Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-22 / 80. szám
A megyében mintegy százhatvanra tehető azoknak a gazdasági egységeknek a száma, amelyek kooperációra érett szervezetként foghatók föl. Éppen ezért azt ajánlja, hogy az 0>szágos Piackutató Intézet által rendszeresen megjelenő „Kooperáció—Kapacitás" című tájékoztatóhoz hasonlóan Baranyában is megoldható lenne a kereslet—kínálat ismertetését tartalmazó időszakos kiadvány. Ebben a megye ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és szállítási profilú gazdasági egységei időről időre tájékoztatnák egymást az együttműködési igényekről, azok feltételeiről. A kiadvány gazdájául a szerző az MTESZ megyei szervezetét javasolja. — a háttéripari feladatok megoldásában jobban kellene támaszkodni a szövetkezeti és tanácsi iparra, a magánkisiparosokra, — a végtermékgyártó vállalat saját fejlesztési alapjából járuljon hozzá a számára szükséges alkatrészek gazdaságos gyártásához, — a speciális alkatrészek és részegységek felhasználói a kockázati terhek megosztásával gazdasági társulás formájában fejlesszék a háttéripart, — a termelési kapcsolatok fejlesztésére létesítsenek elkülönített pénzügyi forrásokat, amelynek odaítélését pályázati feltételekhez kötik, — végezetül szükségesnek tartaná a kooperáció kérdéseivel összefüggő céltanfolyamok szervezését az illetékes szakemberek részére. A boksái tsz ócsárdi présüzeméből a vasasoknak gyártónak elemeket Erb János felvételei S. Gy. Újra Baranya zöldségeskertje lehet a Mohácsi-sziget Hatszázmilliós meliorációs program Humusz kerül a homokföldekre Vízelvezető és öntöző rendszer Az együttműködésben — és ez az általánosan kialakult gyakorlat — két eltérő színvonalú cég kooperációjáról van szó, ami nem egyszer konfliktushelyzeteket teremt. Melyek azok a tényezők, amik ezt befolyásolják? A munkaerőhelyzet, a berendezések technikai színvonala, az érdekeltségi rendszer, a szervezettség és vezetés színvonala, a saját stratégiai célokat szolgáló fejlesztési elképzelések. Ha a felsoroltakból csak egyetlen láncszem gyengébb a kelleténél, a kooperációban részt vevő partner kiszolgáltatottá válhat. Jórészt ez a magyarázata annak, hogy a gépipari, de sokszor a könnyűipari vállalatok közötti együttműködés keretében alacsonyabb műszaki színvonalú termékek gyártása történik, ami csupán kapacitáskiegészítő együttműködésnek tekinthető. Az ilyen kapacitás-kiegészítő kooperációs kapcsolatok alapvetően az ipari szövetkezetekkel és a termelőszövetkezetek melléktevékenységet végző üzemeivel jönnek létre — sok esetben nem megfelelő feltéA paksi atomerőmű számára készülnek alkatrészek a Sopiana gépgyárban kapcsolatot és azoknak megközelítőleg fele a kapacitást kívánja kiegészíteni. Különös figyelmet érdemelnek a kooperáció szempontjából az ipari melléküzemágak. A hátrányos gazdasági adottságú mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdálkodásukat azzal kívánják javítani, hogy bővítik ipari jellegű tevékenységüket, ami a környező községek lakossága számára is állandó munkaalkalmat biztosít. Ma már a Pécshez csatolt városkörnyéki községekben tizenegy „ipartelep” működik, amelyekből nyolc szövetkezeti és hét melléküzemági jellegű. Az utóbbi években a gépipari ágazatban saját profil is kialakult: így Pogányban az alumíniumöntészet, Görcsönyben a kovácsoló- és faipari üzem, melési bázisok fejlesztése a városkörnyéken. A Pécs vonzáskörzetéhez tartozó több mint húsz község jó megközelíthetőségével is hozzájárulna a háttéripari kapacitás megteremtéséhez — tegyük hozzá, kisebb anyagi ráfordítás áldozásával - mintha a megyeszékhely peremén újabb ipartelepeket hoznának létre. Ennek a feltétele munkaerő-oldalról is biztosítottnak látszik, mivel jelenleg Pécs ipari szférájában foglalkoztatott bejáró dolgozók megközelítőleg egynegyede a városkörnyék településein lakik. A tanulmány készítője célszerűnek tartaná, ha megyei, illetve megyeszékhelyi szinten koordinálnák az iparvállalatok, illetve a termelőszövetkezetek kooperációs igényeit, amit a tanácsok illetékes osztályai látnának el. Szükségesnek érzi meink többsége a közép- és kisvállalatok kategóriájába tartozik. Utóbbiak gyorsabban alkalmazkodhatnak a rugalmasabb termékváltás igényeihez, ugyanakkor ezeknél a vállalatoknál a kooperációs kapcsolatok fejlődését strukturális tényezők, továbbá a nem megfelelő műszaki színvonal is gáT tolja, ami a háttéripar nem megfelelő fejlődésére utal. Példaként érdemes megjegyezni, hogy a különféle vas- és acélipari termékek gyártásában Ausztria belső gépipari kooperációja sokkal fejlettebb, termelékenységi szintje két és félszerese a magyarországinál. Ez a nagyarányú eltérés abból is adódik, hogy a háttéripari beruházások értéke megközelítőleg hetven százalékkal haladja meg a magyar értéket. Kiricsi Zoltán javaslataiból érdemes csokorba gyűjteni a következőket: Nagy lehetőségek a vállalati együttműködésben Háttéripar falun Vajon mi szülte az egyes vállalatok között kialakult kooperációs kapcsolatokat? A kapacitáshiány vagy -felesleg, a készárucentrikus termelés, avagy a tradicionálisan kialakult szervezeti formák? Az utóbbi két esztendőben bekövetkezett piaci mobilitás, a megrendelések gyors változása, esetleges lemondása, illetve csökkenése azt is feltételezi, hogy a vállalatok átfogóbban ismerjék meg az együttműködés lehetőségeit. Ezért is üdvözlendő az az elemző tanulmány, amely a megye vállalatainak kooperációs eredményeivel foglalkozik. A szerző Kiricsi Zoltán, Pécs megyei város Tanácsa ipari osztályának főmérnöke. A tanulmány rövidített szövegét ezért vitaanyagnak is szánjuk. Szívesen helyt adunk a vállalatvezetők észrevételeinek. telek közepette. Ez egyben azt is jelenti, hogy háttérbe szorult a specializációs kooperáció, amely színvonalas technológiával előállított és műszakilag igényesebb termékek gyártását lenne hivatott biztosítani. A kapacitás-kiegészítő kooperáció arányának növekedését az is előidézi, hogy a végterméket gyártó vállalatok erejüket meghaladó termelési feladatokat irányoznak elő. Példaként említhető a Sopiana Gépgyár esete, amely mintegy negyven külső vállalkozóval tart termelési és bérmunkaKozármislenyben forgácsoló-, lakatos- és búvárszivattyújavító üzem települt, Kővágószöllősön pedig asztalosüzem működik. A felsorolt egységekben gyártott termékek műszaki színvonala még nem éri el az alkalmazott technológia folytán az élvonalba tartozók szintjét. A Pécsett működő vállalatok és szövetkezetek többsége telephelyi gondokkal küszködik, ami eleve nem teszi lehetővé a nagyobb terjeszkedést. Ezért is látszana célszerűnek a meglévő kooperációs kapcsolatok bővítése, a már kialakult termegfelelő pénzalap megteremtését a nagyobb jelentőségű és különösen fontosnak ítélt társulások létrehozásának támogatására. Példaként hozza föl a bútorgyártáshoz szükséges különböző alkatrészek kooperációban történő előállítását, ami a tőkés export gazdaságosságát is növelhetné! A különböző profilú baranyai vállalatok szorosabb együttműködését befolyásolta, hogy azok egy része az utóbbi nyolc—tíz évben nagyvállalati keretek között gyáregységként működött. A kitermelő, tehát energiahordozókat előállító Mecseki Szénbányák, valamint a Mecseki Ércbányászati Vállalatot kivéve üzeElavult a lassan százéves, csaknem négyszáz kilométeres csatorna- és árokrendszer Mohácsi-szigeten, nehezen viszi el a belvizeket. A Ferenc-csatorna, mely a sziget keleti, bácskai határa, — fogadja az öszszes vizet, de csak a szivattyúk segítségével Karapancsa térségében, mert a csatornameder most már átlag másfél méterrel magasabban húzódik, mint a sziget talajszintje. Ha a Duna szintje magas, akkor a belvizek a házak küszöbéig is felhúzódnak. Tíz évből két esztendő katasztrófákat okozó belvizes időszak és ilyenkor például a mohácsi Dunavölgye Tsz szigetbéli földjeit 8— 10 milliós kár éri és a búzaföldeket csónakon, lóháton járják be a tavaszi szemle alkalmával. A Margitta-szigeti Vízgazdálkodási Társulat két éve döntött úgy, hogy végleg megszünteti a belvízkárokat és a dunai öntéstalajok termőképességét fokozza. Tavaly a budapesti Víziterv-et komplex sík vidéki meliorációs tanulmányterv készítésére kérték fék Ezután pályázatot nyújtottak be a MÉM- nek, amelyet múlt év decemberére nyertek meg. Olcsón, gazdaságilag megalapozottan és gyorsan akarják a termőföldeket megmenteni, ismét „életképessé” tenni. A társulati taggyűlés úgy döntött, miután a hatodik ötéves terv időszakára csaknem háromszázmillió forintjuk jött össze — hetven százalékban állami támogatásból —, hogy ősszel megkezdődik a tíz évre tervezett „földrehabilitációs" munka. Generálkivitelező a bajai Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság. A speciális meliorációs feladatokat a nemrég alakult Szigetvári Meliorációs Társaság látja el, míg a műszaki ellenőrzéssel az Agrober-t bízták meg. A Víziterv a nyárra megküldi az ősztől „startoló" kivitelezés tervét és idén 35 millió forint értékű munkábg fognak többek között a Bajai Mezőgazdasági Kombinát, a dávodi, hercegszántói, nagybaracskai és a mohácsi Dunavölgye Tsz területén. 1985-ig megvalósítják a vízkormányzást, vagyis a belvízveszélyt jelentő többletvizeket elvezetik, míg a szárazság idején épp ebből a vízből öntöznek, hisz a talajvízszint szabályozására is sor kerül. 100—150 hektáros, könnyen művelhető táblákat alakítanak ki legalább 6—7 ezer hektár területen, s ezekhez a táblákhoz korszerű, új üzemek, utak vezetnek. Kimélyítenek csaknem negyven kilométer új csatornát, létrehoznak legalább kilencven műtárgyat, zsilipet, hidat, halfogórácsot és mintegy negyven kilométer hosszúságban műanyag alagcsöveket fektetnek le. Ennek az alagcsőrendszernek a vízháztartása szabályozható lesz. 2500 hektáron feljavítják a főként homokos talajt, például a szigeten található Riha-tó humuszban gazdag iszapjával, szerves anyagokkal, műtrágyával, de tőzeget is szállítanak a közeli bácskai bányákból. A tervek szerint 1985- ig 11 szigetbéli község, kisebb település csatornáit rendezik, sőt emellett ötszáz hektár új termőterülethez jutnak a régi csatornák, utak, vízenyők, mocsarak felszámolásával. A 11 társulati tag, köztük ba-> ranyai és Bács-Kiskun megyei tsz-ek, állami gazdaság, tanácsok, erdőgazdaság készségesek az anyagi támogatásban és a kivitelezésben való részvétellel. Tompity János, a társulás igazgatója szerint épp ezen múlik az ügy sikere, hogy a jelentős összegű állami támogatással valóban ésszerűen gazdálkodnak-e. Ugyanezt emelte ki Pálkuti György, a társulat intéző bizottsági elnöke is, de hangsúlyozta, hogy a kivitelezésben valóban aktívak legyenek a mezőgazdasági üzemek, a tanácsok, mint alvállalkozók és tartsák a vállalt kötelezettségeket. A jelenlegi árszinten több mint hatszázmilliós és egy évtizedig tartó beruházás sorsáról van szó, amelynek a sikeres befejeződése utón a Mohácsi-sziget 25 ezer hektár termőföldje, — ebből szántó majdnem 20 ezer hektár —, valóban ár- és belvízmentes lesz. Persze, addig el kell érni, hogy a belvizek egy része, főként a sziget északi területén a holt Duna-ógakba folyjon, így a Ferenc-csatornába , juttatás mérséklődik. De mindez már a hetedik ötéves tervidőszak feladata. S csak akkor sikerül, ha a mostani fél évtizedben bizonyítanak a két szomszédos megye társulati tagjai, vagyis kitűnőre vizsgáznak összefogásból, öszszehangolt kivitelezési munkából, amelynek az eredményeként az ezredforduló utáni első évtized végére mezőgazdaságilag teljesen hasznosítható lesz az egész Mohácsi-sziget.. Csuti János HÉTVÉGE 3.
