendelkezésre áll a mezőgazdasági szellemi tőke is, ami nincs még kellően kihasználva. I- Konkrétan, milyen ipari tevékenységekre gondol? — A mezőgazdasági struktúra, ba mindenekelőtt nagyon mozgékony, rugalmas,/ gyorsan átállítható ipari középüzemek építhetők be. Négy ilyen ipari csoportot említenék. Ilyen az élelmiszerfeldolgozó ipar. Itt a középüzem versenyképessége kicsi. Csak azt szabad csinálni, amire a kül. és belkereskedelem többéves átvételi garanciát ad. Nem ajánlatos tejfeldolgozási, konzervgyártási kapacitásokat létrehozni. Húsiparban kizárólag a specifikumok gyártására érdemes berendezkedni. Nagy lehetőséget kínál az állandó hiánycikknek számító diabetikus, diétikus, cukorszegény üditőitalok gyártása, vagy a nem fémdoboz csomagolású halkészítmények előállítása. A másik ajánlott csoport az építőipar. Itt kizárólag a lakosságra épülő kapacitást érdemes létrehozni, mert míg a termelési vagy kommunális igények egyszeriek, a lakosság építési és karbantartási igénye állandó. Az agrártermelési iparcsoport a harmadik kör. Ebbe tartoznak például a csatornázások, öntözőrendszerek, takarmányiparok gépgyártási és javítási szolgáltatások és mindaz az ipari tevékenység, amelynek felvevőpiaca maga a mezőgazdaság. Végül az árutermelő vegyesipar körét említeném, ami nem költődik profilhoz. Sőt ennek nem is szabad profilt adni. Ilyenek a műanyagipar, textilipar, háziipar, faipar, s részben, csak nagyon módjával a vasipar. A tassi Dózsa Tsz-ben például műanyag Hypó-s flakonokat gyártanak, s újabban maguk töltik meg Hypóval. Eddig Szegedről látták el Budapestet, most Tassról, ami a főváros kő. zelében van. Nagyon jövedelmező a ruházati bedolgozó háziipar is. Sok a hiánycikk a faipari termékekből, jól eladhatók a tsz fafeldolgozó üzemek termékei. Mindez akkor lesz valóban jól jövedelmező tevékenység, ha a szövetkezetek kereskedelmi szervezete, a TSZKER, a jelenleginél is jobban betölti majd szerepét a szövetkezetekben gyártott iparcikkek, különböző termékféleségek értékesítésé, ben. — Rné — Elektronikai üzem Ócsárdon Megszépül a Geisler Eta utcai otthon Hős emberek nyugalmas hétköznapjai Most még kopár az udvar, csak az aranyeső bonotgatja sárga virágait. Mégis látszik, hogy tavasztól őszig az udvar az épület központja a rengeteg rózsa bokorral, Zsolnay-szökőkúttal, s a felső kert szőlőlugasával. A kemping székek, nyugágyak, függőágyak, egyelőre a raktárban pihennek, de hamarosan kikerülnek a kertbe. Ez a hangulatos nyugalmat árasztó kert Pécs belvárosában a Geisler Eta utca 12. számú házban található. Itt alakítottak ki tíz évvel ezelőtt napközi otthont elsősorban a környék, illetve a város idős emberei részére. Az egykori családi HÉTVÉGE házban ma 76-an lelnek, mindennapi gondoskodásra, hasznos programra. Ottjártunkor épp a nőnapi ünnepségre készülődtek. Kora délelőtt viszonylag kevesen jöttek be — fodrásznál, bor-, bélynál töltötték az időt — viszont ebédre szinte mindenki megérkezett. A tálalókonyhában ekkor már elkészült az ünnepi uzsonna is; sült csirke majonézes krumplisalátával, amit délután sós és édes sütemények, üdítő italok kíséretében tálaltak.- Vendégeket is várunk - mondta Németh Károlyné, az otthon vezetője. — A Kolumbic bár lázsef Attila szocialista brigádjának tagjai műsorra! szórakoztatnak bennünket, a Húsipari Vállalat Radnóti Miklós szocialista brigádjának tagjai pedig - hagyományokhoz híven virággal köszöntik a nőket, és segítenek a tálalásban, rendcsinálásban. E két brigád mellett tönb üzemmel, intézménnyel tart szoros kapcsolatot az otthon - többek között a PIK, a Kertészeti vállalat, a Gázmű, a Kesztyűgyár, a Nő- és Gye+ mekvédeimi Intézet vöröskeresztes alapszervezete - patronálja az idős embereket. Újszerű és rendkívül hasznosnak ígérkezik a legfrissebb kapcsolatuk, melyet a fogászati klinikával sikerült kialakítaniuk. A klinika kereste meg őket fe'ajánlva az idős emberek 'endrzeres fogászati ellátását. Kezdetben csak néhányon jelentkeztek, de most, hogy az első csoport tagjai már lassan befejezik a kezelésre járást, az ő kedvező tapasztalataik felbátorították a többieket is. A támogatóik évről évre a kisebb karbantartási munkákra is vállalkoznak, de idén legfeljebb csak segíteni tudnak a napközi otthon felújítása, szépítése során. Ez évben korszerűsítik a villamos hálózatot, kifestik az épület valamennyi helyiségét, illetve új mosogatót és új gázkonvektorokat szerelnek be. Könnyen lehet, hogy az otthon lakói a mór megszépített társalgókban, ebédlőben fogadhatják pilisi vendégeiket, akikkel tavaly egy budapesti hajókiránduláson ismerkedtek össze. A Geisler Eta utcaiak már vendégeskedtek náluk, most két napra Pécsre hívták a pilisi művelődési ház klubjának tagjait. T. É. Hazánk Kelet-Európa (7.) Elzúgó forradalmak Az 1914—1918-as imperialista háborúból a világ az emberiség történetében eleddig sohasem tapasztalt erősségű és mélységű (s azóta is tartó) forradalmi lendülettel ocsúdott. A szoros értelemben az első orosz forradalomtól, 1917 februárjától az 1923-as utóvédharcokig tartó forradalmi fellendülés olyan forradalmi helyzeten alapult, amelyre nem egyszerűen egyetlen osztály nyomta rá bélyegét'. A munkásosztály, parasztság, a középrétegek, a nemzeti kisebbségek, a gyarmati népek közös nagy eszmélésének lehettünk tanúi az idő tájt. Persze, az egyes osztályok és rétegek időben, térben és intenzitásban eltérő módon vettek részt az eseményekben, de a folyamat egyes időszakait mint saját érdekeik érvényesítését harcolták meg. Magyarán szólva a kétségkívül jelenlévő proletárforradalmi helyzet más csoportok forradalmi önmegvalósításával is egybeesett. Ugyanakkor a tömegek végső forradalmasodását, nevezetesen pedig a szocialista forradalom kiteljesedését számos tényező korlátozta. A legfontosabb ezek közül, hogy a világháború lehetséges befejezései (antant győzelem, a központi hatalmak győzelme, forradalmi út) közül az első, vagyis a két Imperialista közül az egyik vált valóra. (Oroszország esete természetesen kivétel). A nemzetközi baloldalban és a háborúellenes mozgalomban a bolsevikok végül is nem voltak képesek átvenni az irányítást. Így a forradalmi fellendülés csúcsán, 1918 őszén, amikor a háború befejezése, a kétféle — nemzeti demokratikus, vagy szocialista — forradalom dilemmája, a prioritások kérdése felvetődött, az úi hatalmi szervekben fölényben lévő hagyományos munkásszervezetek a nemzeti-szociális megoldást támogatták a proletár szocialista ellenében. A bolsevikok csak helyileg, ideiglenesen és késve kerültek túlsúlyba. (Oroszország itt is kivétel). Alapvető korlátozó tényező volt ezeken túl az is, hogy - ahogy a kérdés egyik magyar szakembere írja — „a háború befejezése szükségszerűen meggyengítette a háborúellenes mozgalmat, a nemzetközi fellendülés legfontosabb tápláló erejét”. A békemozgalom adott egységet, lendületet igazi tömegeket a forradalmi erjedésnek és a „végre vége" hangulat harcellenessége ezt többékevésbé elcsitította. S végül témánk szempontjából a legfontosabb: feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy a korabeli forradalmi hullámzás, a fő folyamatok lényegében a vesztes országokra korlátozódtak — vagyis Közép-Kelet Európa volt birodalmi központjaira. S ez a terület az adott pillanatban egyáltalán nem jelenthette a mérleg nyelvét kibillentő erőket. Különösen nem a történelmi választóvíznek tekintett német forradalom elmaradása után Ám maradjunk most már végleg a többé-kevésbé Kelet-Európára korlátozódott fellendülésnél, amelynek egyik legfontosabb következménye volt a munkásmozgalom szakadása, a kommunista pártok megalakulása. Lengyelországban a luxemburgista hagyományokon felnőtt baloldal ugyan 1918 decemberében megalaktíotta a Lengyel Kommunista Pártot, azonban a nemzeti és a földkérdésben tanúsított örökölt szűklátókörűség közvetve elősegítette, hogy az újraegyesülés és a végre-államalakítós lázában égő nacionalista és polgári erők a kommunistákat a politikai élet perifériájára, az illegalitásba szorítsák. Csehszlovákiában viszont a kommunista párt 1921. májusában (!) alakult meg. (Ne feledjük azonban, hogy a szociáldemokrata' párt is csak 1918. december végén jött létre az osztrák és magyar pártból kiváltak közreműködésével). Az államalakulás nehézségei-si'kerei, a nemzeti célok nagyhangú prioritása itt is a munkásmozgalom balszárnyának elbizonytalanodását okozták. Hozzájárult mindehhez, hogy Masarykék a demokrácia kapuit ugyancsak szélesre tárták és a korabeli Európa egyik legfejlettebb polgári államiságát hozták létre. Ezért is került sor majd három év húzavona után a magyar kommunisták, a Tanácsköztársaság volt vezetőinek nem elhanyagolható közreműködésével a 'bolsevik típusú párt megszervezésére, a szudéta—német marxisták és Smerál baloldali szocialistáinak egyesülésére. Viszont ezután a Csehszlovák Kommunista Párt a térséq legerősebb alakulatává fejlődve sóikat tett a; leninizmus pozícióinak erősítéséért. Annál is inkább, mivel az egyetlen kommunista pórt volt, amely legálisan működhetett. Ami Magyarországot illeti, Kelet-Európa egyetlen és elszigetelt tanácsköztársaság-kísérlete után a kommunista mozgalom és általában a munkásmozgalom balszárnya szétverve, emigrációba kényszerítve kezdte a két világháború közti korszakot. A működő és a munkásosztályban befolyásos szociáldemokrata párt túlságosan el volt foglalva legalitása biztosítékai nak ápolgatásával és a trianoni nemzeti trauma is megkönynyítette az ellenforradalom stabilizációját, a társadalmi problematikának a nemzeti alá szorítását. Romániát érintette legkevésbé a forradalmi fellendülés. A vágyakat messze felülmúló méretekben létrejött a Nagy-Románia eufóriájában nem volt nehéz leszerelni a szocialista munkásmozgalmat. Demagógia és terror, mézesmadzag és korbács kormányzati szintre emelt" váltakozása adta meg a régió fő győztes országának sajátosságát. Bulgáriában a baloldal, a forradalom sorokat megosztó munkás—paraszt ellentétek áldozata lett. Az országban, ahol szociáldemokrácia nem létezett, az 1918. szeptemberi felkelés elfojtásából kinőtt ellenforradalmi rendszer nem egész egy év után demokratikus választásokra kényszerült. Ezeken a népi erők: a tesznyákokból alakult Bolgár Kommunista Párt és Sztambolijszki Népi Földműves Szövetsége elsöprő győzelmet aratott. Ám a kölcsönös vádaskodások és stratégiai szintre emelt elzárkózás miatt — a kommunisták a parasztságot reakciósnak, a parasztpártiak minden városit ellenségnek tekintették — nem tudtak megegyezni a közös kormányzásban. így amikor a Sztamboliiszky-kormány a nemzeti problémákkal, az elcsatolt területekről beáramló másfélmillió ember kérdésével szembekerült, és jobboldali katonai puccs megdöntötte (1923.). a kommunista párt semleges maradt „a burzsoázia belügyében”. Válaszul a feleszmélő kommunisták rövidesen bekövetkező szeptemberi proletárfelkelésétől a parasztság határolta el magát. A forradalom kétségtelenül meglévő tehetőségeit tehát sehol sem sikerült realizálni. A kislétszámú, a Lenin által is erősen ostorozott baloldalisággal terhelt, a kompromisszumokat ellenző, még az elhatárolódásra mint a szövetségekre törekvő szerény tömegbefolyású kommunista pártoknak nem sikerült ellensúlyozni a polgári és nacionalista sikereket. A radikális és nemzeti jellegű földreformokkal is támogatott új nemzeti államalakulósok — úgy tűnik — még kielégítették a tömegeket, simogatták vagy felborzolták nemzeti hiúságát. Mindenesetre elfojtották a forradalom parazsát. Dérer Miklós
