Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-22 / 80. szám
A uallozmossag gganyorhoatel Panellal „Még nem tanulmányoztam ..." — „Futólag átnéztem, érdekes ...” — „Alapos és elmélyült tanulmányozást kíván ...” — „Szép és jó, de elsősorban pénzkérdés ..." — Ilyen véleményeket hallottam, amikor érdeklődtem azokon a helyeken, ahová a Dél-dunántúli Tervező Vállalat a közelmúltban.eljuttatta a „Pécsi korszerűsített panelos homlokzati javaslatok” c. albumot, amelynek illusztráció-tömege a laikust fellelkesíti, a szakembert pedig óvatossá, mi több, gyanakvóvá teszi: nem kerül-e többe? ... Pécsett a hatvanas évek első felében jelent -meg a panel. A nagyközvélemény akkor még nem is sejtette, hogy az újimecsekaljai bolgárkertben lerakott első házakat százak követik majd az évek során Újmecsekalján, a Szigeti városrészben, a nyugati Mecsek-oldalon, Lvov- Kertvárosban ... Nem mondhatni, hogy túláradó lelkesedéssel fogadtuk a panel tömeges térhódítását: az egyhangúság volt a legfőbb kifogásunk ellene kezdettől fogva. Ezért ujjongtunk egy-egy újdonság láttán: a pizsama-házak, a tévé-loggiák országos sikerre tettek szert. És közben magunkban, csendben elismertük azért: más ez a pécsi panel, mint a házgyári házak (amióta egymás mellett láthatjuk őket, erősödött is ez a hitünk). Egyes formák láttán pedig határozott magasabbrendűséget tulajdonítunk neki. Holott... • Holott az említett album bevezető tanulmányát olvasva — a tervező Tillai Ernő Ybl-díjas építész munkája — kénytelenek vagyunk alábbadni a lelkesedésünket. Igaz, hogy a városrész-méretekben alkalmazott egységes homlokzati rend már. már elviselhetetlen és a színezés csupán pótlék? Igaz! S az, hogy az egyfajta szabványkörnyezet az egymást követő egyszerűsítések szüleménye, ami senkinek sem tetszik, de mindenki — beruházó, tervező, kivitelező — teljes odaadással és szellemi ráfordítás-mentesen szolgálja? Igaz! A mögöttünk levő közel két évtized alatt mindannyian beleszédültünk a lakás-tömegtermelés bűvöletébe (egyébként teljesen indokol, tan!) és figyelmen kívül hagytuk azt, amit o tanulmány így határoz meg: „A városkép-utcakép nem elvont optikai kompozíció, hanem a város anyagi, műszaki, társadalmi, kommunikációs állapotának, időbeli változásainak, az életteliségnek a térbeli, építészeti, környezeti visszatükröződése". Ne tudta volna ezt korábban is a szerző, aki a pécsi paneles építkezés egyik szülőatyja? Emlékszem, amikor a most „uralmon levő” panelcsalád született, a szerzővel és másokkal beszélgettünk arról, menynyivel tud többet az új a réginél. Hallottuk a térelem-loggia dicséretét: a betétek megfelelő változtatásával ilyent is, olyant is, amolyant is lehet majd csinálni, tehát eleve színt kapnak a homlokzatok. Aztán megfelelő szervezéssel azt is kimódolhatják, hogy a loggiák ne egy sorban jelenjenek meg, hanem „elszórtan” és ettől mozgalmasabb lesz az egész épület. Egyetlen egyre került másfajta loggia, az öt éve épülő házakat pedig az egyféle uniformis-loggia árasztja el; a változatosságot csupán a szín próbálja pótolni. „Tervezői kishitűség, behódolás, takarékosságnak mondott igénytelenség" — olvasom és az Építők útjára gondolok. A bolgárkertben még üvegfallal készült loggiákból az újmecsekaljai főútvonalon már „kispórolták” az üveget, helyére ajtónyílás került. Igaz, hogy megtakarítódon lakásonként valamicske pénz, de mit herdál, tunk el a városképben?... A baranyai építészet helyzetéről terjesztettek jelentést a Megyei Tanács végrehajtó bizottsága elé 1979 őszén: „Az egyre nagyobb volumenű paneles lakásépítés ... lehetőségeit korántsem használjuk ki teljes mértékben az építészeti színvonal, új lakóterületeink környezeti kultúrájának a fokozására. Azonnali feladataink vannak a földszinti logadószintek, az erkély és loggia-elemek, a nyílászárók és a falszinezések változatosabbá tételében, az új tipustervcsalád kidolgozásánál pedig tudatosan kell törekednünk a változatosabb telepítés és tömegalakítás leltételeinek megteremtésére is". A most futó panelek sablonparkja legkésőbb a hatodik ötéves tervidőszak végére kiszolgál: a váltás előkészítéséhez már most hozzá kell fogni. Hogy milyenek legyenek az új lakások, ahhoz segítséget ad a tervezőknek az ÉVM által kidolgoztatott tipizált lakásegység, készlet. S hogy milyenek legyenek a homlokzatok, ahhoz nyújt segítséget a DTV ajánlata. Ugyancsak a tanulmányban olvasom, hogy az erkély-térelemek a panelüzemben négy párhuzamos sablonban készülnek, tehát egyszerre négy ugyanolyan. És öt éve állandóan és tömegével négy ugyanolyan. Pedig — a tanulmány szerint 8—10, de legyünk szerények — már négyféle betétezéssel is 16 fajta készülhetne, s ezek megjelenését tovább lehetne variálni a mellvédekkel. De eh. hez a jelenlegi „minél több azonos elem" szemléletet a „minél többféle elem" szemlélettel kellene felváltani. A szemléletváltás segédanyaga az album, aminek elkészítésére a tanács — mint a pécsi városépítés beruházója — építési osztálya útján ilyen követelmények megállapításával buzdított: igénye, sebb és nagyobb lakások, mélyebb loggiák, oldottabb tömegkontúrok, zártsorú és sarok, szekciók, igényes földszinti üzletek, tartósabb homlokzati anyagok stb. Mintegy 100 homlokzatalakító elem sorakozik az albumban, kombinációjuk tízezres nagyságrendű variációs lehetőséget kínál. De mi ennél jóval kevesebbel is megelégszünk. Ha több lesz a mostaninál. Ami pedig nem nagy kunszt! • Lapozzunk hát bele az albumba és áimélkodjunk. A panelt eddig a sematizmus diadalának hittük és íme, mit lehet belőle varázsolni. Előbb az ab. lakformákkal próbál bűvészkedni a tervező, de ezzel még nem sokra megy. Ám odavarázsol egy zsalut, egy redőnyt és mindjárt minden más lesz. Aztán az erkély-mellvédek ... Évek óta csak egyet látunk — ezerszámra: vaskeretben színes drótüveg. Pedig lehet plasztikus és sima beton, fa, műanyag, vasrács stb. és ha közülük minden házra más-más kerül, már oldottunk valamit az egyformaságon. Aztán a loggia-kivágások... Emlékszünk a tévé-házakra? Tucatnyi új lehetőség: kerék, ovális, lefelé keskenyülő trapéz... És azt tudtuk-e, hogy a panelháznak is van sarka? Olyan, amit sarokablakkal lehet hangsúlyozni? Van erre is ajánlat, nem is egy. És a loggia-elemek. Egyazon alaptípus más-más betétezéssel máris kilenc alakban jelenhet meg. Ha minden házra más kerül, már fel sem tűnik az ismétlődés. Megjelenik a magastető is, ami eddigi fogalmaink szerint idegen a paneltól. Ám ha a homlokzatában megfelelően felöltöztetett épület ilyent kap, nyugodtan bevonulhat akár a pécsi belvárosba is, senkit nem fog felidegesíteni a panel betolakodása. Aztán egy másik „játék” a lehetőségekkel: üzletsor a földszinten, ovális erkély-kivágás az első' emeleten, s fölötte három szinten — magastető alatt — a hagyományos forma. Hallatlanul egyhangúak mai panelházaink nagy végfalai, amelyeken nincs egy szál ablak sem. Ne lehetne ezen plasztikus formák, kai segíteni? Dehogynem! Csupán sablon-betétezés kérdése az egész, amint a többinél is az ... És mindezek után jöhet a sztereotip beidegződés: minden változtatás, a tömeggyártástól való fikarcnyi eltérés is többletkiadással jár. De ez nem lehet igaz! A sablonnak mindegy, milyen betét van benne, a betonnak is, hogy milyen formában ölt testet. Csak nekünk nem mindegy, akik a haszonélvezői lehetünk mindennek. Némileg csakugyan többe kerülhet a váltás, de vajon nem éri meg, ha emberibb környezetet nyerünk általa? Vagy mondjunk le egyszer s mindenkorra erről az igényünkről? „Gazdag városképi hatást elérhet egy budapesti nagykörút architektúrája, vagy a pécsi Kossuth Lajos utca. De elérhetetlen a lakánegyedi panelos városképekkel" — olvasom az album tanulmányában. De közelíthet hozzá — olvasom ki a rajzokból. És ez is valami! Hársfai István r Tinin Jl- - -t ■ IMF WILL/ 1 © a Q Q G td y ne: = | ÍQ B B © Pl P por-BB P P GR 3 © : g| ie B Pl Pl GB 3«: — 0 ö Q Q QR :q: J S [ fej t B ÍR n \kz=Á QP 0 © E ’ * II in B 0 P P © 3 no' " f f /í“ ■ ■*1 ^^ L-J— ÍHÜ1 _[ —L» s • -Js Oktatás és továbbképzés a tanácsokon Az ügyfél tanácsot, eligazítást kér, ügyének szakszerű elintézését várja. Bizalma múlik azon, hogy a vele szemben ülő ügyintéző „napra kész” ismeretek birtokában menyugtató megoldást találjon. Az ügyintézők szakmai ismereteit is rendszeresen fel kell frissíteni. Ehhez nyújt segítséget a megyei tanács mellett működő Oktatási és Továbbképzési Intézet, melynek munkáját az érintetteken kívül kevesen ismerik. Módszertani és Továbbképző Intézet néven 1974-ben alakult, majd nevét és profilját megváltoztatva 1978 óta működik mai formájában. Hogy tulajdonképpen szám szerint hányán vesznek részt e munkái ban, talán meg se lehetne pontosan mondani: igen széles az a kör, melyből előadók, vizsgára fölkészítő tanárok kerülnek ki. Egy számot azonban megemlíthetünk: az oktatás és továbbképzés szervezésével négyen foglalkoznak. Ahogy azt dr. Orbán László, az intézet igazgatója elmondta, a tanácsi dolgozók és a tanácsi intézményeknél igazgatási munkakörben tevékenykedők képzését szervezik, mégpedig úgy, hogy lehetőleg szinkronba hozzák az országos, a megyei és a helyi képzési terveket és igényeket. Jogszabály írja elő, hogy mindenkire négyévenként egyszer sor kerül. Vagy helyben, vagy más megyében — sokszor más megyékkel közösen — tartanak előadássorozatokat. Ez utóbbi elsősorban a bentlakásos tanfolyamokra vonatkozik, mert ilyenhez nemigen tudnak helyet biztosítani. Főként Tolna megyével szoros az együttműködés, ennek az az előnye, hogy valamennyi résztvevő ugyanolyan színvonalon ugyanazokat az ismereteket kapja. A tanfolyamok szervezése csupán egyik része a továbbkénzésnek. Emellett különböző kiadványokat terjesztenek, illetve jelentetnek meg, ilyenek például a „Módszertani füzetek". Az oktatás részét alkotják a kötelező szakvizsgák, s nagyon jelentős az Államigazgatási Főiskolára pályázók fölvételire való előkészítése is. Erre sokan jelentkeznek, mind nappalira, mind levelezőre. A felvételi tárgyak a magyar és történelem, vagy esetenként történelem helyett államigazgatási ismeretek. S hogy minél többen megfeleljenek a követelményeknek —, mert egyelőre igen rossz a sikeres vizsgát tevők aránya — minden szombaton délelőtt meghívott szaktanárok tartanak előkészítő előadásokat, konzultációkat. A szervezett formában történő felkészítés 234 óra. De ha átlagot lehet vonni, ma még körülbelül úgy fest, hogy harminc jelentkezőből nyolcat vesznek fel. A jövőben ezen az arányon is szeretnének változtatni. A középtávú terv alapján most készítik éves tervüket, amelynek legjellemzőbb vonása, hogy a korábbiakhoz képest elsősorban a szervezettség és a tervszerűség terén kívánnak továbblépni. Elsősorban arra törekednek a jövőben, hogy megoldják eddigi legnagyobb gondjukat, a községi, illetve kisközségi tanácsok ügyintézőinek képzését. Ezek az emberek ugyanis egyszerre többféle munkakört töltenek be, s ezért sokszor előfordult, hogy egymás után többször behívták őket tanfolyamokra. Ezt elkerülendő, számukra komplex továbbképzést szerveznek. Emellett még többet foglalkoznak majd a tanácsi intézményeknél igazgatási munkakört betöltőkkel is. Az oktatás és továbbképzés szervezését azonban kissé bonyolítja az a körülmény, hogy nem ismerik előre a minisztériumok és főhatóságok hasonló terveit, pedig a koordináció és az eredményesség szempontjából ez sokat könnyítene munkájukon. D. Cs. HÉTVÉGE 5.
